Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Álomfüggőség
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Él Európában, annak is valahol a közepe táján egy nemzet. A magyar.
Megesett, hogy történelme során el-elszundikált.
Lassan, szinte észrevétlenül vált álomfüggővé.
Valamikor a XIX. és a XX. század fordulóján aztán mélyen elaludt.
Eleinte boldog békeidőkről álmodott. Arról, hogy fővárost épített, amely a legszebb a világon, majd ezeréves múltjáról, a császár őfelségéről, vitézi dicsőségről. Pár évvel elszenderedése után még motyogott is, jóízűen csámcsogva. Olyanokat, hogy megállj, megállj, kutya Szerbia, meg hogy mire a levelek lehullanak, hazatérünk. Azt álmodta éppen, hogy a hagyományos, rá jellemző honfiúi erények, a katonás bátorság, a virtus, elegendőek ahhoz, hogy szembemeneteljen Európával. Csalóka álmában azt képzelte, hogy erős, hogy a monarchia legyőzhetetlen. S hogy valamennyi európai nemzet közt ő a legerősebb, a kiválasztott. Aztán azok a bizonyos levelek négyszer hullottak le, mire az álmukban hadba masírozók kis töredéke hazaérkezett. S bár álma rémálommá vált, nem ébredt fel. Még csak a másik oldalára sem fordult.
De bizonyosan rosszul érezte magát, mert álmában forradalmat csinált, majd leverte azt, s helyreállítandó megtépázott önérzetét, meglehetős kegyetlenséggel verte le.
Aztán rövid időre felriadt, és valami egészen nagy dolgot cselekedett. Mert, bár alvás közben területének, s polgárainak túlnyomó részét elvesztette, rövid tíz esztendő alatt új, erős országot teremtett. Egy akarattal, felfogva, hogy megmaradásának egyetlen módja, ha elméjét, tehetségét és szorgalmát egy cél szolgálatába állítja. A megújuláséba. Aztán, hogy ezt sikerre vitte, ásított egy nagyot és ismét elszenderült. Abban a tudatban, hogy most már minden jól van, ismét erős. Újfent motyogott álmában, hogy a csonka ország nem ország, és a világ isten kalapja, azon meg a bokréta… Mi más?
Álmában körökbe, egyletekbe tömörült. Megtette ezt régebben is. Amikor ébren volt.
De most ezek a körök, egyletek, kivétel nélkül bajtársiak voltak, katolikusok, meg madarakról elnevezett szövetségek. Sávos, dombos, kettőskeresztes lobogók alatt masíroztak. S ahogy a nemzet álma egyre fojtóbbá, nyugtalanabbá vált, egy célt tűztek maguk elé. Más nemzetiségű, más vallású honfitársaik agyonverését. Ahogyan az a zaklatott, izzasztó álmok esetében történni szokott.
Ismét ugyanazt vizionálták. Hogy nagyok, telve bátorsággal, ősi virtussal, vitézi erényekkel. Kiabáltak álmukban Istenről, hazáról és családról. Ha velünk van az Isten, ki az isten van ellenünk?
A jóságos császár fehér szakálla helyet a kormányzó úr őfőméltósága fehér lovában gyönyörködtek, és csak mentek, mentek újra, szembe Európával. Aztán hadat üzengettek. Először a szomszédoknak, majd az európai országok következtek, és az Egyesült Államok. Végül Brazília.
A levelek ezalkalommal már öt, de akadtak, akiknek hat vagy még több őszön hullottak le. 1945.-ben azt álmodták, hogy megszabadultak valami régitől, elavulttól, és új idők köszöntenek rájuk. Négy esztendő múltával azonban ez az álmuk is rémálommá vált.
56-ban sokat forgolódtak, nyögtek, hörögtek, zihálva próbáltak levegőhöz jutni, de függőségük erősebbnek bizonyult. És aludtak tovább, egyre mélyebben, kiüresedő lélekkel, álomtalanul.
Később a verejték felszáradt, a zihálás elcsitult. Mélyen, nyugodtan aludtak. Ha álmodtak is, csupa szépről, jóról. Növekvő életszínvonalról, egzisztenciális biztonságról, fejlődésről. Egyenlőségről. Egy közös célról, nemzetköziségről. És arról, hogy jóságos politikusaik, választott vezetőik egy ideológiával, közös akarattal, csak értük dolgoznak. Megoldják minden problémájukat. Arról, hogy nehézségeik vannak ugyan, de a nehézségek arra valók, hogy legyőzzük őket. És nem kell tenni semmit, mert vannak, akik helyettük gondolkodnak, értük munkálkodnak, és tudják, mit cselekszenek.
Néhányan időről időre felriadtak. Ők vagy más hazát kerestek, mert már kialudták magukat, vagy eltűntek évekre. Néha végleg, és nyomtalanul.
Alszunk, azóta is. Hol nyugodtan, mélyen, hol kicsit zaklatottan.
90-ben függetlenségről álmodtunk, sőt, néhányan semlegességről. Piacgazdaságról, ahol a társadalmi tulajdon prioritását végre felváltja a magántulajdon szentsége. Szabad vállalkozásról, gazdasági felemelkedésről. Választott vezetőink önmaguk csalhatatlanságáról, arról hogy ők az egyedül üdvözítő igazság letéteményesei, később arról, hogy nem veszik észre, ha előjogokat vindikálnak a maguk, és ismerőseik számára, ha a zavarosban halászva gazdagodnak.
Ismét visszatért az álom a jóságos politikusokról, akik majd tudják, merik, teszik. Helyettünk.
Hogy az álmokkal valami gond van, az bizonyos. Mert ismét előkerültek a sávos, kettőskeresztes lobogók, és egyre másra alakulnak őrseregek, védegyletek, gárdák. A cél természetesen most is, mint minden alkalommal, ha az álmok nyugtalanítóak: a kirekesztés, a megbélyegzés, végső soron más gondolkodású, más vallású vagy más nemzetiségű polgártársaink agyonverése.
Mocskoljuk egymást, egyre zavarosabbá váló álmunkban egymásra mutogatunk, acsarkodunk. Meg népszavazunk.
Politikusaink már a tisztesség látszatát sem kívánják óvni. Ugyanakkor arról álmodnak, hogy ők a politikai elit. Nagy nyilvánosság előtt tesznek nyilatkozatot arról, hogy a „köznép” elfoglalja előlük a szabad parkolóhelyeket. S ha szóba kerülnek a zavaros ügyek, jön a sanda összekacsintás, az egymásra mutogatás, a titkosítás. Negyven, ötven, hatvan esztendőre. Önkényesen vonnak határokat, osztják meg a nemzetet, az országot.
Fel kellene ébredni.
Kidörzsölni a szemünkből a hosszú álom maradékát is, és körülpillantani. Itthon, és Európában. Rádöbbenni, felfogni, megérteni, hogy a jóságos politikus nem létezik. Csakúgy, ahogy politikai elit sem. Az kérem Bethlennel, Teleki Pállal megszűnt létezni. Vezető politikusaink vannak természetesen. De elit? Nincs nekünk olyan!
Fel kellene ébrednünk. Belátni, hogy tenni, nekünk kell. Elhinni, hogy azokat, akik a tőlünk kapott felhatalmazással szerzett hatalommal rosszul élnek, akik nem értünk, nem ezért az alvó nemzetért cselekszenek, bármikor elküldhetjük.
Fel kellene ébredni. Felfogni végre, hogy nekünk kell munkálkodnunk saját boldogulásunk érdekében. Hogy soha nagyobb szükség a civil kurázsira, az állampolgár tehetségére, munkájára nem volt. Megérteni, hogy az állampolgári önszerveződésnek csak akkor van létjogosultsága, ha abból a nemzetre nézve hasznos, pozitív eredmények születnek.
Mindig voltak másképp gondolkodók. És remélem, mindig is lesznek. De ma az a legnagyobb baja ennek a széjjeltépett országnak, hogy a mesterségesen szított gyűlölködés közepette, képtelenek vagyunk már az együtt gondolkodásra is. És ezzel azok, akiknek érdeke, hogy ezt a gyűlöletet életben tartsák, elérték a céljukat.
Nem kellene másra várni. A politikusok saját, és pártjuk érdekét tartják szem előtt.
Európa gazdagabb fele nem termelési kapacitást vásárol nálunk, hanem piacot. Rajtunk kívül senkinek nem érdeke, hogy megszülessen egy minden értelemben független, erős gazdasággal bíró Magyarország. Ahol megbecsülik a munkát, ahol nem kiüresedett közhely a polgári gondolkodás, a demokrácia, a morál. Ahol az iskolákban nem oktatók, tanárok, hanem újra pedagógusok tanítanak. Ahol nem rombolnak, hanem építenek. Metrót, autópályát, templomot és iskolát. Könyvtárat, kórházat, hajléktalanszállót.
Nem kellene újra szembemenetelnünk Európával. Mert ezt tesszük megint.
Nem törődnek velünk, legyintenek ránk, vagy épp mulatnak rajtunk.
Mi mást tehetnének egy olyan országgal, ahol miniszter maradhat valaki, ha köztörvényes bűncselekménnyel vádolható? Egy olyan országgal, ahol miniszterelnök maradhat egy erkölcsi-politikai értelemben totálisan megsemmisült ember?
És ahol mindezt ideológiai vagy bármely más alapon az állampolgárok elnézik, elfogadják.
Fel kellene ébreszteni magunkban a cselekedni vágyást. Kiszakadni, az egy évszázada tartó álomból. Méghozzá nagyon gyorsan. Ha nem tesszük, szétszóródunk, megsemmisülünk, Árpádsávostól, turulmadarastól, agyargárdástól, az álmainkkal, vágyainkkal egyetemben.
Nem marad más utánunk, csak a „lehetett volna”!
A műfaj megjelölése: publicisztika.
Cikkedben mély igazságokról beszélsz. Igazad van, régóta alszik már a magyar. De senki sincs e hazában aki felébressze, senki sincs aki értőn, a magyarok életéért gondolkodna. Nincs jövő, csak maszatolás, egymásra mutogatás és gyűlölet. Így látom.
Legújabb irodalmak
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Irodalom | Telekes Béla: Viszontlátás / Wiedersehen | toni | 2024/03/28 - 09:43 | 2024/03/28 - 09:43 | |
Irodalom | Rigó Tibor: Egyre kevesebb / Immer weniger | toni | 2024/03/27 - 08:30 | 2024/03/27 - 08:30 | |
Irodalom | Bertolt Brecht: Der Abgerissen Strick / Az elszakadt kötél | toni | 2024/03/26 - 08:07 | 2024/03/26 - 08:07 | |
Irodalom | Mucsi Antal-Tóni: Egy hópehely | toni | 2024/03/25 - 21:18 | 2024/03/25 - 21:18 | |
Irodalom | Torkos László: Kerülöm az embereket / Ich übersehe die Menschheit | toni | 2024/03/25 - 08:37 | 2024/03/25 - 08:37 | |
Irodalom | Szüry Dénes Tavasz volt akkor / Es war Frühling damals | toni | 2024/03/24 - 10:01 | 2024/03/24 - 10:01 | |
Irodalom | Kozma Andor: Éji dal / Nachtlied | toni | 2024/03/23 - 09:02 | 2024/03/23 - 09:02 | |
Irodalom | Gyulai Pál: Hölgyeinkhez / An unsere Damen | toni | 2024/03/22 - 08:33 | 2024/03/22 - 08:33 | |
Irodalom | Ifj. Téglás Gábor Carmen lugubre / Carmen lugubre | toni | 2024/03/21 - 10:16 | 2024/03/21 - 10:16 | |
Irodalom | Mucsi Antal: …és egy könnycsepp… / …und eine Träne… | toni | 2024/03/20 - 08:51 | 2024/03/20 - 08:51 | |
Irodalom | Jakab Ödön: A magvető / Der Seemann | toni | 2024/03/19 - 08:53 | 2024/03/19 - 08:53 | |
Irodalom | Arany János A tetétleni halmon / Auf dem Hügel von Tetétlen | toni | 2024/03/18 - 08:22 | 2024/03/18 - 08:22 | |
Irodalom | Lampérth Géza: Torinóban / In Turin | toni | 2024/03/17 - 10:06 | 2024/03/17 - 10:06 | |
Irodalom | Lampérth Géza Új sírok / Neue Gräber | toni | 2024/03/16 - 08:31 | 2024/03/16 - 08:31 | |
Irodalom | Krüzselyi Erzsike: Az a csillag / Dieser Stern | toni | 2024/03/15 - 10:20 | 2024/03/15 - 10:20 |
Legújabb hangzóanyagok
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Audió | Tompos Lilla: Karácsony | ambrusa | 2019/12/23 - 21:34 | 2019/12/23 - 21:34 | |
Audió | Kék mezőben | Góth László | 2019/12/14 - 05:58 | 2019/12/14 - 05:58 | |
Audió | Szabó Melinda: Októberi látomás | ambrusa | 2019/10/12 - 19:26 | 2019/10/12 - 19:26 | |
Audió | Kelvin: Angyalka | ambrusa | 2019/01/15 - 22:18 | 2019/01/15 - 22:18 | |
Audió | Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban | ambrusa | 2019/01/02 - 12:54 | 2019/01/02 - 12:54 |
Legújabb fórumtémák
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Fórumtéma | Megszűnt pályázat | Markovics Anita | 2019/12/31 - 13:41 | 2019/12/31 - 13:41 | |
Fórumtéma | Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző | prayer | 2 | 2016/11/28 - 12:48 | 2018/03/31 - 00:43 |
Fórumtéma | 2017. AKÍK Művészeti Pályázat | prayer | 2016/12/28 - 19:03 | 2016/12/28 - 19:03 | |
Fórumtéma | 2016 évi rendezvények | capek | 17 | 2016/01/14 - 11:27 | 2016/08/07 - 16:47 |
Fórumtéma | CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva | prayer | 14 | 2016/04/17 - 18:06 | 2016/07/17 - 12:32 |
Fórumtéma | CINKE klub Gyöngyivel | prayer | 20 | 2015/04/17 - 21:42 | 2016/07/09 - 14:15 |
Fórumtéma | Cinke színdarab | Emeraude | 1 | 2016/04/25 - 09:38 | 2016/04/27 - 08:51 |
Fórumtéma | Szent Márton évforduló pályázat | prayer | 5 | 2014/09/28 - 09:49 | 2016/03/01 - 22:47 |
Fórumtéma | Ötletek, és a megvalósítás. | prayer | 164 | 2010/02/05 - 20:51 | 2016/02/02 - 14:28 |
Fórumtéma | Aktuális pályázatok | zsuska | 177 | 2013/02/06 - 11:01 | 2016/01/26 - 12:16 |
Friss blogbejegyzések
- Egy szerelmes „versezés” margójára
- Piñata - kötetbemutató
- Irodalmi pályázat: Meseszövő pályázat (Határidő:2018. november 1-től 30-ig)
- Tehetséggondozó alkotótábor: Szöveggyár Mexikóban! (Jelentkezés: 2018. október 5-ig)
- Irodalmi pályázat: Aposztróf novella pályázat (Határidő: 2018. október 8.)
- Irodalmi pályázat: Science fiction novella (Határidő: 2018. október 17.)
- Irodalmi pályázat: Szépírói pályázat 2018 (Határidő: 2018. október 31.)
- Irodalmi pályázat:Szárnypróbálgatók 2019 (Határidő: 2018. szeptember 16.)
- Irodalmi pályázat: Horror-novella (Határidő: 2018. szeptember 30.)
- Irodalmi pályázat: Jókai-díj 2019. (Határidő: 2018. október 31.)
Legújabb rendezvények
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Rendezvény | Tavaszi Varázs Fesztivál | capek | 2019/03/29 - 11:00 | 2019/04/12 - 12:06 | |
Rendezvény | Húsvéti nyusziles az Origó-Házban | capek | 2019/04/18 - 12:00 | 2019/04/12 - 12:02 | |
Rendezvény | Vidám farsang | capek | 2019/02/28 - 16:00 | 2019/03/14 - 12:11 | |
Rendezvény | CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák | capek | 2019/02/22 - 17:00 | 2019/03/14 - 11:54 | |
Rendezvény | Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... | capek | 2019/01/24 - 16:00 | 2019/01/16 - 21:40 |
Friss hozzászólások
1 év 9 hét
1 év 36 hét
1 év 45 hét
2 év 5 hét
2 év 18 hét
2 év 18 hét
2 év 21 hét
3 év 7 hét
3 év 10 hét
3 év 32 hét