Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Vers és prózaverseny 2012.12.31 - 2013.01.06
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
2012, december 31 - 10:30
A versfeladványt Siktár Évi fogja meghatározni.
A próza heti játéka:
Írjunk PÁRBESZÉDET. Egy történet párbeszédben jelenjen meg amiből kiderül, hogy KIK, MIRŐL, HOL beszélnek és legyen "kerek"' történet....katarzissal a végén. Csak párbeszédből álljon, narrátori szöveg nem kell. A témája szabad, bármi lehet. Max 100 sor.
Jó játékot.
2012, december 31 - 13:37
#1
A vers heti játéka:
Bár tiltakoztam, hogy én szabjak itt feltételeket, én adjak feladatokat, hiszen vannak tőlem sokkal felkészültebb, nagyobb tudású társaim itt a Cinkében, akik biztos, hogy jobban el tudnák látni ezt a feladatot.De mivel ez egy játék, s ha már így "szól" a legújabb szabályzat, akkor a feladat a következő:
A vers témája - a kedvencem - erotika, szerelem, szenvedély, a szó szoros értelmében - verstanilag kötött forma, rímképlet szabadon választott (kereszt, ölelkező, páros, fél, ráütő..stb.) szótagszám max. 12, versszak max. 6, vagyis 24 sor.
Én úgy gondolom, hogy MINDENKI tud írni a szerelemről, a vágyról, erotikáról, hiszen ez az életünk része - nem is elhanyagolható tényező, szerintem -mint még megannyi más! Lehet szonett is! Az a legmagasztosabb egy szerelmi, erotikus költeményhez én úgy gondolom, és az a legkötöttebb forma.(Petrarcai) Mindegy, csak a szerelemről szóljon!
Kívánok Nektek jó szórakozást!
Szeretettel: Évi
2012, december 31 - 21:20
#2
próza-1
Gemini - AMARGIT
- Jájjj angyalom, úgy rontok ide, mint állatbarom, micsoda ajtó ez, basszameg, köszöntök ám, sziaédeském, jájjj, ne haraguggyá, drágabogaram, azért jöttem, na miért is, naaaa ...naaaa ...teeee kolompármargit mérgyüttéide.... alig kapok levegőt, mindig rohanok, nem érzem ám jól magamat, valami rühes bajjal mindig kínlódok, tudod a múltkor pcihésen voltam ki, úgy lefogytam, csontbőr lettem, aszonta a dokcsi depis lettem, még dógozni se bírtam, de most már van melóm, takarítani járok több boltba, alig győzöm, futok egyikből a másikba, van lóvém is, persze minden kurva forint elmegy a picsába a pereputtyra ...
- Szia Margit, héhé, ne kiabálj, rég láttalak öregcsaj, eszedbe jut milyen apropó miatt landoltál?
- Ja, ja ! Megvan! Aranyéletem, drágaságom, azért jöttem be hozzád, mert képzeld, dédunokám született, valamit viszek a csöppnek, szerinted mit vigyek, nem nagy dolgot, de mégis, nézd, mutatom, lefényképeztem, holapicsába van, ez a telefon az idegeimre megy, szar mint az élet, semmitsoha nem találok, jajjj, megvan, nézd a kisvirágszálam, a kisdédunokám, ugye milyen gyönyörű a kincsem, ugye zabálnivaló?
- Figyu Margit, nyugi oksa? Gyere beljebb, ne a pultnál ricsizz cseszdmeg! Amúgy cuki a déduncsid, de te, ötvenévesen... dédnagymama lettél? Hát ez király! És mid van még? Egy lányod, azt tudom. És mennyi unoka?
- Négy van, közülük szült az egyik, ugye milyen kis pufika, édesem, kistündérem, neki akarok valamit vinni kedveském, várj csöppet, nézd, megcsókolgatompuszilom, látod? Így szoktam megcuppogatni, látod, imádom a kiskurvincát, gyöngyömboldogságom, nézd csak milyen ...
- Jó-jó, ne csókolgasd a telódat, mondd Margitom, mire gondoltál, mit vinnél neki? Van valami ötleted? Vagy mit mutassak? Mindegy?
- Valamit, valamit, nem tudom. Szanaszét van az agyam mindig, kúvaannyát! Fiaid kisszívem? Nincs kinőtt ruha? Hozzál, ha tudsz, úgy örültek a múltkor is, mikor vittem haza a cuccot, tudod, emlékszel, te vittél el autóval, két nagy zsák vót, megnézed otthon? Amit már nem hordanak a gyerekek, hívj fel életem, bejövök majd rendesen felöltözve, nem ilyen munkaruhába, most csak berohantam, mint valami dilinyós ámokfutó, tudod, mert olyan boldog vagyok!
- Mi a számod Margitom? Bár sok gönci most bizti nem lesz, de talán akad, valamit tudok hozni majd.
- Asziszed tudom a számomat? A fenetuggya! Mondd a tiedet, aztán megcsörgetlek, aztán akkor meglesz neked, hogy hívhass, mencsdki, ütöm, jajjjdebénavagyok, jaja 30, 9, mondd csak, nézd jó? Ez a számod? Akkor most hívlak, na nézd, az a számom, mit írsz be?
- A nevedet írom oda a számhoz, MARGIT. Ne fárassz, te is mentsd ki az én számomat, ki tudja, mit hoz a jövő ...
- Nesze, fogd, itt ez a dög telefon, picsába, nem értek hozzá, úgy írjad a neved, ahogy mondom, hogy tuggyam, ki vagy te. Ja, ez a neved, jól van, köszi, látod milyen hülye vagyok hozzá, az internettől is megőrülök, mindig kibaszik velem az is, na mit vigyek a kispuncisnak ?
- Adok egykét holmit, ajándék, oké? És gratulálok, te dédimami, jesszus! Szoktál találkozni az osztálytársakkal? Én soha senkit nem látok, te jösszmész összevissza.
- Húúú, sokakkal, persze, minden nap valakibe belebotlok, szervezem is az osztálytalálkozót, tökjó volna, frankó lenne, ugye eljössz te is, meg szójjá, akit tudsz hogy, tudod, hogy lesz, az Anitába mehetnénk, szerinted ott jó lesz?
- Hívjál fel Margit, vagy gyere be, ha valami konkrét lesz a témában. Perszehogy megyek, szívesörömest, naná!
- Óhhh, várjál, nézzük meg, a számodat, a mobilomban, megvan? Vagy hogyan? Nézd, baszod, asziszed megtalálom?
- Ne őrjits meg Margit, másokat hogy hívsz? Menj a nevekre, keresd meg, nem ismerem ezt a típust, mittomén, a te telód!
- Mit nyomjak, hol? Kiidegel ez a .. na nevek, nézd, lányom, kisunokám, szomszédom, férjem...
Jájj hogyaza, az az állatbarom, mondtam már, hogy elhagyott? Elhagyott a kurafi rohaggyonmeg, annyi év után, az az állatgeci, egy fiatalabb picsával kikezdett, képes volt rá, majdnem meghaltam, nagyon kikészültem, egy csomó gyógyszert kellett szedjek, a szívem, a gyomrom, az ideg, de dögöljönmeg, túlélem, amin én már keresztül mentem, mesélhetnék én, majd bejövök, mert téged nagyon szeretlek, tudod....
- Margit, nem mentettük el, tényleg nincs meg, nincs itt a nevem, francba, menjünk vissza a hívólistádra, aztán mentsük, ami menthető !
- Csináld életem, én utálom, látsz te szemüveg nélkül? Én már anélkül vak vagyok, mint az éjszaka. Jé, nincs még szemüveged, az hogy lehet?
- Bingó, megvagyok, itt a számom, beírom ismét a nevemet, és most mentés, ami az imént elmaradt.
Te, Margit! Hát az ki? Szerelmem? Csak nem? Egy szerelmes dédnagymama?
- Má bambulok is, úgy bezsongtam, képzeld, csak úgy! Tutira belezúgtam, úgy szeret engem. Picsábais, én aszittem, már sose leszek bolondja senkinek. Én hülye, mégis megbolondultam. De nagyon jó, istenem, nagyon szép tud lenni az élet, ha van szerelme az embernek!
Mennyi ez a csörgő? Necsinájjadd, tényleg ki akarom fizetni, nemá! Na jójó, megmondom, hogy te adtad, jaj drágaságom, hagyölejjelek meg, asztán menek má fenébe, annyi dógom van, de majd berontok, ha jövök, tudod, hívjá, ha ...
- Oké Margit, hívni foglak, megígérem, vigyázz magadra te dilis öregcsaj, akármilyen lökött vagy, csíplek. Tök jó, hogy boldognak látlak!
- Szia Margit!
- Honnan tudod, hogy ...?
- Látom a nevedet a telcsin, hogy te hívtál.
- Jaja, persze ... Nna, asszem úgy elhúztam a belemet, nna, assemontam ...
- Mondjad Margit ...
- Köszönöm. Tudod, nna ... Köszönöm...
- Én is köszi, oké?
- Tündérvirágom, te mi a frászt köszönsz?
- Azt, hogy felhívtál, vili? Boldog új évet, Margit!
- Mégcsak május van, hé ...
- Na és?
2013, január 1 - 01:43
#3
ermi-enigma - Élvezz 1.számú vers.
tested
hullámzik
megérezted
hogyizzik
bennem
veled
ég
atűz
ölelsz
szeretsz
öttbenned
remegtested
ígyélvezed
azerőmet
ránkvár
most
már
azég
szálljál
felsikoltva
mennyekben
hullámzik
testünk
2013, január 1 - 16:01
#4
2.számú vers.
Tinian - Tangó
Tű simul a barázdához – mit magába rejt,
Dallamot és ütemet el, egyik se felejt.
Tétován topogva indul, majd bele lendül,
És a vérlázító zene halkan felcsendül.
Símul a kéz, feszül a vágy – derekat ragad
Útján a szenvedély, most már, egyenest halad.
Arcukon a vadság látszik, mi, nem tűr, ha él,
Égető tűz tűztől hamvad, csak is úgy alél.
Eldob és felemel eztán minden fordulat,
Sikkantva magához húz a részeg bódulat.
Felgyorsulva forog, szédít a ritmus, a vér,
Míg egy vonatként száguldva egyszer célba ér.
Tombolnak a lábak és – férfi, nő - csupán egy,
Egyként a nagyvilágba már örökre együtt megy.
Szemükben az élet, mi méltó jusst követel,
Szavára a zene, ami rögtön megfelel.
Megcsendesül, szívre hajlik és… közel enged,
Lassú ütem hosszasan, gyengéden melenget.
Eléri a hit a vágyat, mit most ölbe vesz,
És minden múló percet újra megfelez!
Még egy forgás, még egy szó, egy kinyújtott kéz,
Mi felsejlő múltból tán egy képet idéz…
De kibukkan a tű, engedi a lemez,
Mert tudja - máskor is majd örömet szerez.
2013, január 1 - 19:10
#5
Vers 3.
dreaming58 - Titkaink
Titkokat zsong a vágy, figyelj,
ránk vonja édes fátyolát,
jöjj közelebb, szoríts, ölelj!
érezd a langy éj mámorát.
Két erős kar most körbefon,
érzem: repít, simít - nagy ég!
Agyamon lopva átoson:
mi lenne, ha sikítanék.
Ajkam harapva fulladok,
nem bírom visszafogni már
- érzem: lángfelhőn táncolok,
s öröm-dalom az éjbe száll!
A szív megáll - egy pillanat...
szédítő szakadék...zuhanás...
"Ne félj kicsim, hisz tartalak"
lehel fülembe suttogás.
Testemben érzem életed,
édes, szent boldog révület,
szikravarázs és szédület -
- örvénybe hullni jó veled!
2013, január 1 - 20:26
#6
Vers-4.
Tinian - Az út eleje
Nézz csak a szemembe, hagy merüljek bele…
Zöld, mint a rét színe, fekete közepe.
Ott csillog a gyémánt, add nekem ma éjjel,
Hadd szórjam fényeit majd magamon széjjel.
Hiszen, erre vágyok, ezerszer álmodtam,
Minden bujaságom, lásd, magammal hoztam!
Féktelen ifjúság, éjszakai mámor,
Csendben lapít bennem, mint egy alvó sátor.
Ellopott szerelmek, aléló hajnalok,
Együtt, külön-külön, most mind ez is vagyok.
Mindenhez érni kell, hogy megkapd, mit akarsz,
Mert kicsiny kendővel csak sebeket takarsz!
Gyere, lépj közelebb, ne félj tőlem, kérlek…
Ha ilyen messze állsz, soha el nem érlek!
Hogyha megölellek, nem fogsz messze futni,
Héthatáron, árkon és bokron is túljutni?
De ne megadd magad, mert úgy mégse járja…
Ha szívedet szívem mindhiába várja.
Egy csók és más semmi? – a többi csak játék,
Kipróbált, eldobott, szétfoszló ajándék,
Mi nem több… - én balga(!)… hisz, remeg az ajkad!
De hát… te is így, ennyire akartad?!
Gyere, megyek veled, hová? Majd te tudod.
Én, csak követlek, az utat… te mutatod!
2013, január 1 - 20:47
#7
próza-2
siktár éva - A fúzfapoéta vágya
Halló, halló, no végre Karcsika, hol a fészkes fenében kóvályogsz még mindig? Micsoda, még mindig csak a Keleti pályaudvaron esz a fene? Hogyan, már rég itt kellene lenned a lakásomban, vár a behűtött pezsgő, kaviár, no az nem lesz, ne idegesítsél most már, gyere ha mondom!
- Nem tudom, hogy hányas buszra szálljak fel, hogy oda találjak Hozzád, segíts már nekem, mert itt szobrozok az egyik megállóban, de nem látom a számot, milyen számot, hát a busznak a számát, mit mondtál a múltkor, hogy hetes?
- Persze, hogy hetes, hiszen azzal átrongyolsz Budára, tudod, itt lakom a XI. kerületben, a Kosztolányi Dezső téren leszállsz, itt lakom a Feneketlen tó mellett, mi a francnak az úszónadrág, ne hülyéskedj már, a művedet hozzad, én fogom ellenőrizni, hogy jó-e Te ostoba! Micsoda? Nem ismered fel a hetes számot? Ne a feketével gyere, hanem a piros hetessel, a piros színt csak megismered talán? Ja, hogy a fene evett volna meg Téged mostmár, most jutott eszembe, hogy színtévesztő is vagy, úgyhogy annyi Neked, tudod mit, kérdezz meg egy járókelőt!
- Halló, halló itt vagy még, én Karcsika vagyok, olyan rossz a vonal, egy rohadt szót sem értettem abból amit pofáztál, itt ülök már a buszon, hogy melyiken, tudom én azt hiszed? Valamelyiken, no várjál mondom, hogy hol járunk, melyik megállóban, persze ki van írva Te butus, várj felteszem a nagyítómat, mert különben nem látom, várjál már ne sürgess mert pofán cserdítelek, hogyha végre oda érkezem Hozzád. No várj csak, itt már az utasok súgnak nekem, Gellért térnél vagyok, a következő megálló a Kosztolányi, ott kell letipegnem.
- Na végre Karesz, hogy hallom már azt a hülye hangodat, szóval közeledsz felém, állj fel mostmár szorosan az ajtóhoz, nyomd meg azt a hülye gombot, azért van, hogy a busz vezetője lássa a szándékodat! Hogy-hogy milyen szándékodat Te barom, hát a leszállási szándékodat. No úgy látom, hogy Veled is csak sűrűbben leszek itt a lakásomban, no mi van már Veled, nagyon csendben vagy! Karcsi, hallasz még, vagy elaludtál, vagy mi a túró lesz már, ideérsz még ebben az esztendőben? Szófoszlányokat hallok, remélem, hogy nem merültél alá a tóban, figyúzz, úszni nem tudsz, mentőmellény van rajtad legalább? Nincs, tudtam, akkor megfulladsz Te átokfajzat! Várj, lerongyolok eléd, a fene evett volna meg engem, de főleg Téged, miért is vállalkoztam én erre a feladatra, hogy megvitassam mintegy segitségnyujtás képpen a hülye verseidet Veled. Hiszen írni nem tudsz, azt remélem sejted, semmit, se verset, se prózát, no de gyere, ha már egyszer megígértem, segítek.
- Jajj barátnőm, gyere gyorsan, ne aggódj még élek, az egyik fószer kihúzott a tóból még idejében utánam kapott, csurom vizes vagyok, vagy bepisiltem, vagy mi a fene van velem, tök mindegy, még szerencse, hogy nyár van, különben itt fagynék meg a tóparton. Na végre, hogy ide értél, karolj át szorosan, még szorosabban a Te drága kis Karcsikádat, ugye szeretsz? Tudtam én, hogy Rád mindig minden körülmények között számíthatok.
- Gyere Kareszkám, gyorsan felrongyolunk a lakásomba, öntök a pofádba egy jó kis szilva páleszt, nem szereted, nem baj, majd kihányod, hozom Neked a lavórt, de nem is hozom, hiszen ki tudsz még szaladni a WC-re, ott van rögtön bal oldalon. Na ne hülyéskedj, azt sem tudod, hogy melyik a bal kezed? No ne marháskodj, ezt már egy óvodás is tudja, no jó, tudom, hogy a szellemi szinted egy óvódásé, no de akkor először is roggyál le a fotelba, nem baj ha vizes lesz, bőrből van, majd felitatom róla a vizet. No tátsd ki szépen a picike szájadat, ne vacogj nekem, dobd le gyorsan magadról a vizes göncöt, a gatyát is, hát persze, ne szégyellősködjél, láttam én már olyat, - no ilyen kicsit még nem - de majd megnő, mikorra az eszed is megjön talán, vagy nem!
- Barátnőm, fordulj el légy szíves, vagy adjál egy törölközőt, vagy egy fürdőköpenyt, ne csináld már, hogy bámulsz engem, tudom, hogy a költői tehetségemet irigyled, de ha ez a picike növekedni kezd, nem állhatok jót magamért, bár nem fog, mert mi csak barátok vagyunk, ugye jól tudom? Jól tudom, hát persze, hogy jól, no de ha még egyet cseppentesz - no nem a Sabinból - a pofámba abból a jó kis hazai szilvából, utána megkínálsz egy kis pezsgővel, no ne már, tudod, hogy azt utálom, akkor nem tudom, hogy milyen állapotba kerülök.
- Karcsikám, Te poéták gyöngye, nem nem poéták, mert ott áll előtte (d) a fűzfa, milyen fűzfa, no ne röhögtess, hogy nem tudod, hogy milyen egy fűzfa? Hol voltál környezetismeret órán te kis bitang, csajoztál, mi, az anyád úristenit, a magyar nyelv és irodalom óráról is hiányoztál, látom, hogy helyesen sem tudsz írni, hogy tehetséged nincs, az már tuti, nem csak a költészethez, de úgy egyébként sem, mert önthetem én beléd a hazait, nem változik a kép. Milyen kép, ugyan már, hát a látkép, ugyanazt látom, mint amikor levetted a vizes gatyádat.
No nem baj, nem is ezért jöttél, ugye nem ezért jöttél? Mert ha igen, úgy képen töröllek, hogy elfelejted még azt is, hogy fiú vagy, vagy nem vagy fiú? A franc se tudja már ennyi pálesz után, bár azt látnám, de egyelőre titkolod. No és akkor végre térjünk a tárgyra. Hol a dossziéd? Hogy hogy milyen dossziéd? Amiben a remekműveidet hoztad, hogy ketten együtt áttanulmányozzuk és én véleményezzelek!
- Óh, a fenébe, barátnőm, azt meg a vonaton hagytam, most tegyem újra ezt a kört, no nem én már erre nem vagyok képes, mutasd meg nekem légy szíves, hogy hol az ágyam, melyik szobában fogok aludni, mert én mostmár csak erre vágyom! Ott egye meg a fene a költészetet velem együtt, azt mondtad, hogy fűzfa, vagy nyárfa? A francot sem érdekli most már tudod? Jó éjszakát! Aludj Te is, mert holnap Te mész el a dossziékért, ha segíteni akarsz nekem, bár én soha nem kértelek erre!
2013, január 1 - 23:27
#8
próza-3
Dóra - Bárjelenet
- Jó napot! Megengedi, hogy leüljek ide maga mellé, a szabad székre? Kellemes ez a kis bár.
Szörnyű a hőség odakint, úgy éreztem, nem bírom ki hazáig, csak ha beugrok valahová, ledönteni egy pohár hideg sört. Bocsánat, hogy ennyire udvariatlan vagyok. Meghívhatom egy italra?
- Ahogy elnézem, ön már mindent megválaszolt helyettem. Helyet foglalt, mielőtt rábólintottam volna, gondolom már azt is kitalálta, hogy mit szeretnék fogyasztani.
- Elnézését kérem, nem hittem, hogy ezzel ilyen komoly lelki traumát okozok.
- Pedig igen. Ahhoz joga van, hogy leüljön a szabad székre, hiszen nem fizetek érte bérleti díjat, de úgy gondolom, nem vagyok köteles önnel beszélgetni, így aztán megkérem, hogy a sörét az én társaságom hiányában szíveskedjen elfogyasztani.
- Annyit még szeretnék megkérdezni. Zavarja, ha hangosan kortyolom, vagy próbáljam meg lehetőség szerint, nyelés nélkül ledönteni a torkomon?
- Még humorosnak is gondolja magát, pedig inkább szerfölött szemtelennek mondanám.
- Miért ilyen tüskés? Talán vár valakire?
- Csupán a gondolataimmal szeretnék kettesben lenni, egy hímsoviniszta alak viszont igyekszik keresztbe húzni a számításaimat.
- Ja, értem. Ide várja a gondolatait? Általában bárokban találkoznak? Na, lám…mosolyog…
Lehet, hogy mégsem talál annyira bosszantónak?
- Nem sikerült észrevennie, hogy ez egy kínos vigyor? Miért gondolja magáról, hogy átkozottul ellenállhatatlan? Talán azért, mert negyvenfokos hőségben is öltönyben feszít, és úgy néz ki, mint akit skatulyából húztak elő? Gondolom a nők többsége a lábai előtt hever, így fel sem merül önben, hogy egy-kettő azért akad az ellenkező nem képviselői között, akiket nem tud az első tíz percben lehengerelni.
- Lehengerelni? Eszem ágában sem volt, nem vagyok én sem szobafestő, sem útkarbantartó.
Egyébként is kedves hölgyem, ön annyira jól fest, pontosabban annyira jól kifestette magát, hogy vétek lenne bármilyen egyéb beavatkozás az arcán.
- Ez ismét elég cinikusan hangzott. Komolyan az a célja, hogy a ragacsos martinim a divatos zakóján kössön ki?
- Nos, amennyiben vállalja, hogy a nyakamon maradt cseppeket a saját, kívánatos ajkával lecsókolja rólam, akkor nincs ellenvetésem.
- Határtalan a szemtelensége! Vegye le a kezét a combomról, mert azonnal sikítok!
- Miért hisztériázik? Szegény anyám mindig is mondta, hogy ne álljak szóba szőke nőkkel. Azt hiszik, hogy annyira szexik, amint belépnek az éléskamrába, a kolbászok azonnal felfelé állnak a rúdon.
- Nem szeretnék az édesanyjáról így ismeretlenül bármilyen véleményt is formálni, de ahogy magát elnézem, a szegény jelző sajnos igenis helytálló. Remélem van testvére, aki némileg kompenzálja a maga miatt ért szerencsétlenségért.
- Bizony, van egy helyes, okos, intelligens, és véleményem szerint mostanra már igen éhes bátyám, akit ma estére vacsorára hívtunk, tehát kérem lötykölje be a maradék martiniját, fogja meg szépem a kezem, és bandukoljunk hazafelé.
- Eszem ágában sincs játszani a szerelmes házaspárt, mikor annyira bunkó voltál, hogy még be sem mutatkoztál! Mellesleg a kolbászos hasonlat miatt erőteljesen gondolkodom, hogy ma este inkább anyámnál alszom.
- Na, jó…tudom, hogy nem haragszol, a mosoly most is ott bujkál a szád szegletében. Tudod mit? Engesztelésképp hozhatod magaddal a gondolataidat is…jaj, istenem! Mit meg nem teszek érted! Azt hiszem, ezt az üzletet még komolyan megbánom.
- Itt a kezem, te majom, mehetünk! Ennél több érintkezésre ma este véletlenül se számíts! Cserébe viszont tiéd a vacsora utáni mosogatás gyönyöre.
-Bár, tiltakozhatnék! Ezt a jelenetet kedvesem, most te nyerted.
2013, január 2 - 07:36
#9
Vers 5.
dreaming 58 - Csillagvarázs
Testemre áttetsző ezüst inget font
a függönyrésen kukucskáló vén hold,
majd körém fonódott két erős karod,
éreztem: édes zsákmányod én vagyok,
s melletted legboldogabb én leszek,
amilyen csak bűvkörödben lehetek.
Ezernyi huncut csillag ránk nevet,
forró leheleted éri most bőrömet...
Finom borzongás szalad gerincemen,
szinkópás dobbanás dobol szép szívemen.
Lassan összefonódva ágyra roskadunk
- a csend beszél, most nincs szavunk.
Csak ritmus van, és tűz, és végtelen
- mindig tudtam, te vagy a fény nekem -
egy izzó őrvény húz veled a mélybe,
kapaszkodom, fonódok - de mégse félve...
Most perzselhet az őrült szédület - hagyom,
mert szédülni, égni jó veled nagyon,
s fentről szikrázó csillagok fülelnek,
figyelik ezt a szép, sóhajos szerelmet...
2013, január 2 - 21:32
#10
Vers 6.
Dóra - Gyémánt
Baktattunk a zöldellő dombnak oldalán,
lábaink nyomán nyíltak kéklő ibolyák,
minden fűszálban, és minden rezdülésben,
hátrahagytuk születő szerelmünk nyomát.
Aranyló fényárban úsztak a lombok,
lágy szellő szórt szét buja illatokat,
ujjammal ajkadról lesimítottam,
majd magamba szívtam a szép szavakat.
Ó, hogy szerettem én e lángoló tájat,
színeiben téged, s általad önmagam,
naponta idézem vissza varázsát,
szívem szerelmedtől, azóta színarany.
Téged gyémántként belefoglaltalak,
ismerős ütemre dobbanunk ketten,
ártó, idegen kezektől megóvjuk, hisz
ékszerünk értéke felbecsülhetetlen.
2013, január 3 - 07:40
#11
Vers 7.
dreaming58 - A szerelem meséje
Nem tehetek róla, felforrt a vérem,
ahogy szemében csillant e fény,
elgyengült báb lettem tekintetén.
Ez volt az oka mindennek, kérem!
Amint hozzám ért lángba borultam,
elszabadultak ösztöneim,
tán kísértő démon ült kezein,
ellenállás nélkül karjába hulltam.
Nem néztem erkölcsöt, nem néztem órát,
mindenem átjárta vágy, és öröm,
boldogan sodródtam szenvedélyködön
kétely nélkül habzsoltam szerelem borát.
Így történt, nem másképp, higgyék el nekem,
egy szép napon gyanútlan sétautamon
rám talált - az okát sosem kutatom,
hisz gyönyört fakaszt a szép szerelem!
2013, január 3 - 12:35
#12
próza-4
Tinian - Valahol a helyzet...
- Hová siet ilyen nagyon?
- Nem sietek én, csupán megyek.
- Ez magának csak úgy menés? Az milyen, mikor siet is egy kicsit?
- Nem sokkal gyorsabb ettől. De miért érdekli az én sétálási, sietési szokásaim?
- Annyira nem érdekel, csak gondoltam… mehetünk együtt is, ha már mindkettőnknek egy irányba kell menni. Láttam már többször is, hogy erre indul el, tehát nem lehet véletlen.
- Kérem, ha velem akar jönni, szívesen látom, de akkor is – én csak így tudok menni, ilyen sietve, ahogy maga mondta. Ám tudja mit, szóljon, ha gyorsan találnék menni, és majd fékezek, jó?
- Szólok, ígérem.
- Egyébként, maga hová megy?
- Én, a Hivatalba. Ügyem van velük. Hosszan húzódó, régi, örökölt ügyem. Olyan ez már, mint a fülemüle-per. Ismeri ugye a történetet, a fülemülével?
- Persze, hogy ismerem, hiszen irodalmat tanítok egy iskolában.
- Ó, pardon, ezt nem tudtam! Bocsásson meg, hogy feltételeztem…!
- Semmi baj. Nincs senkire ráírva, hogy mit csinál, miből él, és merre jár.
- Most is az iskolába sie…megy?
- Is-is.
- Szóval nem csak oda?
- Nem kérdez maga néha túl sokat? Oda is, és aztán ha vége a szakkörnek, még megyek egy másik helyre is. Ott is helyettesítek.
- Ne haragudjon, nem akarom én faggatni, csak gondoltam, ha már egyfelé megyünk…
- Maga jött velem egyfelé, ha jól emlékszek! És ne kérjen folyton lófot, akkor inkább tényleg beszélgessünk valami értelmes dologról. Van valami ötlete?
- Vigyázzon, ott egy gödör!
- A francba! Majdnem sikeredett…! Köszönöm.
- Ne köszönje, maga is megtette volna értem – gondolom.
- Ez csak természetes, hiszen emberek vagyunk… remélem. Vagy azok maradtunk.
- Olyan időket élünk, amikor erre már nem lehet hit nélkül válaszolni. Van, aki az volt, de már régen nem az, és van, aki csak most lett az, mert valamikor nem hitték el neki! Még az ismerősei is kételkedtek olykor benne!
- Maradt még jegye, így hónap végén?
- Van még kettő. Egy kék meg egy zöld… nem halok éhen, azt hiszem.
- Az enyém már elfogyott, de kaptam húst. Kihúzom vele a következő jegyekig valahogy.
- Milyen húsa van?
- Ló. Szeretem. Muszáj szeretni, mert ez van, ha örülünk, ha nem!
- Én is megeszem, de olykor egy darab kenyérrel jobban tűrök.
- Barna, vagy fehér?
- Tudja, a konyhán szoktam rá a feketére, a komiszra. Már jobbára csak azt eszem. A fehér megfekszi a gyomromat. Sok benne a kovász.
- Nekem az savat csinál, nem birom megenni se igazán. Persze, olykor nincs más, azt kell enni.
- Látom, a cipőkben nem ismer pardont!
- Valamire legyen kényes az ember. Nekem ez a heppem. Legyen ápolt az ember cipője mindig. Az árulkodik a jelleméről is. Ha koszos, ápolatlan… olyan az ember maga is!
- Az enyém már régen látott pasztát, de azért megpucolom őket… olykor-olykor. Csak a vízellátás akadozik az utóbbi időben. Néha csak annyi jön, ami egy kis leveshez elég. A közállapotok csapnivalóak!
- Na látja, ebben egyetértünk! Nincs tisztességes kiszolgálás a boltokban, az eladók mogorvák, mint azelőtt, és ott csapják be az embert, ahol csak tudják! Az ember soha nem változik meg! „Homo homini Lupus est”
- Hogy micsoda? Már engedtessék meg, de nem értettem az utóbbi mondatát.
- Ja, elnézést. Csak elmerengtem kicsit. Azt mondtam, hogy „ ember, embernek farkasa”… persze, latinul. Tudja ez amolyan szakmai ártalom. Aki tanár, az civilben is az marad, bármennyire is nem akar.
- Így már ismerem én is. És azt kell mondjam: igazuk volt a régieknek, az ókoriaknak. Olyanokat mondtak, hogy annak máig ható igazsága van.
- Nahát! Magát is érdeklik a régi korok, az egykor élt emberek?
- Csak amolyan… amatőr módra. Az érdekességek miatt. Meg volt valami a régi korokban, ami ma már egyáltalán nincs! Kihalt az emberekből, ha egyáltalán valaki ismerte, valaha is!
- És mi lenne az?
- A szolidalitás uram, az együttérzés!
- Á, nehogy azt higgye, hogy az valaha is olyan dolog volt, ami mindenkor, és mindenkire érvényes volt! Az ókor egy barbár világ volt, ahol öltek, raboltak, gyújtogattak… rabszolgák voltak uram! A felsőbb embereknek – akiknek a nevét a mai napig ismerjük – már akkor kiváltságaik voltak. Mégpedig, élet-halál uraiként! A középkor, azt úgyis emlegetjük, hogy sötét. Az is volt. Máglyahalál, inkvizíció, szentnek kikiáltott keresztes-háborúk, ahol úgy hullt az ember, mint az érett kalász. Nem beszélve arról, hogy évekig, évtizedekig állt a perpatvar államok között, mert egyes koronás főknek ez annyira tetszett, hogy eljátszadozhatnak a mások életével-halálával, jó sokáig. És a modernnek kikiáltott újkorok! Gépesített háborúk, ahol az ember már csupán kezelőnek kellett a halált osztó gépek mellé. Géppuska, repülő, bomba, tüzérség, rakéták, atom…! Ezek már nem is farkasra valló tettek voltak! Ebben már az eredő gonosz rejtekezett uram.
- Lefogadom, hogy történelmet is tanít!
- Nem, csupán szeretem – vagy inkább csak szeretném? – tudni, hogy mi, miért és hogyan történt? Aztán, ha már többet ismer az ember, rájön, hogy bizony a történelem tényleg ismétli magát, csak a szereplőket váltogatja. Vannak jellemek, akik újra és újra visszatérnek a porondra, arcot váltva, de rájuk lehet ismerni, teljen el két „fellépés” között bármennyi idő is! És azokat a „nagy embereket”, akik a történelemben igazán „sokra” vitték, egy dolog köti össze: a hatalom! Annak a mámora, ami megszédíti, elvarázsolja őket. Hatalom nélkül egy senkik maradnának, és azt se tudnánk most, hogy egyáltalán a világon voltak valaha! De a nagyság mákonya, a hatalom birtoklása! Csak ne került volna ez mindig olyan sok ember életébe!
- Azt hiszem, igaza lehet. Én nem tudok ezekről ilyen sokat, mert én egy egyszerű ember vagyok önhöz képest.
- Egyszerű?! Ugyan már, olyan ember nincs a földön kedves uram! Minden ember már és más. Ki ebben, ki abban, teljesedik ki élete során. Ha valaki nagyszerűen fest, vagy házakat tervez, netán… profi módon vezet egy autót, az éppen olyan értékű ember, mint aki Nobel-díjas. Persze őt kevesebben ismerik, és valószínűleg csak nekik fog hiányozni akkor, ha már…! Tényleg – ön mivel foglalkozik, ha nem vagyok indiszkrét?
- Egy pillanat, máris válaszolok, csak ezt a kis csomagot leadom itt a kapualjban valakinek.
- Persze, hiszen a dolgokat el kell intéznünk, legyen bárhogy is!
- No, megis jöttem. Mehetünk tovább… tanár úr, ha elfogadja még a társaságomat?
- Ne mondjon ilyet, hiszen egészen jól elbeszélgettünk ez idáig, nem?
- De igen.
- Ott tartottunk, hogy mivel foglalkozik?– ezt kérdeztem öntől.
- Amolyan… jószolgálat féle.
- Ebből él?
- Nem fizet busásan, de kapok néha ezt-azt. Nincs olyan, ami rosszkor jönne!.
- Ez szent igaz! Látja ott az utca közepén azt a nagy vaskerítést - ott az iskola. de azt hiszem, innen már nem jön velem? Örültem a szerencsémnek és legyen máskor is útitársam, ha éppen erre van dolga!
- Isten önnel tanár úr! Élek a meghívásával, ígérem.
…
- Kedves hallgatóink! Most kaptuk a hírt, hogy az ország keleti felében újabb légitámadást hajtott végre a hatalomra törő junta légiereje. A támadás legsúlyosabban Valahoo városát érte. A két éve tartó harcok során ez volt a legpusztítóbb csapás, amit a törvényes kormány fennhatósága alatti területeket érte. A támadásban a helyi középiskola szenvedte el a legnagyobb károkat. Az épület nyugati szárnya szinte, megsemmisült. Az áldozatok száma eléri a harmincat. Egy légibomba telibe találta az épület azon részét is, ahol az iskola történelem szakköre tartott foglalkozást egy helyettesítő tanár vezetésével.
A helyi légvédelmi egységek heves tűzzel elűzték a támadó gépeket! A velünk szövetséges országok kormányai nyilatkozatban ítélték el a barbár terrortámadást!
Időjárás jelentés…
2013, január 3 - 19:56
#13
Próza 5.
Gitka61 - Emlékszel?
- Azt mondtad, menjünk át Piroskához. Nagyon össze van törve, mert súlyos beteg a fia.
- Igen. Emlékszem. Abban a hűvös időben, majd megfagytunk, pedig nem lakott
messze. A házban olyan hideg volt, hogy Piroska egy vastag takaróba burkolózva fogadott minket.
- Megkérdeztük miért nem fűt.
- Valóban! Már kék volt a szája. Ki tudja mióta fagyoskodott. A szája széle remegett, amikor válaszolt.
- Azt mondta, azért nem fűt, mert vizes a kandallója, valahogy beázhatott, és nem gyullad meg benne a fa. Nem ég, csak sír, mint egy kisbaba. Többször próbálkozott vele, de az a hang megrémisztette. Azóta nem merészkedett a kandalló közelébe.
- Szerintem eszelős lehetett az a szegény asszony. Láttad a szemei milyen furcsán, csillogtak?
- Mit is mondott, milyen betegségben szenvedett a fia?
- Már nem emlékszem rá, de úgy rémlik, szanatóriumban élt a fiú.
- Vajon mi lehet most vele? És, hogy van Piroska? Olyan régen történt mindez.
- Amikor elköltöztünk megígérte, hogy eljön meglátogatni az otthonban.
- De nem jött.
- Nem. Nem jött.
- Mintha azt olvastam volna egy újságban, leégett a háza. Nem sokkal a költözésünk után.
- Szegény! Ezek szerint sikerült beizzítania a gyújtóst!
2013, január 4 - 14:55
#14
Vers-8
ermi-enigma - Veled
Apró kis érintés,
elfog a remegés,
felizzó kis parázs
lángoló tűzvarázs
gyorsuló érverés,
föld felett lebegés,
érzéki harapás,
megéledt látomás
elnémult külvilág,
kinyíló szép virág,
széttépett csendélet,
elvérzett szentséged
combjaid tövében,
lüktetek testedben,
sejtjeink olvadnak,
harangok felzúgnak
légszomjad, mámorod,
hátamat felszántod,
magadba varázsolsz,
tüzünkben fellángolsz
öledben meghaltam,
életed megkaptam,
Istenként szeretünk,
életet teremtünk.
2013, január 4 - 15:02
#15
Azonnali kedvenc.....Anyukám!!! Jajj, de jó....
2013, január 4 - 16:24
#16
próza-6
Pszichiátriai kezelés
- Jó napot kívánok! Pszichiátriai Intézet? Szeretném megkérdezni, hogy a Kovács doktor bent van-e már, igaz, hogy az időpontom délutánra szól, de sürgősen beszélnem kell vele. Értem, jó, akkor útba is indulok ha tud hamarabb fogadni.
- Kezét csókolom,ketteske, tudom ám, emlékszem én Önre, tavaly is én kezeltem, óh, minő memóriám van, figyeli drága, emlékszem akkor is azért jött, hogy vonjam el a gondolatait, mert az örökös íráskényszer már az őrület határát súrolja. Netán most is azt szeretné? No rendben, jöjjön csak utánam szintén a kettes számú szobában fogok Önnel foglalkozni, mert ezt a számot már megszoktam Önnel kapcsolatosan. No dőljön végig azon a kanapén ott la', csukja be a szemét kétszer, nyissa ki háromszor, koncentráljon, mindjárt jövök! Fel ne pattanjon nekem a kanapéról, mert azt tudja, hogy nem szeretem. Tavaly is ezt tette és tessék meg is van az eredménye. Újból itt van!
- No de doktor úr, most hová megy? Ne hozza nekem ide azt a csilli-villi zsebóráját, mert darabokra töröm!
- Türelem ketteske, most nem zsebórát hozok, hanem egy gyönyörű szép varázsgömböt, melybe ha bele tekint, plusz még én is bele tekintek az Ön csábos szemeibe, én felállok a székemből Ön felé tornyosulok, no de várjuk ki a végét.
- Doktor úr, ne már, tavaly is itt hagytuk abba a kezelést, mert már tornyosult felém, én pedig azt nem kultiválom még a dokimtól sem, eltűrni meg nem is fogom. Már itt sem vagyok, ha ismételten ezt a gyógymódot akarja alkalmazni.
- Nem, nem ketteske, most nem leszek olyan aktív és gyors, tudja én is szedálva vagyok, hát hogyne, gondoskodnom kell magamról is, hogy észnél legyek, meg mások is gondoskodnak rólam itt az intézetben, no de ne vágjunk a dolgok elébe.
- Rendben van dokikám, akkor megnyugodtam, tegyen velem azt, amit jónak lát, csak szűnjenek már meg ezek a kényszeres dolgok, azt szeretném, ha soha többé nem akarnék írni. Vonja el a gondolataimat örökre!
- Ketteske, most szépen hunyja be a szemét - nem leskelődünk - egy két simítást végzek a pofikáján, a vállain, a melléhez nem nyúlok igérem, bár az is a terápia része lenne, de nem tehetem, inkább lejjebb csúsztatom a kezeimet, ne féljen, nem bántom, érzi amit én?
- Honnan a csudából érezném doktor úr, hiszen már félig-meddig hipnotikus állapotban vagyok, de most kinyitom a szemem!
- Nem nem, nem szabad még, várjon még nem adtam rá az engedélyemet, a fene enné meg magát, most kezdhetem előlről, várjon begombolom a nadrágomat, mindig lecsúszik rólam, tudja, intenzív fogyókúrába kezdtem és ez a vége.
- No csukja be még egyszer a szemét, lágy zenét hall, ugye hallja? Hallania kell, hiszen most tettem be... a CD-t, elmondom a varázsigét háromszor és kivonulnak szépen egymás után csatasorban az elméjéből a gondolatok.
- Meg ne mozduljon, csak szépen, finoman, halkan, mint ahogy a csillag megy az égen, ja, ez nem jó idézet, mindegy, Ön csak lazítson, ne ijedjen meg, egy-két simi-simi a fülcimpájára, ugye ez nem fáj, ettől nem fél, egy kis simogatás a vállára, lejjebb nem megyek, ne féljen, ismételten csúszik ez a rohadt nadrág, de mindjárt kinn lesznek a gondolatok, Ön csak lazítson kedves, máris készen leszünk.
- No de doktor úr, már megint felém tornyosul? Persze, hogy kinyitom a szememet, hiszen érzem a leheletét az arcomon, a fülembe szuszog, tüzes vágyat látok a szemében, őrület szikrája pattod a tekintetében, no engedjen, mert sikítok!
- Sikíthat kedvesem, ez az Intézet már rég bezárta kapuit, én vagyok itt egyedül meg néhány asszisztensem, senki nem hall bennünket. Mondja nem olvas Ön újságot, nem néz TV-t, nem hallgat rádiót, hogy ez az intézmény már megszünt?
- Kovács doki, merre van? Jöjjön csak ötöske, befelé a kórterembe, délutáni injekciózás következik, én a biztonsági szolgálat embere vagyok és Önnek az ötösben a helye, tudja, hogy néhány dokit, a pszichiátriai intézet dokiját itt ápolnak a "külsősök", mert máshol már nincs hely! Ejnye, ejnye, Önt már megint téveszmék gyötrik, már nem praktizálhat, Ön már csak ápolt itt!
- Jajj, de jó, hogy jön kedves biztonsági főnök úr, megmentette az életemet, ki tudja, hogy mit művelt volna velem ez az ember, ha Ön nem lép közbe. Köszönöm.
- Drága Hölgyem, tudom, hogy Kovács doki nagyon beteg, ön csak maradjon itt szépen addig amíg a dokit bekísérem a kórtermébe, mindjárt visszajövök és akkor Ön következik, hogy kikísérjem az intézmény kapujáig.
- De nem kell engem kísérni, ki tudok én menni egyedül is, örök hálám, de engedjen engem utamra.
- Nem úgy van az kisasszony, az a szabály, hogy Kovács dokit szedálom, Ön addig nyugodtan feküdjön vissza a kanapéra, mindjárt jövök, hozom az én gömbömet, mert úgy szól a szabályzat, ha Kovács elfárad, én veszem át a szerepét, elvégzem a gondolat-kirepítő műveleteket és utána távozom a kilencesbe, mert az az én kórtermem, engem ott fognak szedálni.
2013, január 4 - 21:26
#17
próza-7
Kicsi a világ ...
-Jó napot kívánok! Elnézést, hogy megszólítom az utcán, Kisnagy János vagyok. Önt az a szerencse érte, hogy itt és most felkínálhatok egy kihagyhatatlan lehetőséget . Részt vehet a Heti balek kft népszerű és hasznos egészség-megóvó előadásán egy önnek megfelelő időpontban , amit Lopáncsa Lóránt közismert specialista fog megtartani.
- Viccel? A hülyék az út másik oldalán laknak. Hagyjon engem békén!
- Jaj de érzékeny tetszik lenni! Csak egy percet, kérek, hallgassa meg a mondandómat, aztán döntsön!
- Na ég áldja! Mint javasoltam, az utca másik oldalán próbálkozzon ezzel a rossz szöveggel.
- Álljon már meg Kedves! Az én koromban már nem szabad így megfuttatni a szegény embert. Csak egy pillanat, hadd lihegjem ki magam, és máris töredelmesen bevallom az igazságot…
- Nem veszek semmit!
- Félreértett Aranyoskám…
- Az egészségemről is fel vagyok világosítva!
- Jaj nekem! Hát mit képzel rólam! Nem lenne szabad előre megmondanom, de az előadásunk címe éppen ide kapcsolódik: Az egészség és ezotéria. Milyen fontos szerepük van a lelki tényezőknek az egészség megóvásában…
- Remek. A végén még megdumál, Még hogy egészséges ezotéria … ekkora baromságot! Egy spiritiszta szeánszon fognak meggyógyítani ?
- Asszonyom Önnel nem lehet értelmesen beszélni! Nagyon is komoly egészségvédő módszert tanulhat meg az aki fontosnak tartja a saját és családja egészségét… Nem is tudom, minek strapálom itt magam potyára.
- … és a végén kisorsolnak 5 embert a közönségből, akit elkábítanak, és úgy rabolják ki, hogy azt hiszi ő nyert?
- … Hjaaaaaaaaaj …
- Hééé! Mi van magával? Csak nem eszi a fene, képes azt is megjátszani,hogy rosszul van?! Elég ramatyul néz ki… Üljön már le ide a padra! Hívjak mentőt?
- Köszönöm, mindjárt jobban leszek… Kaphatnék egy pohár vizet?!
- Máskor is el szokott ájulni? Iszik maga elég vizet? Evett ma már valamit?
- A szívem vacakol, de muszáj csinálnom ezt a megalázó munkát. Egy százast fizetnek minden emberért, aki elmegy az előadásukra… A nyugdíjam elmegy a rezsire, ebből a pénzből próbálunk megélni az asszonnyal kettecskén.
– A fenébe is, nem hagyhatom itt amíg jobban nem lesz. Ön nyert! Beszélgessünk.
– Nem bánom, úgyis ritkán történik meg, hogy emberszámba vesz valaki.
- Gyerekkoromban a szemben levő házban lakott egy fiú, akit ugyanígy hívtak, de még félig-meddig gyerek volt, amikor disszidáltak – Akkortájt így mondták, ha valaki külföldre költözött.
– Én is sokáig éltem Angliában. Ott szereztem a diplomámat is. Építészmérnökként nem panaszkodhattam, megvolt ami kellett … De a szívem hazahúzott, az első alkalommal, amikor lehetett. Jó döntésnek tűnt húszegynéhány évvel ezelőtt..
- Eszi fene, csak rákérdezek. Jáji, Csiperke utca – Jelentenek ezek valamit Önnek?
- Atyavilág! De még mennyire!!! Ma már senki nem hív Jájinak, pedig szerettem ezt a becenevet… Hadd gondolkozzak egy kicsit…!
– Segítek. Ti laktatok a sarkon, mi a túloldalon a második házban.
– Igen, emlékszem. Osztálytársak voltunk a szembe-sarkon lakó fiúval … ő is János, ha jól emlékszem …
- Igen, ő ma is ugyanabban a házban lakik a családjával.
– Mellettük a Tibiék laktak, ő is osztálytársam volt, és jó barátaim is mindketten… De jó, hogy így eszembe juttattad őket.
– Langyosodik.
– Várj csak! Ne segíts! … A Tibinek voltak testvérei is…
- Sokat játszottunk együtt az utcán „Adj király katonát” meg „színkérőt”… Néha még húszan is összejöttünk a környékről….
– Te vagy a Tibi nővére? Te lennél a Böbe?! Mesélj már, mi van veled? … és az öcsédék? Peti a kisebbik öcsétek, ugye? Mit tudsz a többiekről? Ha ezt Loncikámnak elmesélem! Emlékszel rá is, ugye?!
– Lonci a feleséged?! Nahát! Róla aztán tényleg semmit nem hallottam már közel ötven éve…Nem értem, miért nem mentek el a régi házatokat megnézni?! Sőt vannak többen, akik most is ott laknak, és biztosan örülnének Nektek.
– Tudod Böbém, nem alakultak jól az itthoni dolgok. de ez egy hosszú történet . Remélem lesz rá lehetőség, hogy még beszélgessünk.
- Elszaladt az idő, nekem is mennem kell, de megvan a telefonszámod, keresni foglak. Egy találkozót is megszervezek a régi csapattal – már akit el tudok érni. Tapasztalatból tudom, hogy a gondokat is könnyebb megoldani, vagy elviselni, ha van kivel megbeszélni. A francba is, csak kimondom, nagyon örülök , hogy így összefutottunk, pedig borzasztóan rühellek elérzékenyülni…
- Ne szabódj, Böbe, már régen is csupaszív gyereknek ismertelek. Ki is használtuk alaposan a jó szívedet!
– Ezer éve nem főztem egy jó töltöttkáposztát. Csak úgy, magamnak minek ...?! Szombatra megcsinálom. Várlak Benneteket Loncival.
– Milyen kicsi a világ!
- Mondja valaki, hogy nincsenek véletlenek!
2013, január 4 - 22:09
#18
Érdekes a látvány - jól tükrözi a mondanivalót...
Tetszik!
2013, január 4 - 22:36
#19
Jó vers -tetszik
2013, január 4 - 22:37
#20
Szenvedélyes titkok - jó
2013, január 4 - 22:40
#21
Jó kis útmutatás - nálam dobogós!
(csak csenesen : a hadd jelen esetben két d )
2013, január 4 - 22:41
#22
Tényleg varázs
2013, január 4 - 22:42
#23
Gyönyörű!
2013, január 4 - 22:44
#24
Lüktető, ringó és ringató! Szuper
2013, január 4 - 23:14
#25
A verset olvasva hallom a zene lüktetését, láttatod a táncospárt ahogy együtt él a zenével, és bennem így lett egységes egész.
Lenyűgöztél.
2013, január 4 - 23:22
#26
Sodró lendületű, lüktető jó kis írás.
Gratulálok.
2013, január 4 - 23:27
#27
Ötletes, jó humorú írás. Szerettem olvasni.
2013, január 4 - 23:32
#28
Tartalmas, figyelmet érdemlő írás. Külön érdeme, hogy elgondolkoztató, mély mondandót hordoz.
Nálam dobogós.
Gratulálok.
2013, január 5 - 11:12
#29
Fordulatos, érdekes írás. Tetszik a történet, a karakterek, és nem utolsó sorban élvezettel olvastam elejétől a végéig.
2013, január 5 - 02:03
#30
Egy bizonyos társadalmi rétegre asszociáltam remek prózádat olvasva. Én úgy gondolom, hogy megfelel a lövetelményeknek, melyet Imre meghatározott.
Szeretettel gratulálok!
Úgy érzem, hogy nálam ez a próza nyerő!
Évi
2013, január 5 - 02:05
#31
Érdekes megoldás, azt tudom írni amit Évike, hogy a foma összhangban van a mondanivalóval.
Szeretettel gratulálok!
Évi
2013, január 5 - 02:09
#32
Minden kritériumnak megfelelő verset olvashattam Tőled, szeretettel gratulálok!
Évi
2013, január 5 - 02:11
#33
Nagyon jól alkalmazod versedben a kereztrímeket, csodálatos a ritmus, igazi erotikus mondanivaló.
Gratulálok szeretettel:
Évi
2013, január 5 - 02:15
#34
Remek vers, szerelmes, vágyakozó, erotikus - nem túlságosan, de pontosan annyi van benne amennyi kell - szeretettel gratulálok, maximálisan elnyerte a tetszésemet.
Évi
2013, január 5 - 02:17
#35
Írásodban a humor fogott meg!
Szeretettel gratulálok: Évi
2013, január 5 - 02:18
#36
Szeretettel gratulálok, tetszett a prózád!
Évi
2013, január 5 - 02:22
#37
Tetszik ez a vers, csak nem eléggé szerelmes.
"Lassan összefonódva ágyra roskadunk", a szerelem olyan csodálatos érzés, véleményem szerint nem illik ide ez a szó, hogy roskadunk.
Szeretettel gratulálok!
Évi
2013, január 5 - 02:24
#38
Csillog, mint egy gyémánt!
Szeretettel gratulálok!
Évi
2013, január 5 - 02:29
#39
Tetszik, de lehetne szerelmesebb, vágyakozóbb, erotikusabb, de ha azt vesszük figyelembe, hogy nem mindenkinél egyformán ég a szerelem tüze, mert nem, ahány ember annyiféle szerelem...
Gratulálok szeretettel: Évi
2013, január 5 - 02:36
#40
Gratulálok, jó vers!
Szeretettel olvastalak!
Évi
2013, január 5 - 12:00
#41
Szavazatom a következő:
Versek:
I.4
II.3.
III.8.
Prózák:
I.1.
II. 7.
III.5.
Szeretettel gratulálok minden kedves Cinke-társamnak akik részt vettek a játékban. Meg kell, hogy mondjam amennyire ódzkodtam ezen feladat végrehajtásától, annyira élveztem a végére. Jó ötlet volt ezt így csinálni, majd tapasztalni fogják az eheti győztesek is a jövő héten!
Senki ne veszítse el a kedvét, ez egy szuper "játék", mert az!
Szeretettel: Évi
2013, január 5 - 12:42
#42
Remekül adtad vissza a stílust. Bár hallgatni is nehéz a hasolnó párbeszédeket, olvasni sem volt könnyű, ezért nekem kicsit sok volt. Különösen tetszett a barátnő, ahogy szakaszról, szakaszra próbálta Margitot csitítani. Érződött a szeretet, a gyengédség belőle. Nagyon tetszettek az átmenet nélküli témaváltások.
Gitka
2013, január 5 - 18:03
#43
Szépen megírt öröm, és mámor. Könnyed, sehol semmi görcs..
2013, január 5 - 12:51
#44
Tetszett! ...Igazán nem is tudok mit írni hozzá. Úgy ahogy van remek.
Gitka
2013, január 5 - 18:07
#45
Csatlakozom véleménydhez!
Gitka
2013, január 5 - 14:07
#46
Gratulálok prózádhoz, gyors fordulatok, pörgő stílus, bár egy kicsit kevesebb párbeszéddel - nem sokkal - jobban érzékelhető lett volna a mondanivaló, de így is REMEK!
Szeretettel gratulálok: Jani
2013, január 5 - 14:08
#47
Gratulálok!
Ez a vers és forma önmagáért beszél!
Szeretettel: Jani
2013, január 5 - 14:10
#48
Lelki szemeim előtt látom ezt a tangót táncoló szerelmes párt.
Gratulálok, nagyon tetszett.
Szeretettel: Jani
2013, január 5 - 14:12
#49
Gyönyörűséges!
Nem is tudok ettől szebbet írni. Gratulálok!
Szeretettel: Jani
2013, január 5 - 14:15
#50
Egyszerűen szép, üde, játékos!
"Gyere, megyek veled, hová? Majd Te tudod.
Én csak követlek, az utat... te mutatod!
Gratulálok!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Legújabb irodalmak
| Típus |
Cím |
Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Irodalom | A liget..... | Csendfélhagnjai | 1 | 2012/05/08 - 20:49 | 2012/05/13 - 18:51 |
| Irodalom | ma megint | se | 8 | 2008/11/25 - 11:21 | 2008/11/27 - 00:26 |
| Irodalom | Nyolc nap | Mo Mo | 2 | 2009/05/15 - 07:04 | 2009/05/16 - 04:50 |
| Irodalom | Álomkeringő | Eti49 | 5 | 2010/04/18 - 23:55 | 2010/04/19 - 21:08 |
| Irodalom | Csak a szél.,, | Eti49 | 4 | 2010/04/27 - 21:28 | 2010/04/29 - 08:52 |
| Irodalom | Fájó érzés | Eti49 | 3 | 2010/05/14 - 15:00 | 2010/05/17 - 22:28 |
| Irodalom | HUMANISTA, ADD A VÉRED ! | Katona Béla György | 1 | 2012/09/02 - 00:22 | 2012/09/02 - 13:55 |
| Irodalom | Szerénység,,, | Eti49 | 5 | 2010/05/05 - 22:02 | 2010/05/06 - 22:49 |
| Irodalom | VÁGY.. | Eti49 | 9 | 2011/04/21 - 18:08 | 2011/04/24 - 22:50 |
| Irodalom | GYŰRÖTT PÁRNA.... | Eti49 | 9 | 2011/04/25 - 22:12 | 2011/04/27 - 13:38 |
| Irodalom | Vártam rád | szhemi | 10 | 2013/03/28 - 19:57 | 2013/04/22 - 13:49 |
| Irodalom | Kedvencem az Ősz | Eti49 | 11 | 2010/05/11 - 22:19 | 2010/05/14 - 23:33 |
| Irodalom | Gyász | Ozirisz | 2 | 2012/05/20 - 09:00 | 2012/05/23 - 16:59 |
| Irodalom | A nő csak azért | Attila József | 12 | 2010/11/16 - 12:35 | 2010/11/18 - 10:08 |
| Irodalom | Diploma osztás a temetőben | Nagy Vendel | 2 | 2017/06/19 - 17:02 | 2017/07/13 - 10:04 |
Legújabb hangzóanyagok
| Típus |
Cím |
Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Audió | Áprily Lajos: Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek | Judit | 2 | 2014/11/30 - 23:35 | 2014/12/01 - 18:38 |
| Audió | Barnabyy Nyár | Judit | 2013/05/27 - 21:28 | 2013/05/27 - 21:28 | |
| Audió | Barnabyy: Ha jössz hozzám... | Judit | 4 | 2014/07/11 - 21:16 | 2014/07/15 - 20:16 |
| Audió | D. Nagy László - Köszöntsd a fényt | D. Nagy László | 7 | 2012/01/29 - 21:27 | 2012/02/05 - 21:40 |
| Audió | Domokos Edit Ámor nyila nem talált | Judit | 4 | 2011/08/07 - 01:33 | 2011/08/10 - 21:52 |
Legújabb fórumtémák
| Típus |
Cím |
Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Fórumtéma | Vers és prózaverseny 2013.04.23 - 2013.04.28. | Tiszai P. Imre | 1 | 2013/04/24 - 00:01 | 2013/04/26 - 12:29 |
| Fórumtéma | 1 hét = 1 történet / A tavasz dala | anyatka | 21 | 2010/11/20 - 19:48 | 2012/06/04 - 23:20 |
| Fórumtéma | I. CINKE Adventi irodalmi túra (némi forralt borral) | anyatka | 2 | 2012/12/05 - 11:01 | 2012/12/08 - 22:50 |
| Fórumtéma | "Nyitott kapuk" pályázat, versmegmérettetés | prayer | 28 | 2013/05/18 - 07:58 | 2013/07/03 - 16:18 |
| Fórumtéma | "verselvtársak" | zsuska | 14 | 2012/12/01 - 22:21 | 2012/12/02 - 21:14 |
| Fórumtéma | ...ahogy nem szabad... | Taygeta | 8 | 2010/12/09 - 23:32 | 2011/01/08 - 17:34 |
| Fórumtéma | 1% Adó felajánlás | prayer | 14 | 2011/02/02 - 13:39 | 2013/03/23 - 00:14 |
| Fórumtéma | 2009 Antológia DVD melléklet | femis | 32 | 2009/09/18 - 07:48 | 2009/11/24 - 13:20 |
| Fórumtéma | 2009 Radnóti év | femis | 22 | 2009/01/24 - 10:12 | 2009/02/27 - 14:42 |
| Fórumtéma | 2016 évi rendezvények | capek | 17 | 2016/01/14 - 11:27 | 2016/08/07 - 16:47 |
Friss blogbejegyzések
- Inner Galaxy - Jazz, Nu Art, Indie, Electro, Bossa Nova & Moombahton Album
- "Night & Jazz" ~ 30 minutes Jazz & Swing Album
- Kávé és Jazz ~ Lo-fi Jazz Cover | Pihentető dallamok meghitt pillanatokhoz
- Kreatív kézműves foglalkozások kicsiknek és nagyoknak!
- ☕ Paris Café Jazz ☕ ‖ 30 minutes relaxation
- Kiáradás
- Cosy & Sweet Jazz Album ‖ 30 minutes relaxation
- Őszi rapszódia - 60 perces zenehallgatás - zongora, hegedű
- Kreativitás,- és inspirációfokozó zene íróknak
Legújabb rendezvények
| Típus |
Cím |
Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
|---|---|---|---|---|---|
| Rendezvény | "A szeretet útján" Adventi műsor | prayer | 2013/12/09 - 08:04 | 2013/12/09 - 08:04 | |
| Rendezvény | "Állati vidám versek" Kuncz László előadásában | capek | 2016/01/29 - 17:00 | 2016/01/16 - 13:18 | |
| Rendezvény | "Egy sufni festő portékái" Deák Anikó kiállítása | capek | 2015/09/17 - 11:49 | 2015/09/17 - 11:49 | |
| Rendezvény | "Filléres emlékeink" Kiállítás megnyitó 2012. November 8. | prayer | 2012/11/01 - 20:52 | 2012/11/01 - 20:52 | |
| Rendezvény | "Hol a boldogság mostanában" - CINKE est | prayer | 2012/02/27 - 22:44 | 2012/02/27 - 22:44 |
Friss hozzászólások
3 hét 4 nap
3 hét 4 nap
3 hét 5 nap
3 hét 6 nap
4 hét 2 óra
11 hét 6 nap
13 hét 5 nap
13 hét 5 nap
16 hét 3 nap
17 hét 5 nap