próza-3

Dóra - Bárjelenet

- Jó napot! Megengedi, hogy leüljek ide maga mellé, a szabad székre? Kellemes ez a kis bár.

Szörnyű a hőség odakint, úgy éreztem, nem bírom ki hazáig, csak ha beugrok valahová, ledönteni egy pohár hideg sört. Bocsánat, hogy ennyire udvariatlan vagyok. Meghívhatom egy italra?

- Ahogy elnézem, ön már mindent megválaszolt helyettem. Helyet foglalt, mielőtt rábólintottam volna, gondolom már azt is kitalálta, hogy mit szeretnék fogyasztani.

- Elnézését kérem, nem hittem, hogy ezzel ilyen komoly lelki traumát okozok.

- Pedig igen. Ahhoz joga van, hogy leüljön a szabad székre, hiszen nem fizetek érte bérleti díjat, de úgy gondolom, nem vagyok köteles önnel beszélgetni, így aztán megkérem, hogy a sörét az én társaságom hiányában szíveskedjen elfogyasztani.

- Annyit még szeretnék megkérdezni. Zavarja, ha hangosan kortyolom, vagy próbáljam meg lehetőség szerint, nyelés nélkül ledönteni a torkomon?

- Még humorosnak is gondolja magát, pedig inkább szerfölött szemtelennek mondanám.

- Miért ilyen tüskés? Talán vár valakire?

- Csupán a gondolataimmal szeretnék kettesben lenni, egy hímsoviniszta alak viszont igyekszik keresztbe húzni a számításaimat.

- Ja, értem. Ide várja a gondolatait? Általában bárokban találkoznak? Na, lám…mosolyog…

Lehet, hogy mégsem talál annyira bosszantónak?

- Nem sikerült észrevennie, hogy ez egy kínos vigyor? Miért gondolja magáról, hogy átkozottul ellenállhatatlan? Talán azért, mert negyvenfokos hőségben is öltönyben feszít, és úgy néz ki, mint akit skatulyából húztak elő? Gondolom a nők többsége a lábai előtt hever, így fel sem merül önben, hogy egy-kettő azért akad az ellenkező nem képviselői között, akiket nem tud az első tíz percben lehengerelni.

- Lehengerelni? Eszem ágában sem volt, nem vagyok én sem szobafestő, sem útkarbantartó.

Egyébként is kedves hölgyem, ön annyira jól fest, pontosabban annyira jól kifestette magát, hogy vétek lenne bármilyen egyéb beavatkozás az arcán.

- Ez ismét elég cinikusan hangzott. Komolyan az a célja, hogy a ragacsos martinim a divatos zakóján kössön ki?

- Nos, amennyiben vállalja, hogy a nyakamon maradt cseppeket a saját, kívánatos ajkával lecsókolja rólam, akkor nincs ellenvetésem.

- Határtalan a szemtelensége! Vegye le a kezét a combomról, mert azonnal sikítok!

- Miért hisztériázik? Szegény anyám mindig is mondta, hogy ne álljak szóba szőke nőkkel. Azt hiszik, hogy annyira szexik, amint belépnek az éléskamrába, a kolbászok azonnal felfelé állnak a rúdon.  

- Nem szeretnék az édesanyjáról így ismeretlenül bármilyen véleményt is formálni, de ahogy magát elnézem, a szegény jelző sajnos igenis helytálló. Remélem van testvére, aki némileg kompenzálja a maga miatt ért szerencsétlenségért.  

- Bizony, van egy helyes, okos, intelligens, és véleményem szerint mostanra már igen éhes bátyám, akit ma estére vacsorára hívtunk, tehát kérem lötykölje be a maradék martiniját, fogja meg szépem a kezem, és bandukoljunk hazafelé.

- Eszem ágában sincs játszani a szerelmes házaspárt, mikor annyira bunkó voltál, hogy még be sem mutatkoztál! Mellesleg a kolbászos hasonlat miatt erőteljesen gondolkodom, hogy ma este inkább anyámnál alszom.

- Na, jó…tudom, hogy nem haragszol, a mosoly most is ott bujkál a szád szegletében. Tudod mit? Engesztelésképp hozhatod magaddal a gondolataidat is…jaj, istenem! Mit meg nem teszek érted! Azt hiszem, ezt az üzletet még komolyan megbánom.

- Itt a kezem, te majom, mehetünk! Ennél több érintkezésre ma este véletlenül se számíts! Cserébe viszont tiéd a vacsora utáni mosogatás gyönyöre.  

-Bár, tiltakozhatnék! Ezt a jelenetet kedvesem, most te nyerted.