Dalolj poéta - vagy dúdold halkan
azt a dallamot mi lelkedben ébred,
mondd ki a szót, vagy csak gondolatban,
magadban adj ritmust, vagy talán érezd,
hogy mi az, mi visszhangot kelt benned,
miként dicsér egy lángoló éjszaka,
szeretőd ölében mint ég tüzed,
aztán nyugalom, már rád simul karja.
 
Dalolj poéta - vagy nem is - üvölts,
üvöltsd világgá fájdalmad, könnyebb lesz,
karcos vörösbort kapj kezedbe. tölts
és igyál, jó néha szállni, nem kellesz
Istennek, a Fiúnak, te magad vagy
mindkettő, szegezd keresztre tested,
érezd, véred folyik, a világ elhagy,
ördög markába csapj, övé a lelked.
 
Dalolj poéta - de nem is - hallgass,
nem kell már a szó, a halottak csendje,
némaság fon rád hálót, csak zavarsz,
hallgass hát, az öreg temetők kertje
dalokat rejt, ülj egy padra és hallgasd,
lelkedben mint szól a dallam, elringat,
tűrj, ne lázadj, soha ne "kiálts farkast",
örök az éjszaka, hajnal nem pirkad.