Puszta volt és üres sötétség,
a vizek felett Isten lelke lebegett,
„legyen világosság!”- szólt az Úr,
és világosság lett a sötétség helyett.

„Válaszfal kell a vizek között.”
tehát el kell választani a vizeket.
Majd ezután burkolatképpen,
a vizek felett létrehozta az eget.

Majd összegyűjtvén a vizeket,
mert az kell, hogy a száraz kiemelkedjen,
Isten újból újat teremtett,
így jött létre a föld, valamint a tenger.

Zöldelljen a földön sok növény!
Gyümölcsfák termésében magok legyenek!
Fajtájuknak megfelelően
szaporodhassanak az egyes egyedek.

Világító test kell az égre,
ami elválasztja nappalt és éjszakát!
Nappalra egy Napot teremtett,
Éjszakára, pedig a csillagok hadát.

A vizekben élőlény legyen,
a föld felett meg röpködjenek madarak!
Sok, földön élő állat is kell,
hogy a földkerekségen szaporodjanak.

„Teremtsünk embert képmásunkra!”
Ki az állatok felett uralmat kapott.
Férfit, aztán nőt is teremtett,
később, minden földi dolgot nekik adott.

Isten látta, jó mit alkotott.
Mire hatodszor is „este lett és reggel”
a teremtő megpihenhetett,
létre jött a Világ, és benne az ember.