Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Vers és prózaverseny 2012.12.31 - 2013.01.06
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
2012, december 31 - 10:30
A versfeladványt Siktár Évi fogja meghatározni.
A próza heti játéka:
Írjunk PÁRBESZÉDET. Egy történet párbeszédben jelenjen meg amiből kiderül, hogy KIK, MIRŐL, HOL beszélnek és legyen "kerek"' történet....katarzissal a végén. Csak párbeszédből álljon, narrátori szöveg nem kell. A témája szabad, bármi lehet. Max 100 sor.
Jó játékot.
2013, január 6 - 21:29
#1
Heti nyertes:
próza-3
Dóra - Bárjelenet
- Jó napot! Megengedi, hogy leüljek ide maga mellé, a szabad székre? Kellemes ez a kis bár.
Szörnyű a hőség odakint, úgy éreztem, nem bírom ki hazáig, csak ha beugrok valahová, ledönteni egy pohár hideg sört. Bocsánat, hogy ennyire udvariatlan vagyok. Meghívhatom egy italra?
- Ahogy elnézem, ön már mindent megválaszolt helyettem. Helyet foglalt, mielőtt rábólintottam volna, gondolom már azt is kitalálta, hogy mit szeretnék fogyasztani.
- Elnézését kérem, nem hittem, hogy ezzel ilyen komoly lelki traumát okozok.
- Pedig igen. Ahhoz joga van, hogy leüljön a szabad székre, hiszen nem fizetek érte bérleti díjat, de úgy gondolom, nem vagyok köteles önnel beszélgetni, így aztán megkérem, hogy a sörét az én társaságom hiányában szíveskedjen elfogyasztani.
- Annyit még szeretnék megkérdezni. Zavarja, ha hangosan kortyolom, vagy próbáljam meg lehetőség szerint, nyelés nélkül ledönteni a torkomon?
- Még humorosnak is gondolja magát, pedig inkább szerfölött szemtelennek mondanám.
- Miért ilyen tüskés? Talán vár valakire?
- Csupán a gondolataimmal szeretnék kettesben lenni, egy hímsoviniszta alak viszont igyekszik keresztbe húzni a számításaimat.
- Ja, értem. Ide várja a gondolatait? Általában bárokban találkoznak? Na, lám…mosolyog…
Lehet, hogy mégsem talál annyira bosszantónak?
- Nem sikerült észrevennie, hogy ez egy kínos vigyor? Miért gondolja magáról, hogy átkozottul ellenállhatatlan? Talán azért, mert negyvenfokos hőségben is öltönyben feszít, és úgy néz ki, mint akit skatulyából húztak elő? Gondolom a nők többsége a lábai előtt hever, így fel sem merül önben, hogy egy-kettő azért akad az ellenkező nem képviselői között, akiket nem tud az első tíz percben lehengerelni.
- Lehengerelni? Eszem ágában sem volt, nem vagyok én sem szobafestő, sem útkarbantartó.
Egyébként is kedves hölgyem, ön annyira jól fest, pontosabban annyira jól kifestette magát, hogy vétek lenne bármilyen egyéb beavatkozás az arcán.
- Ez ismét elég cinikusan hangzott. Komolyan az a célja, hogy a ragacsos martinim a divatos zakóján kössön ki?
- Nos, amennyiben vállalja, hogy a nyakamon maradt cseppeket a saját, kívánatos ajkával lecsókolja rólam, akkor nincs ellenvetésem.
- Határtalan a szemtelensége! Vegye le a kezét a combomról, mert azonnal sikítok!
- Miért hisztériázik? Szegény anyám mindig is mondta, hogy ne álljak szóba szőke nőkkel. Azt hiszik, hogy annyira szexik, amint belépnek az éléskamrába, a kolbászok azonnal felfelé állnak a rúdon.
- Nem szeretnék az édesanyjáról így ismeretlenül bármilyen véleményt is formálni, de ahogy magát elnézem, a szegény jelző sajnos igenis helytálló. Remélem van testvére, aki némileg kompenzálja a maga miatt ért szerencsétlenségért.
- Bizony, van egy helyes, okos, intelligens, és véleményem szerint mostanra már igen éhes bátyám, akit ma estére vacsorára hívtunk, tehát kérem lötykölje be a maradék martiniját, fogja meg szépem a kezem, és bandukoljunk hazafelé.
- Eszem ágában sincs játszani a szerelmes házaspárt, mikor annyira bunkó voltál, hogy még be sem mutatkoztál! Mellesleg a kolbászos hasonlat miatt erőteljesen gondolkodom, hogy ma este inkább anyámnál alszom.
- Na, jó…tudom, hogy nem haragszol, a mosoly most is ott bujkál a szád szegletében. Tudod mit? Engesztelésképp hozhatod magaddal a gondolataidat is…jaj, istenem! Mit meg nem teszek érted! Azt hiszem, ezt az üzletet még komolyan megbánom.
- Itt a kezem, te majom, mehetünk! Ennél több érintkezésre ma este véletlenül se számíts! Cserébe viszont tiéd a vacsora utáni mosogatás gyönyöre.
-Bár, tiltakozhatnék! Ezt a jelenetet kedvesem, most te nyerted.
2013, január 6 - 21:25
#2
Heti nyertes:
Vers-4.
Tinian - Az út eleje
Nézz csak a szemembe, hagy merüljek bele…
Zöld, mint a rét színe, fekete közepe.
Ott csillog a gyémánt, add nekem ma éjjel,
Hadd szórjam fényeit majd magamon széjjel.
Hiszen, erre vágyok, ezerszer álmodtam,
Minden bujaságom, lásd, magammal hoztam!
Féktelen ifjúság, éjszakai mámor,
Csendben lapít bennem, mint egy alvó sátor.
Ellopott szerelmek, aléló hajnalok,
Együtt, külön-külön, most mind ez is vagyok.
Mindenhez érni kell, hogy megkapd, mit akarsz,
Mert kicsiny kendővel csak sebeket takarsz!
Gyere, lépj közelebb, ne félj tőlem, kérlek…
Ha ilyen messze állsz, soha el nem érlek!
Hogyha megölellek, nem fogsz messze futni,
Héthatáron, árkon és bokron is túljutni?
De ne megadd magad, mert úgy mégse járja…
Ha szívedet szívem mindhiába várja.
Egy csók és más semmi? – a többi csak játék,
Kipróbált, eldobott, szétfoszló ajándék,
Mi nem több… - én balga(!)… hisz, remeg az ajkad!
De hát… te is így, ennyire akartad?!
Gyere, megyek veled, hová? Majd te tudod.
Én, csak követlek, az utat… te mutatod!
2013, január 6 - 21:05
#3
2013, január 6 - 15:09
#4
Szavazatom
Vers
8-2-7
Próza
3-2-7
Minden résztvevőnek szeretettel gratulálok 
2013, január 6 - 14:25
#5
szavazatom:
vers 3-7-2
próza 3-1-7
2013, január 6 - 12:22
#6
Szavazatom:
Vers: I:-8, II:-3, III:-6
Próza: I:-1, II:-6, III:-4
Nagyon jó lett minden alkotás, most aztán nehezem tudtam választani, szívből gratulálok minden pályázónak.
2013, január 6 - 11:18
#7
Vers: I:3, II:4, III:7
Próza: I:4, II:6, III:7
2013, január 6 - 05:05
#8
Aranyérmem adom a gyémántokért.:
Vers 6 - 8 - 4
2013, január 5 - 21:42
#9
Szavazatom:
Vers: 2 - 4 - 5
Próza: 4 - 2 - 6
Örömmel látom, hogy a héten rekord mennyiségű, jobbnál jobb alkotások születtek.
Gratulálok minden résztvevőnek
2013, január 5 - 21:03
#10
Vers: 4, 8, 6
Próza: 3,7, 4
Minden résztvevőnek gratulálok!
2013, január 5 - 18:52
#11
Szavazatom!
Vers: 8 - 4 - 6
Próza: 4 - 3 - 5
Szeretettel gratulálok Mindenkinek!
Nagyon sajnálom, hogy most nem tudtam indulni, rengeteg munkám volt!
Barátsággal: Erika
2013, január 5 - 18:17
#12
Szavazatom:
Vers: 7, 4, 3
próza: 3, 4, 1
Gratulálok a résztvevőknek!...Gitka
2013, január 5 - 14:30
#13
Szavazatom:
Vers: 4, 6, 3.
Próza: 5, 7, 3
Gratulálok minden résztvevőnek!
Szertettel és üdvözlettel: Jani
2013, január 5 - 12:00
#14
Szavazatom a következő:
Versek:
I.4
II.3.
III.8.
Prózák:
I.1.
II. 7.
III.5.
Szeretettel gratulálok minden kedves Cinke-társamnak akik részt vettek a játékban. Meg kell, hogy mondjam amennyire ódzkodtam ezen feladat végrehajtásától, annyira élveztem a végére. Jó ötlet volt ezt így csinálni, majd tapasztalni fogják az eheti győztesek is a jövő héten!
Senki ne veszítse el a kedvét, ez egy szuper "játék", mert az!
Szeretettel: Évi
2013, január 5 - 11:12
#15
Fordulatos, érdekes írás. Tetszik a történet, a karakterek, és nem utolsó sorban élvezettel olvastam elejétől a végéig.
2013, január 4 - 21:26
#16
próza-7
Kicsi a világ ...
-Jó napot kívánok! Elnézést, hogy megszólítom az utcán, Kisnagy János vagyok. Önt az a szerencse érte, hogy itt és most felkínálhatok egy kihagyhatatlan lehetőséget . Részt vehet a Heti balek kft népszerű és hasznos egészség-megóvó előadásán egy önnek megfelelő időpontban , amit Lopáncsa Lóránt közismert specialista fog megtartani.
- Viccel? A hülyék az út másik oldalán laknak. Hagyjon engem békén!
- Jaj de érzékeny tetszik lenni! Csak egy percet, kérek, hallgassa meg a mondandómat, aztán döntsön!
- Na ég áldja! Mint javasoltam, az utca másik oldalán próbálkozzon ezzel a rossz szöveggel.
- Álljon már meg Kedves! Az én koromban már nem szabad így megfuttatni a szegény embert. Csak egy pillanat, hadd lihegjem ki magam, és máris töredelmesen bevallom az igazságot…
- Nem veszek semmit!
- Félreértett Aranyoskám…
- Az egészségemről is fel vagyok világosítva!
- Jaj nekem! Hát mit képzel rólam! Nem lenne szabad előre megmondanom, de az előadásunk címe éppen ide kapcsolódik: Az egészség és ezotéria. Milyen fontos szerepük van a lelki tényezőknek az egészség megóvásában…
- Remek. A végén még megdumál, Még hogy egészséges ezotéria … ekkora baromságot! Egy spiritiszta szeánszon fognak meggyógyítani ?
- Asszonyom Önnel nem lehet értelmesen beszélni! Nagyon is komoly egészségvédő módszert tanulhat meg az aki fontosnak tartja a saját és családja egészségét… Nem is tudom, minek strapálom itt magam potyára.
- … és a végén kisorsolnak 5 embert a közönségből, akit elkábítanak, és úgy rabolják ki, hogy azt hiszi ő nyert?
- … Hjaaaaaaaaaj …
- Hééé! Mi van magával? Csak nem eszi a fene, képes azt is megjátszani,hogy rosszul van?! Elég ramatyul néz ki… Üljön már le ide a padra! Hívjak mentőt?
- Köszönöm, mindjárt jobban leszek… Kaphatnék egy pohár vizet?!
- Máskor is el szokott ájulni? Iszik maga elég vizet? Evett ma már valamit?
- A szívem vacakol, de muszáj csinálnom ezt a megalázó munkát. Egy százast fizetnek minden emberért, aki elmegy az előadásukra… A nyugdíjam elmegy a rezsire, ebből a pénzből próbálunk megélni az asszonnyal kettecskén.
– A fenébe is, nem hagyhatom itt amíg jobban nem lesz. Ön nyert! Beszélgessünk.
– Nem bánom, úgyis ritkán történik meg, hogy emberszámba vesz valaki.
- Gyerekkoromban a szemben levő házban lakott egy fiú, akit ugyanígy hívtak, de még félig-meddig gyerek volt, amikor disszidáltak – Akkortájt így mondták, ha valaki külföldre költözött.
– Én is sokáig éltem Angliában. Ott szereztem a diplomámat is. Építészmérnökként nem panaszkodhattam, megvolt ami kellett … De a szívem hazahúzott, az első alkalommal, amikor lehetett. Jó döntésnek tűnt húszegynéhány évvel ezelőtt..
- Eszi fene, csak rákérdezek. Jáji, Csiperke utca – Jelentenek ezek valamit Önnek?
- Atyavilág! De még mennyire!!! Ma már senki nem hív Jájinak, pedig szerettem ezt a becenevet… Hadd gondolkozzak egy kicsit…!
– Segítek. Ti laktatok a sarkon, mi a túloldalon a második házban.
– Igen, emlékszem. Osztálytársak voltunk a szembe-sarkon lakó fiúval … ő is János, ha jól emlékszem …
- Igen, ő ma is ugyanabban a házban lakik a családjával.
– Mellettük a Tibiék laktak, ő is osztálytársam volt, és jó barátaim is mindketten… De jó, hogy így eszembe juttattad őket.
– Langyosodik.
– Várj csak! Ne segíts! … A Tibinek voltak testvérei is…
- Sokat játszottunk együtt az utcán „Adj király katonát” meg „színkérőt”… Néha még húszan is összejöttünk a környékről….
– Te vagy a Tibi nővére? Te lennél a Böbe?! Mesélj már, mi van veled? … és az öcsédék? Peti a kisebbik öcsétek, ugye? Mit tudsz a többiekről? Ha ezt Loncikámnak elmesélem! Emlékszel rá is, ugye?!
– Lonci a feleséged?! Nahát! Róla aztán tényleg semmit nem hallottam már közel ötven éve…Nem értem, miért nem mentek el a régi házatokat megnézni?! Sőt vannak többen, akik most is ott laknak, és biztosan örülnének Nektek.
– Tudod Böbém, nem alakultak jól az itthoni dolgok. de ez egy hosszú történet . Remélem lesz rá lehetőség, hogy még beszélgessünk.
- Elszaladt az idő, nekem is mennem kell, de megvan a telefonszámod, keresni foglak. Egy találkozót is megszervezek a régi csapattal – már akit el tudok érni. Tapasztalatból tudom, hogy a gondokat is könnyebb megoldani, vagy elviselni, ha van kivel megbeszélni. A francba is, csak kimondom, nagyon örülök , hogy így összefutottunk, pedig borzasztóan rühellek elérzékenyülni…
- Ne szabódj, Böbe, már régen is csupaszív gyereknek ismertelek. Ki is használtuk alaposan a jó szívedet!
– Ezer éve nem főztem egy jó töltöttkáposztát. Csak úgy, magamnak minek ...?! Szombatra megcsinálom. Várlak Benneteket Loncival.
– Milyen kicsi a világ!
- Mondja valaki, hogy nincsenek véletlenek!
2013, január 6 - 14:11
#17
próza-7...dobogós...de van benne egy hiba: - "" Elszaladt az idő, nekem is mennem kell, de megvan a telefonszámod, keresni foglak. ""...a Jaji Angliában élt, évtizedek óta nem tudtak egymásról semmit.....akkor, hogy lehet meg a telefonszám?.....nem csak a "kritikus" látja ezt meg, de az egyszerű olvasó is...
amúgy meg remek írás...grat....
2013, január 5 - 20:50
#18
Nagyon tetszett! Nálam dobogós
2013, január 4 - 16:24
#19
próza-6
Pszichiátriai kezelés
- Jó napot kívánok! Pszichiátriai Intézet? Szeretném megkérdezni, hogy a Kovács doktor bent van-e már, igaz, hogy az időpontom délutánra szól, de sürgősen beszélnem kell vele. Értem, jó, akkor útba is indulok ha tud hamarabb fogadni.
- Kezét csókolom,ketteske, tudom ám, emlékszem én Önre, tavaly is én kezeltem, óh, minő memóriám van, figyeli drága, emlékszem akkor is azért jött, hogy vonjam el a gondolatait, mert az örökös íráskényszer már az őrület határát súrolja. Netán most is azt szeretné? No rendben, jöjjön csak utánam szintén a kettes számú szobában fogok Önnel foglalkozni, mert ezt a számot már megszoktam Önnel kapcsolatosan. No dőljön végig azon a kanapén ott la', csukja be a szemét kétszer, nyissa ki háromszor, koncentráljon, mindjárt jövök! Fel ne pattanjon nekem a kanapéról, mert azt tudja, hogy nem szeretem. Tavaly is ezt tette és tessék meg is van az eredménye. Újból itt van!
- No de doktor úr, most hová megy? Ne hozza nekem ide azt a csilli-villi zsebóráját, mert darabokra töröm!
- Türelem ketteske, most nem zsebórát hozok, hanem egy gyönyörű szép varázsgömböt, melybe ha bele tekint, plusz még én is bele tekintek az Ön csábos szemeibe, én felállok a székemből Ön felé tornyosulok, no de várjuk ki a végét.
- Doktor úr, ne már, tavaly is itt hagytuk abba a kezelést, mert már tornyosult felém, én pedig azt nem kultiválom még a dokimtól sem, eltűrni meg nem is fogom. Már itt sem vagyok, ha ismételten ezt a gyógymódot akarja alkalmazni.
- Nem, nem ketteske, most nem leszek olyan aktív és gyors, tudja én is szedálva vagyok, hát hogyne, gondoskodnom kell magamról is, hogy észnél legyek, meg mások is gondoskodnak rólam itt az intézetben, no de ne vágjunk a dolgok elébe.
- Rendben van dokikám, akkor megnyugodtam, tegyen velem azt, amit jónak lát, csak szűnjenek már meg ezek a kényszeres dolgok, azt szeretném, ha soha többé nem akarnék írni. Vonja el a gondolataimat örökre!
- Ketteske, most szépen hunyja be a szemét - nem leskelődünk - egy két simítást végzek a pofikáján, a vállain, a melléhez nem nyúlok igérem, bár az is a terápia része lenne, de nem tehetem, inkább lejjebb csúsztatom a kezeimet, ne féljen, nem bántom, érzi amit én?
- Honnan a csudából érezném doktor úr, hiszen már félig-meddig hipnotikus állapotban vagyok, de most kinyitom a szemem!
- Nem nem, nem szabad még, várjon még nem adtam rá az engedélyemet, a fene enné meg magát, most kezdhetem előlről, várjon begombolom a nadrágomat, mindig lecsúszik rólam, tudja, intenzív fogyókúrába kezdtem és ez a vége.
- No csukja be még egyszer a szemét, lágy zenét hall, ugye hallja? Hallania kell, hiszen most tettem be... a CD-t, elmondom a varázsigét háromszor és kivonulnak szépen egymás után csatasorban az elméjéből a gondolatok.
- Meg ne mozduljon, csak szépen, finoman, halkan, mint ahogy a csillag megy az égen, ja, ez nem jó idézet, mindegy, Ön csak lazítson, ne ijedjen meg, egy-két simi-simi a fülcimpájára, ugye ez nem fáj, ettől nem fél, egy kis simogatás a vállára, lejjebb nem megyek, ne féljen, ismételten csúszik ez a rohadt nadrág, de mindjárt kinn lesznek a gondolatok, Ön csak lazítson kedves, máris készen leszünk.
- No de doktor úr, már megint felém tornyosul? Persze, hogy kinyitom a szememet, hiszen érzem a leheletét az arcomon, a fülembe szuszog, tüzes vágyat látok a szemében, őrület szikrája pattod a tekintetében, no engedjen, mert sikítok!
- Sikíthat kedvesem, ez az Intézet már rég bezárta kapuit, én vagyok itt egyedül meg néhány asszisztensem, senki nem hall bennünket. Mondja nem olvas Ön újságot, nem néz TV-t, nem hallgat rádiót, hogy ez az intézmény már megszünt?
- Kovács doki, merre van? Jöjjön csak ötöske, befelé a kórterembe, délutáni injekciózás következik, én a biztonsági szolgálat embere vagyok és Önnek az ötösben a helye, tudja, hogy néhány dokit, a pszichiátriai intézet dokiját itt ápolnak a "külsősök", mert máshol már nincs hely! Ejnye, ejnye, Önt már megint téveszmék gyötrik, már nem praktizálhat, Ön már csak ápolt itt!
- Jajj, de jó, hogy jön kedves biztonsági főnök úr, megmentette az életemet, ki tudja, hogy mit művelt volna velem ez az ember, ha Ön nem lép közbe. Köszönöm.
- Drága Hölgyem, tudom, hogy Kovács doki nagyon beteg, ön csak maradjon itt szépen addig amíg a dokit bekísérem a kórtermébe, mindjárt visszajövök és akkor Ön következik, hogy kikísérjem az intézmény kapujáig.
- De nem kell engem kísérni, ki tudok én menni egyedül is, örök hálám, de engedjen engem utamra.
- Nem úgy van az kisasszony, az a szabály, hogy Kovács dokit szedálom, Ön addig nyugodtan feküdjön vissza a kanapéra, mindjárt jövök, hozom az én gömbömet, mert úgy szól a szabályzat, ha Kovács elfárad, én veszem át a szerepét, elvégzem a gondolat-kirepítő műveleteket és utána távozom a kilencesbe, mert az az én kórtermem, engem ott fognak szedálni.
2013, január 6 - 14:02
#20
próza-6.....hát...én nem nagyon értettem...de hát bennem a hiba....a kritériumoknak tökéletesen megfelel....."szakmailag" elvont.....
2013, január 6 - 00:34
#21
Dögöljek meg, ha te nem Évi vagy! Csapjon belém a mennykű, záporozzon isten minden létező nyila...
2013, január 4 - 14:55
#22
Vers-8
ermi-enigma - Veled
Apró kis érintés,
elfog a remegés,
felizzó kis parázs
lángoló tűzvarázs
gyorsuló érverés,
föld felett lebegés,
érzéki harapás,
megéledt látomás
elnémult külvilág,
kinyíló szép virág,
széttépett csendélet,
elvérzett szentséged
combjaid tövében,
lüktetek testedben,
sejtjeink olvadnak,
harangok felzúgnak
légszomjad, mámorod,
hátamat felszántod,
magadba varázsolsz,
tüzünkben fellángolsz
öledben meghaltam,
életed megkaptam,
Istenként szeretünk,
életet teremtünk.
2013, január 6 - 13:54
#23
vers-8....régi magyar forma..hatos-felezős...végig ütemben...
2013, január 5 - 17:14
#24
Lüktető mint a szerelem!
Tetszett!
2013, január 5 - 02:36
#25
Gratulálok, jó vers!
Szeretettel olvastalak!
Évi
2013, január 4 - 22:44
#26
Lüktető, ringó és ringató! Szuper
2013, január 4 - 15:02
#27
Azonnali kedvenc.....Anyukám!!! Jajj, de jó....
2013, január 3 - 19:56
#28
Próza 5.
Gitka61 - Emlékszel?
- Azt mondtad, menjünk át Piroskához. Nagyon össze van törve, mert súlyos beteg a fia.
- Igen. Emlékszem. Abban a hűvös időben, majd megfagytunk, pedig nem lakott
messze. A házban olyan hideg volt, hogy Piroska egy vastag takaróba burkolózva fogadott minket.
- Megkérdeztük miért nem fűt.
- Valóban! Már kék volt a szája. Ki tudja mióta fagyoskodott. A szája széle remegett, amikor válaszolt.
- Azt mondta, azért nem fűt, mert vizes a kandallója, valahogy beázhatott, és nem gyullad meg benne a fa. Nem ég, csak sír, mint egy kisbaba. Többször próbálkozott vele, de az a hang megrémisztette. Azóta nem merészkedett a kandalló közelébe.
- Szerintem eszelős lehetett az a szegény asszony. Láttad a szemei milyen furcsán, csillogtak?
- Mit is mondott, milyen betegségben szenvedett a fia?
- Már nem emlékszem rá, de úgy rémlik, szanatóriumban élt a fiú.
- Vajon mi lehet most vele? És, hogy van Piroska? Olyan régen történt mindez.
- Amikor elköltöztünk megígérte, hogy eljön meglátogatni az otthonban.
- De nem jött.
- Nem. Nem jött.
- Mintha azt olvastam volna egy újságban, leégett a háza. Nem sokkal a költözésünk után.
- Szegény! Ezek szerint sikerült beizzítania a gyújtóst!
2013, január 6 - 13:53
#29
próza-5....érdekes...jó ötletből indul....de szerintem kidolgozatlan, befejezetlen...ott a katarzis...de egy kicsit többet kérne ez a téma....(bocs)
2013, január 5 - 14:54
#30
Bizony fontosak az emlékek - valahol benne van az egész életünk.
Gratulálok
2013, január 5 - 16:46
#31
Kedves Marika!
Köszönöm, hogy olvastad írásom. Igen, valóban nagyon fontosak az emlékek. Még, ha sokan mondják is, nem kell a múlban élni. El kell engedni, azért mégis csak a múlt formált és formál folyamatosan bennünket. Emlékek nélkül szörnyen nehéz, mondhatnám gyökértelennek érzi magát az ember.
szeretettel! Gitka
2013, január 5 - 17:42
#32
Kedves Gitka61,,,gondolom életedben nem először találkoztál ilyen "játékkal"...biztosan tudatában vagy annak, hogy itt a NÉVTELENSÉG alapfeltétel. Az, hogy ki a szerző csak a szavazás lezárása után derülhet ki. Jelen esetben ki kellene zárni az írásod a versenyből, de mivel - én úgy látom - újonc vagy itt a Cinkén, nem teszem. Lehet másoktól fogok ezért kapni, de bevállalom. Ha főoldalra teszel fel, ott azonnal reagálhatsz, de itt várd meg, hogy legyen eredményhirdetés. Rendben?
2013, január 5 - 17:51
#33
Rendben! És köszönöm! És nem szeretném, ha miattam kapnál...Játszani már játszottam, de ilyen névtelenségeset még nem...Igyekszem megtanulni a szabályokat. Bár nem látom leírva őket, hiába kerestem...
Kérek engedélyt lapulni:)
Barátággal: Gitka
2013, január 3 - 12:35
#34
próza-4
Tinian - Valahol a helyzet...
- Hová siet ilyen nagyon?
- Nem sietek én, csupán megyek.
- Ez magának csak úgy menés? Az milyen, mikor siet is egy kicsit?
- Nem sokkal gyorsabb ettől. De miért érdekli az én sétálási, sietési szokásaim?
- Annyira nem érdekel, csak gondoltam… mehetünk együtt is, ha már mindkettőnknek egy irányba kell menni. Láttam már többször is, hogy erre indul el, tehát nem lehet véletlen.
- Kérem, ha velem akar jönni, szívesen látom, de akkor is – én csak így tudok menni, ilyen sietve, ahogy maga mondta. Ám tudja mit, szóljon, ha gyorsan találnék menni, és majd fékezek, jó?
- Szólok, ígérem.
- Egyébként, maga hová megy?
- Én, a Hivatalba. Ügyem van velük. Hosszan húzódó, régi, örökölt ügyem. Olyan ez már, mint a fülemüle-per. Ismeri ugye a történetet, a fülemülével?
- Persze, hogy ismerem, hiszen irodalmat tanítok egy iskolában.
- Ó, pardon, ezt nem tudtam! Bocsásson meg, hogy feltételeztem…!
- Semmi baj. Nincs senkire ráírva, hogy mit csinál, miből él, és merre jár.
- Most is az iskolába sie…megy?
- Is-is.
- Szóval nem csak oda?
- Nem kérdez maga néha túl sokat? Oda is, és aztán ha vége a szakkörnek, még megyek egy másik helyre is. Ott is helyettesítek.
- Ne haragudjon, nem akarom én faggatni, csak gondoltam, ha már egyfelé megyünk…
- Maga jött velem egyfelé, ha jól emlékszek! És ne kérjen folyton lófot, akkor inkább tényleg beszélgessünk valami értelmes dologról. Van valami ötlete?
- Vigyázzon, ott egy gödör!
- A francba! Majdnem sikeredett…! Köszönöm.
- Ne köszönje, maga is megtette volna értem – gondolom.
- Ez csak természetes, hiszen emberek vagyunk… remélem. Vagy azok maradtunk.
- Olyan időket élünk, amikor erre már nem lehet hit nélkül válaszolni. Van, aki az volt, de már régen nem az, és van, aki csak most lett az, mert valamikor nem hitték el neki! Még az ismerősei is kételkedtek olykor benne!
- Maradt még jegye, így hónap végén?
- Van még kettő. Egy kék meg egy zöld… nem halok éhen, azt hiszem.
- Az enyém már elfogyott, de kaptam húst. Kihúzom vele a következő jegyekig valahogy.
- Milyen húsa van?
- Ló. Szeretem. Muszáj szeretni, mert ez van, ha örülünk, ha nem!
- Én is megeszem, de olykor egy darab kenyérrel jobban tűrök.
- Barna, vagy fehér?
- Tudja, a konyhán szoktam rá a feketére, a komiszra. Már jobbára csak azt eszem. A fehér megfekszi a gyomromat. Sok benne a kovász.
- Nekem az savat csinál, nem birom megenni se igazán. Persze, olykor nincs más, azt kell enni.
- Látom, a cipőkben nem ismer pardont!
- Valamire legyen kényes az ember. Nekem ez a heppem. Legyen ápolt az ember cipője mindig. Az árulkodik a jelleméről is. Ha koszos, ápolatlan… olyan az ember maga is!
- Az enyém már régen látott pasztát, de azért megpucolom őket… olykor-olykor. Csak a vízellátás akadozik az utóbbi időben. Néha csak annyi jön, ami egy kis leveshez elég. A közállapotok csapnivalóak!
- Na látja, ebben egyetértünk! Nincs tisztességes kiszolgálás a boltokban, az eladók mogorvák, mint azelőtt, és ott csapják be az embert, ahol csak tudják! Az ember soha nem változik meg! „Homo homini Lupus est”
- Hogy micsoda? Már engedtessék meg, de nem értettem az utóbbi mondatát.
- Ja, elnézést. Csak elmerengtem kicsit. Azt mondtam, hogy „ ember, embernek farkasa”… persze, latinul. Tudja ez amolyan szakmai ártalom. Aki tanár, az civilben is az marad, bármennyire is nem akar.
- Így már ismerem én is. És azt kell mondjam: igazuk volt a régieknek, az ókoriaknak. Olyanokat mondtak, hogy annak máig ható igazsága van.
- Nahát! Magát is érdeklik a régi korok, az egykor élt emberek?
- Csak amolyan… amatőr módra. Az érdekességek miatt. Meg volt valami a régi korokban, ami ma már egyáltalán nincs! Kihalt az emberekből, ha egyáltalán valaki ismerte, valaha is!
- És mi lenne az?
- A szolidalitás uram, az együttérzés!
- Á, nehogy azt higgye, hogy az valaha is olyan dolog volt, ami mindenkor, és mindenkire érvényes volt! Az ókor egy barbár világ volt, ahol öltek, raboltak, gyújtogattak… rabszolgák voltak uram! A felsőbb embereknek – akiknek a nevét a mai napig ismerjük – már akkor kiváltságaik voltak. Mégpedig, élet-halál uraiként! A középkor, azt úgyis emlegetjük, hogy sötét. Az is volt. Máglyahalál, inkvizíció, szentnek kikiáltott keresztes-háborúk, ahol úgy hullt az ember, mint az érett kalász. Nem beszélve arról, hogy évekig, évtizedekig állt a perpatvar államok között, mert egyes koronás főknek ez annyira tetszett, hogy eljátszadozhatnak a mások életével-halálával, jó sokáig. És a modernnek kikiáltott újkorok! Gépesített háborúk, ahol az ember már csupán kezelőnek kellett a halált osztó gépek mellé. Géppuska, repülő, bomba, tüzérség, rakéták, atom…! Ezek már nem is farkasra valló tettek voltak! Ebben már az eredő gonosz rejtekezett uram.
- Lefogadom, hogy történelmet is tanít!
- Nem, csupán szeretem – vagy inkább csak szeretném? – tudni, hogy mi, miért és hogyan történt? Aztán, ha már többet ismer az ember, rájön, hogy bizony a történelem tényleg ismétli magát, csak a szereplőket váltogatja. Vannak jellemek, akik újra és újra visszatérnek a porondra, arcot váltva, de rájuk lehet ismerni, teljen el két „fellépés” között bármennyi idő is! És azokat a „nagy embereket”, akik a történelemben igazán „sokra” vitték, egy dolog köti össze: a hatalom! Annak a mámora, ami megszédíti, elvarázsolja őket. Hatalom nélkül egy senkik maradnának, és azt se tudnánk most, hogy egyáltalán a világon voltak valaha! De a nagyság mákonya, a hatalom birtoklása! Csak ne került volna ez mindig olyan sok ember életébe!
- Azt hiszem, igaza lehet. Én nem tudok ezekről ilyen sokat, mert én egy egyszerű ember vagyok önhöz képest.
- Egyszerű?! Ugyan már, olyan ember nincs a földön kedves uram! Minden ember már és más. Ki ebben, ki abban, teljesedik ki élete során. Ha valaki nagyszerűen fest, vagy házakat tervez, netán… profi módon vezet egy autót, az éppen olyan értékű ember, mint aki Nobel-díjas. Persze őt kevesebben ismerik, és valószínűleg csak nekik fog hiányozni akkor, ha már…! Tényleg – ön mivel foglalkozik, ha nem vagyok indiszkrét?
- Egy pillanat, máris válaszolok, csak ezt a kis csomagot leadom itt a kapualjban valakinek.
- Persze, hiszen a dolgokat el kell intéznünk, legyen bárhogy is!
- No, megis jöttem. Mehetünk tovább… tanár úr, ha elfogadja még a társaságomat?
- Ne mondjon ilyet, hiszen egészen jól elbeszélgettünk ez idáig, nem?
- De igen.
- Ott tartottunk, hogy mivel foglalkozik?– ezt kérdeztem öntől.
- Amolyan… jószolgálat féle.
- Ebből él?
- Nem fizet busásan, de kapok néha ezt-azt. Nincs olyan, ami rosszkor jönne!.
- Ez szent igaz! Látja ott az utca közepén azt a nagy vaskerítést - ott az iskola. de azt hiszem, innen már nem jön velem? Örültem a szerencsémnek és legyen máskor is útitársam, ha éppen erre van dolga!
- Isten önnel tanár úr! Élek a meghívásával, ígérem.
…
- Kedves hallgatóink! Most kaptuk a hírt, hogy az ország keleti felében újabb légitámadást hajtott végre a hatalomra törő junta légiereje. A támadás legsúlyosabban Valahoo városát érte. A két éve tartó harcok során ez volt a legpusztítóbb csapás, amit a törvényes kormány fennhatósága alatti területeket érte. A támadásban a helyi középiskola szenvedte el a legnagyobb károkat. Az épület nyugati szárnya szinte, megsemmisült. Az áldozatok száma eléri a harmincat. Egy légibomba telibe találta az épület azon részét is, ahol az iskola történelem szakköre tartott foglalkozást egy helyettesítő tanár vezetésével.
A helyi légvédelmi egységek heves tűzzel elűzték a támadó gépeket! A velünk szövetséges országok kormányai nyilatkozatban ítélték el a barbár terrortámadást!
Időjárás jelentés…
2013, január 6 - 13:28
#35
próza-4....gyorsan a hibákat: egy irodalom tanár az ikes igét nem így használja: emlékszek ..hanem EMLÉKSZEM....Hominis ingenium oratione agnoscitur...(bár az ikes-iga hál'stennek kihalófélben van...csak a modorosak használják...a nyelvértők az alanyi ragozást gyakorolják....nagyon helyesen..)...másik hiba: narrációt is bekevertél a végén....bár nagyon szép kerek történet lett..katarzissal...de ezt is meg kellett volna oldani a dialóguson belül....
akkor a jó...(ami sokkal több)...a dialógusba csempészve elgondolkodtató felvetéseid vannak....ez a futurum dialóg a mai világunk elé tárt tükör egyúttal...
gratulálok...a hibák ellenére is dobogós nálam.....
2013, január 6 - 00:20
#36
Egyértelműen első helyezett...Szerintem nem kell megindokolnom...
2013, január 5 - 21:01
#37
Szerettem ezt a szomorú végű de lebilincselő írást
Gratulálok!
2013, január 5 - 16:42
#38
Megrázó! A csattanó a végén, nagyot csattant. Letaglózott.
Egyébként valóban elgondolkodtató, ahogy Mária is írta. Ez után az írás után, az ember nem lapoz gyorsan tovább, és nem szalad más tevékenységet keresni.
Gitka
2013, január 4 - 23:32
#39
Tartalmas, figyelmet érdemlő írás. Külön érdeme, hogy elgondolkoztató, mély mondandót hordoz.
Nálam dobogós.
Gratulálok.
2013, január 3 - 07:40
#40
Vers 7.
dreaming58 - A szerelem meséje
Nem tehetek róla, felforrt a vérem,
ahogy szemében csillant e fény,
elgyengült báb lettem tekintetén.
Ez volt az oka mindennek, kérem!
Amint hozzám ért lángba borultam,
elszabadultak ösztöneim,
tán kísértő démon ült kezein,
ellenállás nélkül karjába hulltam.
Nem néztem erkölcsöt, nem néztem órát,
mindenem átjárta vágy, és öröm,
boldogan sodródtam szenvedélyködön
kétely nélkül habzsoltam szerelem borát.
Így történt, nem másképp, higgyék el nekem,
egy szép napon gyanútlan sétautamon
rám talált - az okát sosem kutatom,
hisz gyönyört fakaszt a szép szerelem!
2013, január 6 - 13:07
#41
vers-7.....ez igen...mesélsz még valamit az "esetről"..pad...vagy csak a fű...esetleg valahol egy patak partján a fűzek alatt?......"tetszik vers".....(a nejem sokszor nyafogott, hogy soha a "természet lágy ölén"...oszt én mög montam nekije: - anyám fogj egy fővadászt vagy mezőőrt oszt mars!...)
dobogós....
2013, január 6 - 17:17
#42
Ezt úgy mondják az udvariatlan ifjak:
Öreg kutya már ne tanuljon új kunsztokat! :-)
2013, január 5 - 02:29
#43
Tetszik, de lehetne szerelmesebb, vágyakozóbb, erotikusabb, de ha azt vesszük figyelembe, hogy nem mindenkinél egyformán ég a szerelem tüze, mert nem, ahány ember annyiféle szerelem...
Gratulálok szeretettel: Évi
2013, január 2 - 21:32
#44
Vers 6.
Dóra - Gyémánt
Baktattunk a zöldellő dombnak oldalán,
lábaink nyomán nyíltak kéklő ibolyák,
minden fűszálban, és minden rezdülésben,
hátrahagytuk születő szerelmünk nyomát.
Aranyló fényárban úsztak a lombok,
lágy szellő szórt szét buja illatokat,
ujjammal ajkadról lesimítottam,
majd magamba szívtam a szép szavakat.
Ó, hogy szerettem én e lángoló tájat,
színeiben téged, s általad önmagam,
naponta idézem vissza varázsát,
szívem szerelmedtől, azóta színarany.
Téged gyémántként belefoglaltalak,
ismerős ütemre dobbanunk ketten,
ártó, idegen kezektől megóvjuk, hisz
ékszerünk értéke felbecsülhetetlen.
2013, január 6 - 13:00
#45
vers-6.....hát...haragudj meg...de nekem nem ad újat a versed....szép és jó is volt olvasni...de nem ad többet mint amiket már ezerszer olvastam....a félrímelést a második versszak ABBC rímei borítják....
bocs...
2013, január 5 - 23:28
#46
Az első két versszak tetszett...utána ellapult..Megrekedt a lendület?
2013, január 5 - 17:13
#47
Nagyon szép vers!
Gratulálok!
2013, január 5 - 02:24
#48
Csillog, mint egy gyémánt!
Szeretettel gratulálok!
Évi
2013, január 4 - 22:42
#49
Gyönyörű!
2013, január 2 - 07:36
#50
Vers 5.
dreaming 58 - Csillagvarázs
Testemre áttetsző ezüst inget font
a függönyrésen kukucskáló vén hold,
majd körém fonódott két erős karod,
éreztem: édes zsákmányod én vagyok,
s melletted legboldogabb én leszek,
amilyen csak bűvkörödben lehetek.
Ezernyi huncut csillag ránk nevet,
forró leheleted éri most bőrömet...
Finom borzongás szalad gerincemen,
szinkópás dobbanás dobol szép szívemen.
Lassan összefonódva ágyra roskadunk
- a csend beszél, most nincs szavunk.
Csak ritmus van, és tűz, és végtelen
- mindig tudtam, te vagy a fény nekem -
egy izzó őrvény húz veled a mélybe,
kapaszkodom, fonódok - de mégse félve...
Most perzselhet az őrült szédület - hagyom,
mert szédülni, égni jó veled nagyon,
s fentről szikrázó csillagok fülelnek,
figyelik ezt a szép, sóhajos szerelmet...
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Legújabb irodalmak
| Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Irodalom | Angyali otthon | Lácai Mihály | 1 | 2024/09/09 - 15:01 | 2024/09/11 - 10:18 |
| Irodalom | Vértesy Gyula: Virágokon át / Durch die Blumen | toni | 2024/09/11 - 09:45 | 2024/09/11 - 09:45 | |
| Irodalom | Vértesy Gyula: Ünnepnap / Festtag | toni | 2024/09/10 - 09:47 | 2024/09/10 - 09:47 | |
| Irodalom | Dapsy Gizella Nin Halovány rózsák / Blasse Rosen | toni | 2024/09/09 - 10:02 | 2024/09/09 - 10:02 | |
| Irodalom | Greguss Ágost: A tavaszhoz ősszel / An den Frühling im Herbst | toni | 2024/09/08 - 10:04 | 2024/09/08 - 10:04 | |
| Irodalom | Dapsy Gizella Nin Ki hitte / Wer glaubt das | toni | 2024/09/07 - 09:29 | 2024/09/07 - 09:29 | |
| Irodalom | Jókai Mór Mi az / Was ist es | toni | 2024/09/06 - 09:30 | 2024/09/06 - 09:30 | |
| Irodalom | Vass Béla A tó / Der See | toni | 2024/09/05 - 09:40 | 2024/09/05 - 09:40 | |
| Irodalom | Erdős Renée: Asszonyi létünk / Unsere Weiblichkeit | toni | 3 | 2024/08/20 - 07:44 | 2024/09/04 - 15:07 |
| Irodalom | Szulik József Hajnalban / Am frühmorgens | toni | 2024/09/04 - 09:55 | 2024/09/04 - 09:55 | |
| Irodalom | Farkas Sándor: Sirató / Klagelied | toni | 2024/09/03 - 11:21 | 2024/09/03 - 11:21 | |
| Irodalom | Dapsy Gizella Nin: Levelet várok / Ich warte auf einen Brief | toni | 2024/08/26 - 09:59 | 2024/08/26 - 09:59 | |
| Irodalom | Friedrich Theodor Vischer: Die Hyazinthe / A jácintok | toni | 2024/08/25 - 17:24 | 2024/08/25 - 17:24 | |
| Irodalom | Dapsy Gizella Nil: El nem küldött levelek II / Nicht verschickte Briefe II. | toni | 2024/08/25 - 11:34 | 2024/08/25 - 11:34 | |
| Irodalom | Marianne von Willemer: Lied der Freundin / Barátnőm dala | toni | 2024/08/24 - 11:24 | 2024/08/24 - 11:24 |
Legújabb hangzóanyagok
| Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Audió | Tompos Lilla: Karácsony | ambrusa | 2019/12/23 - 21:34 | 2019/12/23 - 21:34 | |
| Audió | Kék mezőben | Góth László | 2019/12/14 - 05:58 | 2019/12/14 - 05:58 | |
| Audió | Szabó Melinda: Októberi látomás | ambrusa | 2019/10/12 - 19:26 | 2019/10/12 - 19:26 | |
| Audió | Kelvin: Angyalka | ambrusa | 2019/01/15 - 22:18 | 2019/01/15 - 22:18 | |
| Audió | Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban | ambrusa | 2019/01/02 - 12:54 | 2019/01/02 - 12:54 |
Legújabb fórumtémák
| Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Fórumtéma | Megszűnt pályázat | Markovics Anita | 2019/12/31 - 13:41 | 2019/12/31 - 13:41 | |
| Fórumtéma | Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző | prayer | 2 | 2016/11/28 - 12:48 | 2018/03/31 - 00:43 |
| Fórumtéma | 2017. AKÍK Művészeti Pályázat | prayer | 2016/12/28 - 19:03 | 2016/12/28 - 19:03 | |
| Fórumtéma | 2016 évi rendezvények | capek | 17 | 2016/01/14 - 11:27 | 2016/08/07 - 16:47 |
| Fórumtéma | CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva | prayer | 14 | 2016/04/17 - 18:06 | 2016/07/17 - 12:32 |
| Fórumtéma | CINKE klub Gyöngyivel | prayer | 20 | 2015/04/17 - 21:42 | 2016/07/09 - 14:15 |
| Fórumtéma | Cinke színdarab | Emeraude | 1 | 2016/04/25 - 09:38 | 2016/04/27 - 08:51 |
| Fórumtéma | Szent Márton évforduló pályázat | prayer | 5 | 2014/09/28 - 09:49 | 2016/03/01 - 22:47 |
| Fórumtéma | Ötletek, és a megvalósítás. | prayer | 164 | 2010/02/05 - 20:51 | 2016/02/02 - 14:28 |
| Fórumtéma | Aktuális pályázatok | zsuska | 177 | 2013/02/06 - 11:01 | 2016/01/26 - 12:16 |
Friss blogbejegyzések
- Kreativitás,- és inspirációfokozó zene íróknak
- MikRobi - Gyerekdal | Zene Gyerekeknek
- Egy szerelmes „versezés” margójára
- Piñata - kötetbemutató
- Irodalmi pályázat: Meseszövő pályázat (Határidő:2018. november 1-től 30-ig)
- Tehetséggondozó alkotótábor: Szöveggyár Mexikóban! (Jelentkezés: 2018. október 5-ig)
- Irodalmi pályázat: Aposztróf novella pályázat (Határidő: 2018. október 8.)
- Irodalmi pályázat: Science fiction novella (Határidő: 2018. október 17.)
- Irodalmi pályázat: Szépírói pályázat 2018 (Határidő: 2018. október 31.)
- Irodalmi pályázat:Szárnypróbálgatók 2019 (Határidő: 2018. szeptember 16.)
Legújabb rendezvények
| Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Rendezvény | Tavaszi Varázs Fesztivál | capek | 2019/03/29 - 11:00 | 2019/04/12 - 12:06 | |
| Rendezvény | Húsvéti nyusziles az Origó-Házban | capek | 2019/04/18 - 12:00 | 2019/04/12 - 12:02 | |
| Rendezvény | Vidám farsang | capek | 2019/02/28 - 16:00 | 2019/03/14 - 12:11 | |
| Rendezvény | CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák | capek | 2019/02/22 - 17:00 | 2019/03/14 - 11:54 | |
| Rendezvény | Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... | capek | 2019/01/24 - 16:00 | 2019/01/16 - 21:40 |
.thumbnail.jpg "LÁNY HÁTAKT")
.thumbnail.jpg "A PARK SZÍNE")
Friss hozzászólások
20 óra 58 perc
1 hét 16 óra
1 hét 16 óra
1 hét 16 óra
1 év 33 hét
2 év 8 hét
2 év 16 hét
2 év 29 hét
2 év 42 hét
2 év 42 hét