Nem akarom, hogy szenvedj, / Talán jobb, ha elfeledsz, / De tudd, én érted bármit megtennék, / És gondolj majd rám, ha dalt suttog az őszi szél. // Most elmegyek, mert ez jobb már sosem lesz, / És lehet, hogy soraimon hosszan elmerengsz, / De ez már jobb sosem lesz, / Minden álmom, vágyam csak egy perc. // Ez volt, lásd, mit látni kell, / Csak egyetlenegy perc. / Egy perc mit veled tölthetek, / Mikor könnyed felhő lehetek, lebegek. // Csak arra vágytam, hogy karjaidba zárj, / Hogy egy percig csakis engem láss, / Hogy végre vonuljon el a külvilág, / S egy percre múljon el minden, ami fájt. // Nézd, az ég is tisztul már, / Nem tükrözi hangulatom, neki semmi sem fáj. / Neki eljött az a perc, amit annyira várt, / De rám csak a múlt tekint vissza, ami úgy fáj. // Eddig nem hittem azt, hogy a valóság így fájhat, / Hogy az álomvilág rémálommá válhat. / És, hogy erre elég egy perc, / Mi mindent tönkretehet. // Nincs már többé olyan, mire büszkén vágyhatnék, / Miért az életemet is bátran ígérném. / De, tudom, mit éreztem továbbra is bennem él, / És ez lesz az erő, mi jeget olvaszt szét. // Azt hiszem, el kell, hogy menjek, talán végleg. / Érted teszem mindezt, mégis úgy félek. / Félek, hogy számodra egy senki voltam, / És nem szívesen látsz élve, inkább holtan. // Félek attól is, hogy csak örülsz majd, / Hogy végre jött az árnyék, ami felfal. / Hogy örülsz, hogy nem vagyok többé életed része, / Hogy a titkaimat nem mondom el félve. // Nekem te voltál a minden, / S érted talán bármit megtettem, / S talán ez hibáim közé sorolható, / De amit benned láttam, az mind jó. // Bármit is mondj rám, / Mondd el hát hibám, / Én akkor is csak téged szeretlek, / És érted bármit megteszek.

Szerző: Marosi Katalin | Előadja: ambrusa
Megjelent: Kézirat a szerzőtől | A felvétel készült: 2012. október 12.
Játékidő: 00:02:26 | Bitráta: 192 kbps / 48 kHz / stereo