Heti nyertes:

Heti nyertes:

Köszönöm az aktív részvételt. Eredményhirdetés:

Vers:

1. - Vers 2. Tinian - Játék az égen                                               11 pont
2. - Vers 6. dreaming58 – Vártalak                                             10 pont
3. - Vers 12. Gemini – Szivárványösvény                                     8 pont
4. - Vers 11. ermi-enigma –  Hétszínvirág - hétszínfátyol         7 pont
5. - Vers 8. Csillagvirág - Tehenek                                               6 pont
    - Vers 5. Dóra - Szivárvány-kabát                                              6 pont
7. - Vers 10. Ilona63 - Évszakok                                                    4 pont
8. - Vers 9. barnabby – Páva                                                          3 pont
9. - Vers 7. Csillagvirág - Rózsád                                                  2 pont
     - Vers 4. Bakos Erika - Színes évszakok                                2 pont
11.- Vers 1. dreaming58 - Sorspalettám                                     0 pont
     - Vers 3. barnabby – Hétszínvilág                                            0 pont

Próza:

1. - Próza 3. Tinian - Veremben                                                  18 pont
2. - Próza 2. Bakos Erika - Borbála                                            12 pont
3. - Próza 4. Csillagvirág - Álmodtam-álmodok                       11 pont
    - Próza 5. Donna Ihunte Mária - Mai mese                                                               11 pont
5. - Próza 1. Füles - Az álom                                                        10 pont

Gratulálok mindenkinek.

vERS:I 12  II:11  III:2

pRÓZA:I:1  II:2   III:3

gRATULÁLOK mindenkinek:)

Szavazásom:

Vers: 6 - 11 - 2

Próza: 4 - 3 - 5

Nehéz a döntés, de csak három alkotás lehet dobogós...

Vers: 2.- 12.- 6.

Próza: 5.-3.-2.

Elöször is mindenkinek gratulálok aki részt vesz a versenyben, egész jó dolgok születtek. 

Az én slágerlistám:

Vers:

2.  5.  9.

Próza:

4.  5.  2.

Szavazásom:

vers: I-10 II.-9 III.-11

próza:I-1 II.-2 III-3

vers   12, 5, 10,

próza  2,  5,  3,

Az én listám:

Vers: 2 - 5 - 6

Próza: 3 - 2 - 1

Gratulálok minden résztvevőnek.

Az én nyerteseim:

próza: 1-3, 2-4, 3-5

vers: 1-8, 2-11, 3-6

gratula

szavazásom

vers:8- 7-6

próza:4-3-5

Szavazás:

Mivel most én nem tudtam ki mit küldött be, a nevek abszolút nem befolyásolnak (ha tudom akkor sem persze). A stílusokat lassan kezdem megismerni és kb felénél így is sejtem ki írta, de csak az alkotásokat nézem. Ezért:

Vers:

6 - 4 - 12

Próza:

1 - (2-5) - 3     A második helyet megosztottam, ezért a 2. és 5. írás alkotója 1-1 ponttal fog gazdagodni. Ha más is szeretne megosztani helyezést akkor teheti, mert a pontokat megosztom.

Vers 12.

Gemini - Szivárványösvény

Már nem voltunk az élettől érintetlenek,
egyikünk sem érkezett fehér, tiszta lappal,
de melletted kékebb lett az ég a föld felett,
és szemed barna selymében ébredt a hajnal.

Bőrünket izzó csókok perzselték pirosra,
néha szürke utakon bolyongva kerestük
a boldogság ezüst csillagát, megkarcolva
az éj mély, szénfekete csöndjeit, a lelkünk
dalokat kottázott, minden jel vallomás volt.
Szívünket összeszőtték a színarany szálak,
bár lepergő, sárga homokszemekként táncolt
tenyerünkből az idő, mi örökzöld fákat
ültettünk a kertbe tarka virágok helyett.
Olykor sápadt arcunk a tükörben széttörött,
s a hűség vörös viaszpecsétje megrepedt,
fehér elefántcsonttornyaink pajzsa mögött
viseltük gyöngyökből kovácsolt láncainkat.
Suttogó imákkal szenderültünk álomra,
megjártuk hosszát önző védősáncainknak,
éreztük, nem létezhetünk, csak kézenfogva.

Hajnalok ébredtek szemed barna selymében,
és melletted kékebb lett az ég a föld felett,
mi színeket csodáltunk szivárványösvényen,
csak tőled kaphattam, csak én adhattam neked.

Jó ez, de itt is azok a rímek....

Vers 11.

ermi-enigma - Hétszínvirág - hétszínfátyol

Fehérben születsz, mosolyog a világ,
hétszínvirág, hétszínfátyol hull rád,
az anyaöl biztonságát még vágyod,
de karod bátran a fényre tárod.

Tavaszod köszönti tétova lépted,
angyalként röpülsz a zöld mező felett,
karod nyújtod, a kék eget simítod
és rohansz tovább, holnapod álmodod.

Az idő sodor, szíved furcsán dobban,
szerelem kopogtat forró vágyban,
csokrod vörös rózsa, sárga boglárka,
virágeső az ölelő nászágyra.

Viharok között fut tovább életed,
szürke évek, hol eltünnek a színek,
mosolyod-könnyed, örömöd-bánatod,
őszben bolyogsz már, az út végét látod.

Hétszínvirág - hétszínfátyol lehullik,
az öregkor egy kisfiút álmodik,
még talán a színek néha fénylenek,
majd sötétség - örök fekete éjek.

Vers 10.

Ilona63 - Évszakok

Legjobban a telet szeretem,
jégcsapon ezüstös csillogás,
piros fazék hóemberen,
seggreülés, nagy sikoltás.

Mégis inkább tavasz a kedvenc,
kibújnak az első virágok,
sárga tulipán, kék nefelejcs,
megint elhagyott az imádott.

Jöjjön a nyár már meleggel,
szabin bejárjuk a világot,
bronz barna lesz a fenekem,
tengernél a rákot kihányom.

Végre itt az ősz lehelete,
halhatjátok a sok sirámot,
szürke felleg a fejünk felett,
fekete sár a szép csizmánkon.

Próza 5.

Donna Ihunte Mária - Mai mese
 

Csak ülök a gép előtt, bambán bámulok magam elé, és semmi nem jut eszembe. Pedig megígértem ma estére az új altató - mesét az unokámnak. Ráadásul kezdek álmosodni, pedig még csak délután 2 óra van ...! Ha lenne egy épkézláb gondolatom, vagy legalább egy varázstollam....

Ah, biztosan álmodom..., a libatollak nem repkednek csak úgy maguktól... Pedig ez repül, és egyenesen felém tart. Szinte vakít a csillogása, mintha aranyból lenne.... Azt hiszem sürgősen keresnem kell egy dilidokit. Ha ez most megszólal, akkor egészen biztos, hogy megbolondultam...
- Bocsánat, hogy megszólítom, de segítségre lenne szükségem. Véletlenül kiírtak egy meséből, és most nem tudok visszamenni, Kellene egy olyan mese, amiben én írom az altató történeteket a gyerekeknek, mert addig nem tudnak elaludni.
-Tudod, mit, kimegyek a konyhába mosogatni, te pedig, írjál nyugodtan, ami csak tetszik.

Rémálmaimban ne jöjjön elő, ami a konyhában fogadott. Eget verő csörömpöléssel vitatkoztak a bögrék a tányérokkal, de még a fiókban az evőeszközök is hangoskodtak. Alig győztem lecsillapítani őket. Nagy nehezen megértettem, hogy nekem akartak segíteni a meseírásban. Tele voltak remek ötletekkel, mindenki mesélte a saját történetét, és ez okozta a nagy lármát.

- Azt meséld el, hogyan vesztettem el a fülem! - javasolta a pöttyös bögre.

- Szerintem érdekesebb... - és kezdődött előröl a hangzavar. Mindenkinek volt valamilyen érdekes kalandja, csak le kellett jegyezni őket. Láttam, hogy egyedül nem boldogulok, hát segítségül hívtam a libatollat. Ketten is alig győztük írni a történeteket.

- Nem is olyan régen a család apraja - nagyja naphosszat simogatott bennünket, masszíroztátok a sajgó derekunkat, a nyakunkat - mesélték az evőeszközök, amikor végre szóhoz jutottak. - Csak azt nem értjük még ma sem, miért mondogatta mindenki, hogy "mukodj, mukodj"?! Utoljára az öreg levesesfazék maradt a kamra legfelső polcán. Az ő húslevesétől gyógyult meg az idők során a nagyapától az unokáig a család minden tagja. Emlékszem, engem is meggyógyított az a finom gyenge tyúkhúsleves, amit bizony egyetlen más fazék sem tud ugyanolyanra elkészíteni.

-Most nosztalgiáztok, vagy a fiatalok is megszólalhatnak? - kotnyeleskedett bele a beszélgetésbe a nyáron vásárolt új aprítógép - Nagypapa sokat zsörtölődött, hogy semmi szükség egy újabb masinára, ezt mindenki hallotta, de most már elmondhatom azt is,hogy amikor a fogát csináltatta, még a rántott húst is bennem aprította fel, hogy könnyebben meg tudja enni. Akkor lettünk jó barátok, mert nem árultam el a titkát.

Amikor elkészültünk és a libatollal magam írtam le a címét "Arany libatoll meséi a konyhából", eltűnt a kezemből, és ott díszelgett a lapon, mintha oda teremtették volna...

Arra ébredtem, hogy az unokám kelteget...

- Mama, megígérted, hogy ma új mesét mondasz!

Csak ekkor vettem észre a teleírt papírlapokat az íróasztalon... a legfelső lapon egy arany libatollal.

Próza 4.

Csillagvirág - Álmodtam-álmodok

Gyermekkorom óta arról álmodozom, hogy gazdag leszek. Jön értem egy herceg, ugyanazt gondolja a világról, mint én, és együtt leszünk a világ megmentői. Élünk boldogságban, gondunk egy szál se lesz.

Annyira elképzeltem, hogy minden este azzal hajtottam álomra a fejem, hogy ezen gondolkodtam. Árva gyermekeknek szerettem volna otthont adni, lehetőleg minél többnek. Ehhez persze kellett a herceg, akinek sok pénze van, és együtt megterveztük volna otthonunkat. Bár én már előre kigondoltam, hogy egy szobában két gyermek lakik majd és Karácsonykor úgy fog kinézni a ház, mint egy tündérpalota. Minden gyermekszobában külön karácsonyfa, amit a Jézuska hozott, tele fénnyel, ragyogással. Természetesen közös fa is lett volna a házban, ahol közösen énekeltünk, imádkoztunk volna és az apró szemek túlragyogtak volna minden fényt ami csak világított a házban. Picinyke gyermekek, akik hisznek az ártatlanságban a csodában és boldogok. Álmaimban esténként jártam a kis szobákat, meséltem Rozikának, Julcsinak, Petinek, külön-külön, minden mesét én találtam ki, így még érdekesebb volt. A sárkányt sosem szerettem, azt kihagytam folyamatosan. Még azt is kigondoltam, hogy akik segítenek nekem és a hercegemnek, azok törpék lesznek. Törpeemberek, hogy a gyerekek megismerjék a másféle embereket is, és ne csodálkozzanak azon, ha fura dolgot tapasztalnak. Az élet a házban a gyermekekről szólt volna, és az én álmomról, hogy valóra válthassam pár kisgyermek vágyát. Családot, szeretetet akartam nekik.

A hercegem nem jött sem fehér lovon, sem autóval, lottózni sem lottóztam, így az álmaim ma is csak álmok maradnak.

Vers 9.

barnabby - Páva...

Arany ágra páva szállt, tarka tollú szép madár,
barna bőrű királylány, ráhajolt a szivárvány...
Pipiskedik, oly kacér, mint egy kecses bajadér.
"Ha az enyém lehetnél, mit nem adnék hajadér'!"
Varázslatos csábítás, földöntúli látomás,
káprázat a szemnek is, hevesebben ver a szív...
Simogatnád, szeretnéd, kezén arany, szeme kék,
ajka csókra csábító, arcán rózsa piruló
gyöngykaláris a nyakán, fehér cseppben tulipán
piros pántlika lazán, szél fujja szép  derekán.
Haja ében zuhatag, hangja selymes , hűs patak
szava csacsog és csobog , izzik mint a  láng, s lobog
zöldbe fordul a világ, ha érinti lába nyomát
a reggeli harmat, s a madarak is róla szavalnak.

Ezüst csengettyűk szólnak  ha mesél, s hallgat a szél is,
egy pillantása már kincset ér, s a bűvös madárt látni  remélik...

Vers 8.

Csillagvirág - Tehenek

Lila papíros csokit vettem,
rárajzoltak egy tehenet,
de az a boci nem fekete,
barna, tarka, vagy az a mese
amit Anya mondott el nekem?
Láttam csokit már sárgás zöldben,
ő szintén tehén névnek örvend,
Anyukám most már súgd meg csöndben,
Télapó piros bocit tölt meg?
Utána járok a dolognak,
ne nézzenek engem bolondnak

Vers 7.

Csillagvirág - Rózsád

Kőrózsádat bárhová ültetheted
Öreg cipő, teknő vagy sziklakerted
Virága ő, napfényt kapjon levele,
Igénye sem olyan nagy, szeretned kell.
Rőt vörös, kékes zöld, fehér, de lehet
Ó barna, sárga vagy piros színekkel
Zöldellő rózsa, ki gyógyít beteget,
S ha hiszed, tetődre kiültetve
A villámcsapás is elkergetve.

Vers 6.

dreaming58 - Vártalak

téged énekel
a szél nekem
rólad álmodik
bennem ezüstös végtelen
neszek kerülgetnek
de hangod lesz
lelkem gyógyító
bársonyflastroma
mikor készül eltünni
a barna léptű éjszaka

felhő fejed felett
bíborvörös pírban ég
neked teríti szét
zöld füvét a rét
veled kezdődik
a rózsás fényű pirkadat
szemed kékje oszlatja
a szürke árnyakat

- vártalak -

Vers 5.

Dóra - Szivárvány-kabát

Lágyan szitáló szürkülő ködben vánszorognak
színtelen napjaim, életfámon varjak kuporognak,
feketére váltott vérem is, szemem zöldje  kifakulóban,
kátránypapír bőröm miféle áldás hántaná le rólam?
Merengve bámulom a borús eget, sétál sok felhő-bárány,
hunyorgó szemeim láttára születik egy csodás szivárvány,
az esőcseppeken megtörő, tündöklő napfénysugárból,
boldogság könnyeit csalva ki megfakult szemem zugából,
mi a színorgiától már régen elszokott, s most hunyorogva
pásztázza, hogy ezen a fényes égi hídon, angyalként forogva
táncol egy kóbor vándor, szellő-köpenyben, lágy mozdulattal  
int felém, s én csak bámulom hitetlen, ámde áhítattal,
érzem: most pálfordulás jön, hát visszaintek tétován,
ő mosolyogva lecsúszik az aranyló nap leghosszabb sugarán.
Itt áll mellettem, tekintetét jéggé fagyott lelkembe meríti,
szivárványfonállal szövött kabátját csontos vállamra teríti.
Elönt a forróság, sápadtfehér arcomat a vörös úgy festi át,
hogy máris lángol, és a testemet lágyan ölelő nagykabát
ontja tovább a varázsos színeket, a sárgákat, lilát, kékeket,
üldözi a szürkét, ahogy belém éget egyre több színréteget.
Felkap és pörget, lelket szédítő tarka keringő veszi kezdetét,
vágyódva keresem, s görcsösen szorítom égi vándorom kezét,
ki ölelésemben lassan fénnyé válik, majd szívembe talál utat,
bőrömbe égett szivárvány-szín kabátja, örökké felöltőm marad.