Kedves Judit!

Kivánok neked mindazt, amit én tőlem megtagadott a sors. De talán egy fiú, és egy leány gyerek, néha a különbség, a távolság óriási. A fiunk negyvennyolc éves, a lányunk negyvenhat. A lányunk, az mág ma is a mi kis lányunk, a fiunk, egy anyagi gondolkodású, egy svájci gazdag családba nősült, még a nevéröl is lemondott, felvette a felesége nevét. Negyvenöt évet kellet várnom még nagyapa lettem, de mégsem vagyok.

üdv Tóni

Judit kedves !
A magány nem borít be téged soha,
ellene fegyvered szemed sugara.

Kedves Judit, gyönyörű a versed, és bizony könnyeket is csalt a szemembe Az én kislányaim (három van) kicsik még, és bizony nehéz belegondolni abba, hogy egyszer megnőnek, és elmennek tőlem... De ahogy mondani szokták, ez az élet rendje, és akkor talán újfajta boldog pillanatok lepnek majd meg... mint Téged a kisunoka érkezése

Szeretettel: Mónika

Nagyon szépen írtál! Látszk,hogy milyen gyengéd szálak fűznek a gyermekedhez, és a kis jövevényre is így gondolsz.Az unoka bizony valami csoda !Kívánom,hogy nagyon boldogok legyetek.

Nagyon szép vers az anyaságról, a féltésről, és a máshová (is) tartozásról! Rossz, ha elmegy a lányunk, ha elszakítja tőlünk őt egy férfi, ha már nem ,,teljesen" a miénk! Tudom, sosem teljesen a miénk, de amíg velünk él, legalább az illúzió megvan!

A nagymamaság pedig biztosan egy egészen más állapot lehet, én úgy gondolom! Remélem, meg tudom egyszer tapasztalni...

Szeretettel; Ági

Juditom! Ne mond többet, hogy nem tudsz verset írni - ez gyönyörű gondolatkoszorú.Együtt érzek Veled - hiába a barátok, ezek a gyerkőcök mindig távol vannak, nem lehet őket babusgatni, ilyenkor bizony magányos az ember...   Versed nyomán én is alig várom, hogy egyszer nagyanyó lehessek! Sok kedves közös dögönyözős pillanatot kívánok Neked és csodaszép lányodnak  ! )))  Húnyd be a szemed és ott leszek veled!  Edit