Vita az írásról, olvasásról és a költői fórumokról

42 válasz [Utolsó bejegyzés]
kajuk gyula képe
kajuk gyula
Offline
Csatlakozott: 2009/08/08

Böngészvén az interneten, furcsa jelenségre lettem figyelmes. Lassan szent meggyőződésemmé kezd válni, hogy Magyarországon mindenki író vagy költő!
Verseket írnak az érzelmi viharban hánykolódó kamaszlányok, a hervadófélben levő hölgyek, fiatalságukat visszasíró nosztalgikus öregurak, ügyvédek, tűzoltók és vasutasok, gyesen unatkozó kismamák és sorolhatnánk...
Vannak, akik érdektelenségbe süppedő blogokban vagy honlapokban tárják a világ elé műveiket, és vannak, akik közösségre vágyva, irodalmi fórumokba tömörülnek.

Követhetetlenül áradnak a művek, ellepnek mindent. "Magyarországon annyi a költő, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni" - írja levelében egy USA-ban élő barátom, aki nyugdíjas éveiben - mit is tehetett mást? - szépirodalmi netes folyóiratot alapított és üzemeltet.
"Verseskötet?"- legyint lemondóan könyvesboltos ismerősöm. "Jó, ha évente egy-kettőt el tudok adni a nagy nevekből is".

Kérdéseim, fentiek után: Minek is írunk? Kinek szánjuk műveinket? Mit várunk a lírai fórumoktól? Kialakulhat-e igazi műhelymunka, közösség ezeken a netes színtereken?
Örülnék, ha megosztanánk véleményünket egymással.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.
Desert_Rose képe
Desert_Rose
Offline
Csatlakozott: 2008/11/11

Nekem nincsenek már illúzióim. Hamar lelkesülök én is a szépért, a jóért, a nemes eszmékért, de aztán szinte mindig csalódás a vége. Ahogyan Zsoló is mondja: "a hozott anyag problémás". A hozott anyag maga az ember. A kezdeti lendület még csak megvan, célokat sem nehéz kitűzni, talán még megfelelő társakat is találunk hozzá. A gond a kitartással van, az utakat keresztező akadályokkal, a nehézségekkel, az örök konfliktusokkal. Semmit nem lehet elérni következetesség nélkül, és olykor önnön szabályaink nehezítik meg a feladatok ellátását. A következetesség mindig egyfajta szigorral párosul, az pedig a szintet el nem érők kizárását is jelenti. A kizárásból diszkrimináció, abból pedig sértődés. Márpedig úgy nem működik, ha nem választjuk szét a búzát a konkolytól. De ki hivatott arra, hogy erről döntsön?

Az iskola jó ötlet azok számára, akikben megvan a tehetség, csak éppen az eszközöket nem ismerik. A tehetség hiánya akkor a legelszomorítóbb, ha az illetőnek nincs önkritikája, de ez nem elég, általában véve a másoktól kapott kritikát nem tudja elfogadnil. A legtöbb ember márpedig ilyen. Tanulni, fejlődni szerintem akkor lehet, ha objektív tükröt tartanak elé. Én is lépten-nyomon tapasztalom, hogy baráti klikkek egymást dícsérő, teljesen fals, és kritikának nem éppen tekinthető véleménynyilvánítása az összes visszacsatolás. Márpedig ettől az alkotó nem fog előbbre jutni. Nem tudja meg, mit és hogyan kellene kijavítania. Az építő jellegű kritikák a legtöbb esetben haragot váltanak ki, és a kritikát kapó nem látja meg benne a segítő szándékot. De szándéktól függetlenül is, a barátok elfogultak, őszinte kritikát csak egy kívülállótól várhatunk.
Sokszor nem is a technikai eszközök hiányát érzem a legnagyobb problémának, hanem már a megfelelő téma hiányát. Sablonos, hétköznapi, érdemi mondanivaló nélküli versek, írások jelennek meg, ami nem csinál túl sok kedvet az elolvasáshoz.
Nagyon kevés olyan alkotással találkoztam eddig, amely fellelkesített, vagy katartisztikus élményt jelentett volna. Ha nem szól semmiről, nem ad nekem semmi többlet, akkor lehet az a legcizelláltabb, megművészibb megfogalmazású alkotás, de nem jó.

Iskola, jó ötlet. De kik a mesterek?

 

- Rose -

„Tőlem ne várjon

zsoló képe
zsoló
Offline
Csatlakozott: 2008/09/29

Önképzőkörben szervezett műhelyekről lenne szó, de a belépéskor mindenki vállal az ott tartózkodásra kötelezettségeket, vagyis harag, sértődés csak jó okkal kelethezhet, melyért az okozó is elővehető.

Tudom, nehéz elvonatkoztatni a személyes attrocitásoktól, az on-line jelenléttel járó összekülönbözésektől. Ezért van az ilyet kezelő adminisztrátor és szakmai vitát lebonyolító-befejező tanár.

Igenis kell szakmai diszkrimináció, mely csak annyit jelent, hogy a különbség nyilvánvalóvá lesz, és felsőbb, megmérettetősebb műhelyszintre sorolódik a jobbik, míg a gyengébb versenyben marad az alsóbb szinten.

Természetes, hogy az alsó tagozatostól nem várnak felsős érettséget és viszont: aki felülre került, nem számítanak többé gyengébb színvonalra.Ennek ellenére kizárólag a produktumot tekintve lehetne vissza is léptetni.

A mesterek kiválogatása a leginkáb sarkalatos pont: már bizonyított, az adott területen sokak által elismert, külsős személyt szabad választani.

Azt azért tudnunk kell, hogy a műhely elsősorban megtanulásra és a tanultak begyakorlására szolgáló hely, így nem feltétlenül zseninevelde, hanem inkább a fogások, alkatelemek összerakásának gyakorló helye. Amellett, hogy esetleg esztétikai, ill. katartikus élményt nyújtana szemlélőinek, az itt készülő "tárgyak" elsősorban az alkotójának fejlődéséért lesznek.

És ne gondoljuk, hogy csak az internet lesz az egyetlen fórum, e programhoz pályázatokra, terembérlésre, fenntartásra, kampánytevékenységre, foglalkoztatásra is szükség lesz. Ahol alkotóházként, kultúrmegőrző helyként interaktívan működni lehet. 2 éve egyesületet hoztunk létre néhányan, melynek hasonló feladatai lennének: megszervezni a már létező szervezeteket, összegyűjteni és keretben működtetni őket országos szinten. Tehát részben állami közfeladatot látnánk el, természetesen állami támogatásra is számítva. Egyesületünk neve is ezt tükrözi: ÖSSZHANG. Minderre alkalmasnak látszana a kultúrális főváros, Pécs, mint hely bevonása is. 

Örökségünk és jövőnk záloga: ápolni és megőrizni édes anyanyelvünk.

kajuk gyula képe
kajuk gyula
Offline
Csatlakozott: 2009/08/08

Kedves Barátaim! Szívből köszönöm mindenkinek az eddigi hozzászólásait. Sok értékes véleményt, jó megállapítást, értékes tapasztalatot sikerült itt közkinccsé tenni. Ráadásul úgy, hogy senki nem akart letorkollni senkit, a maga igazát a másik fölé helyezni. Ez ritkaság manapság, becsüljük is meg.
Ahogy mondani szokás, a világ megváltás ezúttal még elmaradt... de nem is ez volt a cél. Ha csak annyit nyertünk, hogy saját magunk átgondoltunk és megfogalmaztunk dolgokat, amiken napi gyakorisággal nemigen foglalkozunk, ráadásul megismertük ezzel kapcsolatban a többiek véleményét is, már előre léptünk. Szerencsére egy fórumon nem kell határozatot hozni, intézkedni, pontozni és szavazni.
A magam részéről nagyon örülök, hogy értelmes, gondolkodó emberek közösségében sikerült nézeteket cserélni és sok érdekes, figyelemreméltó gondolattal megismerkedni.

Úgy érzem, a feltett kérdések javát megválaszoltuk, árnyaltan körüljártuk. Agyonbeszélni nincs értelme egy témát. A magam részéről jó érzésekkel a szívemben "elengedem a fórum kezét" De ez nem azt jelenti, hogy bárkibe bele kívánnám fojtani a szót!

Talán vannak, akik most jönnek meg szabadságról, vagy eddig halogatták mondanivalójuk kifejtését. Tegyék meg nyugodtan. Csak én hallgatok el egyelőre.Mosoly

zsoló képe
zsoló
Offline
Csatlakozott: 2008/09/29

Véleményem szerint ez a fórum alkalmas az állandó, aktuális témaként szerepeltetésre!

Örökségünk és jövőnk záloga: ápolni és megőrizni édes anyanyelvünk.

hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12

Így igaz.

- hori -

Desert_Rose képe
Desert_Rose
Offline
Csatlakozott: 2008/11/11

Kedves Zsoló!

Ha van még hely abban a csónakban egy harcos amazonnak, akkor jelentkezem!
Mosoly)))

 

- Rose -

„Tőlem ne várjon

hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12

Nekem tetszik, amit zsoló felvázolt, de nem hiszek egy ekkora volumenű "projektben". De érdeklődéssel követem, amennyiben realizálódik.

És látom, eljutottunk a hsz-ekig is. Az a helyzet, hogy ezek a portálok amatőr csoportosulások, s ez nem csak azt jelenti, hogy ingyen alkotnak a tagok, hanem leginkább a nem hozzáértést is. Ahogy a legelején kezdted: unatkozó háziasszonyok, gyerekeikből és házastársukból kiábrándult emberek, esetleg hős szerelmes fiatalok azok, akik megmutatkoznak egy-egy silány vagy majdnem silány verssel vagy prózával. Bizonyára akad néhány kivétel is, beismerem. De a jellemző nem ez. Mi jogon ítélkezünk egy-egy alkotás felett, ha magunk sem tudjuk megkülönböztetni a rímeket, stb. Sőt, azt mondjuk, hogy ezek tudása szinte felesleges, mert "szabadverset" írtunk, amibe szinte bármi belefér. Folytathatnám.

A kezdő költő nem fog hozzáértő támogatást kapni, úgy vélem, ezeken a portálokon. Mit tanácsoljak, ha nem is értek a versekhez igazán? Nekem egy vers tetszik, mert mondott valamit, amire épp rá tudtam hangolódni abban a pillanatban (vagy nem), de ettől még lehet pocsék. Mint egy próza is lehet az.

A műhelyekben nem igazán bízok, mert a vak vezet világtalant esete forog fenn.  Mellesleg az alkotásban mindig magányos farkas voltam, szeretem a magam útját járni, és senkit nem is szeretnék semerre kalauzolni. Tehát, az alkotásban nem vagyok csapatjátékos. És sok olyan van, mint én.

A fórumokat szeretem, ahol lehet szabadon gondolkodni, és előadni, megvitatni azt, ami érdekel. Mint pl. ez a fórum is, amibe most írok. Ezekben hiszek.

Klikkek... Igen vannak. De az emberek különbözőek, ösztönösen (vagy tudatosan?) keresik egymást azok, akik egy hullámhosszon vannak. Azért, mert ezek a portálok a barátságok, szerelmek kiépítéséről is szólnak (a verselés jó ürügy, hogy behálózzunk valakit). Ez van. Bizonyára ilyen esetekről is hallottál már. Nem mondom, hogy minden klikk jó dolog, mert ezekben szeretik kibeszélni a nem közéjük tartozót. De ezen nem tudsz változtatni. Az iskolákban a gyerekek között, és a munkahelyeken is így van.

Visszakanyarodva valamelyik fentebb megtett bejegyzésemre, csak a szorgalmas (+ intézményesített) tanulásban tudok hinni ahhoz, hogy az irodalomban nagyobb jártasságra tegyünk szert. A hozzáértés hiányában elősegítjük a másik becsapását, megtévesztését, értékítéletének torzítását. Ami káros. Ezért van, hogy néha (érdemben) hozzá sem szólok egy műhöz, mert mit is mondjak... Ezért nem bízok a műhelymunkában sem.

 

- hori -

zsoló képe
zsoló
Offline
Csatlakozott: 2008/09/29

Elég jól látod a dolgok állását, Hori, de ne feledkezz el arról, hogy a még megváltoztatható jövőt karcolgatjuk kis gondolatainkkal.
Kiindulva azonban az emberi természetből, ebből az elszigetelt, hatalomra és szabadságra törő és legkevésbé sem lojális vademberből, (tisztelet a kivételeknek) a hozott anyag problémás. Amitől kultur lénnyé válik ez az anyag, az a hozzátett support, anyuka, az iskola erősítő-nyesegető hatása, és a kényszer,- mert lássuk be, nem mindenkinél jön jókedvvel- hogy tanulni kell, fejlődni, lépést tartani. Ösztönéletünk erősítése elvaduláshoz vezet, a munkát mindenképpen bele kell fektetni.
Itt vannak az internet-adta magas szabadságfokú lehetőségek: jó részük az egó túlhangsúlyozásáról, szabadosságunk kitombolásáról szól. Néha tiszteletlenül, arrogánsan (ld. vadember természet) Felismertük, hogy a szabadság jó, de nem tanultunk még meg vele élni, mert a másik oldalt, kötelezettségeinket elhanyagoltuk, hogy iskolázni kell a képességeket.
Természetesen a művészetek minden ágában, akár képző-, iparművészet, szobrászat, festészet, irodalom, költészet, ..stb. virtuális és valós ágazatairól legyen szó.
Iskoláról beszélek, bár nem a tanterem négy fala közé zárt intézményre gondolok, pusztán a hajlandóságra, mely tanulót tanárával összeköti, a tekintélyre, mely a dolgok valódi jobban tudásából fakad, mely megalapozza a taníthatóságot és megkülönbözeti őket. Az ideális tanár megeleveníti, élményszerűvé teszi a száraz tudásanyagot, míg az ideális tanuló szivacstulajdonságokkal rendelkezik, de van benne kételkedés.
Kényszer hatására ne vegyen részt senki efféle mozgalomban. A hierarchikus szervezetektől amúgy idegenkedem, tehát a betöltendő posztokat nem érdemes anyagi ellenszolgáltatáshoz kötni, oda a legrátermettebbeknek érdemes kerülni, olyanoknak is azonban, akikben megvan az elhivatottság szelídsége.
Horival teljes mértékben egyet értek az intézményesített, mérhető, ellenőrizető tudástranszferben.
A műhelymunkák alapvetően azonos szintű (+egy hullámhosszon lévő, ahogy Hori írta) résztvevők egyenrangú munkáján alapulnak, ugyan a magasabb szintről meghívott tanárok időleges/ esetleges útbaigazításával. A különböző szintű műhelyek között biztosítottnak kell lenni az átjárás/ áthallgatás lehetőségének.
Ez elég általános megfogalmazás volt, pont azért, hogy beleférjen minden.
Olyan iskolarendszert gondoltam tehát, ami éppúgy fokozatosan, az elemi ismeretektől a felső fokúig tárgyalja a tudásanyagot, mint a hagyományos, csakhogy nincs limit, ki mikor lép a következő szintre, ill. nincs kötelezettség a folyamatos részvételre, át is ugorhatók szintek. Természetesen a szintidegen hallgatók eltanácsolhatók a szint szabályai szerint. Íly módon a szint adminisztrátora szintén függő a szabályrendszertől.
Úgy vélem azonban, hogy ezeket viszonylag jól tudjuk, akik benne mozgunk ebben a világban.
Visszatérve: nem szükséges ítéletet mondanunk a műhelyből kikerülő tartalmak felett, elég, ha megvitatjuk és tanári segítséget kérünk.

Örökségünk és jövőnk záloga: ápolni és megőrizni édes anyanyelvünk.

kajuk gyula képe
kajuk gyula
Offline
Csatlakozott: 2009/08/08

Nekem a legtöbb írói társulással, portállal az a dolgom, hogy egyáltalán nem működnek "irodalmi műhelyként", még akkor sem, ha ezt hirdetik magukról. Vannak alapesetek:

 Egy brancs betelepszik egy ilyenre és kifejezett ízlésdiktatúrát gyakorol a többiek fölött. Aki behódol, maradhat, a többit elüldözik, néha durva verbális agrasszióval, míg csak nem szedi a sátorfáját.
Néhol ez a szerep intézményesítve is van, az adminnak felkent személy egész egyszerűen leradírozza a neki nem tetszőt.

Más esetekben pont az ellenkező gyakorlat van. Mindenki ír, amit csak akar. Persze, a hasonszőrűek hamar rátalálnak egymásra és hivatásszerűen dícsérgetik egymás műveit. A többi marad visszhangtalanul, míg meg nem unja. A dolgok sajátos természetéből az következik, hogy általában a langyos középszer kerekedik felül, hiszen igazi értékből, egyéniségekből mindig kevesebb van. Így eluralkodik valamiféle álságos közmegegyezésen alapuló giccses katyvasz. Elvben senki nem bánt senkit, a látványos sértődések a háttérben, priviben zajlanak.

A lényeg az, hogy a kezdő költő nemigen kap értő és hasznos támogatást, segítséget. No persze, ez azért is van, mert némelyik eleve nem is igényli, nagy arccal elutasítja a jószándékú tanácsot, kritikát is. Elég néhány ilyen affér és mindenki visszahúzódik a maga csigaházába.

Illetve, marad a műhelynek, alkotóközösségnek aposztrofált fórum az, ami: egy üres falfelület, ahová mindenki odakenheti a maga falragaszát.

Örülnék, ha bárki meg tudna cáfolni! Mosoly)) Hiszen ez a helyzet senkinek se jó igazán.


 

nora képe
nora
Offline
Csatlakozott: 2008/07/22

na majd jövök, csak most nem érek ráá, de ne gondoljátok, hogy csak az írók nőnek mint  a gomba... a festőkkel is ez a helyzet.

nora

hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12

Irodalmi fórumok, portálok? Miért? Hogy elcsípjek néhány jó verset vagy prózát, megismerjek néhány érdekes embert. Mosoly Aztán, hátha engem is elolvas valaki.
Egy portálon való tartózkodásnak is van életciklusa: regisztrálás, ismerkedés, kibontakozás, kiábrándulás, kilépés vagy a portál ideiglenes elhagyása (új keresése). Ez a ciklus lehet, hogy csak rövidebb idő, de az is lehet, hogy több évig is eltart.
Van, aki szereti megmutatni magát több helyen is. (Olvasottság növelése.) Egyébként majdnem minden portálon majdnem ugyanazok vannak. Ezért a továbblépés szinte felesleges.

- hori -

zsoló képe
zsoló
Offline
Csatlakozott: 2008/09/29

Kiábrándult hangot hallok? Vagy a tapasztalt realistáét? Végül is éppen ezért szeretném én is, hogy élettel teljen meg a folyómeder mélye, ne időszaki halak úszkáljanak reménységtől csalódásig, hanem legyen elkötelezettség, cél, és persze jutalom, de főleg kiírthatatlan motiváció a dolgok megjobbítása érdekében.

Olyan terveim vannak, melyek egy csónakba ültethetik a magányos evezősöket, portálszövetségbe tömöríthetik a külön-külön is értékes amatőr és profi oldalak lakosságát. Csak a cél nélküli hajó sodródik!

Be kell vezetni a köztudatba az értékvesztésünk következményeit és megőrzésére teendő lépéseinket. Bombákat kell robbantani az állóvízben, hogy felébredjenek a parton bámészkodók. Szabadidős csetelés helyett szervezett, kemény munkát ajánlok, aminek a vége ma még beláthatatlan, de olyasmi, mint egy kulturális forradalom, reklámkampányokkal, nagyban, országosan kivitelezett, médiába bevitt vitafórumokkal, összefoglaló, rendszerező tanulmányokkal, kult. programok százaival és sok-sok -gépházas- láthatatlan tevékenységgel, a felszín alatt is folytatva tovább.

Ezt itt először írom le, de bízom benne, nem utoljára. Sok kifejteni-megfogalmalmazni való terv van a "hogyan"ra, de a "mikor" nem várhat! El kell kezdenünk megírni a legújabb kor irodalomtörténetét!

Örökségünk és jövőnk záloga: ápolni és megőrizni édes anyanyelvünk.

anyatka képe
anyatka
Offline
Csatlakozott: 2008/12/16

Kedves Rose!
Tudod, míg nem volt ennyire testközelben a dislexia, én is hasonlóan gondolkodtam. Megvan a vizsgálómódszer, nem csak úgy rámondják a gyerekekre, hogy SNI-s. Ennek azért kell örülni, mert megfelelő fejlesztéssel ezek a gyerekek is elérhetnek bármit, akár még főiskolára is mehetnek, ha időben jól fejlesztik őket. Szerintem minden szülő azt szeretné, ha a gyereke iskolás évei ne csak kudarcokról, rossz élményekről szóljanak, és abban is biztos vagyok, hogy mindenki a legjobbat kívánja a gyerekének, azt, hogy a lehetőségeihez képest eljuthasson addig amíg csak lehet, akar. Én, mint szülő szeretném a fiam számára biztosítani, hogy ne ragadjon a "sárba" , szeretném, ha egyszer szívesen kezébe venne egy könyvet, hogy nyitott legyen a világra, hogy  magabiztos, tettre kész, kiegyensúlyozott felnőtt legyen .
Régen is voltak diszes gyerekek, csak senki nem vizsgálta, hiszen nem volt ismert a "rossz" tanulás oka. Hányszor hallhattuk, hogy nem lenne buta, csak lusta gyakorolni. Csak azt nem vették észre, hogy hiába gyakorol, hiába ír otthon plusz oldalakat, a helyesírása semmit nem változik, hiába nyúzzák az olvasással, ugyanúgy nyökögve megy csak neki, illetve ha írtóra koncentrál akkor egy ideig megy, de hamar kifárad.
A fiam korlátait pontosan tudom, ismerem, minden elfogultságom ellenére. Hogy mi lesz a foglalkozása majd, az még kiderül, de ha csak egy szakmunkásképzőt végez, az úgy is jó lesz, remélem megtalálja majd a neki valót.
Ez az egész sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk.

 

Kedves Gyula!

Először egy másik oldalra regisztráltam, csak azért, hogy elolvashassam egy kedves barátnőm írását, illetve, hogy hozzá tudjak szólni. Aztán ott ragadtam.
Miért? Egyszerűen azért, mert tetszett.  Zolival is ott "találkoztam".
Mit várok? Nem tudom pontosan, de továbbra is tetszik, jó olvasgatni, és írogatni.

Szeretettel: Andi

 

kajuk gyula képe
kajuk gyula
Offline
Csatlakozott: 2009/08/08

Azt hiszem, szerteágazóan megbeszéltünk ill. szóbakerült itt sok minden, főleg az oktatás, az értékek átörökítése témakörökben.
Az írodalommal különböző szinten, de rendszeresen foglalkozó emberek sajátos, újfajta társulásáról, az irodalmi-művészeti fórumokról még kevés szó esett. Ti mit vártok ezektől, ki, milyen megfontolásból kapcsolódott be ezek valamelyikébe, milyen tapasztalataitok voltak ezekkel kapcsolatban?
Azt hiszem, ez a téma is megér néhány szót, hozzászólást, továbbgondolást.

Desert_Rose képe
Desert_Rose
Offline
Csatlakozott: 2008/11/11

Pár szó erejéig visszatérve az oktatás témához...

Nem tudom, mi változott meg néhány generáció alatt, de egyre több gyerekre fogják rá, hogy hiperaktív, diszlexiás, tanulási nehézségekkel küzd, sajátos nevelési igényű, stb. Régebben ilyesmiről nem hallottunk. Voltak jó tanulók, meg voltak rossz tanulók, és az okokat nem próbálta meg definiálni senki. A rosszabb tanulók 8. osztály után vagy nem tanultak tovább, vagy szakmunkásképzőbe kerültek, a közepes tanulókat szakközépiskolába is felvették, a négyes-ötös tanulók pedig automatikusan gimnáziumba mentek. Még az egyes gimnáziumok között is megvolt a verseny, a nevesebb gimikbe csak a legjobbak kerülhettek be komoly felvételi vizsgával.

Ma mintha a szülők nem akarnák tudomásul venni gyermekeik korlátait, és mindenkit főiskolára, egyetemre akarnak küldeni. Sajnos ma fel is vesznek mindenkit, olyanokat is, akik messze nem odavalók. Persze ezt állami oldalról is erősen támogatják, mert ameddig a gyermek a szülő pénzén az iskolapadot koptatja, addig sem jelenik meg a munkanélküli statisztikákban. Ennek viszont elég jelentős negatív következményei vannak. Egyrészről a felsőfokú végzettségű réteg felhígulásához vezet, másrészről pedig, ilyen sok értelmiségire nincs is szükség, ez később megint csak munkanélküliséghez vezet. Ahelyett, hogy tanult volna egy szakmát, és lenne belőle egy sikeres, ügyes kezű szakember (akik ma már nem is keresnek rosszul), lesz belőle egy semmit érő diplomával rendelkező munkanélküli, aki végül jobb híján elmegy betanított munkásnak, ha pénzt akar keresni.

Ami pedig az írás-olvasás elsajátítását illeti, szerintem ma túl van lihegve az egész. A mi időnkben is meg kellett tanulni minden betűt Karácsonyig, és ez nem is okozott senkinek gondot. Volt, aki kicsit akadozva olvasott, és volt aki folyékonyan, de egyetlen szülő nem panaszkodott, hogy milyen magas a követelményrendszer. Én már úgy mentem elsőbe, hogy tudtam írni-olvasni, mert anyu megtanított, ami csak részben volt előny, mert az egész első osztályt végigunatkoztam, és rendesen el is lustultam a következő évfolyamokra.
A mai gyermekek sokkal jobb képességekkel születnek, és sokkal nyitottabbak a világra, gyorsabban tanulnak (ezt látom a környezetemben lévő gyerekeken), nem szabadna, hogy gondot okozzon nekik az a minimum követelmény, ami már évtizedek óta nem változott.

- Rose -

„Tőlem ne várjon

kajuk gyula képe
kajuk gyula
Offline
Csatlakozott: 2009/08/08

A költő és a szavak

Szómágia, széles ívű szavalat!
Szó szót követ, a szélben a szavak
szerte szállnak, szanaszét szóródnak,
mint a hamvak;
a süket és vak külvilágnak
hírt rólad hiába adnak.

Szavak, szavak, szavak!
A szerelmes szép szavak,
miket egykor mondtál,
már régen messze járnak,
kongó lépteik elhalnak a csendben;
szívedhez vissza már nem találnak.

Csak a csúnya szavak maradtak veled,
mint csészében a keserű üledék.
Szájzugodban megülnek türelemmel,
a habzó indulat hullámára várván,
mely majd őket is messzire sodorja,
s magadra maradsz, mint a zacc,
a csésze alján szótlanul és árván.

 

kajuk gyula képe
kajuk gyula
Offline
Csatlakozott: 2009/08/08

Kedves Zsoló, nagyon egyet tudok érteni a megállapításaiddal és sajnos a keserűségeddel is.
Megérte elolvasni hozzászólásodat, bár majd kifolyt a szemem közben. Mosoly) olyan aprók ezek a fránya betűk.

kajuk gyula képe
kajuk gyula
Offline
Csatlakozott: 2009/08/08

Kell-e verset írni?

Írni nem muszáj!
Jobb, ha csak csókra nyílik a száj
míg a Dunán csorog az uszály;
a napnak élünk és a Napban...
és a múló pillanatban
ezernyi sor átvillanhat
az agyunkon talán...
mégis, a pillanat a fontos,
az Itt és a Most... a folyó és a táj,
mely lassabban változik,
mint a hullámzó érzelem!

Ezért helyes a tételem:
Írni nem muszáj!

zsoló képe
zsoló
Offline
Csatlakozott: 2008/09/29

Azt gondoltam fontolgatva a választ, hogy előéletem kiteregetése helyett szorítkoznék a feltett kérdésekre adandó válaszokra, mire azonban a tényleges leírt sorokig jutottam, elkerülhetetlenné vált a múltnak eme részével is foglalkozni.Valahol az előző évezred utolsó perceiben kezdett verni a szívem, ehhez képest is sokára ébredtem arra az öntudatra, ami az írásra késztetett. Mondhatnám, hogy tudatos folyamat következményeként, de ez hazugság volna. Írni kényszerített a néma börtönbe zárt fantázia, talán vidéki származásommal együtt magammal hozott ízes szókincs, mely ragadványként felmenőim érdeme, talán az élet hozta helyzet, mikor felkérés is érkezett, hogy egy komplexebb történeten elgondolkodjak még éretlen gyermekfejjel…ki tudja? Mindenesetre az írás ízére ráérezvén egyre inkább kellett írni, akármit: eleinte tudományos fantasztikus kis történeteket, később verseket. Persze közben faltam a hozzá tartozó szakirodalmat, hogy nagy butaság azért ne legyen belőle. Sohasem vezérelt a másnak tetszés igénye, bár jól esett és esik máig, ha igazságos értékelést kapok, emellett hatással is vannak rám bizonyos stílusok, és képviselői. A közhely és az általánosság szintjén nemigen látok túl, sajnos ez egyre dühítőbb tény, azért igyekszem kitörni már megszokott és unásig halmozott fordulataimból. Tán még ez is szerencsésebb, mint puszta fogyasztói létben vegetálni. Ez célja is egyben az irodalmi fórumok szereplőinek: mutatni egy önkifejezési lehetőséget a ma olvasójának, bátorítani arra, ami elfojtásra kerül és mérgez, hogy a némaság, ill. a más irányú kitörés helyett verbális irányban kulturáltan kommunikálni kezdjen. Úgy hiszem, a labda- az érték közvetítése- mindig is az írástudók kezében van és ez az első olyan kor, amikor lehetőség is van (lenne) a közvetlen, gyors terítésére is. Ám a valóság nem az ideáknak megfelelően látszik működni, sőt, mintha épp fordítva: amikor szinte lehetetlennek tűnt értéket közvetíteni, sokkal több értékteremtő, értékmegőrző lélek élt, amikor meg lehetne, senkit sem érdekel már. A nevelés közvetlen, példaadó voltában hiszek, család(otthon)-tanító(iskola)-élet sorrendben. Természetesen nem a züllő, gyermeket ok nélkül, önkényesen fenyítve utcára üldöző példaadásban, nem is a magára hagyó tegye-amit-akar magatartásban. Fájó, de az emberfő kiművelése munkával jár, odaszánt, alázatos elhivatottsággal. Kényelmünk oltárától kell felállnunk felismerve, hogy mi örökségünk, feladatunk, a jövő megőrzésének záloga: művelni és megőrizni édes anyanyelvünket! Tudjuk, hogy nemzetek vesztették el öntudatukat, asszimilálódtak elhagyva/elüldöztetve nyelvüktől, váltak nemcsak nyelvükben holttá. Nincs más, fontosabb feladat, mint életben tartani és édessé tenni ezt az örökségünket! A történelem gondoskodott, hogy változatosságával nyelvi-, és kifejezésbeli gazdagságával egyedülálló helyet foglaljon el a világnyelvek között. A gátak feloldása –lásd az információ áramlásét pl.- nem feltétlenül jár a közösség hasznára előnnyel, mivel az érték hordozója az egyedül álló ember, akinek egyedülállóságában kell értékőrző módon viselkednie. A gátak feloldása hamis szabadságtudatot ébreszt, mely inkább szabadosságként élhető meg, vagyis az addig kötelezőnek, nyűgnek ítélt dolgokkal szembeforduló lázadásként, a hagyományok eltörléseként. Igen, tudjuk, majd minden kor lázadt az azt közvetlenül megelőző kor szabályrendszere, erkölcsi, társadalmi, politikai világképe ellen, de ez most más: világméretű passzivitás látszik eluralkodni és világméretű érdektelenség és motiválatlanság. Ugyanakkor menekülés kezdődik a meseszerű irracionalitás világába, el a megoldhatatlannak látszó valótól. Irodalmi nyelvre lefordítva úrrá kell lenni a kétségbeesés e formáin, határozott, világos jövőképet rajzolva, úgy, mint akik hisznek is benne, kommunikációra hívva és támogatva a fejlődés és hagyományőrzés folyamatait. Személyi felelősséggel védjegyezett irodalmi közösség példájára van szükség – egy 6. Nyugatos generáció megérésére, amely jó tanár módjára nemcsak van, de eligazít, és érvényt szerez az irodalmi szó minőségének. Valóban, ez műhelymunka nélkül, pusztán egymásra acsarkodó, vagy éppen lebzselő, kisasszonyosan kotnyeleskedő, irodalomtalanított, bulvárkörnyezetben, ahol a „kommunikáljunk a kommunikációért elv” a cél, nehezen elképzelhető. Tanulásra, műhelymunkára inspiráló fórumok kellenek, közérthető, színvonalas összefoglaló tankönyvek, vitaanyagok, programtervek a kultúra megőrzés területén teendőkről és persze sok-sok pályázat, vagy maecenas útján megnyert anyagi forrás.

Örökségünk és jövőnk záloga: ápolni és megőrizni édes anyanyelvünk.

Zsigai Klára képe
Zsigai Klára
Offline
Csatlakozott: 2008/07/31

Nem is gondoltam, hogy ez a téma ilyen érdekes fordulatot vett. Ennek viszont nagyon örülök! Lényeget kimondtátok, anyatka  és Hori is! Bizony elszaladt a kocsi, több generációt túllépve, mert sem írni, sem olvasni, értő olvasás alapján visszaadni a tartalmat bizony nem megy! A divat, öltözködés is elveszi a figyelmet  a fontos dolgok elől, és ehhez nagyon sokat ront még tovább az anyagi érdekek előtérbehelyézése miatt az agressziv marketing, akár az iskolai dolgok beszezésénél is érzékelhető. 

Komoly gond, hogy egy közösség elé kiállni  sem mernek, szorongnak, legyenek diákok, vannak felnőttek is, sajnos sok felnöttbe is beleivódott a kisebbségi érzés, és ne menjünk messzire, a rendszeres kommunikáció elmaradása miatt is.További  gondot jelent az iskolai iránymutatások hiánya is.

Nyáron, iskolakezdés előtt barátaim gyerekeivel szoktam foglalkozni, felkészíteni, felzárkóztatni őket az új tanévre. Akinek tanulási gondjai vannak, azoknál kineziológiával oldjuk a blokkokat is. Szerencsére, akik rendszeresen jártak nálam, azoknak a szülei is példamutatóak, van minta előttük, igy a gyerekeknek is könnyebb.

 

"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.Elfogadni pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!" (zsigaiklara)

hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12

Akkor nekem szerencsém van/volt. Jó magyar tanárokat fogtam ki, minden iskolatípusban.
A gyereked esete nyilván nem egyedi, más bánásmódot igényelnek,  más értékelési rendszert kell alkalmazi. Az ilyen gyerek szülője, nyilván másképp látja a dolgokat, elhiszem.

Ha alsóban nincs iránymutatás, hogy mit olvasson a gyerek, nincs ajánlott és kötelező irodalom, félő, olyat választ majd a boltok polcairól, amelyek egy fabatkát sem érnek (viszont jó csicsásak és drágák, nem akarom ideírni, bizonyára tudod, mikre gondolok). Vagy egyszerűen semmit nem választ, mert minek olvasni?

Valóban, nem egyszerű eset. És valóban, minden korosztálynak meg kell találni a megfelelő irodalmat.

A ti esetetek speciális, de a hangoskönyveket amúgy nem találom jó ötletnek. Leszoktat az olvasásról.

- hori -

anyatka képe
anyatka
Offline
Csatlakozott: 2008/12/16

Kedves Hori!

Lehet, hogy alsó tagozatban semmilyen kötelező olvasmányt nem adnék. Amiket felsoroltam, nem olvasásra alkalmatlanok, csak nem jó időben adjuk a gyerekek kezébe szerintem.
Igen, olvasson a gyerek olyat, ami szórakoztatja, értse meg a szöveget, érezze magát jól olvasás közben. Szerintem ez is fejleszt főleg alsóban, s nem utolsósorban baráttá teszi az olvasást, nem mumussá. Aztán felsőben meg már könnyebb dolga lenne a tanárnak is, hiszen olyan gyerekeket  kapna, akiket nem kell noszogatnia akár az Egri csillagok elolvasása miatt.
Már ott kezdődik, hogy sokkal lassabban tanítanám meg a betűket, hagynék időt, hogy rögzüljön minden a helyén. Nem tudom megadni a pontos technikát, mint írtam nem ez a szakmám, de nem hiszem, hogy ne lehetne az olvasás szeretetére nevelni. Sok jó tanár van, igazán úgy érzem, hogy a fejlesztők tudnak nagyon valami titkot ezzel kapcsolatban. A fiam SNI- s gyerek, (sajátos nevelési igényű), sok mindent átéltünk, de most fantasztikus fejlesztőpedagógust kapott. Biztosan más a képzésük én úgy érzem igazán gyerekközpontúak ( már akiket eddig ismertem). A fiamnak az olvasással van gondja, dislexias, teljesen normális intelligenciával, sőt van amiben még meg is előzi a többieket. Harmadikos korában év elején derült ki, elvittem az illetékes nevelési tanácsadóba, mert éreztem valami nincs rendben. Meg kell mondjam, vihettem volna előbb is. Annyi kudarc, rossz élmény, annyi bizonyítani akarás, majd részéről érdektelenség, amin keresztül ment..., szóval van lelkiismeret furdalásom. De nem szólt senki a suliban, hogy figyelj már, ez nem jó így, pedig mentem sokat, kérdeztem mit csináljak, hogy segítsem. Azt mondták nem buta, csak lusta, neki lassabb a tempója. De a múlton már kár rágódni, nem tudom visszacsinálni. Iskolaváltás, új tanárok, s a negyedikes osztály ismétlése az én kérésemre ( az meg egy külön regény, hogy értem el, hogy még egyszer járja, hiszen a jegyei alapján ötödikbe mehetett volna tavaly), és ez a fejlesztő sokat segített/ segít. Tudod mekkora öröm nekem, amikor látom képregényt olvasni? És most nem az a fontos, hogy nem a Pál utcai fiúkat választja, inkább az, hogy ráérez az olvasás ízére. (Persze nem horror a képregény, azért figyelek mit veszek neki. ) Ezután jöhet majd lassan a többi, hiszen már nem lesz egyszer csak ellensége mindaz ami papírra van nyomtatva, és még könyv alakú is. Mert bizony ezek a gyerekek ezt érzik, s ráadásul félnek a betűktől, hiszen annyi rosszat kellett miattuk elviselniük.
Tavaly a Lessie volt a kötelező, felolvastuk ( ő is olvasott valamennyit belőle), kitöltöttük a feladatlapot, csak akkor volt bibi, amikor arról kérdeztek, amit a mamával olvastak. Végül is hármasra sikerült. De volt értelme?
Pál utcai fiúk már hangos könyvről megy, nagyon élvezi! Fogja ismerni a történetet, és az is lehet, hogy kedvet kap hozzá, hogy jobban belelapozzon az igazi könyvbe is saját elhatározásból. Egri csillagok is kapható hangosban, nagyon örülök neki!
Most ezt csak azért írtam le, mert sokan járnak hasonló cipőben, olyanok is akiknél nem vizsgálták, hiszen régebben nem volt ismert ez az egész dis-es dolog. Sőt ma is könnyebb azt mondani a gyerekről, hogy lusta, buta, mint utánanézni a dolgoknak.

A Holt költők társasága kár, hogy csak film. Jó lenne igazából, legalább egy kicsit. Tudom, hogy a tanterv az ott van, tudom, hogy sok múlik a vezetőn is, nem akartam senkit bántani, ítélkezni. Az én tanárnőm valahogy nem mutatott nagyon utat, nem adott irányt, ez csak az én tapasztalatom, irigylem azt akinek nem ez jutott.

A mai világ sok értéket lerombol, illetve le akar rombolni. Remélem van amit át lehet menteni.

 

Szeretettel: Andi

 

hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12

Kedves anyatka!

Nem is tudok sokat hozzátenni, amit írtál, ez szinte úgy igaz, ahogy leírtad. Csak néhány dologra térnék ki...

Az iskolai oktatással kapcsolatban borúlátó vagyok, néha direkt rombolást érzek, és gyanítom, hogy ez nem véletlen (mintha nem is kellene mindenkinek okosnak, műveltnek lennie, mert akkor nem lesz annyi "munkáskéz") - ez már a kapitalizmus kora. Nem az iskolákban tanító pedagógusok hibája, ők csak teljesítik az igazgatón keresztül a központilag érkező utasításokat, iránymutatásokat.

Kérdésem: mit javasolsz alsó tagozatban kötelező és ajánlott olvasmánynak?
Mert amit felsoroltál, hogy alkalmatlan, ezek mind értéket képviselnek (felnőtt korban, de szerintem gyermekkorban is, nevelnek, szépet adnak). Annyi szenny árasztja el a gyereket a tv-ből, pl. az átalakuló, szemükkel és kezükkel villámokat szóró szörnyek, rajzfilmfigurák, aztán a zenés musical-ek, amelyeket amerikai érdekek sulykolnak az ifjúságnak, hogy inkább táncoljon, énekeljen, és főleg utánozzon; mint olvasson, gondolkodjon, aztán a H. Potter és a hasonló filmek, amelyek indokolatlanul magasra emelik a gyerekben az ingerküszöböt, hogy utána Móricz Zsigmond vagy Gárdonyi, Fekete István könyvei, a gyönyörű leírásokkal, unalmas teher legyen csak. (A Kincskereső kisködmön-t a mai napig emlegetem a lányomnak.) És igen, az Egri csillagok-at el kellene olvasnia minden magyar embernek! Nyilván, (először) csak felső tagozatban.
Olvasson a gyerek olyat, ami könnyű, szórakoztat, gyorsan halad vele, vissza tudja mondani elsőre? (vagyis nem fejleszt). Rendben. Milyen könyveket ajánlasz?

Én egy sajnálatos dolgot vettem észre az utóbbi időkben: olyan könyvek is bekerülnek a kötelezőek és ajánlottak közé, amelyeknek semmilyen irodalmi értékük nincs vagy igen csekély, és ez már megint a félelmeimet támasztja alá, hogy "züllik" valami; a léha, gondolkodásnélküli világ  felé terelnek minket. Lassan, de biztosan.

A tanárnő és a verselemzések... természetesen a tanárnő, sokkal de sokkal többet tud a költőről, a koráról, és a versről, mint amit lead az órán. Irányt mutat, gondolkodásra késztet, megmutatja, milyen szempontok vannak, hogyan kellene elindulni egy vers megértésének csodálatos útján, aminek utolsó mozzanata a teljes megértés, befogadás és a valódi katarzis. Én mindezt nem tartom haszontalannak, ha a tanár jól csinálja. Lásd a kimagasló példát: Holt költők társasága. Persze, ez már a csúcs (és persze csak film). A lényeg az önálló gondolkodásra nevelés, az önálló véleményalkotás, az érzelmi kapcsolatok iránti igény, önismeret fejlesztése, stb. Ne fogadjuk el a belénk pumpált, könnyen befogadható közhelyeket, sztereotípiákat, mert bábok leszünk a politikusok és az őket pénzelők világában.
Bizonyára, nem csinálja minden tanár jól, ez igaz. Sajnálatos. De iránymutatás szerint kell végezniük a tanítást: kerettanterv alapján, stb. Mert esetleg elvesztik állásukat.

Nagyon nagy probléma a hétköznapok begyűrűzése a tanórákba, megfertőzik annak hangulatát, amikor a tanár elveszti a tanítás örömét. Ez is sajnálatos. Mondhatnád, hogy kissé pedagógus szemmel nézem... talán igen.

Valóban nem kell minden embernek olvasni, de magam részéről sajnálom őket.

- hori -

LONA képe
LONA
Offline
Csatlakozott: 2009/05/23

Drága Anyatka! Nagyon köszönöm amit írtál, én is így érzek, én,.. ,pld: ha" verset "irtam,Mosoly))

egy másik honlapon, nem szerettem, ha az ismerősöm, olyan megjegyzést tett, írt-hozzá, mintha, az teljesen igaz is lenne,..Mosoly)) hát rosszul gondolja,Mosoly)) ebben van az én "nagy szabadság." Mosoly)) Köszönettel, minden jót neked, nagyon jól írsz!  Gratulálok! LONA

 


anyatka képe
anyatka
Offline
Csatlakozott: 2008/12/16

Olvasás, írás.
Talán az olvasással kezdeném. Szerintem is az iskolánál kezdődik a baj. Bocsánat mindenkitől, nem vagyok pedagógus, s nem is akarom bírálni őket, talán nem is ők a hibásak. De azt érzem, valahogy nem így kéne.
Sajnos nem a minőség a legfontosabb, hanem inkább a mennyiség az oktatásban. Én így érzem, nem biztos, hogy igazam van. Persze vannak felmérések, kompetencia vizsgálatok, statisztikák, de valami hiányzik a rideg számok, százalékok mögül.
Az lenne a lényeg, hogy az a gyerkőc szeressen olvasni, ne kapjon hányingert egy könyv látványától, s ne érezze magát rosszul, ha nem tud annyit teljesíteni, mint a többiek. Ne legyen büntetve, amiért nem úgy sikerülnek a dolgai, mint a többieknek. Itt van ám a kulcs! Büntetéssel nem lehet gyereket nevelni, tanítani sem, pedig nálunk minden erre épül. Persze a jó tanulóknak ez fel sem tűnik, s a szüleiknek sem. De nem mindenki tartozik abba a csoportba, akik mindig minden feladatot elsőre, sikeresen teljesítenek, van akinek több idő kell, vannak akik más úton jutnak el ugyanoda. Már megint találtam egy fontos dolgot, mégpedig azt, hogy nem vagyunk egyformák, és a gyerekeink sem egy kaptafára készültek. Ezt el kellene fogadni, és eszerint tanítani őket. Én azt is elhiszem, hogy szívesebben dolgoznak a tanítók egy olyan közösségben, ahol lehet haladni, ahol nincs kilógó ember, ahol rendesen figyelők ülnek, fegyelmezettek, és nem annyira szeretik a "problémás" gyerekeket. Pedig ezek a gyerekek is ugyanolyan fontosak, mint a csillagos ötösre teljesítők.
Itt vannak a KÖTELEZŐ olvasmányok. Direkt utáltatók. Annál aki egy kicsit is hajlamos rá, teljesen elveszi a kedvet. Most mondhatjátok azt, hogy ezek a könyvek azok a KÖNYVEK, amiket mindenkinek el kell olvasni az életben. Biztos?
A következő kérdésem: A Kis herceget miért muszáj egy negyedikesnek elolvasni? Mit ért belőle? Vagy ott a Kincskereső kisködmön, ugyanez a kérdés. Felnőttként olvastam igazán el őket, és élveztem. Aki amúgy sem szeret olvasni, az úgysem rágja magát végig az Egri csillagokon, aki meg szeret, mindenképpen elolvassa.
Jók még az elemzések. Sosem értettem a tanárnő honnan tudja, hogy az a költő épp akkor mire gondolt, mit élt át. Most meg már tudom is, hogy nem mindig a valósan átélt esemény jelenik meg egy-egy versben, történetben.
Az is igaz, hogy vannak olyan emberek, akiknek az olvasás élménye nem olyan fontos. Egész egyszerűen, mert más az értékrendjük. Nem kötelező mindenkinek olvasni.

Most jöjjön az írás. Írtátok, hogy Magyarországon mindenki, háziasszony, GYESEN lévő kismama, kamasz, idős, férfi, nő,verseket ír, vagy novellát, regényt, örömről, bánatról, szerelemről, gyűlöletről stb.
Nem tudom azt észrevettétek-e, hogy sokkal kevesebbet beszélgetünk szemtől-szemben, élőszóval. No, most nem a szokásos mindennapi megbeszéléseket értem ezalatt, hogy mondjuk Hányast kaptál te büdös kölök? vagy Mikor lesz már kész a vacsora? stb. Az igazi, jóízű spontán beszélgetésekre gondolok, amikor meghallgatjuk egymást.  Hmm? Na ugye?!
Ezért is írhatnak az emberek, és ezért teszik fel írásaikat különböző helyekre, hogy meghallgassák a lelküket.
Személy szerint én minek írok? Van-e értelme? Mi is vagyok akkor most én? Mennyit ér amit leírok?
Gyakran felteszem, tettem magamnak ezeket a kérdéseket.
Azért írok, mert örömöm van benne, mert jó dolog az életemben. Vallom, ha találunk olyan valamit, ami színesebbé, szebbé boldogabbá teszi az életünket, akkor azt művelni kell. Na, igen, de ez meglenne anélkül is, hogy nyilvánosságra hoznám. Önzés. Megint csak egy boldogságmorzsa a tudat, hogy elolvassátok, s ha valaki azt írja kommentben, hogy valamit kapott attól amit én leírtam, akkor az megint nagyon jó érzés. Már az is sokat jelent, ha valaki egy percre elfeledi a napi gondját, vagy mosolyog egyet, ezen vagy azon az írásomon. Mondom én, hogy önzés. Mosoly)) Ezek szerint valami értelme csak van.
Sosem tervezem előre, ha jön a gondolat engedek neki. Nem úgy ülök le, hogy most aztán írnom kell egy verset, mert ezen a héten még nem írtam egyet sem. Bár hiányzik, és van, hogy türelmetlenül várok rá, de kivárom. Lehet megbotránkoztató, de nem igazán számolok szótagokat, nem igazán figyelem a rímeket, nekem az a fontos, ha visszamondom magamnak, mit hallok.
Hogy mi a helyzet a színvonallal? Hál istennek nem vagyok híres író, vagy költő, én csak én vagyok. Szerintem mindig az olvasó dönti el mennyire éri meg elolvasni amit megmutatok, mert amiről én azt gondolom rá sem néznék, azt ti sem látjátok. Nem minden sikerül úgy ahogy szeretném, de mind az én "gyerekem", mindet szeretem.

Szeretettel: Andi

 

Zsigai Klára képe
Zsigai Klára
Offline
Csatlakozott: 2008/07/31

Most, hogy végig olvastam mindent, az összes választ is, bevallom, örülök, nagyon érdekes témát hoztál, kedves Gyula!

Több válaszban megtalálom a saját véleményemet is. Iskolás koromban már irogattam verseket , de komolyabban akkor kezdtem írogatni, amikor szüleimet, testvéremet, és családomat elveszítettem. Ekkor, hogy bele ne roppanjak,  tanulásba menekültem, és 51 évesen államvizsgáztam, és egyre jobban rájöttem, hogy mennyi dologról lemaradtam az életben, mennyi dolg érdekel, pótolnom kell még minden téren.

Ez természetesen nemcsak az írásra vonatkozó volt, hanem közgazdásznak  tanulni az iskolához is, és az élet egyéb területeire vonatkozóan is. Mint a szivacs, szívtam magamba a tudáshoz szükséges információkat. éjt nappá téve. Rájöttem, mindig van pótolni való,  mód, és lehetőség mindenre, ha akarja az ember, és kitartó.

Most boldogsággal tölt el verseket olvasni, átérezni sorait, meglátni azt, amit addig nemláttam, esetleg nem úgy éreztem, és ha bekapcsolom a rádiót,  örömmel hallgatom az általam kivásztott műsorait ,  ha tehetem jegyzetelek, és utánanézek dolgoknak.

Érzéseimet, tapasztalataimat szívesen megosztom verseimben, és boldog vagyok, ha sikerül úgy átadnom, ahogy gondoltam, éreztem. Ezeket a visszajelzésekből látom. Építő kritikát is örömmel fogadom. Persze, vannak nekem is régi, kezdetben szépnek hitt verseim is, amiket ma már magam is megmosolygok.

Egyetértek Gyula azon véleményével is, hogy sok függ attól is, milyen neveltetési attitüdöt látott, és kapott valaki a családban. Milyen környezet veszi körül, mit hall, mit lát. Kitől tud kérdezni, és ki válaszol kérdéseire!

Köszönöm, hogy elmondhattam érzéseimet, és várom a további fejleményeket, válaszokat.  

"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.Elfogadni pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!" (zsigaiklara)

kajuk gyula képe
kajuk gyula
Offline
Csatlakozott: 2009/08/08

Viszontválasz MmeDegarde-nak,
akinek szellemes versét nagyon élveztem. Egy vers sok mindenre frappáns választ ad egy sorban, amire terjedelmes esszék sem képesek. Ugyanakkor, nyilvánvalóan, sejtelmes ködbe burkolja azt, amit a homályban kíván hagyni. 
 
Nos, nyilvánvalóan hihetetlenül sok múlik az indításon, a család kulturális közegén. Arany János is édesanyjától tanult ítni, olvasni. Ezt az érvet használja fel mindenki, aki az anyák otthontartása mellett teszi le a voksát. Ám közben azt látjuk, hogy - kevés kivételtől eltekintve - pont azok az anyák nem maradnak otthon csemetéikkel, akiktől azok felcsipegetnék  a később jól hasznosítható készségeket, tudás, ismeretet.  De nem a Gyes-ről, Gyed-ről szeretnék itt újabb vitát nyitni... Mosoly))Hiszen itt az ÍRÁSRÓL van szó...

 

Desert_Rose képe
Desert_Rose
Offline
Csatlakozott: 2008/11/11

Miket tudsz!!! Érdekes, hasznos információ volt, köszönöm!

Ebben sajnos igazad van, hogy a tények helyett a szóbeszédek, meg a legendák. No meg a sztereotípiák - ebben jók vagyunk!!!

Mosoly)

- Rose -

„Tőlem ne várjon

kajuk gyula képe
kajuk gyula
Offline
Csatlakozott: 2009/08/08

Drága Rose, sok okos dolgot írtál, nem is tudok mindenre átgondoltan reagálni, talán csak holnap. De, eltérve a fővonaltól, hadd oszlassak el egy közkeletű tévhitet. Voltak idők, mikor, ha nem is fényesen, de tisztes jólétben meg lehetett élni az írói jövedelmekből. Pl. Petőfi úgy él a magyar köztudatban, mint aki rongyos katonaköpenyben, télvíz idején gyalogol, megélhetést és támogatókat keresve és nagy nyomorban tengődve írta remekműveit.
Ehhez képest az a tény, hogy amint kezdték elismerni tehetségét, Vahot Sándor segédszerkesztőként alkalmazta, a kor színvonalának megfelelő remunerációért. Igaz, hogy a Helység kalapácsának tiszteletdíja csak 40 ezüst forint volt, de a János vitézé már száz és a jószimatú Emich Gusztáv könyvkiadó már igen nagy, 2000 forint összegért vette meg az Összes költemények kiadási jogát. Ha az alacsony sorból kiemelkedő költő nem tudta volna mindezt felmutatni, akkor nemhogy hozzáment volna Szendrey Júlia, de még szóba se állt volna vele Mosoly)
A XVII-XVIII.sz.-ban még valóban főként főúri mecénások áldoztak a könyvkiadásra, de megjelenik már a nyomdászok, könyvkereskedők által szervezett előfizetői gyakorlat. íaz 1800-as évek elején már a biztosan eladható művek megírásáért szerzői ívenként 3-5, majd 10-14 forintot fizettek, méghozzá előre. Főúri származású írók is szívesen egészítették ki imígyen a jövedelmüket, melyből persze -ezt is tudni lehet- sok vándorolt már akkor is csapszékekbe és a dajnákhoz Mosoly))
Ezt most csak érdekességként és egyáltalán nem kötözködésként írtam ide, nehogy azt higgyétek már! Mosoly)) Csak mi magyarok a tényeknél sokszor jobban kedveljük a legendákat.

Desert_Rose képe
Desert_Rose
Offline
Csatlakozott: 2008/11/11

Én körülbelül tizenévesen kezdtem el írogatni. Természetesen romantikus regényeket, mint afféle kamasz, aki mindenféle komplexusokkal és gátlásokkal megáldva a négy fal között ebbe a műfajba projektálta más formában kielégítetlenül maradt vágyait, és tapasztalat híján meg nem élt, csak elképzelt élményeit. Az írás rengeteget jelentett nekem akkor. Magányos voltam, nem szerettem társaságba járni, mégis vágytam arra, hogy befogadjanak, elismerjenek. Irodalomból és nyelvtanból az egyik legjobb voltam, bár sokszor lusta. A tananyag nem érdekelt, mint ahogy semmi sem addig, ameddig kötelező volt. Mindig azt olvastam, ami nem volt kötelező. És tanulás meg házi feladat helyett is inkább írtam...
Ma már megmosolyogtatóan naív megfogalmazású kéziratok ezek, nem is mutatom senkinek. Az írás (a versírás is) egy fejleszthető dolog, úgy gondolom. Amikor sokat írtam, akkor egyre jobb minőségben tudtam létrehozni dolgokat. De ha az ember nem gyakorolja, sajnos képes visszafejlődni is. Nekem legalábbis, amióta a munkám mellett nincs időm gyakorolni, messze nem megy úgy.

Megfigyelhető különben itt az oldalon is (persze ehhez hosszú idő kell), hogy a kezdő, szárnypróbálgató költők micsoda fejlődésen mennek keresztül. Érdemes összehasonlítani a legelső és a legutolsó publikált verset valakinél, aki még nem igazán kiforrott alkotó. Hihetetlenül látványos a különbség! Lehet, hogy soha nem jut el arra a szintre, mint mondjuk József Attila, de magához képest elérheti azt a szintet, ami már elismerésre méltó! Ehhez csak szorgalom és kitartás kell.

- Rose -

„Tőlem ne várjon

MmeDegard
Offline
Csatlakozott: 2008/09/19

Gondolkodom, mert kérdeztek.
Érdekel a válasz!
Vajon írni? Nem írni? Mi legyen, válassz!

No és az örök "miért"-et se feledjük,
s megtudni: mindezt miért szeretjük.

A hőségben Sandokan-fejjel gőzölgök
és
gondolkodom, mert kérdeztek
és érdekel a válasz.

Miért? Nos, személyem Hóbort,
otthont ad a múzsáknak,
s befogadja a kalandort, a kóbort.
Kaotikus Kisasszony ezért
hol lőrét oszt, hol óbort.
Mit is tagadjam, bűnöm:
kis Petőfi, József Attila nem vagyok.
Sírba a jó szívem visz,
jövőm fraktál-töredék,
néha bölcsőm a vers, az írás,
néha sírom. Menedék.

Nem jár nekem a babér, hisz
nem volt nálunk poétai klasszis,
sőt, egyetemet sem végeztem,
semmilyen kollégium, műhely
nem kívánt s nem kívántam.

Igen, sok a filiszter,
a nyárs és a polgár épp jó arányban-
szinte mindenkinek jut egy jó darab.
Középszerűség, igen, bulvárlap,
ponyvaregény,
előrecsomagolt étel,
műanyag lelkek,
kihal a szájakról a "köszönöm", a "szeretlek"...
Középszer? Sajnos, már azzá lett.
Bár, csak bizsu ez, nem arany.
Tudni kéne, mit jelent, ér a szó,
mi a helyes arány!

Mi a középszer? Talán -űség?
Nekem még: -út.

Így jár az, ki keveset tanút' ...
de ha szárnyad van:
ember, le ne messed
mert ez az égbe emelheti
gyarló por-tested!

Nekem azt mondták, van ilyen
- hát próbálgattam,
jöttem, láttam, és
messzire szaladtam.
Azílum lett a Parnasszus,
rongyos lelkek háza
elkelne oda is egy messiáskorbácsa.
Nincs kinek,
nincs miért,
hát nem írok.
Néha rímekben ugyan vonítok,
de az semmit sem ér.
Úgy lennék valakinek egy falat kenyér!
Ám, ha felém jő egy tenyér,
nem mindig becéz.
Pofoz.
Ez ismét csak gondokat okoz.

Kinek...kinek is?
Szeretteimnek, kedveseimnek, kíváncsiaknak
szórom szürke kavicsaim.
Van aki emlékbe elteszi,
van, aki cipőjébe - majd bosszúsan kirázza,
sziszegve: "Eh, szúrós vacak, a mindenit neki!"

Hát,
egy ideje inkább
nem
írok
semmit.

Bizonyítványom tudásomról nincs,
de tudni jó: a kutyabőr se sokat ér,
ha hozzá az Ember csenevész,
elméje az értésre rest.
Az Igazat se itt,

se amott ne keresd.

Valahol középen van.

Gondolkodtam, mert kérdeztek.
Érdekelt a válasz.

Nem tetszik.
Hol a hepiend, a varázslat?
Pfuj, csupasz Igazság.
Vagy talán csak Látszat...?

"Ahhoz, hogy a lehetséges valóra váljon, meg kell kísérelnünk a lehetetlent!" (ismeretlen)

Minden jót Neked és Általad!

hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12

 

Egyszerű kis versekkel kezdtem, ma már megmosolygom ezeket. Aztán hamar rájöttem, hogy nem tudok verset írni, áttértem a prózára. Ezt művelem kb. 5 éve. Egyesek szerint nem a legrosszabbul. De amit az elején írtam, azokat ma már megint megmosolygom... és így tovább. Fejlődik az ember, ha van kitartása, elhivatottsága, és egyéb dolog nem veszi el a kedvét menet közben.

Miért ír az ember? Magad is válaszoltál rá. Rengeteg oka lehet. Én azért, mert ha nem tehetem, tönkre megy a napom (mint a dohányos, ha nem gyújthat rá), és akkor az amúgy is nehézkes természetemet még kevésbé lehet elviselni. Persze akkor is nehéz velem, amikor írok, mert akkor meg nehezen tudok magam körül elviselni mást.

Nem mindig könnyű eldönteni, mi a jó, mi a rossz mű. Ennek megítélése a lapszerkesztők, kiadók dolga (lenne). Sajnos, trendi dolgok vannak és arculat, amibe bele kell férni, különben soha nem lesz olvasható a vers a nagyközönség előtt, nem lesz könyv az irományból. Mindez, felelősség. Nem biztos, hogy rossz egy alkotás, csak valaki, valamiért, nem lát hasznot benne... de ebbe nem mennék bele, Rose összefoglalója szinte tökéletes volt.

Mindezeken kívül, én hiszek a tanulmányokban, abban, hogy az írodalmat jobban lehet művelni, ha megalapozta az ember. Ne feledkezzünk meg elődeinkről, akik, amellett, hogy sokan zsenik voltak, tanult és művelt emberek is egyben; olvassuk csak el József Attila tanulmányait az irodalomról, de sorolhatnám.

Sok mindent meg lehet tanulni házilag is, rengeteg olvasással, sok mindent el lehet lesni másoktól, és én is hiszem, hogy kell valami plusz, ami beindítja az embert, de a magabiztossághoz, ahhoz, hogy kiálljunk és megvédjük igazunkat a megfelelő platformokon, tanulmányok is kellenek. Vagy legalábbis nem ártanak.

(Talán jó a párhuzam: házilag sem lehet megtanulni a differenciál egyenletek megoldását előtanulmányok nélkül. Minden valamirevaló festő-géniusznak volt mestere, még Leonárdónak is.)

Ha minden megvan, akkor sem árt, ha valaki az ember hóna alá nyúl, és elindítja a pályán.

És még egy: még mindig jobb, ha valaki papírt és tollat ragad, ha eszébe jut valami, mintha fegyvert.

Kb. így látom...


 

- hori -

kajuk gyula képe
kajuk gyula
Offline
Csatlakozott: 2009/08/08

Mélyen megértem, Hori, amit írtál. Az írásnak tömérdek funkciója van és lehet. Önmagunk megismerése, feltárása, de akár lelki nyavalyáink öngyógyítása is bekövetkezhet az írás segítségével. És végül az írás, ha anyagszerűtlenebb is, mint mondjuk a szobrászat, mégis ugyanolyan alkotás. Az ember megteremthet magából, érzéseiből, tapasztalataiból, gondolatvilágából valamit, ami életre kel, már akkor is, mikor az ember az "ezt egész jól megírtam" érzésével hátradől a székében, Hát még akkor, ha másokkal is megoszthatja ezt az élményét. Különösképpen, ha mások ugyanolyan pozitívan, vagy legalábbos megértéssel fogadják azt, amit megteremtett. És innentől kezdve mozgunk vékony jégen...

kajuk gyula képe
kajuk gyula
Offline
Csatlakozott: 2009/08/08

Kedves Desert Rose! Köszönöm értékes hozzászólásodat. Néhány ponton ellentmondást látok benne. Mást se olvasok, hallok mostanában, hogy milyen katasztrofálisan lezüllött a közoktatás színvonala. Értéket adó iskolák helyett diplomagyárak működnek, a felnövekvő ifjúság képzetlen és műveletlen, a Gutenberg-galaxis haldoklik stb. stb. Nagyobbik unokám osztályából hárman jelentkeztek át most  8 osztályos, elitgimnáziumba. Egyet vettek fel, egy kínai lányt, mert magyar nyelv és irodalomból jobb volt, mint társai.
Öregek példálóznak vele, hogy "bezzeg anno" érettségi vizsgáig 6-8000 sornyi memoritert kellett idézniük fejből...
Egyre többet cikkeznek a funkcionális analfabétizmusról és tény és való, számos embert látok azzal küszködni, hogy nem ért meg egy hirdetményt, űrlapot, nem tud elolvasni egy újságcikket... Vagyis, olvasni nem tudunk, csak írni? Mosoly))
Akkor a mi népünk, a régi viccel élve, nem "polihisztorokból", hanem "specialistákból" áll?

Népszerű írók panaszolják, hogy az írásból nem lehet nálunk megélni. Mindenkinek kell valami "polgári" kereső foglalkozás is, hogy fenn tudja tartani magát.
Ugyanakkor, ennyi kommunkiációs szakost még nem hordott a hátán a föld...

És hát ott van a kedvtelésből író dilettánsok tábora. Kell lenni valami ellenállhatatlan vonzerőnek mégis csak, hogy ennyien írnak, miközben alig olvas ma már valaki. Mosoly))

MmeDegard
Offline
Csatlakozott: 2008/09/19

Rose, valóban köszönjük. Jól szólottál!

Kedves Gyula,
valóban lezüllött a közoktatás színvonala. Én ugyan nem tudtam még az összes betűt karácsonykor, de szép külalakkal írtam és jól fogalmaztam, rengeteget olvastam - hisz értettem és szerettem!
Van két húgom, ők 10-12 évvel fiatalabbak nálam. Ők már megtanulták az összes betűt karácsonykor. Mitagadás, randán írnak. Az olvasási kedvük átlagos. Az értéssel akadnak gondok - szerencsére, ugyanaz az édesanya áll mellettük, mint mellettem. Hál'Istennek, nagy baj nálunk azért nem lesz. De a többiek? Brrrr, bele sem akarok gondolni.

Lassan írni sem fogunk tudni! Olvass bele egy-egy népszerűbb lapba, magaziba. A fogalmazás slendrián, a tartalom gyakran nulla, a helyesírás defektes - pedig én sem vagyok akadémikus, mégis szemet szúr. Elkezdődik egy mondat, befejeződik egy mondat - mégis, se füle, se farka az egésznek. Kár...

"Ahhoz, hogy a lehetséges valóra váljon, meg kell kísérelnünk a lehetetlent!" (ismeretlen)

Minden jót Neked és Általad!

Desert_Rose képe
Desert_Rose
Offline
Csatlakozott: 2008/11/11

Kedves Gyula! Szerintem nincs itt ellentmondás. Az oktatási rendszerünk olyan, amilyen. Tény, hogy az utóbbi évtizedekben sokat romlott a színvonala, de mihez viszonyítva? A mai diákoknak - az információrobbanásnak és a technikai fejlődésnek köszönhetően - sokkal több dolgot kell tudnia, mint néhány generációval korábban. Lehet, hogy helyesen írni nem tudnak, vagy fejben számolni (de nem is kell, hiszen ott a számítógép), de eligazodnak az elektronika és a kibernetika világában, talán többet tudnak a világról, sokkal nyitottabbak, több nyelven beszélnek és gyorsabban is tanulnak. Nem lehetnek polihisztorok egy ilyen széles tudáshalmazzal rendelkező világban!
Az iskolázottság szélesebb tömegekben való elterjedése együtt jár a tanköteles kor megemelkedésével, és általában a tankötelezettséggel, ami ugye Petőfi idejében még nem létezett. Ma is vannak analfabéták, de korántsem olyan gyakori jelenség, mint 100 éve volt. Talán tényleg kevesebben szereznek komoly tudást (bár nem biztos, csak az egyetemet végzők arányához képest szereznek kevesebben tudományos fokozatot), de az érettségi szintig a legtöbben mégis eljutnak. Ma már az érettségi nem ér sokat, a legtöbb érettségizett sajnos ugyanúgy betanított munkát végez, mint a 8 általánossal rendelkezők. De 100 éve a lakosság hány %-a rendelkezett érettségivel?

A funkcionális analfabétizmus szükségszerű egy olyan világban, ahol olyan gyors a tudomány és a technika fejlődése, amellyel sokan nem tudnak lépést tartani. Nem az olvasott szöveg értelmezésével van baj, hanem hogy az iskolában nem tanítanak gyakorlati dolgokat!
Hogyan lehetséges az, hogy manapság a gimnáziumokban leérettségiznek emberek minimális gazdasági alapismeretek nélkül, és egy egyszerű kamatot nem bírnak kiszámítani!?

A kommunikáció szakosok leginkább elmennek újságírónak vagy a médiához dolgozni. Az írók, költők nem onnan kerülnek ki szerintem...

Szerintem sok olyan tantárgy és téma van az oktatási tematikában, amire a gyakorlati életben semmi szükség nincs, de azt mondjuk, hogy az általános műveltséghez hozzátartozik. Most akkor melyik irányba kellene elindulni? Tanítsuk meg a fiatalokat helyesen írni, az irodalom szeretetére, vagy pedig neveljünk belőlük bonyolult világunkban boldogulni és eligazodni képes gyakorlatias embereket? Ez a kettő együtt nem biztos, hogy belefér az oktatási tervbe.  De laikus lévén nem kenyerem a magyar oktatási rendszer megreformálása, bár a véleményem azért megvan róla.

Írásból megélni... Őszintén, lehetett valamikor? A művészet és a művész maga mindig is csak a mecenatúra a segítségével maradhatott fenn. Legnagyobb költőink a legnagyobb szegénységben tengették mindennapjaikat. Nem is hiszek abban, hogy a művészet valaha megélhetési forrás lehet. Sajnos, mert polgári szakma mellett ugye nem sok idő marad alkotni. Biztosan ez is hozzájárul a színvonal romlásához...

"Kell lenni valami ellenállhatatlan vonzerőnek mégis csak, hogy ennyien írnak, miközben alig olvas ma már valaki. Mosoly))"

Én úgy hívom egyszerűen, hogy exhibicionizmus. Mosoly) Minden emberben ott gyökerezik, kiben látens módon, kiben expliciten, de ott van. Ez inspirál sokakat. Freud erről többet tudna mondani... Lehet, hogy az én pszichológiai megközelítésem nem teljes, nem tökéletes, de ezt az egy racionális magyarázatot látom.

 

 

- Rose -

„Tőlem ne várjon

kajuk gyula képe
kajuk gyula
Offline
Csatlakozott: 2009/08/08

István bátyánk, ilyen könnyen nem úszod ám meg! Mosoly) Lehet, hogy Desert Rose sok mindent kifejtett, de azt például nem tudhatja, hogy Téged milyen késztetés vezérel, mikor kapod magad és írsz egy verset? Tessék színt vallani!

szucs istvan képe
szucs istvan
Offline
Csatlakozott: 2008/08/24

Naugye.!!! Mondtam én, hogy ki kell várni... Elmondtátok a lényeget, nekem már fölösleges volna ...

Üdv István

Desert_Rose képe
Desert_Rose
Offline
Csatlakozott: 2008/11/11

Nagyon is értelek, kedves Gyula. Szerintem minden gondolkodó művészlélek eljut erre a következtetésre, és először kissé megütközik, vagy felháborodik a jelenségen, aztán elfogadja, mert mást úgysem tehet. Harcolni ellene teljesen felesleges. Több ma a szárnypróbálgató író és költő, mint valaha. Ez így igaz. De ha jobban belegondolunk, ez természetes következménye annak, hogy az emberek iskolázottsága sokkal magasabb, mint mondjuk 100 éve. Logikus, hogy több írni és olvasni tudó ember közül többen is próbálkoznak meg irodalmi babérokra törni tényleges tehetségtől függetlenül. Minden emberben ott lapul valahol az önkifejezés szikrája. Ki így, ki úgy, de el akar mondani valamit abból, amit a lelke mélyén gondol, érez, vagy amit a világból lát. Valaki megfesti, valaki megszólaltatja, valaki leírja... Én azt mondom, inkább ecsetet, tollat ragadjon mindenki, mint fegyvert.

Nehéz dolga van ma egy tehetséges alkotó-jelöltnek is. Ki fedezi fel, ha mindent elárasztanak a középszerű művek? A középszer világát éljük, a tömegtermelését, a tömegízlését. A művészet ma már inkább üzlet, mert rájöttek, hogy tömegeket is képes kiszolgálni. Mi értelme lenne csak ahhoz a nagyon kevés értő olvasóhoz szólni? Az alkotók is megalkudni voltak kénytelenek, aki jobbra is képes, marad annál a színvonalnál, ami még eladható. Mára már eltűnt az a küldetéstudat, ami klasszikus nagyjainknál még oly szemberűnő volt. Politikai ellenállás, társadalomkritika, tömegek lelkesítése a jó ügyért... Mára ezek haszontalanná váltak. Egyrészt, mert a szólásszabadság együtt jár egyfajta, közügyek iránti érdektelenséggel (hiszen mindig az tart számot a legnagyobb érdeklődésre, ami tiltott), másrészről a tömegek figyelmét a média szándékosan eltereli a "veszélyes vizekről". Korunkban, a technikának hála, rengeteg olyan eszköz áll rendelkezésre, amely szélet tömegeket képes manipulálni. Nem figyel már senki oda egy olyan tiltakozó hangra, amely ellene szól mindannak, amit napjaink embere értéknek tekint. Értéknek tekint, mert ezt súlykolják a fejébe a nap 24 órájában minden létező csatornán. Az értékválság korát éljük. Az emberek teljesen elveszítették korábbi erkölcsi és morális kapaszkodóikat, és vakon lépkednek egy ingoványos talajon, ahol a média az egyetlen tájékozódási pont.

Tömegbutítás és manipuláció. Elhitetni az emberekkel, hogy bárkiből lehet sztár, művész, híres ember. Minden erről szól, mert ez a hit manipulálhatóvá tesz. Ma már egyetlen vallásnak sincs akkora hatalma, mint a médiának. És a fentebb említett illúzió fenntartásáért semmilyen ár sem túl drága. Húzzuk le a művészeteket egy jó középszintre, hogy elérhető legyen bárki számára. Nem kell sem iskola, sem végzettség, sem veleszületett tehetség, hogy az légy, aki lenni akarsz. Vállald fel magad, higgy benne, hogy sikerül, csinálj magadból bolondot többmillió ember előtt a képernyőn, és sztár vagy. És ugyanez van a művészetekkel is...

Ha valami ellen küzdeni kellene, az a középszer és az ostobaság. És Magyarországnak megvan az a szellemi elitje, aki erre képes lenne, de valamiért hallgatnak, és nem tesznek semmit. Sokan látják mi zajlik, és mégsem lépnek fel ellene. Vagy ha mégis, nagyon gyenge a hangjuk. A pénz világával szemben egyszerűen nincs fegyverük, amit bevethetnének. Az agymosott és manipulált embereket nem lehet visszaterelni a helyes útra. Ez is egyfajta háború, nyílt hatalomgyakorlás, csak éppen vér nélkül zajlik. Sajnos ennek esett áldozatául az irodalom is, úgy mint minden más.

Ebbe csak beletörődni lehet, attól tartok...

- Rose -

„Tőlem ne várjon

kajuk gyula képe
kajuk gyula
Offline
Csatlakozott: 2009/08/08

Szenvelgések szalonja

 

Mint cukrászda polcain
a habos sütemény
úgy sorjázik itt a sok
mézédes költemény

csipkés szélű illatos
fínom papiron
festett cukormázzal
műmárvány asztalon
zegzugos csokihab
szóvonulatok
rejtelmes kanyonok
hangulat-mignonok
magamból egy ámult sóhajt
mindjárt kinyomok…

magyaros verselés
vagy éppen jambikus
kesztyűben kavarja
a krémet egy lírikus
lelke rémeit s kisujját
magától távol tartja:
- Óh, Parnasszus!
- Oh, múzsák!
- ezt sóhajtja…

kajuk gyula képe
kajuk gyula
Offline
Csatlakozott: 2009/08/08

Jelet hagyni

jeleket róni szűz papírra
vászonra álmodni fényeket
márványtömbbe lelket lehelni
holt fából bontani életet
alkotni tollal és ecsettel
verítékkel szülni gyermeket
s rábízni édes mostohára
ennyi mit az alkotó tehet

Gabiga tollából találtam ezt a figyelemre méltó verset, mely a témába vág és egyfajta választ ad az első kérdésre: Miért is írunk,?(tágabb értelemben: miért alkotunk?). A válasz a címben rejlik. Végső soron mindenki valamiféle jelet kíván hagyni maga után, nyersen és célratörően fogalmazva: az alkotás során létrehozott művel mintegy meg kívánja hosszabbítani saját életét. "Majd az utókor!" - legyintenek rezignáltan megkeseredett művészek, akiknek életükben nem sikerült kivívniuk az elismerést, a művészi sikert.
Mert az olvasó, a mű befogadója nem mindig "édes mostoha" ám! Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én azt tapasztalom, hogy azoknak a nagy része, akik még egyáltalán olvasnak verseket, reménytelenül bele van ragadva egyfajta, mára már jócskán elavult és ósdi költészet képbe, versértelmezési klisébe, melyhez makacsul ragaszkodik.

Közönségünk egy része egyfajta kulturális rágóguminak tekinti a költészetet. Mikor lelki (fogyasztási) igényei úgy kívánják, csócsikál egy keveset a lehető legkönnyebben, semmi  intellektuális erőfeszítést nem kívánó művekből, majd elégedetten továbbáll, miután -mondjuk - elhasználta a megfelelő számú papírzsebkendőt könnyei törölgetésére.

Számos költő pedig, felismervén a tömegigényt, szinte iparszerűen rááll az olcsó érzelmekkel operáló versikék gyártására. Erről  egyszer, mérgemben, írtam egy epés kis verset, majd előkeresem, hátha érdekel valakit.
Addig is átadom a szót!

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Én nem vagyok költő kedves Gyula.  Néha, egy-egy lelki felindulás kapcsán írtam magamnak, vagy a Kedvesemnek egy egy gondolatfoszlányt, verset sosem... Mindenem a művészet, ezért tudom, pontosan tudom, hogy dilettáns vagyok. Így kiélem magam abban, hogy barátaim (melyre büszke vagyok) költők verseiben gyönyörködöm. Gyakran Kosztolányi Dezső, Radnóti, Miklós Tóht Árpád, József Attila, Byron, Browning - és a sor végtelen - bámulatos verseiben találom meg akkori lelkiállapotomra vonatkozó sorokat.. Igen. Én tényleg szeretem a költészetet, s ez egészen kicsiny gyermekkoromra datálódik vissza, mert mindig is humán beállítottságú voltam. 20 éves koromig vagy 1000 könyvet elolvastam...  Egy orera ária mellett egy csodálatos vers... kevés dolog okoz ennél nagyobb örömet. (persze azért van ilyen:)) Valóban egyet értek Veled abban, sokan írnak sokfélét, ki tehetséges, ki tehetségtelen, ki csak éppen hangulatokat közöl, ki intuíciókat, nem tudom megítélni, csak érzem ki a számomra jó. Ez egyáltalán nem biztos, hogy egyezik mások ízlésével, de őszintén szólva sosem érdekelt ki ért egyet velem, ki nem. Akik szeretnek, úgyis megértik a kritikát, mert tudják, őszinte vagyok, aki nem fogadja el.. Nos, ez szerintem intelligencia kérdése. Vannak őstehetségek, mint Emeraude, vagy Hang, és számos olyan kedvencem Prayer, Femis, SE, Molnár Peti, Lácai Misi és sokan mások,  akik a sziklából is képesek vizet fakasztani írásaikkal....

Hattok rám, igen. És a többi irodalomkedvelőre. És a kevéssé rosszakat, vagy a szerintem abszolút tehetségteleneket is elviselem, (sőt, valahol tisztelem, hogy felvállalja önmagát) azért a pár csodáért, amiben közben részesülök.

Azt gondolom Ti döntitek el, ennyiért érdemes -e írnotok. De, manapság számomra, hogy ki a "nagy", hát igencsak elgondolkodtató nem egyszer. Talán egy ilyen kis honlapon írogató tehetség  egy napon túlszárnyalja majd József Attila vagy Radnóti hírnevét, hisz relatív a hírnév.

Köszönöm, hogy elolvasod véleményem!

Szeretettel: Judit

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Arató dal (archaizáló) karnevál 2019/07/16 - 10:59 2019/07/16 - 10:59
Irodalom A kívánság – Der Wunsch toni 2019/07/13 - 19:13 2019/07/13 - 19:13
Irodalom Szorongva tamiska 1 2019/07/07 - 12:09 2019/07/08 - 22:53
Irodalom Napsugár91 hori 2019/07/06 - 19:59 2019/07/06 - 19:59
Irodalom Reviczky Gyula: Két útitárs / Zwei Weggefährten toni 2019/07/05 - 07:22 2019/07/05 - 07:22
Irodalom Gyulai Pál: Az éji látogatás / Nächtlicher Besuch toni 2019/06/29 - 17:44 2019/06/29 - 17:44
Irodalom Soós Lajos: Mit álmodol / Was träumst du toni 2019/06/22 - 09:21 2019/06/22 - 09:21
Irodalom Lakatra zárva karnevál 2019/06/18 - 10:15 2019/06/18 - 10:15
Irodalom Fesztiválozzunk! Füles 2019/06/17 - 08:03 2019/06/17 - 08:03
Irodalom Vitnyédi Németh István: Édesanyám / Die liebe Mutter toni 2019/06/15 - 09:28 2019/06/15 - 09:28
Irodalom Móricz Zsigmond: A sok juh meséje / Das Märchen von den vielen Schafen toni 2019/06/09 - 11:00 2019/06/09 - 11:00
Irodalom Majthényi György: A Garam mentéről / Rundum Garam toni 2019/06/03 - 09:07 2019/06/03 - 09:07
Irodalom Majthényi Flóra: Mi a haza / Was ist Heimat toni 2019/05/29 - 07:49 2019/05/29 - 07:49
Irodalom Albert József: Rózsa lombok árnyékában / Im Schatten der Rosenblätter toni 2019/05/27 - 09:11 2019/05/27 - 09:11
Irodalom Mini mesék X. Füles 2019/05/27 - 07:47 2019/05/27 - 07:47

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Kelvin: Angyalka ambrusa 2019/01/15 - 22:18 2019/01/15 - 22:18
Audió Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban ambrusa 2019/01/02 - 12:54 2019/01/02 - 12:54
Audió Abody Rita: Biciklis és egyéb angyalok ambrusa 2018/12/31 - 11:18 2018/12/31 - 11:18
Audió Nádas Péter: Hazug, csaló ambrusa 2018/12/30 - 23:42 2018/12/30 - 23:42
Audió Tóth Kriszta: Magyar szusi ambrusa 2018/12/30 - 23:38 2018/12/30 - 23:38

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző prayer 2 2016/11/28 - 12:48 2018/03/31 - 00:43
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva prayer 14 2016/04/17 - 18:06 2016/07/17 - 12:32
Fórumtéma CINKE klub Gyöngyivel prayer 20 2015/04/17 - 21:42 2016/07/09 - 14:15
Fórumtéma Cinke színdarab Emeraude 1 2016/04/25 - 09:38 2016/04/27 - 08:51
Fórumtéma Szent Márton évforduló pályázat prayer 5 2014/09/28 - 09:49 2016/03/01 - 22:47
Fórumtéma Ötletek, és a megvalósítás. prayer 164 2010/02/05 - 20:51 2016/02/02 - 14:28
Fórumtéma Aktuális pályázatok zsuska 177 2013/02/06 - 11:01 2016/01/26 - 12:16
Fórumtéma Meghívó Balázsné Gyöngyi 2016/01/07 - 18:39 2016/01/07 - 18:39

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Tavaszi Varázs Fesztivál capek 2019/03/29 - 11:00 2019/04/12 - 12:06
Rendezvény Húsvéti nyusziles az Origó-Házban capek 2019/04/18 - 12:00 2019/04/12 - 12:02
Rendezvény Vidám farsang capek 2019/02/28 - 16:00 2019/03/14 - 12:11
Rendezvény CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák capek 2019/02/22 - 17:00 2019/03/14 - 11:54
Rendezvény Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... capek 2019/01/24 - 16:00 2019/01/16 - 21:40