Ezen a játszótéren eljátszogatunk  páran. Ki homoksütit, mint én, ki egész homokvárat:))

Jó kis asszociáció, tetszik:))

Szeretettel ölellek kedves Veva: Judit

Mintha irkámba pillantottál volna, kedves veva, pont így! ))

...de hát ne mondjátok nekem, hogy tényleg így készülnek a versek!
összesöprögetett elhasznált, fakó szavakból!

Ezt egy fricskának szántam, mert sokszor érzem azt, hogy a versek csak a hétköznapi lapos dolgokról szólnak. Bár azokról is lehet jó verseket írni, el kell ismernem.

Én azt szeretném hinni, hogy a vers az ünnep.
Nem születhet minden percben. Áldott vagy éppen átkozott pillanat hozza elő.

Abban reménykedem, hogy különleges az is amikor megíródik, s azt is annak képzelem, amikor valaki elolvassa.

Ebben reménykedem.

...és bocsánat a kifakadásért!

Kedves Veva! Látod a szavak már csak ilyenek.....  mindenki úgy értelmezi ahogy éppen a pillanatnyi lelke megsúgja:)))) De hát az nem igazi ünnepek, amikor elhasznált, elfelejtett, leporolni való szavakból vers születhet? Azokból amiken már ezren végiigtapostak, amiket eldobtak, eltörtek, s valaki megtalálja, majd újra felemeli, csillogóvá teszi minden hangját...... Én most itt ezt olvastam az írásodból.......