Desert Rose:
Marian verse

Vesd hát végre tekinteted a keresztre:
Térdelj le, és fejed bűnbánón szegezd le
Buzgón tépd ki magadból minden vétkedet
S ha bűntől fekete, tépd ki a szívedet.
Hajnal első fénye ne érje az arcod
Ne küzdjél hiába, add hát fel a harcot.
Nem más az ellenség, mint gyötrődő tested
Hánykódva vackodon álmod elereszted.
S ha izzó ágyékodban lángragyúlt egy vágy
Őhozzá rohannál, de nem ereszt az ágy,
Erős kötelekkel lekötözted magad
Őrjöngve vágyod, kit szeretned nem szabad.
Telehold hűs fénye besüt a rácson át
Tágra nyílt szemekkel bámulod udvarát
Az éjszaka illata nem hoz álmot rád,
S álmodol mégis a könnyeid fátylán át:
Az ő arcát látod, átragyog az éjen
Kék szeme tündöklő csillag az égen
Reszkető testednek minden porcikája
Teste közelségét sóvárogva várja.
Kéjjel telt sóhaj, mi tüdődből felszakad
Agyadban zakatol: nem szabad, nem szabad
S jól tudod, csak a halál hoz majd enyhülést
A vágyra mely nem nyerhet kielégülést.
Ma éjjel megteszed, de csak gondolatban
Másnap majd meggyónod vétked a templomban
Ma még gyönyör, holnap gyötrelem, mit érzesz
Reggel mikor vizes párnádon felébredsz.
Hideg márványlapon térded, ha koptatod
Ezer ima árán nyersz bűnbocsánatot
Hiába feloldozás: vágyad nem ereszt
S tulajdon testednek vére az, kit szeretsz.
Egy csók, minek vétkes ajkad örülni mert
S az elemésztő tűz, mely egyszer felölelt
De minél inkább elkárhozol általa
Csak annál édesebb a gyötrelem maga.
Nézd a Bárány arcát, ki érted szenvedett
Tekintsd bűnös tenmagad ki százszor vétkezett
S kiáltsd hát fel ezerszer a feszületre:
Helyette engem szegezzetek a keresztre!!!