Álomfüggőség

Molnár Péter képe

Él Európában, annak is valahol a közepe táján egy nemzet. A magyar.
Megesett, hogy történelme során el-elszundikált.
Lassan, szinte észrevétlenül vált álomfüggővé.

Valamikor a XIX. és a XX. század fordulóján aztán mélyen elaludt.
Eleinte boldog békeidőkről álmodott. Arról, hogy fővárost épített, amely a legszebb a világon, majd ezeréves múltjáról, a császár őfelségéről, vitézi dicsőségről. Pár évvel elszenderedése után még motyogott is, jóízűen csámcsogva. Olyanokat, hogy megállj, megállj, kutya Szerbia, meg hogy mire a levelek lehullanak, hazatérünk. Azt álmodta éppen, hogy a hagyományos, rá jellemző honfiúi erények, a katonás bátorság, a virtus, elegendőek ahhoz, hogy szembemeneteljen Európával. Csalóka álmában azt képzelte, hogy erős, hogy a monarchia legyőzhetetlen. S hogy valamennyi európai nemzet közt ő a legerősebb, a kiválasztott. Aztán azok a bizonyos levelek négyszer hullottak le, mire az álmukban hadba masírozók kis töredéke hazaérkezett. S bár álma rémálommá vált, nem ébredt fel. Még csak a másik oldalára sem fordult.
De bizonyosan rosszul érezte magát, mert álmában forradalmat csinált, majd leverte azt, s helyreállítandó megtépázott önérzetét, meglehetős kegyetlenséggel verte le.

Aztán rövid időre felriadt, és valami egészen nagy dolgot cselekedett. Mert, bár alvás közben területének, s polgárainak túlnyomó részét elvesztette, rövid tíz esztendő alatt új, erős országot teremtett. Egy akarattal, felfogva, hogy megmaradásának egyetlen módja, ha elméjét, tehetségét és szorgalmát egy cél szolgálatába állítja. A megújuláséba. Aztán, hogy ezt sikerre vitte, ásított egy nagyot és ismét elszenderült. Abban a tudatban, hogy most már minden jól van, ismét erős. Újfent motyogott álmában, hogy a csonka ország nem ország, és a világ isten kalapja, azon meg a bokréta… Mi más?
Álmában körökbe, egyletekbe tömörült. Megtette ezt régebben is. Amikor ébren volt.
De most ezek a körök, egyletek, kivétel nélkül bajtársiak voltak, katolikusok, meg madarakról elnevezett szövetségek. Sávos, dombos, kettőskeresztes lobogók alatt masíroztak. S ahogy a nemzet álma egyre fojtóbbá, nyugtalanabbá vált, egy célt tűztek maguk elé. Más nemzetiségű, más vallású honfitársaik agyonverését. Ahogyan az a zaklatott, izzasztó álmok esetében történni szokott.

Ismét ugyanazt vizionálták. Hogy nagyok, telve bátorsággal, ősi virtussal, vitézi erényekkel. Kiabáltak álmukban Istenről, hazáról és családról. Ha velünk van az Isten, ki az isten van ellenünk?
A jóságos császár fehér szakálla helyet a kormányzó úr őfőméltósága fehér lovában gyönyörködtek, és csak mentek, mentek újra, szembe Európával. Aztán hadat üzengettek. Először a szomszédoknak, majd az európai országok következtek, és az Egyesült Államok. Végül Brazília.
A levelek ezalkalommal már öt, de akadtak, akiknek hat vagy még több őszön hullottak le. 1945.-ben azt álmodták, hogy megszabadultak valami régitől, elavulttól, és új idők köszöntenek rájuk. Négy esztendő múltával azonban ez az álmuk is rémálommá vált.
56-ban sokat forgolódtak, nyögtek, hörögtek, zihálva próbáltak levegőhöz jutni, de függőségük erősebbnek bizonyult. És aludtak tovább, egyre mélyebben, kiüresedő lélekkel, álomtalanul.
Később a verejték felszáradt, a zihálás elcsitult. Mélyen, nyugodtan aludtak. Ha álmodtak is, csupa szépről, jóról. Növekvő életszínvonalról, egzisztenciális biztonságról, fejlődésről. Egyenlőségről. Egy közös célról, nemzetköziségről. És arról, hogy jóságos politikusaik, választott vezetőik egy ideológiával, közös akarattal, csak értük dolgoznak. Megoldják minden problémájukat. Arról, hogy nehézségeik vannak ugyan, de a nehézségek arra valók, hogy legyőzzük őket. És nem kell tenni semmit, mert vannak, akik helyettük gondolkodnak, értük munkálkodnak, és tudják, mit cselekszenek.
Néhányan időről időre felriadtak. Ők vagy más hazát kerestek, mert már kialudták magukat, vagy eltűntek évekre. Néha végleg, és nyomtalanul.
Alszunk, azóta is. Hol nyugodtan, mélyen, hol kicsit zaklatottan.

90-ben függetlenségről álmodtunk, sőt, néhányan semlegességről. Piacgazdaságról, ahol a társadalmi tulajdon prioritását végre felváltja a magántulajdon szentsége. Szabad vállalkozásról, gazdasági felemelkedésről. Választott vezetőink önmaguk csalhatatlanságáról, arról hogy ők az egyedül üdvözítő igazság letéteményesei, később arról, hogy nem veszik észre, ha előjogokat vindikálnak a maguk, és ismerőseik számára, ha a zavarosban halászva gazdagodnak.
Ismét visszatért az álom a jóságos politikusokról, akik majd tudják, merik, teszik. Helyettünk.
Hogy az álmokkal valami gond van, az bizonyos. Mert ismét előkerültek a sávos, kettőskeresztes lobogók, és egyre másra alakulnak őrseregek, védegyletek, gárdák. A cél természetesen most is, mint minden alkalommal, ha az álmok nyugtalanítóak: a kirekesztés, a megbélyegzés, végső soron más gondolkodású, más vallású vagy más nemzetiségű polgártársaink agyonverése.

Mocskoljuk egymást, egyre zavarosabbá váló álmunkban egymásra mutogatunk, acsarkodunk. Meg népszavazunk.
Politikusaink már a tisztesség látszatát sem kívánják óvni. Ugyanakkor arról álmodnak, hogy ők a politikai elit. Nagy nyilvánosság előtt tesznek nyilatkozatot arról, hogy a „köznép” elfoglalja előlük a szabad parkolóhelyeket. S ha szóba kerülnek a zavaros ügyek, jön a sanda összekacsintás, az egymásra mutogatás, a titkosítás. Negyven, ötven, hatvan esztendőre. Önkényesen vonnak határokat, osztják meg a nemzetet, az országot.

Fel kellene ébredni.
Kidörzsölni a szemünkből a hosszú álom maradékát is, és körülpillantani. Itthon, és Európában. Rádöbbenni, felfogni, megérteni, hogy a jóságos politikus nem létezik. Csakúgy, ahogy politikai elit sem. Az kérem Bethlennel, Teleki Pállal megszűnt létezni. Vezető politikusaink vannak természetesen. De elit? Nincs nekünk olyan!
Fel kellene ébrednünk. Belátni, hogy tenni, nekünk kell. Elhinni, hogy azokat, akik a tőlünk kapott felhatalmazással szerzett hatalommal rosszul élnek, akik nem értünk, nem ezért az alvó nemzetért cselekszenek, bármikor elküldhetjük.
Fel kellene ébredni. Felfogni végre, hogy nekünk kell munkálkodnunk saját boldogulásunk érdekében. Hogy soha nagyobb szükség a civil kurázsira, az állampolgár tehetségére, munkájára nem volt. Megérteni, hogy az állampolgári önszerveződésnek csak akkor van létjogosultsága, ha abból a nemzetre nézve hasznos, pozitív eredmények születnek.
Mindig voltak másképp gondolkodók. És remélem, mindig is lesznek. De ma az a legnagyobb baja ennek a széjjeltépett országnak, hogy a mesterségesen szított gyűlölködés közepette, képtelenek vagyunk már az együtt gondolkodásra is. És ezzel azok, akiknek érdeke, hogy ezt a gyűlöletet életben tartsák, elérték a céljukat.

Nem kellene másra várni. A politikusok saját, és pártjuk érdekét tartják szem előtt.
Európa gazdagabb fele nem termelési kapacitást vásárol nálunk, hanem piacot. Rajtunk kívül senkinek nem érdeke, hogy megszülessen egy minden értelemben független, erős gazdasággal bíró Magyarország. Ahol megbecsülik a munkát, ahol nem kiüresedett közhely a polgári gondolkodás, a demokrácia, a morál. Ahol az iskolákban nem oktatók, tanárok, hanem újra pedagógusok tanítanak. Ahol nem rombolnak, hanem építenek. Metrót, autópályát, templomot és iskolát. Könyvtárat, kórházat, hajléktalanszállót.

Nem kellene újra szembemenetelnünk Európával. Mert ezt tesszük megint.
Nem törődnek velünk, legyintenek ránk, vagy épp mulatnak rajtunk.
Mi mást tehetnének egy olyan országgal, ahol miniszter maradhat valaki, ha köztörvényes bűncselekménnyel vádolható? Egy olyan országgal, ahol miniszterelnök maradhat egy erkölcsi-politikai értelemben totálisan megsemmisült ember?
És ahol mindezt ideológiai vagy bármely más alapon az állampolgárok elnézik, elfogadják.
Fel kellene ébreszteni magunkban a cselekedni vágyást. Kiszakadni, az egy évszázada tartó álomból. Méghozzá nagyon gyorsan. Ha nem tesszük, szétszóródunk, megsemmisülünk, Árpádsávostól, turulmadarastól, agyargárdástól, az álmainkkal, vágyainkkal egyetemben.
Nem marad más utánunk, csak a „lehetett volna”!


Molnár Péter képe
Molnár Péter
Offline
Csatlakozott: 2008/09/24

A műfaj megjelölése: publicisztika.

femis képe
femis
Offline
Csatlakozott: 2008/07/13

Cikkedben mély igazságokról beszélsz. Igazad van, régóta alszik már a magyar. De senki sincs e hazában aki felébressze, senki sincs aki értőn, a magyarok életéért gondolkodna. Nincs jövő, csak maszatolás, egymásra mutogatás és gyűlölet. Így látom.

Femis

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Telekes Béla: Viszontlátás / Wiedersehen toni 2024/03/28 - 09:43 2024/03/28 - 09:43
Irodalom Rigó Tibor: Egyre kevesebb / Immer weniger toni 2024/03/27 - 08:30 2024/03/27 - 08:30
Irodalom Bertolt Brecht: Der Abgerissen Strick / Az elszakadt kötél toni 2024/03/26 - 08:07 2024/03/26 - 08:07
Irodalom Mucsi Antal-Tóni: Egy hópehely toni 2024/03/25 - 21:18 2024/03/25 - 21:18
Irodalom Torkos László: Kerülöm az embereket / Ich übersehe die Menschheit toni 2024/03/25 - 08:37 2024/03/25 - 08:37
Irodalom Szüry Dénes Tavasz volt akkor / Es war Frühling damals toni 2024/03/24 - 10:01 2024/03/24 - 10:01
Irodalom Kozma Andor: Éji dal / Nachtlied toni 2024/03/23 - 09:02 2024/03/23 - 09:02
Irodalom Gyulai Pál: Hölgyeinkhez / An unsere Damen toni 2024/03/22 - 08:33 2024/03/22 - 08:33
Irodalom Ifj. Téglás Gábor Carmen lugubre / Carmen lugubre toni 2024/03/21 - 10:16 2024/03/21 - 10:16
Irodalom Mucsi Antal: …és egy könnycsepp… / …und eine Träne… toni 2024/03/20 - 08:51 2024/03/20 - 08:51
Irodalom Jakab Ödön: A magvető / Der Seemann toni 2024/03/19 - 08:53 2024/03/19 - 08:53
Irodalom Arany János A tetétleni halmon / Auf dem Hügel von Tetétlen toni 2024/03/18 - 08:22 2024/03/18 - 08:22
Irodalom Lampérth Géza: Torinóban / In Turin toni 2024/03/17 - 10:06 2024/03/17 - 10:06
Irodalom Lampérth Géza Új sírok / Neue Gräber toni 2024/03/16 - 08:31 2024/03/16 - 08:31
Irodalom Krüzselyi Erzsike: Az a csillag / Dieser Stern toni 2024/03/15 - 10:20 2024/03/15 - 10:20

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Tompos Lilla: Karácsony ambrusa 2019/12/23 - 21:34 2019/12/23 - 21:34
Audió Kék mezőben Góth László 2019/12/14 - 05:58 2019/12/14 - 05:58
Audió Szabó Melinda: Októberi látomás ambrusa 2019/10/12 - 19:26 2019/10/12 - 19:26
Audió Kelvin: Angyalka ambrusa 2019/01/15 - 22:18 2019/01/15 - 22:18
Audió Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban ambrusa 2019/01/02 - 12:54 2019/01/02 - 12:54

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Megszűnt pályázat Markovics Anita 2019/12/31 - 13:41 2019/12/31 - 13:41
Fórumtéma Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző prayer 2 2016/11/28 - 12:48 2018/03/31 - 00:43
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva prayer 14 2016/04/17 - 18:06 2016/07/17 - 12:32
Fórumtéma CINKE klub Gyöngyivel prayer 20 2015/04/17 - 21:42 2016/07/09 - 14:15
Fórumtéma Cinke színdarab Emeraude 1 2016/04/25 - 09:38 2016/04/27 - 08:51
Fórumtéma Szent Márton évforduló pályázat prayer 5 2014/09/28 - 09:49 2016/03/01 - 22:47
Fórumtéma Ötletek, és a megvalósítás. prayer 164 2010/02/05 - 20:51 2016/02/02 - 14:28
Fórumtéma Aktuális pályázatok zsuska 177 2013/02/06 - 11:01 2016/01/26 - 12:16

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Tavaszi Varázs Fesztivál capek 2019/03/29 - 11:00 2019/04/12 - 12:06
Rendezvény Húsvéti nyusziles az Origó-Házban capek 2019/04/18 - 12:00 2019/04/12 - 12:02
Rendezvény Vidám farsang capek 2019/02/28 - 16:00 2019/03/14 - 12:11
Rendezvény CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák capek 2019/02/22 - 17:00 2019/03/14 - 11:54
Rendezvény Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... capek 2019/01/24 - 16:00 2019/01/16 - 21:40