A perc bukdácsolva megáll, elfogy a levegő
megkövülten nézem az ágyat, remegő
szám semmit érő szóra nyílik.
Hatásukat már rég elveszítik
a sután sajnálkozó mondatok.
Jót és jól itt úgysem mondhatok.

Mondjam, hogy nagyon szerettem?
Benne a rég holt nagyanyám kerestem,
de annál ezerszer többet találtam
ahogy az éveket daráltam.
Ott volt velem, ott a Napban,
Holdban, tettben és gondolatban.

Benne volt a kertben, gyümölcsfában
a vaníliás kifli bódító illatában.
A tűz melegében még mindig ott van,
imát duruzsol a templomban.
A rizsbokor virágában is őt látom,
kezének melege megvarrt ruhámon.

Megmutatta nekem milyen az élet.
Hitte,ki boldogságra vár, téved,
mert az csak bennünk rejlik egyedül.
Steppelt takarójára fehér fény vetül,
mosolyra ráncolódik ajka, ahogy felnéz.
Már nem ismer meg, várja odaát a révész.