Olyannak képzeltem a jót,
Mint gyöngéd patakvízen
Elengedett papírhajót,
Mellyel gyermek gyermeknek izen
Színes álmodni valót.

Olyannak akartam a jót,
Mint cukorkát, mi édes a szájban,
S nem fogy örök szopogatásban,
Hogy szálljanak az égre bátran
Ártatlan, kiszámolós dalok.

Olyannak éreztem a jót,
Melyért kamasz-könnyet ejthet
Szívem, ha meghasadva
A lány mással köt szerelmet.
Mégis, enyém marad titokba’!

Olyannak gondoltam a jót,
Mely, mint erővel surranó évek,
Vonzanak tudást, s szórnak magot,
S folyton bizserget szédítő eszmélet,
Feltüzelve mondom: élek!

Olyannak kívánom a jót,
Hogyha nyugvó sodrásba
Váltanak is egykor lázas napok,
Emlékem mosolyban érjen véget,
Még mindig szeresselek téged!

Olyannak szeretném a jót,
Hogy a nőben is azt a kamaszt lássam,
Kivel csak két hétig jártam,
Bár az élet másfelé elterelt,
De míg vagyok, ne felejtsem el!

Olyannak tanultam a jót,
Mely múló csók sötét szobában,
S a cukorka mégis elolvad szájban,
De íze vénségig megmarad,
Boldog az, ki mindvégig szabad!

2010-04-18