még dúl a harc, és vág a vita;
csak tanakodik a taktika.
sző a csel, bősz kínt - fúrva farag
a felgyülemlett ok és harag.

talmi tettre, megbántó beszéd -
ma köszönés nincs, holnap ebéd.
a vacsora: rég elmúlt divat -
süsd meg magad a holmidat!

hogy sose legyen kellem napod,
friss kedv-hajnalban beléd marok.
zord, savanyú arc, keserű száj,
s testben a görcs - az idegbe váj.

sötétedik, a múlt-szél cibál,
a volt világa - már fumigál.
a hullt idő holttérbe pereg,
vak lápra lépnek torz szellemek,

s a kert mögötti határsoron,
halk, viharlámpás halál oson…