Kedves Ági!

Talán szerencsés is, hogy nem dolgoztad jobban ki ezt a képet, mert így megtarthatta azt a titokzatosságot, ami a megvénült embert az elmúlás útjára tereli.

Többször olvastam tőled, hogy nehezelsz, amiért dícséretekkel halmoznak el, építő jellegű észrevételek helyett.

Tudod, hogy rám számíthatsz! Bár volt szerencsém már látni ezt a képedet, sokadszori vizsgálgatás után, most úgy találom, hogy érdemesebb lett volna aranymetszésbe tenni a figurát. Nem magyarázni akarom, csak azok kedvéért, akik kevésbé járatosak a témában, de valamelyest mégis érintettek lehetnek a képszerkesztést illetően, hiszen fotónál is ragyogóan használható az iránymutatás.

Két párhuzamos, egyenlő távolságú függőleges, és vízszintes vonal, bármely (egy) metséspontjában van az úgynevezett aranymetszés. Emlegetik úgy is, hogy harmadok-harmadán.

Ezek szerint, kissé közép felé, és valamelyest a kép aljához közelítve lett volna jobb helyen az alak.

Megoldható a történet a kép átszabásával is, bár lehet, hogy ez ebben a pillanatban, szentségtörésnek látszik. Azért, próbáld csak ki, hogy letakarod a kép alját. Az aláírásod már ne látszódjon, és valamennyit letakarsz a kép bal oldalából is. Balra még satírozhatsz egy kicsit, hogy óvatosan pótold a történetet, de azért levegőt kell hagyni a figura mellett. Azután jöhet rá egy új aláírás és már kész is.

Nem kell megtenned, csak nézd meg letakarva is, hogy értsük egymást!

A történetből sokkal többet látok, mint amennyit a cím mutatni akar. Ez a séta, nem a semmibe tart. Nagyon is közel van annak az útnak a vége, és gondolom, nem teljesen véletlenül.

Ezektől függetlenül, nagyon jó hangulatot varázsoltál a képre!