Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Zsebóra, mozdonyfütty, harangszó, avagy mi a baj a világgal?
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A vonat.
Csupa közhely.
Lassú, késik, piszkos, hosszú, unalmas.
Kerékzakatolás, váltókon döcögünk, nézzük a tájat, rozsdaízzel a szánkban.
Négyen egy kupéban: a vörös, a nyakkendős, az öreg, én.
A vörös fiatal, izegmozog, a nyakkendős vállalkozó, az öreg... A becsületes munkában megőszült földhöz-jószághoz-kerthez értő egyszerű parasztember archetípusa.
A vörös pufók arca, párnás keze, füle és haja vörös. A nyakkendős öltönyben, ingben, nyakkendővel. Az öltöny hanyagul gyűrött, látszik: munkaruha. Olyan középszürke. Otthon érzi magát benne.
Az öreg ritkás haja hófehér, az arca ráncos, ujjai sárgák, szeme színe, akár a frissen fagyott jég. Simára beretvált, dohányszagú, gyakran gyújt rá.
Műanyagpalackból vizet iszik néha.
Bámulok kifelé, az üvegen szürkén odaszáradt vízcseppnyomok, por.
'Száll a négyhuszonnégyes, mert az én papám fűti...' Hol van már a mozdonyfűtő, a négyhuszonnégyes, a robogás? Hol van Cseh Tamás, meg a fehér babák? Csak hosszú, kényszerű utak vannak, vasúton. Amikor előbb csendben ülünk, méregetjük az utitársakat, nézünk kifelé, aztán körbekínáljuk a cigarettát, az nyitottá tesz, oldott a hangulat. Beszélgetni kellene.
A vörös kezdi: ki, hová, merre. Tapogatózás. Fogáskeresés. Ismerkedünk.
Pestről a megyeszékhelyre tart, sem a várost, sem a megyét, sem a nyírséget nem ismeri. A szabolcsi mentalitást. Nem lesz könnyű dolga, sejti talán ő is. Friss diplomával, első munkahelyre tart, háborog. Micsoda világ az, ahol az ország végére kell mennie, ha munkát akar. Sorolja szaporán a bajokat, gazdasági jellemzőket, munkanélüliségi rátát, munkaerőpiaci helyzetet elemez. A munkaerő, kényszerből a fővárosba koncentrálódott, ő ezért csak vidéken kap lehetőséget. Ott is csak a közigazgatásban. Multinacionalitás, befektetői szempontok, infrastrukturális háttér. Meg annak hiánya. Sorolja, szerinte mi a baj a világgal. És persze a globalizáció. A nemzeti érdekek sajnos végképp háttérbe szorulnak. Szomorú realitás, nem tehetünk ellene. Ilyen az unió.
A nyakkendős bólogat, egyetért, neki nem kell mondani, saját bőrén tapasztalja. Hitelért a fővárosba kell utaznia. Üzleti terv, megtérülési mutatók, garanciák, a kereskedelmi bankok nem vállalnak kockázatot. Hónapok telnek el, utazik, semmi sem biztos. A vállalkozása közben már szinte leáll. És ha megkapja a hitelt, csak valutaalapút. Keresztárfolyamok, árfolyamingadozás, és akkor a kamatokról még nem beszéltünk. Politikusi felelősség. Hogy élénküljön így a gazdaság, fejlesztésre nem telik, pedig több munkahely több állami bevételt generál. Vegyük például Szlovákiát. És vesszük. A járulékok összege, meg adókulcsok.
Elemzik a gazdaságot, a világpiacot, Sorolják, mi a baj a világgal. Van véleményük, objektív módon kifejtve, számokkal alátámasztva.
Én egy idő után az öregre figyelek. Nem néz ránk, néha bólint, csak úgy magának, a tájat nézi. Homlokán a ráncok megsokasodnak. Látom, figyeli azért félfüllel a beszélgetést. De mennyit ért belőle vajon? Mit jelent számára a globalizáció? A munkaerőpiaci helyzet, a számok, kamatok, politika? Érti-e, hogy mi a baj a világgal?
A földművesség kézzel fogható, évről évre ismétlődő ősi rutinján túl, ért vajon bármit is?
- Maguk felé hogy látják ezeket a dolgokat, bátyám?
Rám néz hosszan, figyelmesen. Felméri mennyi idős lehetek, városi avagy vidéki, meg aztán, hogy valóban érdekel-e a véleménye.
Szinte hallom, ahogy fantáziátlan, csak egyirányba működőképes agya csikorogva dolgozik.
Zsebébe nyúl, előveszi a kopott, megmattult cigarettatárcát. Kinyitja, körbekínálja. Csattan a régi, benzinszagú, füstös öngyújtó. Mélyen leszívja a füstöt, lassan, az orrán át fújja ki. Ismét engem néz, hátradőlve.
- Volt az én apámnak egy zsebórája. Még a nagyapámtól örökölte. Én következtem volna az öröklésben, ha a háború el nem vitte volna az órát, már ha értik, mire gondolok. - Bólintunk. Értjük.
Értjük? Ez lenne a baj a világgal? Hogy a háború elvitte az órát? Mindegy, én kérdeztem, most választ kapok.
- Aféle régi, vaskos szerkezet volt, üvegfedéllel, porcellán számlappal. - Így mondja: porcellán, megnyomva az elleket.
- Én arról a számlapról tanultam meg a római számokat. De, tudják, az volt a feneség, hogy a készítője elrontotta, mert a négyest négy kis vonallal jelezte, pedig az valójában egy vonal, meg egy vébetű. Ezt később, a tanító úrtól tudtam meg.
Elhallgat, nézi az ablakon át az elmaradozó épületeket. Elnyomja a végigégett cigarettát, aztán folytatja:
- Elég az hozzá, hogy az órát nem felhúzóval kellet beigazítani, hanem volt a számlapján egy kis lyuk. Az ember felpattintotta a fedelét, a kis lyukba illesztette a kulcsot, amit apám az óraláncra akasztva hordott, hogy el ne kallódjék. És ha ezzel megvolt, akkor tizenhat csavarintást kellett tenni vele. Ha tizenötöt csavarintott, akkor hamar lejárt, ha meg egyel többet, megszakadhatott a finom szerkezetbe' valami.
- No, apám a sok dolog közepette, néha erről megfeledkezett. Akkor persze az óra megállt. És nem volt mihez igazítsa, mert a házban nem volt más időmérő, illetve a konyhában lógott egy falióra, de annak a felhúzólánca elszakadt. Be kellett volna vinni Nyírgyulajba, mert közelébb nem volt hozzáértő ember. És pénz se lett volna a javításra.
Újra rágyújt, aztán folytatja.
- Ha tehát az óra megállott, apán kiment a ház elé, déltájt. Felpattintotta az óra fedelit és felhúzta. Aztán várt.
A házunktól, a kövesúton, valami háromszáz méterre volt a vasút. Aztán amikor apám meghallotta a mozdonyfüttyöt, beállította a mutatókat tizenegy óra ötvenhét percre, mert a nyírbátori gyors minden nap pontosan akkor ért a kövesúti sorompóhoz, és abban az időben a vasúton az volt a regula, hogy a sorompónál sípolni kelletett.
- Apám tehát a mutatókat beállította, aztán várt tovább. És ha azok pont tizenkettőt mutattak, amikor a faluban harangozni kezdtek, bólintott, lecsattintotta a fedelet, az órát a zsebébe dugta és ment a dolgára. Mert tudta, hogy az öreg Ángyán, a harangozó, a sekrestye órájához igazítja az életét. Így hát három dolgot is ellenőrzött, egy füst alatt. Tudta, hogy a vonat nem késett, a harangozó sem, és az óra is pontos.
Elnyomja a csikket, vár egy keveset.
- Ha az én apám ma élne, és kiállana a ház elé a lejárt óraval, a vonatfüttyöt hallva beállíthatná tizenegy óra ötvenöt, és tizenkettő húsz között bármire, mert a vonat Nyírbátortól hozzánkig, mindig összeszed huszonöt perc késést.
Ha meg a harangozáshoz állítaná, akkor az óra mutathatna tizenegy ötvenöt és tizenkettő óra öt perc közt bármennyit, mert a harangot elektromos szerkezet veri mostanában, azt meg pontosan beállítani eddig nem sikerült senkinek.
Hát, uram, ha mán megkérdezte a véleményemet, szerintem ez a baj a világgal, lássa!
Nem szól többet. Hátradől, és jégkék szemével nézi a nyírségi tájat.
Csupa közhely.
Lassú, késik, piszkos, hosszú, unalmas.
Kerékzakatolás, váltókon döcögünk, nézzük a tájat, rozsdaízzel a szánkban.
Négyen egy kupéban: a vörös, a nyakkendős, az öreg, én.
A vörös fiatal, izegmozog, a nyakkendős vállalkozó, az öreg... A becsületes munkában megőszült földhöz-jószághoz-kerthez értő egyszerű parasztember archetípusa.
A vörös pufók arca, párnás keze, füle és haja vörös. A nyakkendős öltönyben, ingben, nyakkendővel. Az öltöny hanyagul gyűrött, látszik: munkaruha. Olyan középszürke. Otthon érzi magát benne.
Az öreg ritkás haja hófehér, az arca ráncos, ujjai sárgák, szeme színe, akár a frissen fagyott jég. Simára beretvált, dohányszagú, gyakran gyújt rá.
Műanyagpalackból vizet iszik néha.
Bámulok kifelé, az üvegen szürkén odaszáradt vízcseppnyomok, por.
'Száll a négyhuszonnégyes, mert az én papám fűti...' Hol van már a mozdonyfűtő, a négyhuszonnégyes, a robogás? Hol van Cseh Tamás, meg a fehér babák? Csak hosszú, kényszerű utak vannak, vasúton. Amikor előbb csendben ülünk, méregetjük az utitársakat, nézünk kifelé, aztán körbekínáljuk a cigarettát, az nyitottá tesz, oldott a hangulat. Beszélgetni kellene.
A vörös kezdi: ki, hová, merre. Tapogatózás. Fogáskeresés. Ismerkedünk.
Pestről a megyeszékhelyre tart, sem a várost, sem a megyét, sem a nyírséget nem ismeri. A szabolcsi mentalitást. Nem lesz könnyű dolga, sejti talán ő is. Friss diplomával, első munkahelyre tart, háborog. Micsoda világ az, ahol az ország végére kell mennie, ha munkát akar. Sorolja szaporán a bajokat, gazdasági jellemzőket, munkanélüliségi rátát, munkaerőpiaci helyzetet elemez. A munkaerő, kényszerből a fővárosba koncentrálódott, ő ezért csak vidéken kap lehetőséget. Ott is csak a közigazgatásban. Multinacionalitás, befektetői szempontok, infrastrukturális háttér. Meg annak hiánya. Sorolja, szerinte mi a baj a világgal. És persze a globalizáció. A nemzeti érdekek sajnos végképp háttérbe szorulnak. Szomorú realitás, nem tehetünk ellene. Ilyen az unió.
A nyakkendős bólogat, egyetért, neki nem kell mondani, saját bőrén tapasztalja. Hitelért a fővárosba kell utaznia. Üzleti terv, megtérülési mutatók, garanciák, a kereskedelmi bankok nem vállalnak kockázatot. Hónapok telnek el, utazik, semmi sem biztos. A vállalkozása közben már szinte leáll. És ha megkapja a hitelt, csak valutaalapút. Keresztárfolyamok, árfolyamingadozás, és akkor a kamatokról még nem beszéltünk. Politikusi felelősség. Hogy élénküljön így a gazdaság, fejlesztésre nem telik, pedig több munkahely több állami bevételt generál. Vegyük például Szlovákiát. És vesszük. A járulékok összege, meg adókulcsok.
Elemzik a gazdaságot, a világpiacot, Sorolják, mi a baj a világgal. Van véleményük, objektív módon kifejtve, számokkal alátámasztva.
Én egy idő után az öregre figyelek. Nem néz ránk, néha bólint, csak úgy magának, a tájat nézi. Homlokán a ráncok megsokasodnak. Látom, figyeli azért félfüllel a beszélgetést. De mennyit ért belőle vajon? Mit jelent számára a globalizáció? A munkaerőpiaci helyzet, a számok, kamatok, politika? Érti-e, hogy mi a baj a világgal?
A földművesség kézzel fogható, évről évre ismétlődő ősi rutinján túl, ért vajon bármit is?
- Maguk felé hogy látják ezeket a dolgokat, bátyám?
Rám néz hosszan, figyelmesen. Felméri mennyi idős lehetek, városi avagy vidéki, meg aztán, hogy valóban érdekel-e a véleménye.
Szinte hallom, ahogy fantáziátlan, csak egyirányba működőképes agya csikorogva dolgozik.
Zsebébe nyúl, előveszi a kopott, megmattult cigarettatárcát. Kinyitja, körbekínálja. Csattan a régi, benzinszagú, füstös öngyújtó. Mélyen leszívja a füstöt, lassan, az orrán át fújja ki. Ismét engem néz, hátradőlve.
- Volt az én apámnak egy zsebórája. Még a nagyapámtól örökölte. Én következtem volna az öröklésben, ha a háború el nem vitte volna az órát, már ha értik, mire gondolok. - Bólintunk. Értjük.
Értjük? Ez lenne a baj a világgal? Hogy a háború elvitte az órát? Mindegy, én kérdeztem, most választ kapok.
- Aféle régi, vaskos szerkezet volt, üvegfedéllel, porcellán számlappal. - Így mondja: porcellán, megnyomva az elleket.
- Én arról a számlapról tanultam meg a római számokat. De, tudják, az volt a feneség, hogy a készítője elrontotta, mert a négyest négy kis vonallal jelezte, pedig az valójában egy vonal, meg egy vébetű. Ezt később, a tanító úrtól tudtam meg.
Elhallgat, nézi az ablakon át az elmaradozó épületeket. Elnyomja a végigégett cigarettát, aztán folytatja:
- Elég az hozzá, hogy az órát nem felhúzóval kellet beigazítani, hanem volt a számlapján egy kis lyuk. Az ember felpattintotta a fedelét, a kis lyukba illesztette a kulcsot, amit apám az óraláncra akasztva hordott, hogy el ne kallódjék. És ha ezzel megvolt, akkor tizenhat csavarintást kellett tenni vele. Ha tizenötöt csavarintott, akkor hamar lejárt, ha meg egyel többet, megszakadhatott a finom szerkezetbe' valami.
- No, apám a sok dolog közepette, néha erről megfeledkezett. Akkor persze az óra megállt. És nem volt mihez igazítsa, mert a házban nem volt más időmérő, illetve a konyhában lógott egy falióra, de annak a felhúzólánca elszakadt. Be kellett volna vinni Nyírgyulajba, mert közelébb nem volt hozzáértő ember. És pénz se lett volna a javításra.
Újra rágyújt, aztán folytatja.
- Ha tehát az óra megállott, apán kiment a ház elé, déltájt. Felpattintotta az óra fedelit és felhúzta. Aztán várt.
A házunktól, a kövesúton, valami háromszáz méterre volt a vasút. Aztán amikor apám meghallotta a mozdonyfüttyöt, beállította a mutatókat tizenegy óra ötvenhét percre, mert a nyírbátori gyors minden nap pontosan akkor ért a kövesúti sorompóhoz, és abban az időben a vasúton az volt a regula, hogy a sorompónál sípolni kelletett.
- Apám tehát a mutatókat beállította, aztán várt tovább. És ha azok pont tizenkettőt mutattak, amikor a faluban harangozni kezdtek, bólintott, lecsattintotta a fedelet, az órát a zsebébe dugta és ment a dolgára. Mert tudta, hogy az öreg Ángyán, a harangozó, a sekrestye órájához igazítja az életét. Így hát három dolgot is ellenőrzött, egy füst alatt. Tudta, hogy a vonat nem késett, a harangozó sem, és az óra is pontos.
Elnyomja a csikket, vár egy keveset.
- Ha az én apám ma élne, és kiállana a ház elé a lejárt óraval, a vonatfüttyöt hallva beállíthatná tizenegy óra ötvenöt, és tizenkettő húsz között bármire, mert a vonat Nyírbátortól hozzánkig, mindig összeszed huszonöt perc késést.
Ha meg a harangozáshoz állítaná, akkor az óra mutathatna tizenegy ötvenöt és tizenkettő óra öt perc közt bármennyit, mert a harangot elektromos szerkezet veri mostanában, azt meg pontosan beállítani eddig nem sikerült senkinek.
Hát, uram, ha mán megkérdezte a véleményemet, szerintem ez a baj a világgal, lássa!
Nem szól többet. Hátradől, és jégkék szemével nézi a nyírségi tájat.
2008, november 9 - 18:39
#3051
http://www.youtube.com/watch?v=K3wAmAkDZiI
2008, november 9 - 19:46
#3052
Azért szeretem a vonaton utazást (megannyi hátránya ellenére is), mert ott még elképelhető az emberek közti kommunikáció. Köszönöm, hogy megosztottad velem a Te élményedet.
2008, november 9 - 21:02
#3053
Zseniális az öreg világlátása! 
))
2008, november 9 - 22:08
#3054
Nekem is tetszett ez a gondolatsor... Bizony tömören és velősen megfogalmazta a lényeget... Világunkban a fontosság átrendeződött... Nincsenek többé megbízható támpontok, csak ingoványos talaj...
2008, november 10 - 18:24
#3055
Nagyon bölcs volt az öreg!...Mert nincs ma már az a sorrendiség ami régen volt, mostmár másképp állnak a dolgok...Remek írás!...Gratulálok Péter!...Lyza
2008, november 10 - 22:51
#3056
Kinek az Öreg, kinek az Öreglány, de mindig mindegyik megmondja a frankót!
A többit meg ld. a többieknél, én lusta vagyok írni.
Legújabb irodalmak
Legújabb hangzóanyagok
| Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Audió | Aranyosi Ervin -- Legszebb szív | zsuska | 6 | 2013/02/26 - 22:22 | 2013/03/02 - 19:48 |
| Audió | Míg készülődött a csendem | tamiska | 10 | 2013/02/22 - 15:40 | 2013/03/02 - 15:51 |
| Audió | Tiszai P. Imre Rosszkedvűen csorgó idő | Judit | 5 | 2013/02/27 - 10:35 | 2013/03/02 - 01:01 |
| Audió | Góth László - Figyelmeztetés | Góth László | 9 | 2013/02/23 - 06:20 | 2013/02/26 - 22:02 |
| Audió | Kapinya Ilona-Aylon Tenger-Titok | Judit | 10 | 2013/02/12 - 23:33 | 2013/02/23 - 08:44 |
Legújabb fórumtémák
| Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Fórumtéma | Megszűnt pályázat | Markovics Anita | 2019/12/31 - 13:41 | 2019/12/31 - 13:41 | |
| Fórumtéma | Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző | prayer | 2 | 2016/11/28 - 12:48 | 2018/03/31 - 00:43 |
| Fórumtéma | 2017. AKÍK Művészeti Pályázat | prayer | 2016/12/28 - 19:03 | 2016/12/28 - 19:03 | |
| Fórumtéma | 2016 évi rendezvények | capek | 17 | 2016/01/14 - 11:27 | 2016/08/07 - 16:47 |
| Fórumtéma | CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva | prayer | 14 | 2016/04/17 - 18:06 | 2016/07/17 - 12:32 |
| Fórumtéma | CINKE klub Gyöngyivel | prayer | 20 | 2015/04/17 - 21:42 | 2016/07/09 - 14:15 |
| Fórumtéma | Cinke színdarab | Emeraude | 1 | 2016/04/25 - 09:38 | 2016/04/27 - 08:51 |
| Fórumtéma | Szent Márton évforduló pályázat | prayer | 5 | 2014/09/28 - 09:49 | 2016/03/01 - 22:47 |
| Fórumtéma | Ötletek, és a megvalósítás. | prayer | 164 | 2010/02/05 - 20:51 | 2016/02/02 - 14:28 |
| Fórumtéma | Aktuális pályázatok | zsuska | 177 | 2013/02/06 - 11:01 | 2016/01/26 - 12:16 |
Friss blogbejegyzések
- Egy szerelmes „versezés” margójára
- Piñata - kötetbemutató
- Irodalmi pályázat: Meseszövő pályázat (Határidő:2018. november 1-től 30-ig)
- Tehetséggondozó alkotótábor: Szöveggyár Mexikóban! (Jelentkezés: 2018. október 5-ig)
- Irodalmi pályázat: Aposztróf novella pályázat (Határidő: 2018. október 8.)
- Irodalmi pályázat: Science fiction novella (Határidő: 2018. október 17.)
- Irodalmi pályázat: Szépírói pályázat 2018 (Határidő: 2018. október 31.)
- Irodalmi pályázat:Szárnypróbálgatók 2019 (Határidő: 2018. szeptember 16.)
- Irodalmi pályázat: Horror-novella (Határidő: 2018. szeptember 30.)
- Irodalmi pályázat: Jókai-díj 2019. (Határidő: 2018. október 31.)
Legújabb rendezvények
| Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Rendezvény | CINKE program - 2010Pécs projekt | prayer | 2008/07/31 - 22:47 | 2008/07/31 - 22:47 | |
| Rendezvény | Greenpeace, irodalom, festészet | prayer | 2008/07/28 - 22:19 | 2008/07/28 - 22:19 | |
| Rendezvény | Író-olvasótalálkozó | prayer | 2008/07/22 - 20:33 | 2008/07/22 - 20:33 | |
| Rendezvény | Emlékeztető | prayer | 2008/07/18 - 19:27 | 2008/07/18 - 19:27 | |
| Rendezvény | Kiállítás és irodalom | prayer | 2008/07/13 - 08:50 | 2008/07/13 - 08:50 |
.thumbnail.jpg "AKT")
Friss hozzászólások
1 év 13 hét
1 év 40 hét
1 év 49 hét
2 év 9 hét
2 év 22 hét
2 év 22 hét
2 év 24 hét
3 év 10 hét
3 év 14 hét
3 év 36 hét