Részlet az A szerelem erejével c. regényemből

Jimmy Rosenberg a George Washington Középiskola harmadéves diákja volt. Mindenki komoly, értelmes fiúnak ismerte, aki keményen tanult, hogy felvegyék a Berkeley egyetemre. Mivel szüleivel és két testvérével igen szűkös anyagi körülmények között élt, Jimmy mindent elkövetett, hogy ösztöndíjat kapjon, s addig is délutánonként kisegített a közeli McDonald’s-ban, hogy némi zsebpénzre tegyen szert. Ott ismerkedett meg Valerie-vel, a gyönyörű, fekete hajú lánnyal. Két hónapig jártak, és Jimmy nagy naivan azt hitte, a boldogságuk örökké fog tartani.
Szilveszterkor azonban hatalmas csalódás érte. Mike, a legjobb barátja, kihasználta, hogy a szülei elutaztak Aspenbe síelni, és óriási házibulit tartott, amire természetesen Jimmyt és Valerie-t is meghívta. Voltak vagy harmincan, és mindenki vitt valami menő piát. Jimmy, aki ritkán ivott, még éjfél előtt berúgott, és összeveszett Valerie-vel. Amikor hajnaltájban felocsúdott részeg bódulatából, látta, hogy barátnője Mike-kal csókolózik. Elborította agyát az indulat, és szó nélkül nekiesett Mike-nak, amiért elcsábította a barátnőjét. A nála fél fejjel magasabb és jóval erősebb Mike végül alaposan helybenhagyta, és Jimmynek vérző orral kellett elkullognia.
Két nappal később a zaklatott lelkiállapotban lévő fiú addig ácsorgott Valerie-ék háza előtt, míg a lány nem volt hajlandó beszélni vele.
– Mit akarsz, Jimmy? – kérdezte nem túl barátságosan, és be sem hívta a házba.
– Csak bocsánatot szeretnék kérni – kezdte a fiú lángoló arccal.
– Már nem haragszom rád, de köztünk mindennek vége – jelentette ki a lány ridegen.
– Nézd, elismerem, hogy hülye voltam, de… Nem kezdhetnénk elölről? Olyan jól megvoltunk…
– Nem, Jimmy! – szakította félbe Valerie, hosszú haját hátravetve. – Azóta rájöttem, hogy nem is szerettelek igazán.
– Mike miatt? – Jimmy zavartan rugdosott egy kavicsot.
– Ő egészen más, mint te – felelte őszintén a lány. – Jókat lehet marháskodni vele. És hétvégén elvisz táncolni.
– Hát ez a baj? Miért nem szóltál, hogy szívesen mennél diszkóba? – nézett rá értetlenül a fiú.
– Mert veled nem lehet szórakozni! – fakadt ki Valerie. – Te egyszerűen túl… túl komoly vagy. Nem illünk össze, és kész. Most be kell mennem. Bocs.
Azzal becsukta az ajtót az elképedt fiú orra előtt. Jimmy napokig emésztette magát. Már rég véget ért a szünidő, de még mindig képtelen volt a tanulásra összpontosítani. Hamarosan a tanárai is észrevették, hogy történt vele valami, mert a jegyei látványosan romlani kezdtek.
Jimmy megpróbált beszélni Mike-kal is, ám a fiú egyszerűen levegőnek nézte. Mint kiderült, a barátságuk kissé egyoldalú volt, és olyan gyenge szál kötötte őket egymáshoz, amit egy lány könnyű szerrel el tudott szakítani. Jimmy nehezen viselte, hogy egyszerre kellett elveszítenie a szerelmét és a legjobb barátját, s hiába kereste a megoldást, tehetetlennek bizonyult.
Egy január végi napon éppen iskolába indult, amikor apja hazaért huszonnégy órás szolgálatából. Tom Rosenberg évek óta rendőrőrmesterként dolgozott a kerületi kapitányságon. Kimerülten akasztotta fel az előszobai fogasra az egyenruháját és a pisztolytáskáját.
– Ez az év sem lesz különb az előzőnél – panaszolta a feleségének, aki a kicsiket készült elvinni az iskolába. – Talán még több a bűnöző, mint tavaly volt.
– Bele kell törődnöd, szívem, hogy nem tudod megváltani a világot – mosolygott rá Anita, majd bekiáltott a konyhába Jimmynek: – Ne vigyünk el, kisfiam?
– Kösz, anya, de megbeszéltem a srácokkal, hogy együtt megyünk – füllentette Jimmy.
Semmi kedve nem volt hallgatni öccsei viháncolását a kocsiban.
– Csak el ne késs! – figyelmeztette az anyja, azután kisietett a nyolcéves Jack és a tízéves Oliver után.
– Ha délután megjössz, ne kelts fel! – kukkantott be Tom legidősebb fiához, és megdörgölte kialvatlanságtól vörös szemét. – Két napot át tudnék szunyálni.
– Felőlem alhatsz – vont vállat Jimmy, és bekapta az utolsó falat pirítóst.
Mire kiért az előszobába, apja már el is ment lefeküdni. A ház kihalt és csöndes volt. Jimmy felkapta a fogas alatti szekrényről a táskáját, és tekintete hirtelen megakadt apja pisztolytáskáján. Tom máskor mindig gondosan elzárta a fegyverét egy fémkazettában, most azonban a fáradtságtól megfeledkezett róla. A pisztoly markolata szinte kínálkozott Jimmy kezébe. A fiúnak hirtelen átvillant az agyán, hogyan állhatna bosszút Mike-on, amiért elvette tőle Valerie-t, és vele együtt a boldogságot. Habozás nélkül kiemelte a fegyvert a tokjából, és sebesen besüllyesztette a kabátja zsebébe.
Alig várta, hogy beérjen az iskolába. Útközben egy percre sem eresztette el a pisztolyt. Úgy szorította a hideg, kemény markolatot, hogy egészen elzsibbadtak az ujjai.
A négyemeletes épület földszintjén, ahol a diákok keskeny, lakattal zárható szekrényei sorakoztak, már nagy volt a zsibongás. Jimmy ráérősen a szekrényéhez ballagott, é feltűnés nélkül matatott benne. Kabátját felakasztotta a fogasra, de kezét továbbra is a zsebében tartotta, miközben idegesen leste, mikor bukkan fel végre Mike. Egy perccel később belépett a kapun ádáz ellensége. Evelyn Goodman tanárnővel beszélgetett, aki feltehetően a tanári szobába tartott, hogy megszabaduljon a hóna alatt szorongatott füzetcsomótól.
Jimmy azonban csak Mike-ot látta, és amikor a fiú fölényes mosollyal üdvözölte, előhúzta a kezét, és egyenesen Mike-re szegezte a fegyvert, amelyen megcsillant az ablakon besütő halvány napsugár.
Evelyn a másodperc törtrésze alatt felfogta, mire készül, és még mielőtt elhangzott a fülsiketítő dörrenés, Mike elé ugrott. Meglepő módon nem érzett fájdalmat, csak valami tompa puffanást a jobb válla táján. Mielőtt összeesett, még hallotta a rémült sikolyokat, s értetlenül meredt a halottsápadt fiúra, aki még mindig a pisztolyt szorongatta, azután elsötétült előtte a világ.