Csak egy szegény fiú, nem érez semmit.
Csak néztek távolról: „segíteni nincs mit”.
Ébren vagyok, vagy ez csak a képzelet,
Élek-e még, vagy ez már a végzetem?

Emberfejű kutyák tépték szét a húsom!
Röhögnek kínomon, de én már nem hallom.
Kútbörtönben ébredek, hogy kerültem ide?
Véráztatta sárban, süllyedt el a fejem.

Apám, ma megöltem egy embert!
Lelöktem egy fáról, nyakában kötéllel.
Apám, miért hagytál el? Így egyedül!
Miért fázom, miért vagyok meztelenül?

Néhány csepp eső, csöppen rám fentről,
Vagy ezek csak könnyeim, szívem rejtekéből?
Dagadt, zsíros hajú alak, kéjmámoros képpel,
Elégedett szívből azzal, hogy életemnek vége.

Apám, kérlek ne bánkódj most miattam!
Alig éltem ugyan, de sok szépet láthattam.
Csodás minden perce, a Veled töltött létnek.
Családi asztalod, nélkülem is szép lesz. . .