Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Olvasóvá varázsolja-e gyermekeinket Harry Potter?
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A tévéműsorra nem reagáltam. Nem nézem már a meséket, csak néha véletlenül belepillantok. Hát nem is tudom, mit mondjak. Erőszak a köbön, de ez nem újdonság. Japánból jöttek be ezek a manga-rajzfilmek, amelyeknek ott komoly hagyománya van. A japán gyerekek neveltetése, kulturális öröksége egészen más (gondoljunk a szamurájok világára), ebbe belefér a harcos életfelfogás, a hatalom és az erő gyakorlása mások felett. Ott ezt nem titulálják károsnak a gyerekek személyiségfejlődésére nézve. Ugyanezek a mesehősök hódítanak a tengerentúlon és más európai országokban egyaránt.
Nekem úgy tűnik, mintha olyan értékrendet akarnának kialakítani a gyermekekben, hogy világmegmentő hőssé kell válniuk, mert ez a követendő minta. Ki tudja, talán erre nagy szükség lesz a nem túl távoli jövőben. Hősökre mindig szükség van. Ha fizikailag nem is edződnek a tévé előtt, de lelkileg talán valamennyire mégis.
Az erőszak és a vér ugyanis minden korszak sajátja volt a történelem folyamán. A világháború alatt felnőtt generációk számára a halál, a vér, a gyilkosság mindennapos lehetett. A háború után született generációk számára már szerencsére kevésbé ismert, vagy ismeretlen dolgok ezek a borzalmak, de jobb, ha hazug illúzióban nem hagyjuk felnőni a gyerekeinket. A világ tele van gonoszsággal, a háborúk elkerülhetetlenek, a tömegek élete nem számít, mert soha nem is számított. Ha élni hagynak minket, annak kizárólag csak üzleti oka van. Valakinek dolgozni és fogyasztani kell, hogy ezáltal a világ hatalmasságait gazdagítsa.
Lehet rózsaszín ködben nevelni a legifjabb generációkat, csak aztán annál nagyobbat fognak koppanni, amikor megérkeznek a való világba.
Igazából nem tudom mi a jobb, az ártatlan naivitás, vagy a felkészítés a legrosszabbra.
Megfelelő szülői útmutatással és magyarázatokkal még az erőszakos filmek is lehetnek tanító jellegűek: hogyan nem szabad.
Kérdésedre a válasz: nem.
Káros, mert magasra emeli az ingerküszöböt, ez után a gyönyörű Móricz, Gárdonyi... leírások a gyereknek unalmassá válnak.
H. P. a ponyvák világába vezet.
Egyébként minden ilyen és hasonló film az olvasás ellen hat.
Horival kell egyetértenem.
Mellesleg annak ellenére, hogy mindet elolvastam.
A Nők Lapja meserovatban közölt részletek miatt kezdtem bele a kalandba.
Ahogy haladtam előre a köteteken át, úgy lett egyre szörnyűbb az egész történet. A "kedves mesécskéből" hátborzongató valami fejlődött. (Gondoljatok bele: Stephen King Tortúráján edződött kicsi lelkem fel-felriadt éjjel a "Félvér herceg" után... XD)
Nem gyerekeknek való. Nekem marad az Egri csillagok, a Téli berek, a Bogáncs...stb. a Könyv. (Na igen és Tortúra, Galaxis útikalauz stopposoknak, Nemezis, A tizenegyedik prófécia...éljen a Káosz!!!)
Igazat adok Gézának abban, hogy Harry Potter nem vezet el senkit a szépirodalom világába. Talán nem túlzás azt mondanom, hogy az az inkább középszerű, és nem túl igényes stílusban megalkotott regény kizárólag azért válhatott ilyen sikeressé és népszerűvé, mert olyan témát dolgoz fel, amely jelenkorunk gyermeki érdeklődésének és lelkivilágának tökéletesen megfelel, azt is mondhatnám, hogy rendkívül kényelmes és szórakoztató olvasmány, s egy olyan világba enged betekintést, ahol semmi sem lehetetlen. Varázslóiskola. Napjaink újra felfedezett és divatos témája a misztika, a mágia világa már a gyermekeket is meghódította. Ennek is megvan a maga pszichológiája. Nyilvánvaló, hogy ehhez képes egy Móricz-regény lényegesen "ingerszegényebb" a szórakoztató filmeken és regényeken szocializálódott generációk számára.
Ugyanakkor a regénysorozat mellett szóljon az is, hogy ha ez a trendi olvasmány arra buzdítja a gyerekeket, hogy hosszabb lélegzetvételű írásműveket is elolvassanak, és ennek hatására megtapasztalják, hogy nem is lehetetlen dolog több száz oldalon átrágni magukat, talán könnyebben veszik kézbe a kötelező olvasmányokat, és azon keresztül más szépirodalmi műveket is. Szerintem a mi időnkben is voltak gyerekek, akiket elriasztott nem a Háború és béke, de még egy potom 300 oldalas regény is, főleg ha a téma nem volt annyira könnyen emészthető.
Bevallom, én Bulgakov Mester és Margaritáját feladtam gimnazista koromban, mert ez a regény teljesen érthetetlen és unalmas volt a számomra. Azóta sem olvastam el. És sajnos rengeteg olyan kötelező olvasmány kerül be az oktatási tematikába, amelyhez az adott korosztály még nem nőtt fel, így nem is értheti meg, következésképpen hamar elveszíti az irodalom iránti érdeklődését.
Talán nem a Harry Potteren keresztül vezet az út, de valahogy az iskolai kötelező olvasmányok nagy része sem igazán alkalmas arra, hogy a fiatalokkal az olvasást megszerettesse. Bár ha valaki az Egri csillagokat és a Kincskereső kisködmönt nem találja elég olvasmányosnak és érdekesnek, az soha nem lesz könyvmoly.
Véleményem szerint bármilyen hatások is érik a gyerekeinket, mindig kinevelődik közülük egy olyan magasabbi igényű réteg, akit nem fognak kielégíteni a ponyvaművek.
Tv csatornáin látható rajzfilmekről... Szuperhősök és szupergonoszok harcai, közben átalakulnak, kezükkel és szemükkel villámokat lövöldöznek, és/vagy bugyuta történetek, amelyek elbutítják a gyereket. A cél, ne gondolkodjon, ne olvasson, maradjon a tv előtt, minnél többet. Addig sem tanul, tehát felnőtt korára munkást nevel.
Jól ki van ez találva. (Nem akarom ideírni, kik állnak e csatornák hátterében.)
A Mézga család és a hasonlók unalmassá váltak, már csak a felnőtteket érdekli.
Egyetlen megoldást látok, el kell hangolni a tv-ket ezekről a csatornákról. Tudom, mindenkinek más az igénye, de nekem 5-6 csatorna mond valamit, a többit elő sem fizetném, ha lehetne. Sajnos, olyan csatornakiosztásokat találnak ki, hogy meg kell vennem a szennyet is. Undorító ez az üzletpolitika.
Engem már elég nehéz átvágni, de a gyerekek beleesnek a csapdába...
Sajnos igazat kell adjak az előttem szólóknak. Egészen elkeseredve tapasztalom a mai világ televízión és számítógépeken felnőtt gyermekeinek lélektelenségét és iszonyatos trágár beszédsílusát. Úgy vélem a Harry Potter semmiképpen sem az az irodalmi mű, amit egy gyerek kezébe adnék. Számomra most is a Kincskereső kisködmön, a Pál utcai fiúk, az Egri csillagok, Kele, Vuk, Bogáncs és társai jelentik a kamasz irodalmat. Én a Téli berekkel, Matula bácsival és Verne Gyulával vagy éppen a Kis herceg tanításaival és versekkel neveltem a gyermekem. Sajnos azóta nagyon is más irányt vett az élete, ám néha Maga is verseket ír és megmutatkozik azért a sok szép emlék. Én máig nagy szeretettel gondolok gyemekkorom leghűbb társaira: a könyvekre. Milyen szép is volt kislámpa mellette fél éjszakákat átolvasni... Hát igen. Változik a világ, változom én is. A számítógép mellett mostanában valódi könyvet csak ritkán olvasok. Oka ennek a kevés szabadidő és a rossz szem... A témára visszatérve azoonban, szépirodalomra van szükség és nem Harry Potterre...
Én már abban sem vagyok ám biztos, hogy a srácok többsége valóban átrágta volna magát a szülőktől kikövetelt Pottereken. A legtöbbje csak átlapozta, a történetet pedig a filmfeldolgozásokból jegyezte meg. Amelyik meg mégis, az már amúgy is gyakorlottabb olvasó volt.
Szerintem az olvasáshoz a "tiltott gyümölcs" igézete vezet el igazán. A gyerek szeretne belelátni a felnőttek világának egy rejtett szegletébe. S ha ehhez meg kell tanulni olvasni, akkor bevállalja a munkát, erőfeszítést. Itt van a "kötelező olvasmány" problematika gyökere is. Amit ajánlanak, erőltetnek, kötelezővé tesznek - az nem kell. Hányan vannak, akik felnőtt korban eszmélnek rá, hogy mit is hagytak ki dacból...
Amúgy ezeknek az ajánlott műveknek bizonyos része felett, ha tetszik, ha nem, eljárt az idő. Azok a városi gyerekek, akiknek a világon semmi falusi életélménye nincsen, nem tudja mihez kötni pl. Móra prózáját. Minél régebbi egy könyv, annál több ismeretlen fogalom, jellem, élethelyzet fordul benne elő és ezeket magyarázat nélkül képtelenség megemészteni. És itt nem "magyartanári" globális és irodalomtörténeti, hanem szülői magyarázatra gondolok.
Belelapozva számos gyerekkori olvasmányomba, bizony, meg kell mondjam, már nem adnám mai gyerek kezébe. Pl. kedves Vernéim zöme fölött teljesen eljárt az idő. Tartalmuk, ideológiájuk, nyelvezetük poros lett és érdektelen egy mai gyerek számára.
Sajnos, jó példákkal meg alig-alig lehet szolgálni. A temérdek eladott mesekönyv java minősíthetetlen. Vagy a régi klasszikusok végtelenül lebutított változata (no, amikor Andersent a Walt Disney rajzfilmek alapján öklendezik vissza, az külön csúcs...) vagy nyakatekert, giccses vagy bornírt, ügyefogyott történetet adunk a gyerekek kezébe...
Talán már jobb is, ha nem olvassák el...
A kisebb gyerekektől elvonatkoztatva, akkor azt mondod, hogy Homéroszt se olvassunk, mert régi? Ez benne a pláne.
Verne "poros", de alternatíva meg nincs...(?) Tehát elégedjünk meg a silánnyal, mert ez a mai kornak megfelelő?
Lássuk be, a könnyű írodalom nem fejleszt. A gyerekek kényelmessé váltak, nem akarnak olyan dolgokon gondolkodni, amit meg is nézhetnek a tv-ben vagy dvd-n.
A közhelyeket, sztereotípiákat könnyű befogadni. A tömegnek szólnak. Nem kellene engednünk, hogy gyerekeink az átlagba, az átlag alattiba tartozzanak.
Ha az iskolákból is eltűnnek az igényes ajánlott és kötelező olvasmányok, elmondhatjuk, eljött egy új korszak: a bábok, a beprogramozott, tv-t néző zombik korszaka. A Magyar hagyományainkat adjuk fel? Mások bezzeg, nem ezt teszik.
Én először az általam fentebb jellemzett tv-csatornákat törölném el a föld színéről, azt az iparágat, ami az ott sugárzott filmekre épül. Akkor nem lenne most ilyen problémánk, hogy mit olvasson a gyerek. És azt az érdekcsoportot, aki ezt begyűrűztette... De ha már ezeket nem lehet kitakarítani innen, akkor legalább a szülők tennék meg a megfelelő lépéseket. És a könyvesboltokba nem engedném be a csicsás, silány könyveket. Ez a kiadók felelőssége is.
Úgy gondolom, feláldoztuk a gyerekeinket és a következő generációkat a profitért, hazai, de főleg külföldi érdekcsoportoknak.
Valószínűleg nem fokozom a népszerűségemet a véleményemmel. Nem a Harry Potterrel van a baj, aki nem olvas, szerintem a varázslófiú kalandjait sem olvassa el.
Az előző vitában az oktatással kezdtem, de végiggondoltam még egyszer és most úgy kezdeném ( már az elsőt is így kellett volna), hogy mi szülők vagyunk ott, mikor elindul a csemeténk felfedezni a nagy világot, sokat tehetünk azért, hogy a megfelelő étlap kerüljön az asztalra. Nézzünk csak magunkba. Mennyivel könnyebb bekapcsolni a dobozt, és odaültetni a gyereket, hiszen annyi, de annyi "mese"csatorna van, egyikre csak rákatt és kész is, el van foglalva a gyerek. Lassan függővé is tesszük a srácot, ezt csak halkan jegyzem meg. Ismerek több családot is, ahol ez a módi, s a gyerekszobába is tv-t tesznek, hogy ne zavarják anyut amikor épp a délutáni sorozatát nézi, mert nagyon izgi, hogy Hoszé Ármándó meg Izolda Bugyuta végre rájönnek arra, hogy tulajdonképpen testvérek, így mégsem házasodhatnak össze. Mert ugye a szülőnek is jár a kikapcsolódás.
Szerencsére nem mindenki gondolja így a gyereknevelést. Van aki odaül a picihez és játszanak, mondókáznak, énekelnek, még az én gyönyörű fahangom sem volt akadály, nyerő volt a Lencsibabás dal ))). És most jön az olvasás. Kedvencünk volt a Csodaország sorozat, a Pöttyös Panni, a Cini-cini muzsika verses könyv, Szutyejevtől a Vidám mesék, a teljesség felsorolása nélkül említeném meg ezeket a könyveket. S mikor mesét akartak nézni, nagy szemekkel bámulták a Kis vakondot, Kukori és Kotkodát, Magyar népmeséket stb.
Sajnos időnként beférkőzött egy-egy pokemon és társai is, de nem szigetelhetők el mindentől.
Jó, erős alapra szép ház építhető.
Aztán jön az óvoda, iskola felelősége is, tudom Hori nem ért egyet, de én kitartok amellett, hogy nem a kötelező olvasmányok tesznek szívesen olvasóvá senkit. Az olvasás szeretetére kellene nevelni először, és az igényességre. Tudjátok a jó étlap, ami nem feltétlen kötelező, legalább az alsó tagozatban ne legyen kötelező.
Egyébként meg ismerek jó pár gyereket aki elolvasta a Harry Pottert, és tetszett neki, majd szívesen olvasott mást is, komolyabbat, s még a Szent Péter esernyője is kedvére volt.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem egyébként is folyton változik, hogy épp mire "éhes" a lelkünk, mit olvasunk szívesen. Van, hogy egy nem túl magasröptű regény kell, amolyan ponyvaféle, hogy ki tudjak kapcsolódni, olyan, amin nem kell gondolkodni, máskor meg Radnóti Miklós verseire vagyok kiéhezve.
Elférnek bennem, s nem érzek emiatt bűntudatot.
Friss hozzászólások
1 év 9 hét
1 év 36 hét
1 év 45 hét
2 év 5 hét
2 év 18 hét
2 év 18 hét
2 év 20 hét
3 év 6 hét
3 év 10 hét
3 év 32 hét