Ez egy új képem. Éppen, hogy csak megszáradt rajta a festék, de azért örülök, hogy tetszik neked.

Ha ilyen hosszút írsz, akkor legtisztább egy új dokumentumot nyitni, és abból bemásolni. Soha többé nem fordulhat veled elő, hogy újra kelljen írni valamit. Sajnálom a 20 perces munkádat. Érdemes lett volna elolvasni.

Jó lesz személyesen is. Még jobb is, mert láthatod a képet élőben, és lehet, hogy más lesz a véleményed, mint amit az elveszett hsz-ben írtál.

Van. Kedves Lélektükör! Többször, többfelé kinyikatkoztam már, de most kikényszerítetted belőlem, hogy újra megtegyem, hát legyen.

Az ember az általa áhított dolgok legnagyobb részét, könnyedén művelhetné, ha nem ragadna le annál a gátlásnál, ami feltör belőle, hogy: én ezt nem tudom.

Csak a "nem" szócskát kell törölni, a többi egyértelmű. Én ezt tudom. És már lehet is kezdeni a tevékenységet, figyelem központjában tartva az előző mondatot.

Kipróbáltatta velem az élet újra, és újra. Ácsoltam tetőt úgy, hogy nem vagyok ács, szereltem villanyt némi alapvető szakmai instrukcióval, de emiatt sem kell aggódni, mert a megfelelő segítség,  mindig éppen időben bukkan fel valahonnan. Kezünkbe kerül az áhított könyv, találkozunk valakivel, aki a villanyszerelés rejtelmeibe alapszinten beavat, és még sorolhatnám a számtalan lehetőséget.

Kétségem sem lehet a dolog működéséről, mert az élet, számtalan bizonyítékkal szolgált. Ma már rezzenéstelen arccal veszem tudomásul, hogy parkettázni fogok, vagy falat festeni, vagy éppen szivattyút szerelni. Évtizedeken keresztül készítettem műszaki vizsgára a család tulajdonában lévő Trabantokat, beleértve a kényes fékgenerált, egy szál könyvből, ami arról szólt, hogyan szereljük Trabantunkat.

Aki azt gondolná ezek után, hogy a saját személyemet bálványozom, az nem tudott kellőképpen elmélyülni soraim üzenetében. Nem én vagyok ügyes, mert az ügyes és ügyetlen között csak annyi a különbség, hogy az ügyes, képessé vált átlépni az új dolog kipróbálásával járó kétségein. Egyszerűen csak beszerezte a kellő információkat, és nekilátott.

Igazán nagyképűnek most fogok látszani, amikor abba is beavatlak, hogy a rajzzal olyan viszonyt ápoltam, hogy amikor és amit kellett lerajzoltam, de tanulnom sohasem kellett. Már kisikolás koromban én segítettem a padsoromban ülőknek, hogy az elénk tett minta arányosságait kiigazítsam. Vagy csak arról szólt a történet, hogy a rajztanárunk, hitt bennem jobban, mint én saját magamban, és amíg segítgettem addig meg is tanultam. Nem akarom megfejteni a dolgot, hanem, megelégszem azzal a ténnyel, hogy működik.

Ha nekem működik, akkor bárkinek működik, aki hajlandó elhinni, hogy így van.

Kedves Lélektükör! Korlátlanul higyj abban, hogy Te is sokoldalú vagy!

Kétségeidet, ha voltak, vagy vannak, oszlassa el a megtapasztalás! Próbáld ki, ha nekem nem hiszel! Működik, meglátod.

Örülök, hogy tetszik a kép, pedig a fotó, nem is a legjobb!

Örülök, hogy tetszik neked, Misi!

Ez a kép is ott lesz a pécsi kiállításon, és aki találkozni tud vele, meggyőződhet róla, hogy a valóság gazdagabb, mint amit a fotó képes visszaadni.