Éjjel a temetőben...


És eljöttél velem az éjszaka közepén…
A régi temető ódon vaskapuja nyikorogva fordult el rozsdás zsanérján, és mi behatoltunk a túlvilág birodalmába. Én ugyan kissé bátortalanul a nyomodban, mert félelemmel vegyes tisztelettel adózom a túlvilág erőinek. Te csak mosolyogtál ezen, mert Te nem hiszel a szellemvilágban, és a halált sem féled. Nekem áhítat a temető csendje, különösen éjszaka, míg számodra csak csontok fölé boruló mohos kövek, és szélben ringatózó fák.

Én jól éreztem azt az erőt, ami rettegéssel tölti el az élőt, minden élethez ragaszkodót. Fekete volt és nyirkos, rothadó és bűzös, és meg akart fojtani, le akart bénítani, de ugyanakkor éreztem magamban az erőt, a vitalitást, ami ellenállt e lehúzó mélységnek, és végül én győztem. Harcomból Te mit sem láttál, talán csak annyit, hogy egy pillanatra elgyengülve megkapaszkodtam egy omladozó sírkőben, míg hosszú, fekete szoknyámat a bokám körül meglebegtette a hűvös esti szél, majd felkúszott csupasz lábszáraimon egészen az ágyékomig, aztán kígyóként gyűrűzött fel a gerincem vonalán, egészen a tarkómig, felborzolva ott a pihéket. Te másra vágytál akkor velem, de én lehűtöttelek; mondván, a temető megszentelt föld, s átok száll mindkettőnkre, ha nászt ülünk a gyásznak e komor helyén.

Érzékeimet letompította a sírok közt honoló csend, és élvezettel horzsoltam végig tenyeremet az érdes, málló köveken, s tapintásuk feltöltött egyfajta misztikus, sötét erővel. A fejfák  óriás árnyakként meredtek ránk; egy más vallás kopjafái, a hold halovány fényében próbáltuk az elmosódott cirill betűs írást megfejteni. Én úgy éreztem, sok-sok szempár követi minden lépésünket, de hiába pásztáztam feszült figyelemmel a sírhelyek közeit, nem láttam az elsuhanó árnyakat. A szemem már fájt az erőltetéstől, és forró testednek dőlve a félelem lassan elszállt belőlem. Irigyellek. Te nem félsz sem embertől, sem istentől, sem élettől, sem haláltól, és a szenvedést is ismered. Csak mosolyogsz bárgyú félelmeimen és hitemen, és az elkeseredett próbálkozásomon, hogy valamit a világomból megmutassak Neked. Számomra ez létező, akkor is, ha szemem nem fogja fel, fülem nem hallja, csak érzem valahol a bensőmben jelenlétét egy magasabb rendű létezőnek, érzem az áramló és egymásnak feszülő energiákat, és számomra a testiség sem puszta aktus, hanem része egy rituálénak, mely során női és férfi princípium egyesülnek, hogy valami sokkal magasabb szinten pulzáló erőt hozzanak létre. Ezt érted Te is, bár a saját szavaiddal, tudom.

Számodra talán nem bírt különösebb jelentéssel éjjeli sétánk abban a kicsi, elhagyatott temetőben, pedig mi akkor és ott létrehoztunk valamit. Megbolygattuk azt a dermedt és mozdulatlan csendet, illatot árasztottunk kriptaszagú levegőjébe, az élet és élni vágyás eszenciáját csepegtettük az örök enyészet sötét börtönének mohos falai közé. Érted ezt? A szerelem erejét loptuk oda, ha csak percekre is, és élettel telt meg, ami szükségszerűen az élet ellentéte. És birodalmának kapujában szövetséget kötöttünk a halállal. Talán halhatatlanok is lettünk általa, és pecsét került a homlokunkra. Többé nincs mitől félnünk. Mi a lábunk alatt, mi a fejünk felett, csupán a létünket szolgálja, amely nem szűnik meg a halállal, bár ezt egyelőre nem hiszed nekem, de én már bizonyosságot kaptam, hogy a halál csak egy metamorfózis: átmenet egy másik létezési formába, ahol több szabadsági fokkal, más dimenziókat hódíthatunk meg. Mindezt a tapasztalásért, mi egyetlen célja a létezésnek.

Olykor alá kell merülnünk a pokol sötét bugyraiba, meg kell kóstolnunk a szenvedést, és a halált, hogy megértsük az életet, s az okát annak az erőnek, mely a lét és nemlét határán egyensúlyozva egyik állapotból a másikba taszít.

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Úgy látszik ez az írás kilóg a sorból valamiért....

Elfogadok ám kritikát is!

femis képe
femis
Offline
Csatlakozott: 2008/07/13

Vegyes érzelmekkel töltött el írásod olvasása. Néha lírai, néha meg okoskodó. A temető, a csend helye - szerintem. A befelé figyelés, elmélkedés és nyugalom helye. A másik partra kapu talán - nem tudom, de szent hely, s szerintem buja vágyak, gondolatok elkerülnek ott mindenkit. Így, számomra nehezen értelmezhető a helyzet.

Szubjektív véleményem volt.

Femis

hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12

Valaki egyszer azt mondta vagy írta, hogy attól olyan szép az élet, hogy egyszer befejeződik. Van benne valami. És amit említesz a végén, az is igaz.
Úgy hiszem, kedves Rose, hogy neked több ilyet kellene írnod! Jó írás, nagyon!

- hori -

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Azért van ez így, kedves Femis, mert ilyen vagyok én is: néha lírai, néha meg okoskodó.

Ami a buja vágyakat illeti, hát nem is az "én"-ben merültek fel... Mosoly)))

Köszönöm a szubjektív véleményt. Figyelek rá máskor.

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Neked tetszik, ezek szerint. Hiszem, hogy megmondanád azt is, ha nem...  Mosoly)

Én most elbizonytalanodtam. Van igazsága Femisnek is...

hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12

Természetesen van igazsága. De ez esetben (kivételesen) nem csak egy igazság létezik. Egy alkotást több szempontból, nézőpontból is megítélhetünk.

- hori -

eva képe
eva
Offline
Csatlakozott: 2008/08/30

Kedves Roze !Először is tetszett az írásod.Ami igaz  az igaz ebben szerintem mindannyian egyetértünk,hogy nem illendő gondolat a temetőben "buja" vágyaknak engedni.Viszont az is az élethez tartozik ,és írásodban bevittél az életből egy kicsit a  holtak birodalmába.Nem?
A többit nem tartom okoskodásnak,mert hiszem hogy lelkünk csak átutazóban  van a testünkben és szabadon szárnyaló .Én ugyan nagyon emocionálisan gondolkodom és minden cselekedetemet ez vezérli,de mégis furcsa érzésem van a temetőben.Azt gondolom ott nincs semmi , ott csak kövek vannak és csontok. A köveket sem a holtaknak emelik  sokszor hanem saját maguknak ,a lelkiismeretüknek, az élők.Én jobban "tudok beszélgetni" az elment szeretteimhez ha ránézek a fotójukra ahol mosolyognak, és ilyenkor inkább érzem a jelenlétüket,de a temetőben semmiképen.
Viszont tiszteletben tartom mások érzelmeit.A magam részéről nem szeretnék egyáltalán temetkezni ha ott lesz az ideje. A lelkem úgyis visszatér majd.na most én okoskodtam:) Bocsi.

 

 

femis képe
femis
Offline
Csatlakozott: 2008/07/13

Amit elmondtam, a véleményem nem azt jelenti, hogy nem tetszett az írásod. A helyzet volt furi - ennyi és nem több. Nem vagyok én prűd, s nem vagyok temetőben siránkozó vénasszony. Egyszerűen így éreztem. Remélem nem sértettelek meg, távol áll tőlem.

Femis

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Megéltem hasonlót. Félelmeim nincsenek, a halált elfogadom bármikor is jön, s így a vágyat is elfogadom ott, ahol éppen rám tör.
Nekem tetszett az írásod azért is, mert bár "Két világ közt" élek, a szellemiség magasabb dimenzióiban látom a misztikát.

prayer

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Én inkább félelemmel adózom a halálnak... Nem szeretek rágondolni, és félek éjszaka a temetőben... Egyedül sose mennék oda. Örülök, hogy nem találtál kivetnivalót írásomban.

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Hogyan is fejezzem ki? Lyza 4 2008/07/20 - 08:36 2008/07/20 - 20:19
Irodalom Aratás előtt erda 6 2008/07/19 - 23:02 2008/07/20 - 23:33
Irodalom Vágyköntös blue 8 2008/07/20 - 19:41 2008/07/21 - 09:54
Irodalom Mennyit érsz nekem? Lyza 6 2008/07/20 - 06:17 2008/07/21 - 21:38
Irodalom Életem Lyza 4 2008/07/20 - 06:15 2008/07/21 - 21:41
Irodalom Mint megbúvó Lyza 2 2008/07/21 - 21:35 2008/07/21 - 21:49
Irodalom Van kiért... blue 8 2008/07/21 - 10:20 2008/07/22 - 06:52
Irodalom Valamit kellene... blue 6 2008/07/22 - 12:51 2008/07/22 - 13:38
Irodalom Erdő mélyén ki talál? Kerekesné Varga... 7 2008/07/21 - 06:58 2008/07/22 - 13:43
Irodalom Ha újra kezdeném blue 10 2008/07/23 - 06:40 2008/07/23 - 12:56
Irodalom Igazságtétel Sztolár Miklós 4 2008/07/22 - 23:46 2008/07/23 - 15:05
Irodalom Nyárfavirágok András 6 2008/07/22 - 13:05 2008/07/23 - 15:46
Irodalom Alisca Kerekesné Varga... 6 2008/07/23 - 07:47 2008/07/23 - 18:13
Irodalom Hiánytalanul Mülléder Mária 8 2008/07/22 - 13:08 2008/07/23 - 22:27
Irodalom Varázslat agnes 4 2008/07/24 - 10:44 2008/07/24 - 14:30

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Karinthy Frigyes Előszó Petz Teri 1 2008/07/20 - 18:56 2008/07/20 - 19:35
Audió Szemendei Ágnes - A kő varázslata agnes 1 2008/07/29 - 08:39 2008/08/01 - 07:00
Audió Credo Verséneklő Együttes - (Bodnár Éva verse) - Szülőföld erda 14 2008/07/21 - 00:08 2008/08/01 - 14:31
Audió Standovár Ágota - Jónás Tamás: A tiszteletről Standovár Ágota 3 2008/07/30 - 15:03 2008/08/02 - 15:37
Audió Kováts Péter>skorpio - Mikor már skorpio 2008/08/09 - 15:22 2008/08/09 - 15:22

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Hangosversek tokio170 5 2008/08/14 - 11:12 2008/09/04 - 05:24
Fórumtéma SMS-versikék blue 2 2008/09/26 - 13:04 2008/10/22 - 16:04
Fórumtéma Idézetek, bölcsességek blue 30 2008/07/23 - 13:33 2008/10/29 - 19:56
Fórumtéma Vers tamiska 2008/11/02 - 10:19 2008/11/02 - 10:19
Fórumtéma Helyesírás blue 2 2008/07/21 - 07:06 2008/11/11 - 18:11
Fórumtéma ANTOLÓGIA szerzői lemondó nyilatkozatok Anonymous 35 2008/10/27 - 13:12 2008/11/15 - 18:56
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 2008. vázlat (javítható november 15-e 24 óráig) prayer 39 2008/11/10 - 19:43 2008/11/16 - 00:55
Fórumtéma gubanc versei (kommentek nélkül) prayer 82 2009/02/12 - 11:01 2009/02/23 - 15:18
Fórumtéma 2009 Radnóti év femis 22 2009/01/24 - 10:12 2009/02/27 - 14:42
Fórumtéma Világválság - Országcsőd prayer 32 2009/03/06 - 23:21 2009/03/27 - 09:23

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Kiállítás és irodalom prayer 2008/07/13 - 08:50 2008/07/13 - 08:50
Rendezvény Emlékeztető prayer 2008/07/18 - 19:27 2008/07/18 - 19:27
Rendezvény Író-olvasótalálkozó prayer 2008/07/22 - 20:33 2008/07/22 - 20:33
Rendezvény Greenpeace, irodalom, festészet prayer 2008/07/28 - 22:19 2008/07/28 - 22:19
Rendezvény CINKE program - 2010Pécs projekt prayer 2008/07/31 - 22:47 2008/07/31 - 22:47