Heti nyertes:

ermi-enigma - Pillangóvilág

(meseregény - 1. fejezet)

Peti morcoskodott. No, nem az új szánkó miatt amit végre megkapott - bár már tavaly is ezt várta karácsonyi ajándékként. Végre az az igazi fából készült, vékony fém lappal takart siklólécekkel, felálló orrszarvakkal, áramvonalas formában- végre megszabadulva az apja által idomvasakból hegesztett otrombaságtól. Eddig csak egy gyerek birtokolt ilyet, de hát neki az anyja orvosként mindent meg tudott venni. Ő feszített a "Rettenthetetlenek" kölyök focicsapat kapitányaként is, focilabda tulajdonosként - bár három bal-lábbal rendelkezett egyszerre. A szánkónak Peti nagyon örült, de annak már nem, hogy azt a nevetséges bakancsát kellett felvennie, aminek az oldalán egy nagy kék pillangó virított, ráadásul hülyén a bőrbe préselve és ráégetve olyan festék ami lekaparhatatlan. Rajta röhögnek még az ötévesek is, pedig ő már szeptemberben iskolás nagyfiú lesz. Mindegy. Tudta, hogy most ő fogja megnyerni a "Gátoldal" hivatalos világbajnokságot szánkóban - igaz télen naponta rendezték ezt meg, de annyi baj legyen, egy évig várhatnak rá úgyis.
Az anyai tanácsokat zsebre-vágva felhúzta a gátoldalba épített lépcsőn az új szánkót és miután szétnézett az úton - semmi forgalom nem volt - szépen átment a túloldalra, ahol meredek volt a lejtő, egy erdőbe torkollott, hatalmasakat lehetett siklani. A többi srác - köztük két lány is - pillanatok alatt körbefogta az új szánkót csodálva. Anni - aki eddig csak biggyesztette rá a száját - most odasimult hozzá és édesen mosolyogva közölte vele, hogy a páros versenyben ő akar mögé ülni. A doktornéni fiacskája elszontyolodva látta, hogy Anni elpártolt tőle. Büszke volt a szánkóra Peti, meg hát önmagára is. Végre ő is "vezér" lesz a kis csapatban.
Első siklás az övé lett. Nem számított más, mint ki jut messzebbre az erdőben. A meredek végén azonnal kezdődtek a fák, vigyázni kellett, hogy ne kapja a szánkós valamelyiket telibe, de már rutinjuk volt ebben, esetleg apróbb horzsolásokat szedtek össze néha, hozzá persze otthon atyai és anyai pofonokat.
Érezhetően másképp siklott a szánkó. Szinte röpült. Lábát az orr áthidalóra tette fel. Élvezte, hogy a felcsapódó porhó az arcába vág. Figyelnie kellett, mert gyorsabb volt a szánkó a réginél és a fáknál bizony majd meg kell dőlnie, hogy besurranjon a két sor közé. Felkészült. Hirtelen furcsa dolgot látott, érzett. A bakancsán a pillangó verdesni kezdte a szárnyát és megszólalt:
- Hideg van itt, megfagyok, gyere, szálljunk a virágos mezőre, meglátod milyen jó lesz a napsütésben suhanni.
Szájtátva nézte a pillangót, közben érezte, hogy könnyűvé válik és lebeg a levegőben. Nem nőttek szárnyai mégis repült, jobban mondva lebegett. Fecskék húztak el mellette, pacsirtát látott a felhők alatt, lenn a mezőn pedig ezer, tízezer pipacs virított. A kék pillangó körül röpdöste és beszélt:
- Segítened kell. A pillangók királynőjét - Mirandát, a csodálatost - a gonosz lódarázs - Arion - egy mély oduba zárta. Emberkéz kell hozzá, hogy az Arion  által épített falat áttörje és kiszabadítsa Mirandát. Segítened kell.
Peti rántott egyet a vállán, ha már valami csoda történik vele akkor bármire képes.
- Mutasd hol van az az odu. Téged, hogy hívnak?
- Maja vagyok. A boldogság kék lepkéje. De majd erről máskor beszélgetünk. Most gyere. Itt ez az öreg fűz, a törzsén látod azt a nagy forradást? Ott van alatta Miranda. Csak vigyázz, ha betöröd a falat, ő meg ne sérüljön.
Peti a földre libbent. Épphogy felérte a forradást a törzsön. Látta, hogy kézzel semmire sem megy. Szétnézett és egy nagy kődarabot vett a kezébe. Nekivágta a törzsnek. Alig bírt a visszapattanó kő elől elugrani. Ezt még sokszor megismételte, míg végre egy reccsenéssel szétszakadt a faháncs és egy rés tátongott alatta. Maja a vállára szállt és feszülten figyelt. Szólította Mirandát:
- Királynőm. Én vagyok és egy embergyerek. Peti a neve. Ő szabadított ki. Gyere a napfényre, a szabadságba.
Halk nesz hallatszott. Mintha szárnyait próbálgatta volna valaki. Aztán egy színpompás pillangó röppent a napfénybe. Arany, vörös, sárga, kék, zöld mintás szárnyaival. barna törzsével csodálatos látvány volt.
Egy pipacs kelyhére telepedett. A kehely mélyén megbúvó harmatcseppekből ivott egy kortyot és hálásan nézett Petire:
- Köszönöm Peti. Ha nem szabadítasz ki, akkor a pillangók világában rossz idők jöttek volna, de az angyalkák is bajba kerülnek ha a mi világunkban zavar támad. Hálás vagyok neked és kívánj bármit, amit tudunk teljesítünk neked. Ne kapkodd el. Maja mindig veled van, ő a cipődön lakik. Csak olyat kérhetsz amivel senkinek nem ártasz. Ugye érted?
Peti csak bámult rá. Mintha egy mesében szerepelne. Bele is csípett a combjába, de fel is jajdult, annyira fájt. Tehát nem alszik és álmodik. Megköszörülte a torkát és csak annyit mondott:
- Én köszönöm, hogy itt vagyok veletek Miranda. Ezt nem fogják elhinni a barátaim.
- Nem is mondhatod el senkinek. Nem hinnék el, kicsúfolnának. A gyerekek között is vannak gonoszok és irigyek. Nem kell tudniuk mi történt. Majd Maja segít neked. Rendben?
- Igen. Most azt kérem, hogy valahogy menjek vissza közéjük, lehet már világbajnok vagyok a "Gátoldalon".
- Rendben Peti. Csukd be a szemed, hallgasd a szellő hangját, a madarak énekét. Most álomba szenderülsz - utazni fogsz - és ott ébredsz fel a többi gyerek között.
Énekelni kezdett. Vele énekelt Maja is. Furcsa dallamok voltak. Lágyan simogatón ölelték a hangok, a szívében érezte őket. Egyre inkább eltűnt körülöle a világ. Mintha újra lebegett volna, de mintha álmodna. Aztán nagy csattanás hangját hallotta és Anni sikolyát. Alig bírta kinyitni a szemét és csak azt látta, hogy a meredeken lefelé a többi gyerek rohan. A szánkó mellett feküdt a hóban. Valami folyt az arcán. Meleg volt. Odanyúlt és megrémült amikor a vörös lett a keze. Ernő, a legerősebb fiú kiadta a parancsot a többieknek:
- A szánkóra üljön mögé Anni és fogja, hogy le ne essen. Húzzuk haza, de kerüljünk a lejtős rész felé, hogy bírjuk is. Aztán otthon majd a felnőttek segítenek. Te Barna szaladj előre és szólj az apjának.
Barna elrohant. Anni mögéje ült. Bár mindene fájt, de azért jó volt érezni Annit ahogy hozzásimult vigyázva rá. Kicsi karjaival átölelte.
Hárman fértek a szánkó köteléhez, de így is gyorsan haladtak. Öt perc múlva már az ágyában feküdt. Anyja vizsgálgatta a fejét, de nem talált más sebet mint az arcán lévőt. Egyszer kihúzta az ágyból és közölte, hogy álljon egy lábon. Miután látta, hogy az egyensúly érzéke megvan, csak annyit mondott:
- Semmi baj. A fejed jól beverted, de nincs agyrázkódásod. Két-három nap alatt rendbe hozlak. Addig fekszel, csak kis időkre kelhetsz fel.
Peti sóhajtott egyet. Az éjjeli szekrényre készített csipkebogyó teából kortyolt. Aztán utána szólt az anyjának:
- Anyu. Hozd már ide a bakancsom. Tedd egy újságpapírra, hogy ne legyen vizes a szőnyeg. Megszerettem a bakancsomat. Vele akarok aludni.
Az anyja mosolyogva nézett rá:
- Mégis csak megüthetted a fejed alaposan. Utáltad a bakancsod a pillangó miatt. No de rendben. Behozom.
Azzal térült-fordult és egy perc múlva a bakancs az ágy mellett volt.
- Most pedig alvás. Rád fér a pihenés. Gyógyulj.
Peti lenézett a bakancsra. Mintha a kék pillangó szárnya megrezdült volna, halk dallam zsongta körül.
- Igen Anya. Köszönöm, hogy ápolsz. Szeretlek. Jó éjszakát.
Anyu odalépett mellé, megsimogatta sebesült arcát, egy puszit lehelt a homlokára és lassú léptekkel elindult kifelé, mentében lekapcsolva a villanyt.
Petit a dallam ölelte és álomba ringatta.

Heti nyertes:

vers 5.

Gratulálok kedves Erika!

Úgy látom, hogy egy kis adminisztrációs hiba "becsúszott", mert Te a 4.sz. verset írtad, én pedig az 5. számút! Biztos vagyok benne, hogy korrigálva lesz!

Szeretettel: Évi.

VÉGEREDMÉNY:

Versek:

1. vers-5 siktár éva - Hej, de kutya jókedvem van       17 pont         
2. vers-3 ermi-enigma - Éjféli harangszó                    15 pont       
3. vers-4 Bakos Erika - Boldog Új Évet                      14 pont
4. vers-2 siktár éva - Szilveszter éjszakáján                 6 pont
5. vers-1 ermi-enigma - Leltár szilveszteri hangulatban  3 pont

Próza:

mivel csak egyetlen beküldés volt:

1. próza-1 ermi-enigma - Pillangóvilág (meseregény - 1. fejezet)

Vers: 5 - 2 - 4

Vers: 3-4-5

Sok szerencsét,  Boldog Új Esztendőt kívánok és vele sok szép alkotást.

Vers: 5 - 2 -3

Gratulálok mindenkinek és Boldog Új Évet Kívánok!

5-4-2

A 3 számú vers jó, de a kiírásban az ünnephez nem kapcsolható! Különdíjas nálam!

Szavazok

Vers: 5 4 3

Gratulálok, és Buék mindenkinek!!!!

Szavazatom: Vers 5 - 3 - 2

Sajnálom, hogy ebből  körből kimaradtam, remélem lesz következő...

Gratulálok a résztvevőknek, és várom a regény folytatását!

Versek vonatkozásában szavazok:

I. 4, II.3, III. 1.

B.U.É.K MINDENKINEK SZERETETTEL!

Jani

Szavazatom a következő:

Vers: 3,4,1,

Mivel prózából egy van, így véleményem szerint okafogyott, vagy nem tudom, hogy mi ilyenkor a szabály.

Kívánok Minden kis-Cinkének nagy Boldog Új Évet, jó egészséget, szép, szebb jövőt!

Szeretettel: Évi

vers-5

Hej, de kutya jókedvem van

vers-4

vers-3

Éjféli harangszó

Távolból felhangzó utolsó harangszó,
életet lezáró fájdalmas hívása
lélekbe markolón fut rá a tájra,
zsongása magányos lélekben visszhangzó.
 
Görcsös kéz markol a semmibe, menedék
a szakadék széle, de csábít mélysége,
hív, érezve, hogy a szív szakad szét !
 
Szél süvít, megmar a kábító zuhanás.
Felgyorsul az idő, hová lett az erő?
Miért veszít az értelem? A vakmerő
ifjúság eltűnt világ, nincs már akarás.
 
A harang szava, kondulása érted zeng.
Még érzem érintésed, bőrömre égett.
Nincs erőd, nem nyúl most utánam kezed.
 
Egy csattanás, mikor a lélek szétszakad,
Egy roncs test, mi a mélyben várja porrá
zúzza a múlt idő, hang halkul holt dallá,
mi még az éjben kísért míg a nap virrad.
 
Ölel egy régi alkonyat, mikor rám fontad
szerelmed, vár az a pad, hol csókodat
adtad és vár szobánk örök néma csöndje.

próza-2

Chippendale Show szilveszterkor (is)

vers-2

Szilveszter éjszakáján

próza--1

Pillangóvilág

(meseregény - 1. fejezet)

Peti morcoskodott. No, nem az új szánkó miatt amit végre megkapott - bár már tavaly is ezt várta karácsonyi ajándékként. Végre az az igazi fából készült, vékony fém lappal takart siklólécekkel, felálló orrszarvakkal, áramvonalas formában- végre megszabadulva az apja által idomvasakból hegesztett otrombaságtól. Eddig csak egy gyerek birtokolt ilyet, de hát neki az anyja orvosként mindent meg tudott venni. Ő feszített a "Rettenthetetlenek" kölyök focicsapat kapitányaként is, focilabda tulajdonosként - bár három bal-lábbal rendelkezett egyszerre. A szánkónak Peti nagyon örült, de annak már nem, hogy azt a nevetséges bakancsát kellett felvennie, aminek az oldalán egy nagy kék pillangó virított, ráadásul hülyén a bőrbe préselve és ráégetve olyan festék ami lekaparhatatlan. Rajta röhögnek még az ötévesek is, pedig ő már szeptemberben iskolás nagyfiú lesz. Mindegy. Tudta, hogy most ő fogja megnyerni a "Gátoldal" hivatalos világbajnokságot szánkóban - igaz télen naponta rendezték ezt meg, de annyi baj legyen, egy évig várhatnak rá úgyis.
Az anyai tanácsokat zsebre-vágva felhúzta a gátoldalba épített lépcsőn az új szánkót és miután szétnézett az úton - semmi forgalom nem volt - szépen átment a túloldalra, ahol meredek volt a lejtő, egy erdőbe torkollott, hatalmasakat lehetett siklani. A többi srác - köztük két lány is - pillanatok alatt körbefogta az új szánkót csodálva. Anni - aki eddig csak biggyesztette rá a száját - most odasimult hozzá és édesen mosolyogva közölte vele, hogy a páros versenyben ő akar mögé ülni. A doktornéni fiacskája elszontyolodva látta, hogy Anni elpártolt tőle. Büszke volt a szánkóra Peti, meg hát önmagára is. Végre ő is "vezér" lesz a kis csapatban.
Első siklás az övé lett. Nem számított más, mint ki jut messzebbre az erdőben. A meredek végén azonnal kezdődtek a fák, vigyázni kellett, hogy ne kapja a szánkós valamelyiket telibe, de már rutinjuk volt ebben, esetleg apróbb horzsolásokat szedtek össze néha, hozzá persze otthon atyai és anyai pofonokat.
Érezhetően másképp siklott a szánkó. Szinte röpült. Lábát az orr áthidalóra tette fel. Élvezte, hogy a felcsapódó porhó az arcába vág. Figyelnie kellett, mert gyorsabb volt a szánkó a réginél és a fáknál bizony majd meg kell dőlnie, hogy besurranjon a két sor közé. Felkészült. Hirtelen furcsa dolgot látott, érzett. A bakancsán a pillangó verdesni kezdte a szárnyát és megszólalt:
- Hideg van itt, megfagyok, gyere, szálljunk a virágos mezőre, meglátod milyen jó lesz a napsütésben suhanni.
Szájtátva nézte a pillangót, közben érezte, hogy könnyűvé válik és lebeg a levegőben. Nem nőttek szárnyai mégis repült, jobban mondva lebegett. Fecskék húztak el mellette, pacsirtát látott a felhők alatt, lenn a mezőn pedig ezer, tízezer pipacs virított. A kék pillangó körül röpdöste és beszélt:
- Segítened kell. A pillangók királynőjét - Mirandát, a csodálatost - a gonosz lódarázs - Arion - egy mély oduba zárta. Emberkéz kell hozzá, hogy az Arion  által épített falat áttörje és kiszabadítsa Mirandát. Segítened kell.
Peti rántott egyet a vállán, ha már valami csoda történik vele akkor bármire képes.
- Mutasd hol van az az odu. Téged, hogy hívnak?
- Maja vagyok. A boldogság kék lepkéje. De majd erről máskor beszélgetünk. Most gyere. Itt ez az öreg fűz, a törzsén látod azt a nagy forradást? Ott van alatta Miranda. Csak vigyázz, ha betöröd a falat, ő meg ne sérüljön.
Peti a földre libbent. Épphogy felérte a forradást a törzsön. Látta, hogy kézzel semmire sem megy. Szétnézett és egy nagy kődarabot vett a kezébe. Nekivágta a törzsnek. Alig bírt a visszapattanó kő elől elugrani. Ezt még sokszor megismételte, míg végre egy reccsenéssel szétszakadt a faháncs és egy rés tátongott alatta. Maja a vállára szállt és feszülten figyelt. Szólította Mirandát:
- Királynőm. Én vagyok és egy embergyerek. Peti a neve. Ő szabadított ki. Gyere a napfényre, a szabadságba.
Halk nesz hallatszott. Mintha szárnyait próbálgatta volna valaki. Aztán egy színpompás pillangó röppent a napfénybe. Arany, vörös, sárga, kék, zöld mintás szárnyaival. barna törzsével csodálatos látvány volt.
Egy pipacs kelyhére telepedett. A kehely mélyén megbúvó harmatcseppekből ivott egy kortyot és hálásan nézett Petire:
- Köszönöm Peti. Ha nem szabadítasz ki, akkor a pillangók világában rossz idők jöttek volna, de az angyalkák is bajba kerülnek ha a mi világunkban zavar támad. Hálás vagyok neked és kívánj bármit, amit tudunk teljesítünk neked. Ne kapkodd el. Maja mindig veled van, ő a cipődön lakik. Csak olyat kérhetsz amivel senkinek nem ártasz. Ugye érted?
Peti csak bámult rá. Mintha egy mesében szerepelne. Bele is csípett a combjába, de fel is jajdult, annyira fájt. Tehát nem alszik és álmodik. Megköszörülte a torkát és csak annyit mondott:
- Én köszönöm, hogy itt vagyok veletek Miranda. Ezt nem fogják elhinni a barátaim.
- Nem is mondhatod el senkinek. Nem hinnék el, kicsúfolnának. A gyerekek között is vannak gonoszok és irigyek. Nem kell tudniuk mi történt. Majd Maja segít neked. Rendben?
- Igen. Most azt kérem, hogy valahogy menjek vissza közéjük, lehet már világbajnok vagyok a "Gátoldalon".
- Rendben Peti. Csukd be a szemed, hallgasd a szellő hangját, a madarak énekét. Most álomba szenderülsz - utazni fogsz - és ott ébredsz fel a többi gyerek között.
Énekelni kezdett. Vele énekelt Maja is. Furcsa dallamok voltak. Lágyan simogatón ölelték a hangok, a szívében érezte őket. Egyre inkább eltűnt körülöle a világ. Mintha újra lebegett volna, de mintha álmodna. Aztán nagy csattanás hangját hallotta és Anni sikolyát. Alig bírta kinyitni a szemét és csak azt látta, hogy a meredeken lefelé a többi gyerek rohan. A szánkó mellett feküdt a hóban. Valami folyt az arcán. Meleg volt. Odanyúlt és megrémült amikor a vörös lett a keze. Ernő, a legerősebb fiú kiadta a parancsot a többieknek:
- A szánkóra üljön mögé Anni és fogja, hogy le ne essen. Húzzuk haza, de kerüljünk a lejtős rész felé, hogy bírjuk is. Aztán otthon majd a felnőttek segítenek. Te Barna szaladj előre és szólj az apjának.
Barna elrohant. Anni mögéje ült. Bár mindene fájt, de azért jó volt érezni Annit ahogy hozzásimult vigyázva rá. Kicsi karjaival átölelte.
Hárman fértek a szánkó köteléhez, de így is gyorsan haladtak. Öt perc múlva már az ágyában feküdt. Anyja vizsgálgatta a fejét, de nem talált más sebet mint az arcán lévőt. Egyszer kihúzta az ágyból és közölte, hogy álljon egy lábon. Miután látta, hogy az egyensúly érzéke megvan, csak annyit mondott:
- Semmi baj. A fejed jól beverted, de nincs agyrázkódásod. Két-három nap alatt rendbe hozlak. Addig fekszel, csak kis időkre kelhetsz fel.
Peti sóhajtott egyet. Az éjjeli szekrényre készített csipkebogyó teából kortyolt. Aztán utána szólt az anyjának:
- Anyu. Hozd már ide a bakancsom. Tedd egy újságpapírra, hogy ne legyen vizes a szőnyeg. Megszerettem a bakancsomat. Vele akarok aludni.
Az anyja mosolyogva nézett rá:
- Mégis csak megüthetted a fejed alaposan. Utáltad a bakancsod a pillangó miatt. No de rendben. Behozom.
Azzal térült-fordult és egy perc múlva a bakancs az ágy mellett volt.
- Most pedig alvás. Rád fér a pihenés. Gyógyulj.
Peti lenézett a bakancsra. Mintha a kék pillangó szárnya megrezdült volna, halk dallam zsongta körül.
- Igen Anya. Köszönöm, hogy ápolsz. Szeretlek. Jó éjszakát.
Anyu odalépett mellé, megsimogatta sebesült arcát, egy puszit lehelt a homlokára és lassú léptekkel elindult kifelé, mentében lekapcsolva a villanyt.
Petit a dallam ölelte és álomba ringatta.

ermi-enigma versenyfóruma jól pörgött. Imre azzal a közhellyel él, hogy "a csúcson kell abbahagyni". Döntését magam is sajnálom.
Hétköznapi munkáim miatt nekem kevés, vagy tán semennyi időm sem lesz így kiszolgálni ezt a fórumot. Biztosan, minden alkalommal késve fogom lereagálni, vagy feltölteni az alkotásokat, melyeket majd levélben küldtök. A témaválasztásaim is egyszerűbbek lesznek, mert mint mondtam, idő hiányában nem tudom úgy körüljárni a költészet csínját-bínját. Ezért, minden javaslatot szívesen fogadok ennek a fórumnak a megmentésére. Imre, tizennégy alkalommal vitte sikerre ezt a játékos versenyt. A mostani a tizenötödik, akár, egy kis jubileum is, ezért arra kérlek benneteket, vegyetek részt benne, ha időtök, alkotókedvetek engedi.
Bárhogy is lesz, megelégednék azzal, ha sorban, mindenki vállalna ennyi hetet ebben a játékban.

Akik rendszeresen eljárnak rendezvényeinkre, azok tudják, milyen összekovácsoló ereje van a közös verselésnek. A virtualitásban ez (is) egyfajta kohéziós erő.
Várom azok jelentkezését, akik szívesen részt vállalnak ebben a fórumban, mint házigazdák. Természetesen, Imrét továbbra is, de ha már így alakul, akár hetente adhatjuk át a stafétabotot egymásnak. Ezzel nem csak a témák, a kivitelezési szándék színesedhet, hanem az internet, a CINKE honlap tanulása is cselekvésre serkenthet bennünket.

De lehet akár ez is egy verseny:

Aki megnyeri az adott hét versenyét, az lesz a következő házigazda, és így tovább. Ha mind a vers, mind a prózaversenyben is első, akkor természetesen, mind a kettőt Ő korrigálja, és adja meg a témákat.
Úgy gondolom, hogy ne érezze senki kirekesztésnek, a nyertes, a nyertesek is indulhassanak a versenyeken. Csupán az lenne a kérésem, hogy a szavazataik az első, vagy az elsők között legyen. Így, a végeredmény kimenetele nem a számolgatásokon múlhat.
 

Miért ne lehetne ez is egy nívó, egy presztízs, mint egy, kiemelésre szánt felület a legjobbaknak!

vers-1

Leltár szilveszteri hangulatban

Édes kicsi Piroska, melleid halma mint két alma,
nekem adtad, bátorságom jutalma, más nem kaphatja,
Aliz, ki mindenkinek hisz, furcsa, szeme sárga írisz,
egy szemhunyást se alhattam melletted, Te mindent kibírsz,
és te hollófekete Beatrix, maga a tűz vagy, az fix,
hiába mondtam neked, hogy pszt! a szex neked egy kemény mix,
Csenge, Te sem maradtál sohase csendbe, ha az este
meghozta étvágyad a szexre, ott voltam leteperve,
Dolli, neked se kellett kétszer mondani, hogy széttenni,
össze sem tudtad már azt zárni, jól be kellett "kapálni",
Enikő, ugye mondtam neked sokszor, hogy enni is 'kő,
mert végül a szexben egy éhező nő végelgyengülő,
Flóra, neked mindig nagyon korán kakukkolt az óra,
magad velem betakarva vonszoltál a vetett ágyra,
Gyöngyvér, egy kicsit igaz kövér, de buzgott benned a vér,
odavoltál mindenér', tudtad, férfi veled csúcsra ér,
Helén, mint egy tehén, de azért nagyon nem is bántam én,
elvoltam combjai közén, jobbra-balra nő kényelmén,
Ivetta, zúgtál mint egy babetta, magam alá kapva,
de én voltam horogra akadva, ki lettem facsarva,
Júlia, erkély nélkül is meggyújtva, fáklyám lobbantva,
jól eldugva, hátamon még mindig ott van karmod nyoma,
Ráhel, aki nem is tudom, hogy hol milyen lyukon szelel,
mert neki mindenhova kell, egy bebújó kőkemény "jel",
Virginia, kinek nevében ott van a szűz mivolta,
de magasról letojta a csúcsra vivő úton járva,
Zsanett, helyed a sorvégén lett, pedig a csodás tested,
ahogy tetted-vetted, mindenki előtt vitte a prímet,
hej de sok kimaradt, és persze számos olyan is akadt,
kit az idő felfalt, nevét se tudom már, az idő elszaladt.

MINDENKINEK...

Ahogy már jeleztem az üzenőfalon, ezen a héten befejezem a Vers-próza fórum szerkesztését. Nincs semmi baj, csak amit célul tűztem ki azt nem igényli a Cinke közössége és inkább problémát jelent a személyem.
Mit is szerettem volna, Csak annyit, hogy játékos formában próbáljunk picit előrelépni és legyünk jártasak ott is, amit eddig nem túlságosan ismertünk és pont ezért idegenkedtünk tőle. Azt tudtam, hogy az elején támadások fogják a fórumot érni - személyes okok miatt - territórium féltés, nimbusz-nyirbálás, egó-ébredés...és még pár ok miatt, de azt is tudtam, hogy ezek majd csillapodnak. Úgy is lett. Egyre többen vettek részt a "játékunkban" és egyre szebb dolgok születtek. Elképzeltem azt az idillikus képet magam előtt, hogy egy - nem rövid - idő után szinte bejárjuk a költészet minden területét, sőt, a prózáknál még többet akartam. Egyesével mindenbe belekóstolni, ismeretet szerezni azokban a dolgokban amik mint részletek alkotnak egy egészet: egy REGÉNYT. Magyarul: megismerni a regény írásának alapfeltételeit. Sajnos nem vagyok jó tanító (részint én is veletek egy időben tanultam volna ezt - függetlenül attól, hogy egy regényem már a kiadónál várja, hogy elinduljon a nyomdai munka - másrészt pedig mindig voltak olyan egyéni "igények" amik el-el térítettek a követendő úttól), így aztán úgy döntöttem feladom ezt az elképzelésem. Abban pedig, hogy csak ad-hoc tíz odadobott szóval írjunk valami verset (arra egy hatéves gyerek is képes, egy idő után tök unalom), vagy hiába írom ki, hogy a prózában mi a követelmény, nem számított. Más biztosan jobban tudja kezelni az ilyen helyzeteket, én úgy látszik alkalmatlan vagyok rá. És tudjátok mi az érdekes? Az, hogy akik a követelményeknek igyekeztek megfelelni azok nem éppen eredményesen szerepeltek. Bár nyert Gemini, barnabyy és Bakos Erika is - az utóbbi most is prózában - de volt amikor a kérteket abszolút figyelmen kívül hagyó írások vitték a prímet - egyéni szimpátia vagy mit tudom én mi alapján. Más lenne a helyzet ha valamiféle zsűri pontozna - és akkor ők egymás között az írás szabályai, a megadott követelmények alapján döntenének - de így én hiába kérek bármit is, döntenek a szavazatok. Talán még ezt is letudtam volna a cél érdekében, de az már sok volt, hogy gyanúsításokat is kaptam. Mármint, hogy egy korábbi versemből szedek ki tíz szót és azokkal adom meg a vers feladványt. Ez nevetséges, mert a google keresővel ez két másodperc alatt kiderül. Aztán azt is mondták, hogy a magam céljainak megfelelő témákat adok. Mármint, hogy én nyerjek. A fenét se érdekli, hogy nyerek vagy sem, ezt próbálja már elhinni mindenki. A net rang egy fabatkát sem ér. Az, hogy valakit egy portálon ajnároznak és kikiáltják költőnek az csak megmosolyogtató. Egy kiadó által (nem saját költségen) megjelentetett kötet már mond valamit, vagy éppen a Szépírók Társaságának tagja lenni már valóban a költő címet jelenti, de a poet szívtörősdije, vagy éppen a Cinke népszerűség egy pici zárt kőrben még semmi sem. Természetesen itt a barátok között nagyon jóleső érzés ha figyelnek az emberre, de ez még sokat nem jelent. Még az olyan - szigorúan zsűriző - portálokon való eredményes szereplés sem mint a 7torony, vagy a DOKK.
A múlt héten kaptam olyan kritikai megjegyzést is, hogy nem etikus, ha egy fórum irányítója indul a versenyben. Elfogadom, hogy így van (bár nem értem mért is). Kicsit rosszul is esett, merthogy a munkám jutalma az, hogy ki vagyok zárva a "játékból". Hát ezért csináljam? Azért, hogy büntessenek érte? Ha nem is sok munka, de heti 5-6 órám elveszi. Épp ezért majd Zoli megoldja a fórum további sorsát, azért nem leszek a Cinke adminisztrátora egy odafigyelést és munkát igénylő "játékban", hogy támadási felületet adjak és elvegyék a kedvem még az írástól is. Nem kell a kritizálóknak reagálni erre a bejegyzésre, mert én neveket soha nem fogok említeni, ez ne szítson további viszályt.
Köszönöm szépen azok "munkáit" akik együtt akartak velem működni, szép és jó játék volt.

További Boldog Karácsonyt......

Tiszai P Imre