Közeledett az este. A pult mögött álló alkalmazott idegesen figyelte utolsó kuncsaftját. Végtelen türelme pénzsóvársága ellenére fogyni kezdett, és erre minden oka megvolt. Immár negyed órája tartó diskurzusuknak még mindig nem látta a végét.

Az öltönybe csomagolt, kalapos férfi hosszas gondolkodás után szabadkozni kezdett.

- Félre ne értse, engem nagyon érdekel a kínálatuk, de ugye, nem haragszik, ha felteszek néhány kérdést ?

Hát persze, hogy nem haragudott, ő aztán nem ! Haragról szó sem volt, ő egyenesen a pokolba kínálta a zárás előtt betévedt látogatót. Aztán újra eszébe jutott, hogy ellenőr is lehet, sőt a főnöke is a nyakára küldhette, ez aztán pillanatok alatt észhez térítette.

- Természetesen, nem. Parancsoljon. – mondta, gondolatai azonban más vágányon futottak. – Gondold meg, mit beszélsz, mert a nagykést vágom beléd ! – nézte továbbra is mosolyogva a csenevész emberkét.

- Nagyon furcsák az áraik – csóválta az a fejét, aztán elmosolyodott - Tényleg, a lábat, hogy mérik ?

Az alkalmazott újra elemében érezte magát.

- Az attól függ, melyik részéről van szó. Nálunk körömmel jár a legjobban, de a lábszár sem rossz. Persze, ez attól is függ, hogy csonttal vagy csont nélkül vesszük.

A látogató tovább töprengett.

- És, mi a helyzet a fejjel ?

A pult mögött változatlan volt a helyzet.

- Azt használnod kell, kispajtás – mosolygott az alkalmazott, de nem fejtette ki ez irányú véleményét.

Szakmáját viszont nagyon szerette, így aztán erőt vett magán. Tulajdonképpen örülnie kellett volna, hogy végre találkozik valakivel, akit a részletek is érdekelnek. Ezúttal azonban csalódást kellett okoznia.

- Azzal nem foglalkozunk – zárta le ezt a vonalat üzletfele nagy csodálkozására.

Mikor látta, hogy utolsó mondata milyen hatást váltott ki, azonnal korrigálni kezdett.

- Figyelmébe ajánlom még a vesét, a májat és a lépet. Ilyen kedvező ajánlatot sehol nem fog kapni.

A kalapos férfi szemmel láthatóan elégedett volt. Most már mindent tudott ahhoz, hogy bátran belevágjon az üzletbe. Körülnézett a kihalt helyiségben, majd az egyre fáradtabb tekintetű alkalmazotthoz fordult.

- Akkor, térjünk a lényegre. Köszönöm a türelmét és a részletes tájékoztatást. Teljes körű biztosítást kötök.

- & -