Egy tündér vagy! Már komolyan megijedtem, hogy rosszul sül el, amit írtam. Nem kell javítani. Ugyanis épp azért mertem ezt megtenni, mert találtam valamit ebben a versben, ami igazán jó gyerekverssé teszi!
Most néhány példával alátámasztom:
A jó gyerekverseknek a felnőttek számára is van mondanivalója. Gondolok itt például Csukás István Süsüjére. Nézzük meg ott a szereplőket; hogy jellemezhetnénk Süsüt, vagy akár a zsoldosokat, akik jól mintázzák az akkori hatalom parancsuralmának követőit, vagy a sárkányfűárust, aki szintén a valóságból vett karakter. Szinte minden színvonalas mesében felfedezhető, hogy a szereplői jellemzésével valamiféle jelenségre hívja fel a figyelmet. De itt van például Weöres Sándor, aki szintén bölcs gyermekvers író volt. Tőle idézek itt:
"Kiscsacsi kiabálj,
örülj a hangodnak!
Ha lefőz ez a kusza kekeleti kikeriki,
vége a rangodnak. "      Ugye ez a gyermek számára egy kakasról és egy kiscsacsiról szól, ám hogyan jellemezhetnénk őket, a szamárbőgés, meg a kakaskukorékolás értéke egyforma, de mindkettőnek saját hangja az igazsága, és csak túl akarják egymást harsogni. Ebből pedig nem lesz más a külvilág számára, mint hangzavar. Ez a jelenség is jól megfigyelhető, akár a politikában, akár az embereknek azon szemléletében, hogy erőszakosságukkal "írhatnak történelmet" - ám amúgy egyik sem több, bölcsebb, mint a másik.
Vagy itt a Vaskalap című verse:
"Volt nekem egy vaskalapom,
elvitte a béka,
ott díszeleg most a tavon
ócska maradéka.

Gyönyörűszép vaskalapom
díszeleg a tóban,
nagyon kérték, adjam nekik,
elvihetik jól van. "    Vajon ezt miért írhatta. Hát a "vaskalap" a tekintélyparancsolás, a távolságtartás, az önmagunkról épitett szobor jelképe. Ezek a sorok Weöres meseírói voltjára utalnak, hiszen szakított azzal e könyv megírásakor, hogy ő szent szoborként, kőtáblákra vésse az igét, gyermekverseket írt, és így nevel, vállalva azt, hogy ezért nem fognak annyira felnézni rá, mint más műveiért!
Tehát jó ezeket így olvasni el mégegyszer.
Az  "Itt a farsang" című műnek is vannak szereplői, ezeket is lehet jellemezni. Például az aranyos cicus, és kutyus (aki nagyon édi,s csak vakkantgat), a királyfi, aki megóv a rossztól, a lepke, ami az egyszerű bájra utal. Aztán ott a boszorkány, és volt benne sárkány is, akitől ezek tartanak. Én úgy jellemezném a sárkányt, és a boszorkányt, hogy nem aranyosak, viszont náluk van a varázslat, és az erő, amelyek egy magasabb régióba emelhetnék a kis társaságot -tehát mindenképpen építő lehet, ha ezeket az értékeket is elfogadjuk, és nem rekesztjük ki őket.
Hasonló mondanivalót kaptam itt. Számomra valóban, ezeket az értékse műveket jó ilyen szempontból is megnézni.
Köszönöm neked! (Elnézést, hogy sokat írtam!) Üdvözlettel : Béla