Félek megismerni Téged.
Fogom lelked rezdülését,
látom szemedben azt a fényt,
hívogat a mosolyod.
Indulnék feléd, mert érzem,
hogy benned nem csalódnék sohasem.
Te lennél az, ki igazán hallja a hangom,
akire titkaimat rábízhatom,
ki majd kézen fog és haza vezet,
akkor is ha nem vagyok jó.
Én is megtenném ugyanezt érted.
Mégis.
Félek attól, hogy a barátod lehetek.
Félek, hogy majd megszeretlek.
Igazából attól félek, hogy egyszer majd
el kell menned, és én elveszítelek.
Önző dolog, tudom.
Félelmeimet nem tagadhatom,
de vállalom, mást nem tehetek,
hisz kevesebb lennék nélküled.