Heti nyertes

Heti nyertes

Vers 6.

Gemini - Mécseslángok
 

Jöttél, szívembe vésted a szerelem tüzét örökre,
mint sírköves váj betűket a gránitkőbe, mit tönkre
nem tehet se idő, se tér, pedig az életünk kemény
sziklákat gördített lábunk elé, ám mindig a remény
dimenzióiban szédültünk egymást erősen tartva,
néha szemünket lehunyva néztünk bele sugarakba,
ha villám sújtotta lelkünknek földi labirintusát,
élni és égni akartunk tovább, a szenvedély zugát
kerestük egymás ölében, gyönyörbe táruló kapuk
kilincsére akasztottuk hűségünket, nem volt hazug
szavunk holnapokra, valami szövetséget kötöttünk,
mi társak lettünk mindhalálig és éveink mögöttünk
hosszú, kanyargós utakká szűkültek, pillanatképpé,
s mintha mulandó létünket az univerzum intézné,
elhagytuk indulataink lábnyomát, hogy a szeretet
kényes szobrait szorítva megjárjuk a jéghegyeket,
ágyunkra hintve meghitt estéink szirmait csillagok
csöndjét ittuk az égbolt álmaiból, de ma már halott
hajnal oson a házunkba és mécseslángok lobbannak,
fények gyulladnak minden éjszaka, amikor siratlak.

Szívből gratulálok a nyerteseknek.

Végeredmény:
Versek:

1. vers-6 Gemini- Mécseslángok 27 pont
    

2. vers-11 Dóra – Éltünk 15 pont
    
3. vers-1 és vers-9 ermi-enigma – Éjszaka          9 pont

                                   Bakos Erika – Forró éjszaka  9 pont
 

5.  vers-10 Csillagvirág – Őrület  6 pont

6.   vers-4  dreaming – Lángok lobogása – Inmemoriam ’56  4 pont
7.   vers-7 barnabyy – Lángok, fények  3 pont
8.   vers-3 és vers-8  Gemini – A hős nő   2 pont
                                  Mandolinos – Bátorságpróba 2 pont
10.  vers-2   dreaming58 – Lángolva   1 pont
11.  vers-5   ermi-enigma – 1 9 5 6

Próza:

1   próza-1 prayer – Levél    22 pont
2   próza-3 ermi-enigma – A maszk 21 pont
3   próza-4 dreaming58 – A szavak ereje   19 pont

4   próza-2  Füles – Nyereményjáték  16 pont

Zoli....ez a játék azon az alapon indult el, hogy a megadott szavak egy-egy esetleges adott témában mit hoznak ki az "íróból"...nem hiszem, hogy egy érdekes játék - ami egyúttal képesség fejlesztésre sem rossz - antológiába való verseket vár el. De ha úgy gondolod, hogy ez nem jó így, akkor szólj és bárki átveheti tőlem ezt.

Üdv.

Imre

A versek, prózák megversenyeztetésénél elég furcsa, ha mondjuk minden mű címe ugyan az, vagy ha azonos szavak, netán sorok szerepelnek az összes alkotásban. Képzeljük el őket egy közös Antológiában, ahol az olvasó nem tudott a korábbi versenyekről...

VERS: I-7, II-3 III.-1

PRÓZA:I.-4, II.-2, III.-3

MINDENKINEK SZERETETTEL GRATULÁLOK

Vers: 6 - 9 - 11

Próza 3 - 2 - 4

Szavazok:Vers:11  10  6

Próza:4  1  3

Bár a prózákat nem értékeltem, de olvastam mindet. Nagyon nehéz volt a választás, szerintem most a prózák, magasabb színvonalúak voltak...Gratulálok mindenkinek.

Szavazás:

Vers:

6.

8.

9.

Próza:

1.

4.

3.

Gratulálok a nagyszerű versekhez és prózákhoz.

próza 1- 2 - 3

vers   6 -1 - 9

Vers: I-6, II-9, III-2

Próza: I-1, II-3, III-2

Vers:

11
4
10

Próza:

4
3
2

vers: 6, 11, 9
próza: 3, 1, 2

Szavazás:

Vers: első10 második 11 harmadik 6

Próza:első 4 második 2 harmadik 1

Szavazás

Vers: 6 - 11 - 1

Próza: 3 - 1 - 4

Szavazás:

Vers: 6 - 9 - 11

Próza: 4 - 1 - 2

Vers-11

Dóra - Éltünk

Éltünk, míg egymás szájából loptuk a csókot,
s bitoroltuk a kimondott szép szavakat,
lelkembe vésted a rég még titkolt kódot,
mivel átléphettem zártnak hitt faladat.
Virágesőt varázsoltál, színt a homályba,
szárnyakat, melyeknek csontja nem törik,
utált tegnapból vonszoltál át a mába,
s tudtam: egész más holnap következik.
Karodba vontál, ringattál, mint szerető anya
imádott, minden bajtól óvott gyermekét,
dúdoltál, s bársonyos hangod dallama
elűzte a bennem tobzódó kétségek neszét.
Hittem neked, s hittem a szépben, a virágban
mi folyton bimbózik, és nem hervad soha,  
bíztam: meghallgattatunk közös imánkban,
együtt álmodott világba szárnyalunk tova.
Rajongásunk tava mocsár lett, lidérclángok
lobbannak, fények gyulladnak... Mi ez a kórság
mi nyálát fröcsögtetve kettőnkön csámcsog?
Lelkünket fecnikre tépdeste szét a valóság.   

Próza: Az 1-s Levél,

Vers-10

Csillagvirág - Őrület

Először pár gyógyszert evett esténként,
azt gondolta, hogy majd átsegíti
minden kínon, s ha jön majd az éjfél
menekül az álmot adó hídig.

Emelte már a nyugtató szedését,
alkohollal kísérte, jusson szívig
az a mámor, a világ feledését
adja az a vágyott, áldott nihil.

Mikor meglepi a fájó józanság,
ha elfogy minden, nem marad garas,
életét adná, csak kapná anyagát.

Lángok lobbannak, fények gyulladnak,
s szemében az az őrült ragyogás,
s repülni vágy, mint a madarak.

Próza-4

dreaming58 - A szavak ereje


Nem tudom, voltatok-e már olyan helyzetben, hogy testeteket becsapta elmétek...és győztetek
már ésszel, saját testetek felett?
Én megtapasztaltam, mekkora a pszihé hatalma.
Mindezt életem egyik legmagasztosabb időszakában sikerült átélnem.
Nevezetesen első gyermekem, nagyobbik lányom születése után.
Akkoriban még nem volt ilyen fejlett az ultrahangos technológia, így csak nagyon szélsőséges
és szerencsés esetekben tudták előre megmondani a születendő gyermek nemét...na mi nem
tartoztunk ezen szerencsések közé. Bár abban sem vagyok biztos, hogy tudni akartam volna!
Annyi viszont tény: férjem el sem tudta képzelni, hogy neki ne fia szülessen!
A sors fintora, hogy később második gyermekünk is lány lett...

De hogy visszatérjek mondandómhoz - megszületett Krisztina lányunk. Mivel sok vért
veszítettem, még a szülőszobában, a szülőágyon kellett egy liter vért kapnom, így bár délben
született a picur, csak este 8 után toltak ki a folyosóra, ahol már várt a férjem és anyukám.
Nem akarom nagyon hosszú lére ereszteni, elég az hozzá, hogy komplikációk léptek fel a kapott
vér miatt, és belázasodtam. Átkerültem egy másik épületbe, elkülönítve a babámtól és a többi
"jólnevelt" kismamától...csak késő este lopva a prosectura alagsorán át tudtam átszökni, és
fellopózva üvegen át leshettem meg drága babucimat.
... és hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, még a szülést követő harmadik napon sem
tudtam...bocs, de nem akarom cifrázni...szóval nem tudtam pisilni! - katéterezni kellett!
Aztán a negyedik napon is...
Na meg az ötödiken...
Már ugyan lázas nem voltam - az csak a kapott, nem elégségesen elemzett vértől volt - de onnan
a pavilonból már a gyermekágyra nem lehetett visszakerülni. A pavilonban pedig zömmel nem
kismamák voltak, hanem mindenféle extra problémákkal kűzdő súlyos (többségében rákos) betegek.
Így az, hogy egy kis frissen szült csajszit nap mint nap katéterezni kell, az egyenesen
felháborító volt az ottani "kedvesnővérkéknek" - mintha ez az én döntésem lett volna, pláne
meg mintha élveztem volna a dolgot - nohiszen!
Próbáltam én mindenfélét - na meg a szobatársak is - fütyültek, folyatták a csapot, meg
hasonlók - semmi nem használt...
Aztán egyszer a hatodik napon - mikor már a főnővér beigérte a fix katétert - kisült az egyik
doktor lángesze:
- Miért nem küldjük el a kismamát Lux doktornőhöz? Ő itt a kórházban a "főpisiszakértő"...
Hm - ki az a Lux doktornő? - gondoltam én akkor...
Ma már tudom: Dr Lux Elvira pszichológus - nevezetesen szexuálpszichológus - később sok
tévéműsorban is viszontláttam, mint szakértőt.

Ő akkoriban ott a klinikán rendelt - de mint már említettem, én nem tudtam, ki is Ő...így csak
elindultam az útmutatás szerinti folyosókon, míg a főépület portája mellett egy beszögellésben
meg nem láttam az ajtón a táblát: pszichológus...na püffneki!
Mindegy - ha már ott voltam, bekopogtam. Nagyon kedves hölgy invitált be. Leültetett, és
felkért, hogy meséljek magamról.
Én szépen el is meséltem sorban, hogy ismerkedtem meg férjemmel, hogy volt az esküvő, milyen
boldogok voltunk, mikor kiderült, hogy babát várok...és no persze azt is, hogy Béla mennyire
fiút várt!
Erre a mondatra aztán az én doktornőmnek felcsillant a szeme a szemüveg fölött:
- Szinte gondoltam! Direkt nem néztem meg előre a kórlapját, nem tudtam, milyen nemű babája
van...de az ilyen esetek kilencven százalékában a lánygyerek a "hunyó"...elmondom miért!
Nos, ha a család - jelen esetben a férj részéről nagy az elvárás, hogy fiúgyerek szülessen, és
végül kislány lesz mégis, ez sok esetben okoz lelki defektust a kismamákban.
Mi is járja a köznyelvben a lányokról? Pisisek...
A "pisis" lányka világra jött - pisil az! - szegény anyuka meg nem tud...
Van ugyanis egy vegetatív vezérlésű izomgyűrű közvetlenül a hólyag alatt...ha ez begörcsöl -
márpedig épp a lelki probléma lehet ilyen hatású - elszorítja a vezetéket, és hiába érzi a
késztetést, egyszerűen nem képes pisilni...
El kéne érni, hogy ez az akaratán kívüli vezérlésű izmocska ellazuljon. Ezt legkönnyebben úgy
érheti el, ha most visszamegy a kórtermébe, szép nyugodtan lefekszik a helyére, behunyja a
szemét, és szép sorban ellazítja minden porcikáját a feje búbjától a kis lábujjáig.
Remélhetőleg ez az ellazulás átterjed a vegetatív részekre is.
- Köszönöm szépen doktornő, remélem ez segíteni fog, mert már igen dühösek rám a nővérkék az
osztályon! - ezzel fogtam a kórlapomat, és elindultam az ajtó felé. A doktornő még utánnam
szólt:
- ...de egyébként az esetek egy jó részében elég szokott lenni, hogy feltártuk a probléma
okát, és megoldódik magától a dolog!

Némi kétkedéssel lelkemben indultam vissza a helyemre - közben ismét éreztem a tompa sajgást
az alhasamban: ki kéne mennem...hm - mi lenne, ha ismét megpróbálnám...
A gondolatot tett követte - és láss csudát: a dolog sikerrel járt!

Győzelem!!!
Legyőzem makacs és makrancos testemet - illetve győzött az orvostudomány!

Korábban én is szkeptikus voltam a pszichológia hatalmával kapcsolatban...innentől kezdve én
is megtanultam, hogy a szavaknak tényleg erejük van, a kimondott szó csodákra képes, és ha
kimondjuk a problémáinkat, azok akár meg is oldódhatnak!
Mint említettem, onnan a pavilonból már csak hazafelé vezethetett az utam, és bár jóval
hosszab idő után, mint a szimpla esetek, de végül kicsi lányom és én is egészségesen hagytuk
el a kórházat...

Ennek immár több mint harmincegy éve, de ezt a győzelmet sosem fogom elfelejteni!

Próza-3

ermi-enigma - A maszk 

Szerda volt, április, hol hideg, hol meg olyan meleg, hogy már elég volt az egy-szál ing. Most egy könnyű ingkabátot vett fel, mégsem akart egy szál pólóba lenni. Furcsa lett volna - egy lehet az életét eldöntő - eseményen slamposan megjelenni. Az öreg jószágot a kórházzal szembeni ABC parkolójában hagyta és feleségével együtt igyekezett a főépület harmadik emeletére. Az osztályon az ügyeletes nővértől megtudták, hogy a főorvos valamikor fél óra múlva jön vissza egy megbeszélésről. Várni kell, ami talán a legrosszabb állapot az életben.

Péter ötvenhét éves volt. Nem félt attól sem ha negatív lesz a végeredmény (az orvosi bikfanyelv szerint ez azt jelentette, hogy POZITÍV - furcsa jelentés-ellentét). Mindig két végén égette a gyertyát, megélt már annyit, mint két másik ember. Nem félt a haláltól. Nem hitt a túlvilágban, ateistaként tudta, hogy vége a halállal mindennek, de ezt természetesnek fogta fel.

A főorvos végül is negyven perces késéssel érkezett. Intett nekik, hogy menjenek a szobájába. Vele volt az adjunktusa is. Belépve hellyel kínálta őket, aztán felvette a "főorvos" arcát és egy papírlapot a kezében tartva - a szövettani vizsgálat eredménye volt - halkan, lassan - minden részvétet nélkülözve ennyit mondott:

   -   Péter. A biopsa során kimetszett szövetek vizsgálatának eredménye alátámasztotta a torok-tükrözésnél  vélt feltételezésünket. Sajnos gégekarcinomát diagnosztizáltak, tehát gégerákot. Egyértelmű, hogy az erőteljes dohányzása révén fellépő karcinogén hatás miatt a gége szövetei elfajultak. A laborvizsgálat és az MR vizsgálat egyelőre nem mutat semmiféle áttétet és ez nagyjából ki is zárható, de a larynxon belüli elhelyezkedése miatt nem javaslom a gyógyszeres kezelést, az eredmény nagyon kétséges, helyette sajnos a drasztikus megoldást találjuk megfelelőnek. Ez azt jelenti, hogy a gégét kimetszük és egy lélegző csonk beültetésével szabad utat biztosítunk a levegőnek. Tudnia kell, hogy ez a glottis eltávolítását is jelenti, tehát beszélni majd csak a gége mikrofonon keresztül tud, amit meg kell majd tanulnia.

Ránézett a férfira. Látta az arcán a döbbenetet, de már ehhez hozzászokott. Ez esetben különösebben nem sajnálkozott - amúgy is megszokta már a halál állandó jelenlétét - itt a drasztikus megoldás egyúttal kilencvenkilenc százalékos biztonsággal a gyógyulást is jelenti, tehát van megoldás. Épp ezért lepődött meg - sőt még haragot is érzett - amikor a férfi válaszolt:

   -   Köszönöm főorvos úr a tájékoztatást, de nem egyezem bele a műtétbe, akkor már inkább a Kőrösi út (a város temetője volt ott). Ha nem lehetek egész ember akkor nem leszek semmilyen sem.

   -   Rendben! Tőlem mindenki úgy hal meg ahogy akar. Figyelmeztetem, hogy lehet már csak három hónapja van hátra, de legjobb esetben sem fog fél évnél tovább élni kezelés nélkül. Az egyéb megoldásokról - amik szinte biztos, hogy nem segítenek teljes mértékben, csak meghosszabbítják némileg a szenvedését - az adjunktus úr fogja tájékoztatni. Értelmetlen emberekre nincs időm.
Ezzel kiviharzott a szobából. Az adjunktus öklére támaszkodva ült az asztal végén és elgondolkodva nézte Pétert. Látszott, hogy megfontolja mit is mondjon:
 

  -    A kemoterápia ez esetben valóban nem ér semmit sem, itt lokális megoldás szükséges. A legjobb valóban a gége kimetszése lenne, de hát nem kötelező. Ellenben én - a főorvos úrral ellentétben - egyre eredményesebbnek tartom a sugárkezelést. Ez abból áll, hogy a rákos sejteket kiszámított sugárdózissal ölik, kímélve a környező sejteket, amit persze teljes mértékben nem tudnak kikerülni. Ezért valószínűleg a hangszálai is sérülni fognak de egy rekedtség még tetszik is a nőknek. Igaz?
Nevetett. A férfi is valahogy megkönnyebbült és vele nevetett. A felesége tettetett mérgesen rászólt:
  

  -    Na, eddig is tetszett a nőknek a hangod, mi lesz ezután akkor?
*
Háziorvosi utazási utalvány Debrecenbe, amit majd havonta kell megújítani, beutaló az első vizsgálatra és egy keddi napon az egyeztetett időpontban irány Debrecen.
Talán ha kétszer volt eddig a tőle százharminc kilométerre fekvő városban, így még élvezte is az állomástól a Nagyerdőbe vezető hangulatos villamosozást. Szép volt Debrecen ezen az úton és még szebb a Nagyerdő. A klinika sugárbiológia része valahol a terület végén volt, majd egy kilométerre. Egy órát várt, mire szólították. Az orvos nevét nem értette, de azt megjegyezte, hogy egy valódi professzorral ül szemben. Mint később megtudta ő maga volt az egyetem tanszékvezető professzora. A szokásos felvételi ceremóniák után ismét várnia kellett. Újabb egy óra és derékig vetkőzve egy vizsgálóban feküdt az MR-hez hasonlító de nem "alagútra" kiképzett rendszerű gépezet alatt. Feltérképezték a rákos sejtek elhelyezkedését. Újabb egy óra és nyomtatott "térkép" alapján rajzoltak az arcára valamiket, aztán a papírokat a kezébe nyomták és elirányították a besugárzás épületéhez.
 
Nem ment messzire. A kijárati ajtó üvegének tükrében meglátta az arcát. Vastag lila vonalak hálózták be a nyakát és az arca alsó részét. Ijesztő és nevetséges volt.
Vissza a vizsgálóhoz reklamálni. Ő emberekkel foglalkozik a nyugdíja mellett mint bankképviselő, így mégsem jelenhet meg. Némi szóváltás után közölték, hogy most már várjon amíg nem végeznek mindenkivel és kap egy gipsz-maszkot a "vonalzást" pedig leradírozzák majd. Valamikor délután háromkor került újra sorra, tehát már kezelést nem kaphatott.
*
Elkezdődött a három hosszú hónap. Minden munkanapon reggel a fél nyolc körüli IC-vel Debrecen aztán valamikor délután fél három körül ért haza. Utána jött a munkája.
Első alkalommal a kezelő várakozójába megilletődötten lépett be. Kezében egy újsággal - ha unatkozna - de nem olvasott, inkább az embereket figyelte. Egy hét múlva már mindenkit ismert - ugyanazok várakoztak mindig az adott idő-intervallumban, tehát nem volt nehéz megismerni őket. Leginkább egy erdélyi házaspárt kedvelt meg, ahol a férfi kapott sugárkezelést. Mindig szomorú volt. A felesége egy alkalommal - míg a férje a gép alatt feküdt - elmondta, hogy más bajok is vannak, szív, csontritkulás, gyomor, szóval ezért a szomorúság.
Végre belépett ő is a kezelőbe. Egy szigorú tekintetű - de egyébként csinos - középkorú nő fogadta:
 

  - Dobja a székre a kabátját és pólóját, feküdjön fel a kezelő asztalra. A maszkot én helyezem az arcára, mert itt milliméterre van kiszámolva minden. A kezelés alatt én az üvegfal mögött leszek. Ön úgy maradjon ahogy beállítom a fejét és ne mozduljon. Maga a sugárzás mindössze egy-egy perc mindkét oldalról, tehát kibírja. Nem fog semmit sem érezni.
Így is történt. Az egész öt perc alatt véget ért és indult haza.
*
A napok gyorsan peregtek. Egy hét után vett egy helyi villamos bérletet, mert nem kevés pénz volt amibe az utazás került. A TB nem fizette a IC felárat, se a helyi közlekedést. Mivel könnyen barátkozott és közlékeny volt, hamar tudta már minden pénztárosnő az ezerkilenszázhetvenötben Közép-Európa legmodernebb államosaként átadott állomáson, hogy miért utazik minden nap. Úgy bélyegezték a nyugdíjas (és felesége nyugdíjas) utazási utalványát, hogy egyszer-kétszer felül lehessen még bélyegezni. A kalauzokkal már tegeződött. Néhány utast is megismert a vonaton akik szintén minden nap utaztak. Debrecenben már a váróban úgy köszönt be, hogy:
 

  -   Szép napot halálra ítéltek!
Vele nevetett mindenki. Központi figurává vált. Talán mert "iker" volt?
Egy pillanatig nem járt azon az agya, hogy mi lesz ha a sugárkezelés sikertelennek bizonyul. Nem érdekelte. Nem foglalkozott a halállal. Most még dolga van a világban és azt tenni kell. Ha túl fáradt volt és nem volt kedve viccet mesélni, vagy a többieket ugratni akkor elővette a szatyorból a József Attila vagy a Radnóti kötetet és elmerült a szép szavak birodalmában. Megnyugtatta mindig ha őket olvasta.
Egyetlen egyszer borult ki. Egy pénteki esős napon történt, hogy épp készült elsütni a szokásos köszönését amikor belépve a váróba meglátta az erdélyi férfi feleségét FEKETÉBEN, kisírt szemekkel.
Hozzálépett:
  

   -   Mi történt Miklóssal?
 

  -    Tegnap este a szíve elvitte. Innen kell igazolást vinnem, hogy az államunk valamit térítsen a kezelés költségeiből. Sokba fog kerülni a temetés.
Magához ölelte a törékeny asszonyt:
  

-    Nyugodj meg Terus! Ő már a mennyországban van. Jó ember volt, Isten lehet csak a szenvedéstől akarta megszabadítani. Ha látná, hogy itt zokogsz tudom haragudna rád. Szerettem őt. Itt a névjegyem, ha felénk jársz telefonálj rám és mindenben segítek amiben tudok.
Megcsókolta a nőt és megsimogatta az arcát. Hálás szemek néztek rá:
  

  - Péter, legyen szerencséd és gyógyulj meg! Jó ember vagy.
Kiment az épület elé - rágyújtani - mert mondani se kell, hogy természetesen a cigarettáról nem szokott le csak negyedére csökkentette a darabszámot. Szembe tudta volna magát köpni az ájtatos szavai miatt, mivel világéletében ateista volt és Istent csak bajkeverőnek és igazságtalannak tartotta, de tudta most Terusnak ezekre a szavakra volt szüksége.
*
A hatvan sugárzásból 57-et bírt el. A nyakán már élő hús látszott és nagyon fájt. Közölte, hogy az utolsó három bizony már kimarad.
Három nap múlva kapott időpontot a zárójelentés átvételére. Most nem kellett várakoznia, percekkel érkezése után szólították. Ismét a professzorral ült szemben. Az majd kétméteres, fehér köpenyes férfi a papírokat olvasgatta aztán megkérte:
  

  -  Üljen be a vizsgáló székbe, nyissa ki nagyra a száját! Megnézem a torkát.
Egy tükrös valamit nyomott a torkába, igazgatta, hogy lássa belülről. Úgy látszik meg volt elégedve a látottakkal, mert mosolyogva szólalt meg:
  

   - Szerintem tökéletesen rendben, de majd persze egy újabb biopsa után a szövettani vizsgálat fogja kimondani a végső eredményt. Mindenesetre bizakodhat és teljes joggal. Üljünk le még kicsit. Valamit el szeretnék mondani önnek. Figyeltem sokszor amikor kezelésen volt. Amikor megérkezett általában már néhány perc múlva az addig "siralomház" váró dőlt a kacagástól. A nővéreknél maga volt a téma, amit alig tudtam megérteni mert egy vén fickó már, de tényleg népszerű lett hamar. Még Erzsi doktornő is magáról áradozott, pedig ő egy kőszikla. Tudja az a kövér, vörös nő a kezelőben. Ha meg nem volt nevetés az embereket között, láttam, hogy verseket olvas. Radnóti az én kedvencem is. Szóval magából sütött az élni akarás. Tudja nekem még gondolni sem volna szabad rá, de ki is mondom mert valahol igaz a keleti bölcsesség. "Mindenki önmaga orvosa". Ha élni akarunk akkor valami beindul bennünk és le tudjuk győzni a halált. Ha meg akarunk halni akkor eljön a halál értünk. Lehet mi sokat segítettünk önnek, de higgye el, hogy a gyógyulásához kellett az ön élni-akarása is. Gratulálok. Nem lenne szabad kimondanom szövettani eredmény nélkül de kimondom: ön GYŐZÖTT, legyőzte a halálos betegséget.
*
*
Furcsa volt a visszaút haza. Először is a villamoson épp megjelenő ellenőrnő kapott egy óriási puszit. Elhűlve nézte, de a rávigyorgó férfi látványától ő is elnevette magát.
Következett egy valaki az állomáson. Fiatal lány volt. Szőke hajzuhatag, karcsú derék, villogó fekete szemek, végtelenül formás cicik és popsik. Odalépett hozzá:
  

  - Csillagom. A klinikán most közölték velem egy félórája, hogy gyógyult vagyok a rákból. Adhatok egy puszit neked?
A lány ránevetett és meglepetésére felpipiskedett és egy csókot adott. Még a vonaton is a száját nyalogatta.
Így ment ez hazáig. Vele ünnepelt a kalauz, a szokott útitársakból néhány. Még a büfékocsit is felkeresték, bár soha nem volt híve az alkoholnak. Most ez is belefért.
*
A lépcsőháza előtt még elszívott egy cigarettát - a lakásban nem vplt dohányzás. Eszébe jutott valami. A nylon szatyorba belekotort, elővette és a kuka tetejét felnyitva belevágta az emlékbe kapott  gipsz arcot, a

MASZKOT

vers-9