Értelem és érzelem


Enikő egy pöttöm szőke lány, nálamnál majdnem egy tízessel fiatalabb. Nem ez az igazi neve, de az egyszerűség kedvéért nevezzük most így. Együtt dolgozunk, igazából nekem asszisztál. Ha akad egy kávészünetnyi időnk, beszélgetünk az élet dolgairól, és engem mindig meglep a korához képest meglehetősen bölcs meglátásaival. Alig múlt húsz, de sokszor úgy érzem, már egy egész élet mögötte van. Általában nem barátkozom nőkkel, és őt sem nevezném a barátomnak, de valamiért kifejezetten kedvelem. A múltkor meg is mondtam neki, ha egyszer lányom lesz, azt szeretném, ha olyan lenne, mint ő: akkor büszke tudnék rá lenni. Ezen nagyon meglepődött, és azt mondta:
- Ilyen ne legyen, mint én. Ne legyen maga a két lábon járó józan racionalitás, aki még az érzéseit sem tudja rendesen kifejezni. Ez nekem nagy hiányosságom…

Enikő egészen más, mint én, úgy a külsejét, mint a belső tulajdonságait tekintve. Hozzám mérve is alacsony, karcsú és sportos alkatú, keskeny arcát göndör szőke haj keretezi, kék szemeiben pedig állandóan ott bujkál valami ravasz kis csillogás, valami csibészes, ami egész alakját olyan bájosan kislányossá teszi. Próbálkozó férfikollégáink, legnagyobb bánatukra, sorra kapják tőle a kosarat, és ezen én mindig jól szórakozom. Úgy szemlélem az egészet, mint valami kívülálló öreglány, aki már régen kinőtt abból a bizonyos „veszélyeztetett” életkorból. Azzal nyugtatom magam, hogy mindez csak a pozícióm miatt van. Mármint, hogy általában megközelíthetetlennek tartanak. Ki tudja. Az is lehet, hogy már „öregnek” számítok. Pedig emlékszem, egyszer én is megkaptam „a legfiatalabb kolléganő” címet egy cégnél, még a legelső munkahelyemen… Azok a régi szép idők! Bár én inkább naiv voltam, és elcsábítható annakidején, nem úgy, mint most Enikő, aki az ujja köré csavar bárkit, de aztán nem foglalkozik velük, hadd epedezzenek utána a megtört férfiszívek. Okosan és magabiztosan viselkedik, nem kelleti magát, nem vet be praktikákat, csak saját magát adja - egyszerűen természetes. Ebben legalább hasonlítunk. Minden témához hozzá tud szólni, ha politikáról, ha gazdaságról, vagy akár az élet más fontos kérdéseiről beszélgetünk. Elég praktikus elgondolásai vannak. Néha még tanulok is tőle, pedig kettőnk közül nekem van diplomám közgazdaságtanból. Máskor viszont kissé megütközöm a rendkívül határozott, és szélsőséges megnyilatkozásain. Gondolkodásmódjában nincs helye szolidaritásnak: „aki nem dolgozik, ne is egyék” – ez akár a mottója is lehetne. Próbálom meggyőzni az ellenkezőjéről, még akkor is, ha történetesen egyetértek vele, csak hogy ne higgye, egyedül az ő szemszöge létezik. Ami azt illeti, én is kemény vitapartner vagyok, de ő meglehetősen nagy kihívást jelent számomra, annyira megingathatatlan a meggyőződéseiben. Feladtam.

Bár a főnöke vagyok, de úgy kezel, mintha nem lennék az. Én sem érzem magam annak. Akármit rábízok, biztos lehetek benne, hogy kellő precizitással és gyorsasággal végrehajtja. Sokkal jobb szervező nálam, ezért igyekszem minél nagyobb falatokat lehasítani neki a munkámból. Egyszer megkérdeztem tőle, miért nem tanult tovább, miért elégedett meg egy tanfolyammal az érettségi után? Elvégre hamarosan akár az én helyemre is kerülhetne, ha netán mégis családtervezésre adom a fejem. Meglep a válasza, miszerint ő nem akar karriert csinálni, őt nem igazán érdekli a munka világa. Dolgozik, mert szüksége van pénzre, és szeretné tehermentesíteni a szüleit, aztán ha végre megtalálja a nagy Őt, az „igazit”, akkor inkább boldog családanya lesz. Teljesen elképedtem ezen. Ez a kijelentés egy Enikő korabeli lánytól 20-30 éve még természetes volt, ma már inkább furcsa. Legalábbis nekem. Én szívem szerint inkább elmenekülnék, csak ne kelljen még egy újabb nehéz szerepet felvállalnom. Bőven elég dolgozó nőnek, feleségnek, házvezetőnőnek lenni egyszerre. Anyaság?! Számomra az bilincs lenne, láncán egy százkilós vasgolyóval. Enikő viszont abban látja a boldogságot, ami számomra túl triviális és túl hétköznapi a kiteljesedéshez. Talán azért, mert eddig még nem találkozott olyan fiúval, aki megfelelne a rendkívül magas elvárásainak, értékrendjének - aki pont olyan, mint ő -, és attól tart, már sosem fog. Valahogy úgy szemléli a férfi-nő kapcsolatot, mint valami kötelező szövetséget, amely ahhoz szükséges, hogy az elképzelt egzisztenciális háttér megvalósuljon, és kiegyensúlyozott, tökéletesnek látszó partnerkapcsolat, családi kötelék létrejöhessen. Valami ködös, rózsaszín elgondolása van az ideális házasságról és a gyermeknevelésről. Nyilván azért, mert még nem volt benne része, és mivel a szülei történetesen követendő példát mutatnak számára, el sem tudja képzelni, hogy a házasság bizony lehet másmilyen is. Sőt, száz esetből kilencvenkilenc esetben másmilyen.

A szülőkről beszélgetünk. Én elmondom, hogy mekkora értékrendbeli szakadék van a szüleim és közöttem, ezért nem vagyunk képesek megérteni és elfogadni egymás világát. Leginkább ők az enyémet. Elmondom, hogy a szülői szeretet olykor inkább zsarnoki, és már-már fojtogató, és mekkora kudarcnak élem meg, amiért nem vagyok képes olyanná válni, amilyennek a szüleim megálmodtak. Az életem nem az enyém, nem élhetem önállóan, mert mások utasításait követem mindig és mindenben, és úgy élek, úgy viselkedem, hogy az másoknak a leginkább megfeleljen. Pár óra lopott szabadság mindössze, ami az enyém, amikor azt teszek, amit akarok, és ameddig nem kérdezik meg, hol voltál, és mit csináltál.
Enikő meglepetten hallgatja, amit mondok. – Pedig Te olyan önálló vagy, olyan talpraesett és határozott. Kicsit talán túlságosan vajszívű egy vezetőnek… De miért hagyod, hogy beleszóljanak?

Őt nem irányította senki. A szülei hagyták, hogy rendre elkövesse azokat a hibákat, amiket a legtöbb fiatal, és nem akadályozták meg benne. A saját kárán tanult meg mindent. Volt idő, amikor rossz társaságba keveredett, és olyan dolgokat művelt, amire a szülők általában nem büszkék, és akkor egy évig nem is beszélt a családjával. Aztán saját magától belátta, hogy igazuk volt. Hazaköltözött, és azóta teljesen ideális a kapcsolata a szüleivel. Elmondása szerint a szüleit egy nagy szerelem hozta össze, ami utána átalakult valami mássá, de ez a kötelék közöttük ma is szoros és eltéphetetlen. Ennek ellenére azt mondja, hogy a szülei sosem fejezték ki iránta és a testvére iránt az érzéseiket. Amolyan racionális gondolkodású, két lábbal a földön álló szülők, akik kizárólag a józan ész parancsát követték a nevelésben. Gyermekkorából ezért teljesen kimaradtak azok a bölcsnek nem igazán nevezhető érzelmi ösztönreakciók, amelyeket a legtöbb szülő elkövet a gyakran eltúlzott féltésből kifolyólag. Enikő büszke a szüleire, és hálás, amiért úgy nevelték, ahogyan, de azért hangot adott annak a bizonyos hiányosságnak ott az érzelmi oldalon, ami talán teljesen ellehetetleníti, hogy valaha igazán szerelmes legyen, és testileg-lelkileg teljesen átadhassa magát egy férfinak. Anélkül pedig a szerelem nem működik. Egy hozzá hasonló, leginkább a Baron-Cohen elmélet szerinti „férfias” aggyal megáldott intelligens partner illene hozzá, érzékeny művészlelkek teljességgel kizárva.

Eltűnődtem ezen, és végül arra a következtetésre jutottam, hogy ő – bár kizárja a fölösleges érzelmeket az életéből -, mégis, egészen biztos vagyok benne, hogy sokkal boldogabb lesz, mint én valaha is voltam, vagy lehetek. Őt nem érik majd sérelmek, csalódások úton-útfélen, nem fog mindent feltenni egyetlen lapra, hogy aztán el is veszítse, nem bonyolítja túl a szerelmi életét, és praktikusan, nem vágyódik mindig valami elérhetetlen, misztikus és megközelíthetetlen, piedesztálra helyezett férfiideál után. Nem töri össze a szívét a visszautasítás, sem pedig az örök keresés nyugtalanító hajtóereje nem őröli fel energiáit. Jó neki. Azt gondolom, az érzelmek tényleg csak túlbonyolítják az életünket, feleslegesen. Ha érzelemből cselekszünk, ritkán cselekszünk helyesen. A sérelmek ellen pedig sokan már ösztönösen védekeznek. Ennyi páncélozott szívű emberrel, mint napjainkban, legutoljára a középkorban találkoztam, valamelyik korábbi életemben… A gépkorszak eljövetele szükségszerű. Úgy tűnik, nem csak a technikában.

Lyza képe
Lyza
Offline
Csatlakozott: 2008/07/20

Nem tudtam abbahagyni, kíváncsi voltam a lány életszemléletére!...Nagyszerű tényleg így gondolkodni, de majd egy idő után hidd el elsivatagosodik az élete, szerelem, és csalódások teszik az embert nemesebbé...És ez neki hiányozni fog, nem lehet ennyire sem racionálisan gondolkodni... tetszett írásod...Lyza


Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Örülök Lyzám, hogy tetszett! Igen, vagyon igazságod, bizony...... Mosoly)

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Innen nézve milyen egyszerű mások élete.
Azon gondolkodtam, hogy vajon miért csak az enyém bonyolult, miért vergődöm benne már több, mint 40 éve úgy, hogy fogalmam sincs felépítési elvekről, megvalósított álmokról, vagy akár sírig tartó szerelemről. ...Talán ebbe tartozik Ő is, Te is, csak onnan nézve én vagyok túl egyszerű.

 

 

prayer

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Mások élete mindig egyszerűbb, ez tény. Legalábbis annak tűnik. De én biztos vagyok azért abban, hogy a keresztek súlya nem egyforma, és a keresztek alakja, anyaga is más és más....

Köszönöm, hogy olvastál.

femis képe
femis
Offline
Csatlakozott: 2008/07/13

Hát Rose, érdeklődéssel olvastalak, megtisztelő volt az őszinteséged. Valahogy, kemény dió voltál nekem eddig. Most megértettem valamit.

Szeretném, ha szabad lehetnél, ha mernél szabad lenni! Kijárna Neked egy kis őrültség, amikor nem gondolod végig cselekedeted minden lépését előre. Ne félj, merj élni! Ezt kívánom Nekd, őszintén, tiszta szívvel. Hidd el, érdemes..

Femis

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Drága Femis!
Jó emberismerő vagy, vagy nagyon jók a megérzéseid. Nem lepődtem meg a "kemény dión", valóban az vagyok... De az okok ennél sokkal összetettebbek.

A szabadság amúgy lételemem, most mégis úgy érzem, megalkudtam a sorsommal...

Az írás csak egy aprócska szelet a mindennapjaimból.

Figyelmed köszönöm!

 

eva képe
eva
Offline
Csatlakozott: 2008/08/30

Kedves Rose !Elolvastam írásod és egy darabig folyton billegett a mérleg  nyelve Ugyan úgy ,mint amikor saját dolgaimat mérlegelem.Ha racionálisan gondolkodom,akkor  Enikő tetszik jobban,ha érzelmi oldalról kezdem vizsgálni a dolgokat akkor a főnöke.És mivel nálam mindig az érzelem követi a reális gondolkodást így erre billen a mérleg serpenyője.Egyszerűen azért mert többet nyújt. Lyzának nagyon igaza van az állandó megpróbáltatások által lehetünk érzelmileg min gazdagabbak.Persze,hogy Femisnek is igaza van .Néha tényleg belefér egy kis őrültség is .Ezt mi tudjuk,mert már ő is én is megértünk sok mindent.Mosoly:)Nem vagyunk már mai csirkék:)Mosoly

Üdv:Éva

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Köszönöm a biztatást, drága Éva. Mosoly)))) Rámférne....., de igazán egy kis őrültség. A gondolataimban megvan már, de a tettek !

hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12

Nem tudom, Rose! Engem mindig az érzelmeim irányítottak, majd persze leszálltam a földre, és koppantam. Érzelmek nélkül meg mit ér az élet? Semmit! El kell fogadnunk, ha valaki vinni akarja valamire, racionálisnak kell lennie. Lassan belejövök. (Ez a világ sem kedvez a művészeknek.) Ezt kellene összhangba hozni. Ésszel él az ember.

- hori -

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Csak arra vigyázzunk, kedves Hori, hogy a nagy racionalitásban el ne veszítsünk valamit, ami annál sokkal fontosabb... Két arcot kell növeszteni: az egyiket a boldoguláshoz, a másikat meg a boldogsághoz. De milyen nehéz ez...

Norvi képe
Norvi
Offline
Csatlakozott: 2008/10/05

Azt hiszem, sem túl racionális életet, sem túl emocionális életet nem szerencsés élni...mindennek meg van a maga ideje, helye és szerepe...persze a vérmérsékletünkkel és az álmainkkal szembe menni időnként egyáltalán nem könnyű, de nem lehetetlen...

Ó, igen, az arany középút!!! Neeem, csak túl messzire kerülni tőle fájdalmat hozhat, és általában hoz is.

Az első írásaim tizenévesen írtam, de azokon még nagyon érződtek az olvasmányaim. Később különböző stílusokat próbálgatva kerestem önmagam. 1995-ig inkább csak a fióknak írtam, akkor kerültem be egy irodalmi közösségbe, ahol már nyomtatásban is megjele

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Kedves Barátom, tudom, te a kiegyensúlyozott típusba tartozol, és talán nem is tudod, milyen szerencsés vagy ebből a szempontból. De ha választani kell az érzelem nélküliség, és az abszolút érzelemközpontúság között, akkor melyiket választanád?

Norvi képe
Norvi
Offline
Csatlakozott: 2008/10/05

Egyiket sem, igyekeznék a kettő között élni, és ez nem az arany középút lenne...

Az első írásaim tizenévesen írtam, de azokon még nagyon érződtek az olvasmányaim. Később különböző stílusokat próbálgatva kerestem önmagam. 1995-ig inkább csak a fióknak írtam, akkor kerültem be egy irodalmi közösségbe, ahol már nyomtatásban is megjele

leka képe
leka
Offline
Csatlakozott: 2008/10/05

Érdekes a történet fonala - ahogyan párhuzamba állítod kettőtöket. Valami olyan fogalmazódik meg benned, ami nem létezik ilyen formában. Minden ember érző, érzékeny, csak van aki képes kimutatni, van aki nem, van aki nem akarja kimutatni, hogy ne legyen célpont - ne váljon sérülékennyé. De attól neki is szüksége van a szeretetre, az érzések kavalkádjára. Az életünk folyamán sok féle élethelyzetbe kerülünk - az érzéseink is hullámzóak - de ezt te is tudod. Ki így, ki úgy tapasztalja meg az élet fényes és árnyékos oldalát. Lehet rá készülni, de vannak helyzetek, amikor a józan ész helyét az érzés veszi át, és ez a természetes - még akkor is, ha rosszul jön ki belőle az ember (pl. szerelemre lobban valaki iránt, de hamar elmúlik és jön a csalódás)  Ezeket mind, mind meg kell élni, hogy kellően tudjuk értékelni, amit kapunk a sorstól. Elkerülni, halogatni lehet - de aki nem éli meg ezeket a csodás pillanatokat....
Ahány ember, annyi személyiség. Az egyik így, a másik úgy reagál a dolgokra. Nekem a magam döntéseit kell meghoznom - mert én egy másik ember vagyok, más adottságokkal, más helyzetben, és még sorolhatnám...
Neked is magadat kell vállanod - és azt tenned, ami neked is jó. Magadnak próbálj megfelelni, és hozd ki a lehető legjobbat magadból!

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Köszönöm, kedves Leka. Persze, szó sem volt róla, hogy az Enikő típusába tartozók nem ugyanúgy éreznének, mint mások. Ők alapvetően a döntéseiket másképpen hozzák meg, és mások számára nem tudják nyilvánvalóvá tenni az érzéseiket. Ez olykor óriási hátrány tud lenni. De hidd el, ugyanakor kevésbé sérülnek, mert nem tárják fel sebezhetőségüket...

Zsigai Klára képe
Zsigai Klára
Offline
Csatlakozott: 2008/07/31

Kedves Rose!

Irásodat olvasva sok érdekes, és értékes emberi magatartást, neveltetési attitűdöt melyek szülőktől átvett példák, akár neveltetési blokkok melyeket cipelünk magunkban -hatásokat lehetett a sorokból, és azok közöl kiolvasni .Nyilván ezek ok-okozati összefüggés alapján a jelenre kihatnak minden téren.

Szoktam mondani, hogy az élet utunk egy futószalag, ahol mindenki el kell érjen bizonyos pontokat, amin kötelező átmennie, de ezek a pontok minden embernél más időintervallumba eshet., eshetnek.

Kinek előbb adatik meg a gyakorlati tapasztalat megszerzésére "lehetősége", kinek később.Mivel magam kineziológiát is végeztem, sok élethelyzet blokkjainak feloldását korrekcióztam, vagyis feloldottam a probléma kiindulópontját az ok korában megkeresve.

Nagyon érdekes dolgokra jöttem rá, és kutatásokat is végzek ezzel kapcsolatosan.

Az életben magam is sok dolgot láttam, megéltem, átéltem, "túléltem" ,ezért Enikő gondolkodását gondolatmnetét is pontosan értem.Követendő:)))

Mivel én egy vízöntő vagyok, a saját függetlenségemet fel nem adnám, viszont nagyon sokszor ha felvetnek egy problémát, és megkérdezik a véleményemet felőle, akkor lehet, hogy fülüknek sem hisznek, mert olyan megoldást kapnak válaszul tőlem, hogy egyből lehetetlennek tartják:)) Belátni igazamat, csak később fogadják el, mert sokszor megalkuvók, beletörődöek az emberek, nem bíznak magukba sem.

Magam sokszor a legrövidebb, és lehetőségekhez mérten a legrövidebb utat választom megoldásnak., ami más szemében a legdrasztikusabbnak tűnik!

Ezt pontosan úgy kell érteni, ha nekem valakivel, vagy valamivel gondom van, egy darabig figyelek, és ha mélyen érint  engem valamilyen téren, akkor hangotadok neki, és nem örlődök. Akkor, és ott azonnal rendezem! Senkit nem megbántva, de érthetően lezárva az ügyet! Aztán utána el is felejtem! Nincs harag, bosszú....Tehát nem cipelem magamba, és nem görcsölök, hogy miért nem tettem meg!

Enikőben ugyanezt a gondolkodást véltem felfedezni, hisz mi akik halljuk amit mondd, azt a szót, vagy mondatot, az csak egy hosszú gondolatsor vége, és az a gondolatsor a lényeg, amit csak jóval később tudhatunk meg, a "miért"- je, ha lesz rá lehetőségünk.!

Amit viszont fontosnak tartok megemlíteni, hogy őszinteséged felvállalása magadról, nekem nagyon tetszett:)) Köszönöm!

Szeretettel:

"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.Elfogadni pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!" (zsigaiklara)

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Drága Klári! Köszönöm értő és figyelmes olvasásod, elemző hozzászólásod. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan őszinte figyelmet szentelnek írásomnak. Ez megtisztelő, nagyon. Igen, ismerem a történeted, nagyjából, és azt gondolom, Téged túlságosan józanná és gyanakvóvá, már-már szkeptikussá tett az élet, és a körülményeid. Ugye?
Bizony, a körülményeink formálnak minket, és hiszem, hogy nem véletlenül. Említetted a kineziológust, aminek örülök, mert megerősítettél benne, hogy el kell mennem.... már egy ideje készülök rá.....

Enikő jó döntéseket hoz, mert megfontolt, és nem hagyja magát az érzelmei iránt vezérelni. Valószínűleg ki fogja tudni kerülni a csapdákat, de nem lesznek hullámhegyek sem az életében. 

Ki tudja, melyik a jobb?

Zsigai Klára képe
Zsigai Klára
Offline
Csatlakozott: 2008/07/31

Kedves Rose!

Kérdésedre válaszolva, megtanított az élet sokmindenre.Valóban óvatos vagyok, és megtanultam elébe menni dolgoknak, nem aláírni üres nyomtatványt, és -"tessék csak hagyni, majd kitöltöm'", mert független belső ellenőrként is volt módom látni csalások csalásait:((

Tudod, én már ha kiadok egy bírósági keresetet a kezemből, amit magam írtam meg, még annak is minden oldalán belül leszignálom, mert volt rá eset, hogy egy belső oldalt átírtak, és észrevétlenül kicserélték, amire rájöttem! Én már vagy azt mondom, hogy nincs itt az olvasó szemüvegem:))))) elviszem, aztán beszélünk felőle:))))) de semmit nem írok alá gyorsan....gyorsan! Sokan nagyon felelőtlenek, sokszor mondanám is, hogy NE! Ennek ez a következménye lehet! Mégsem tehetem meg, lenne, esetleg  aki meg is sértődne.

Jó kineziológust keressél, mert az csodákra képes, természetesen veled együtt!Mosoly)) 1999. -ben végeztem, és azóta foglalkozom kineziológiával, és hihetetlen feladatokat kaptam, amitben tudtam segíteni engemet megkeresőknek. Agyműtét is maradt már el!

Csak ügyesen:!)))

"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.Elfogadni pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!" (zsigaiklara)

szucs istvan képe
szucs istvan
Offline
Csatlakozott: 2008/08/24

Én a megfogalmazás módját, a történet gördülékenységét élvezem nagyon a sztoriban. A tartalomról már úgyis mindenki elmondta az eszét  :))

Üdv István

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Drága István!

Köszönöm, hogy a tartalom mellett még a stílusomat is értékelted! Mosoly)))

kerlac képe
kerlac
Offline
Csatlakozott: 2008/07/26

Az utolsó bekezdést leszámítva végig együtt voltam Veled, de ott szétváltak az útjaink.
Lehet racionálisan élni, legalábbis azt gondolni, hogy az a racionalitás.
Egy ideig ki lehet zárni az érzelmeket is az életből, a kapcsolatokból.
Olykor meg lehet felelni mások elvárásainak.

Ha mindezeket kivonjuk, mi marad az emberből? Egy embertelen, valódi értéket nem ismerő  világ, környezet engedelmes rabszolgája.
Egy munkarobot, egy fogyasztógép, aki beéri a 2 perces "boldogságokkal", ami egy-egy tárgy megszerzésével jár.
Nem törekszik szépre, jóra, maradandóra. Nem akar csodaszép érzelmeket sem kiváltani, sem átélni.

Racionális?

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Kedves Barátom! Az utolsó bekezdést én sem gondoltam komolyan. Nem igazi konzekvencia volt,  inkább csak egy félelem... Egy alternatíva, amit nem akarunk. Az a legfőbb bajom, hogy az elszenvedett sérelmek miatt sokan felvértezik magukat, ezáltal ellehetetlenítva, hogy a boldogság megtalálja őket. És ők sem adnak esélyt másoknak....

Köszönöm figyelmed!

kerlac képe
kerlac
Offline
Csatlakozott: 2008/07/26

Nagyon reméltem, hogy nem lesz váleménykülönbség köztünk.

Akkor viszont (írói szemmel) kicsit át kellene dolgozni... ha csak én érzem így, akkor persze ne. Mosoly)

blue képe
blue
Offline
Csatlakozott: 2008/07/14

Csak halkan megjegyzem, hogy, ha így érzed, hogy anyának lenni "bilincs, száz kilós vasgolyóval" - akkor igazi karrierista vagy és nem anyának való, bár lehet, hogy ennek ellenére mégis jó anya válik belőled. Nem tudom. Az élet hozni fogja. Te pontosan tudod, hogy számomra, és még nagyon-nagyon sok nő számára az anyaság nem kötelesség, hanem természetes, és a világ legszebb, legcsodásabb érzése. Igazán ez az értelmet az életnek. Ha ezt Te belülről nem érzed, akkor lélekben ezen a téren szegény vagy. Bocs, hogy ezt írtam. Tudod milyen jó érzés, ha a gyereked átölel, rádnéz? Nagyfiam 16 éves lesz májusban, fél fejjel magasabb, mint én. Együtt tanulom vele a szleng szöveget, megélem, és átélem az iskolai gondjait, problémáit. Kicsivel együtt örülök a versenytáncos sikereinek. Tudod milyen érzés látni, amikor a sok-sok kitartó munkával eléri, hogy a dobogó felső fokán álljon? Aud, még mindig azt kívánom, hogy egyszer ezt is tapasztald meg, és meglátod akkor leszel igazán boldog. Hidd el a gyermek igazi kincs.)))) Egyébként az írásod tetszett.

Bocs, ha belemerültem a témába, de nekem a gyerek szent, és a karrier másodlagos.

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Örülök, hogy elolvastad, és a véleményednek is. Nem Te vagy az egyetlen, aki ezt mondta nekem, így már néhányszor elgondolkodtam rajta. Nem mondom azt, hogy soha nem lesz gyermekem, mert ezt nem tudhatom. Most jelen pillanatban nem tervezem, nem akarom, nem érzem úgy, hogy hiányzik. De ha mégis megáld vele Isten, el fogom fogadni, mert az életet annál jobban tisztelem! Nem gondolom magam karrieristának.... Inkább a szabadságot szeretem, amelyben nincsenek sem önként, sem kényszerből vállalt kötelékek. Vállalom, ha ezért egoistának tartanak. Úgy gondolom, inkább ne legyen gyermekem, mint hogy ne legyek jó anya. Ez így fair. Ha hibásan döntenék, ezerszer inkább én viseljem annak következményeit, mint egy gyermek. És tényleg nem tudhatom, milyen érzés, ha egyszer nem vagyok anya. De biztosan volt, amikor még Te sem tudtad...

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Rigó Tibor: Letéptelek / Ich hab dich abgerissen toni 2023/12/13 - 07:48 2023/12/13 - 07:48
Irodalom Vitéz Somogyvári Gyula: Magvető a Tisza-parton / Säer am Theiss Ufer toni 2023/12/11 - 08:35 2023/12/11 - 08:35
Irodalom Anna Ritter: Wo die Zweige / Ahol az ágak toni 2023/12/10 - 08:43 2023/12/10 - 08:43
Irodalom Babits Mihály: Miatyánk / Vaterunser toni 2023/12/09 - 07:04 2023/12/09 - 07:04
Irodalom Babits Mihály: Ősz és tavasz között / Zwischen Herbst und Frühling toni 2023/12/08 - 09:46 2023/12/08 - 09:46
Irodalom Rigó Tibor: Keresem / Ich suche toni 2023/12/07 - 07:38 2023/12/07 - 07:38
Irodalom Ludwig Uhland: Heimkehr / Hazatérés toni 2023/12/06 - 09:35 2023/12/06 - 09:35
Irodalom Rigó Tibor Mennyi ránc / Wie viele Falten toni 2023/12/05 - 10:02 2023/12/05 - 10:02
Irodalom Wilhelm Busch: Sie war ein Blümlein / Egy kis virág volt toni 2023/12/04 - 09:49 2023/12/04 - 09:49
Irodalom Veszelei Károly: Dalolni / Singen toni 2023/12/03 - 12:17 2023/12/03 - 12:17
Irodalom Juhász Gyula: Szonett Szegedhez / Sonett an Szeged toni 2023/12/02 - 09:03 2023/12/02 - 09:03
Irodalom Falu Tamás: Anyád / Deine Mutter toni 2023/12/01 - 07:39 2023/12/01 - 07:39
Irodalom Márai Sándor: Mennyből az angyal / Engel vom Himmel toni 2023/11/30 - 08:32 2023/11/30 - 08:32
Irodalom Rigó Tibor: Tiltva vagyok / Ich bin gesperrt toni 2023/11/29 - 09:46 2023/11/29 - 09:46
Irodalom Babits Mihály: Mint kutya silány házában / Wie ein Hund in einem lausigen Stand toni 2023/11/28 - 08:16 2023/11/28 - 08:16

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Góth László - Messziről Judit 2 2018/06/28 - 07:54 2018/07/09 - 05:39
Audió Góth László - Hullámok (zenei vázlat) Góth László 5 2017/03/28 - 02:42 2018/06/10 - 00:31
Audió Andy Baron: Hősparádé (Abszurd humorú jelenet) ambrusa 1 2018/02/17 - 17:08 2018/05/09 - 22:59
Audió Andy Baron: Képzelje el! ambrusa 1 2018/04/03 - 18:15 2018/05/09 - 22:38
Audió Tárnok Mihály - Az élet szerelmese prayer 9 2014/12/28 - 19:04 2018/03/23 - 17:07

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Vers és prózaverseny 2013.01.07. - 2013.01.20. prayer 66 2013/01/06 - 22:26 2013/01/20 - 21:36
Fórumtéma Hallgasd mit mond a szél...II. változat Taygeta 2 2013/01/13 - 14:43 2013/01/17 - 19:08
Fórumtéma Kreatív Kuckó - (dreaming58 animált gif-képei és videói) dreaming58 60 2012/11/18 - 22:43 2013/01/14 - 09:59
Fórumtéma Vers és prózaverseny 2012.12.31 - 2013.01.06 Tiszai P. Imre 103 2012/12/31 - 10:30 2013/01/06 - 21:29
Fórumtéma Újévi kívánság... Taygeta 10 2012/12/31 - 02:29 2013/01/05 - 17:28
Fórumtéma Vers és prózaverseny 2012.12.24 - 12.30 Tiszai P. Imre 31 2012/12/24 - 12:26 2012/12/31 - 08:44
Fórumtéma Vers és prózaverseny 2012.12.17 - 12.23. Tiszai P. Imre 84 2012/12/16 - 18:03 2012/12/23 - 20:08
Fórumtéma Vigyázz! Kész! Játék:))) 3 betű = 1 mondat anyatka 385 2010/11/16 - 08:23 2012/12/20 - 12:12
Fórumtéma Karácsonyi üdvözlet skorpio 2 2012/12/17 - 13:28 2012/12/17 - 13:37
Fórumtéma Vers és prózaverseny 2012.12.10 - 12.16. Tiszai P. Imre 46 2012/12/10 - 13:22 2012/12/16 - 17:50

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Ünnepi CINKE Évadzáró capek 2016/12/16 - 17:00 2016/12/16 - 14:17
Rendezvény Dr. Petre András és Perjés Krisztina fotókiállítása capek 2016/12/06 - 16:00 2016/12/01 - 10:55
Rendezvény Kasza Lászlóné Györgyi képkiállítása capek 2016/12/02 - 17:00 2016/12/01 - 10:53
Rendezvény Sebestyén Andrea fotókiállítása capek 2016/11/18 - 17:00 2016/11/14 - 15:59
Rendezvény Művészek a művészetért capek 2016/11/04 - 17:00 2016/10/19 - 12:29