VERSTANI APRÓSÁGOK / Tiszai P.Imre

42 válasz [Utolsó bejegyzés]
Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Marie Marel engedélyével az elábbi tanulmányt másoltam ide. Ez az ő munkája. Köszönetet mondok érte.

 

A verstan alapfogalmai

Mi a vers?
A legtöbb ember számára a kérdésre a válasz egyszerű: a vers rímes, rövid sorokba tördelt szöveg.

Ez azonban nem ilyen egyszerű. Hiszen a vers például akkor is vers, ha folyamatosan egymás után írjuk a sorokat a lap szélétől a lap széléig és fordítva: a próza akkor is próza marad, ha csak az oldal közepére szedik. Tehát a külső megjelenési forma csak megkönnyíti a vers felismerését, de nem határozza meg a verset.

A másik említett szempont, a rím. Valóban, a versek nagy százalékára jellemző a rím, mégsem tekinthető kizárólagosan jellemző dolognak. Vannak olyan versek, ahol nincs rím.

Mi tesz akkor egy verset verssé?
Figyeljük csak meg például ezt a két József Attila sort:

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik
(József Attila: Flóra 1.)

A gyakorlott versolvasó önkéntelenül is tagolja, így:
Roskad a | kásás | hó, csepe- | részget a | bádoge- | resz már,
Itt a szótagok hosszúságának és rövidségének jut a fő szerep. A hosszan vagy röviden ejtett szótagok közti időkülönbség hoz létre valamilyen törvényszerűséget, valamilyen visszatérést.

Ez a visszatérés, a nyelvben levő hangtani elemeknek észlelhető törvényszerűsége:
* lehet az azonos vagy hasonló hangzású szótagok visszatérése (a rím)
* lehet a szótagok hangsúlyosságának és hangsúlytalanságának valamilyen rendszere (ütem)
* lehet a szótagok hosszúságának és rövidségének különbözeteiből származó rendszer (verslábak)

A vers tehát a nyelvben lévő hangtani elemeknek észlelhető törvényszerűség szerint való visszatérése.

(Versnek csakis az akusztikus visszatérésen alapuló szöveget mondjuk, így a "szabadvers" műfajilag költemény ugyan, de (helytelenül meggyökeresedett neve ellenére) verstanilag (prozódiailag) nem vers.)

A verstan
A verstan tudománya a nyelvi elemek verssé válásának törvényszerűségeit kutatja, s rávilágít a versek szövegének akusztikai összefüggéseire.
Mivel minden nyelvnek sajátos hangsúlyozási törvényei vannak, így ahány nyelv, annyi verstan.
A mi nyelvünkben szinte minden olyan verstani jelenséget vissza lehet adni, ami csak európai nyelvekben előfordul.
Amikor verstanról beszélünk, akkor elsősorban mérhető és számlálható jelenségekről beszélünk.
A sorok, a sorokban a szótagok száma
például megszámolható.
A szótagok hosszúsága a kiejtés során finom műszerekkel mérhető.
Ezek a dolgok fizikai és számtani tények.

A verstan ágai:
* A rímeléssel és a versalakzatokkal foglalkozó vizsgálódások
* prozódia (a szöveg hangtani hullámzásával foglalkozó tudomány)


A vers atomjai és molekulái
Minden vers szavakból, minden szó szótagokból áll. Bár a szótag tovább bontható még hangokra, de a vers hullámzása szempontjából közömbös, hogy milyen minőségű hangok hullámzanak. Így a legkisebb egység, amely befolyásolja a vers lüktetését: a szótag.

A vers lüktetését az a tény adja, hogy a szótagok különböző tulajdonságokkal rendelkeznek.
1. Egy szótag a szóban elfoglalt helyzete szerint lehet
* hangsúlyos
* hangsúlytalan



Azt a versegységet, melyben hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok kapcsolódnak össze, ütemnek nevezzük. (A magyaros verselés jellemzője az ütem és a rím együttes használata.)
A magyaros verselés egysége az ütem. Egy ütem egy hangsúlyos szótagból és a hozzá tartozó hangsúlytalan szótagokból áll. Fülünk legfeljebb négy szótagot tűr egy ütemben. (Tehát a leghosszabb ütemben egy hangsúlyos és három hangsúlytalan szótag van) Az ütem végén önkéntelenül is igen-igen rövid szünetet tartunk. Az ütemek időbeli hossza egyenlő A versek óriási többségénél az ütemek azonos szótagszámú sorokban rímelnek össze.

2. Tudjuk, hogy a kiejtés időtartama szerint lehet: A szótag hosszúságát alapvetően a benne lévő magánhangzó hosszúsága határozza meg
* hosszú az a szótag, amelyben vagy hosszú magánhangzó van (ház, néz, ró, kéz), vagy rövid magánhangzó és utána egynél több mássalhangzó van benne. (talpra: a szó első szótagja az előbbiek szerint hosszú)
* rövid az a szótag, amelyben a magánhangzó rövid és utána legfeljebb egy mássalhangzó áll. (kar, fel, mar)



Azt a versegységet, amely a hosszú és a rövid szótagok különbözőségére épül, verslábaknak nevezzük.
A hosszú szótagot a verslábon belül vízszintes vonással, a rövid szótagot felül nyitott félkörrel jelöljük.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.
tamiska képe
tamiska
Offline
Csatlakozott: 2008/10/15

...Tiszai P. Imre!

Figyelemmel  olvastalak, hasznos volt, köszönöm.

TáMi

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Támi...nem engem olvastál....én csak "postás" voltam.....Mosoly



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Szívesen olvastam most újra, mindig tanulok valamit Imre Mosoly

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

Kapcsos Károly Rézi képe
Kapcsos Károly Rézi
Offline
Csatlakozott: 2010/04/13
Nos kedves Imre,elmélyülten olvastam az útmutatót és biztos vagyok benne,hogy még visszatérek.
Üdvözlettel,Béla/Rézi/

Csak halkan,mert így is üvöltés az élet.Üdvölettel.Béla/Rézi/

 

Katona Béla György képe
Katona Béla György
Offline
Csatlakozott: 2009/12/12

Remekelek-remekelek... Remek verset szerkesztgetek -Mek-mek mek! MEKK

Csak a szél rezgette meg a függönyt

 

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

KBGY....

"A tökélesítést magán kell kezdenie az embernek, nem másokon."

(Jevtusenko)



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Kandrács Róza képe
Kandrács Róza
Offline
Csatlakozott: 2013/06/27

Remek fórum..sokat tanulhatunk belőlle. Köszönet érte. Be vallom az én írásaim nem profi művek. De az én "gyermekeim" ,remélem közhelyekkel is elfogadhatók. Tisztelettel..Roza

Kandrács Róza

A múlt elmúlt,a jelent éld,a jövőd titok-de te is irányíthatod.

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

KÖZHELYEKRŐL - KLISÉKRŐL

(Kovács Ágnes "összegzése")

 

A közhely vagy klisé általában olyan kifejezés (szó, szókapcsolat), amely a gyakori használatban elveszítette hatását, erejét. A nyelvi változással a korábban esetleg újszerű, meglepő szófordulatok közhelyessé válhatnak. Mivel a nyelv állandó változásban van, nem is olyan könnyű megmondani, mi minősül egy adott időpontban közhelynek. Sajnos, tanácsot adni sem könnyű, hogyan kerüljük el a közhelyek használatát versíráskor. Mivel nincs egzakt definíció, csak a nyelv alapos ismerete (műveltség) segíthet a ráérzésben: mi klisé és mi nem az. Ráadásul, ugyanaz a kifejezés szövegkörnyezettől függően lehet közhelyes, kerülendő vagy akár meglepő, újszerű.

No, de mi a baj a közhellyel? Az, hogy még a legjobb szándékkal írt verset is agyoncsapja. Az elcsépelt kifejezések használata azt a benyomást kelti az olvasóban, hogy az író, meg akarván úszni a munkát, a legkézenfekvőbb, legegyszerűbben elérhető elemeket választja ki a nyelvi eszköztárból. Magyarán, sekélyessé válik írása. A közhely, persze, legtöbbször igaz, sőt még szép is, azonban erejét vesztett kifejezés, így a művészi hatás és a gondolati mélység rovására megy. Köztudott, hogy a lírában nincs új a nap alatt (no, ez egy közhelyszerű kifejezés pl.), évezredek óta ugyanarról szólnak a versek: az egyénről, az Emberről, Istenről és ezek egymáshoz való viszonyáról. Ebből a szempontból a lírai témák szinte mind közhelyesek, ezért különösen fontos, hogy a kifejezésmód eredeti legyen – és az adott kor emberéhez szóljon, az adott kor nyelvén.

Természetesen nem arról van szó, hogy a ló másik oldalára esve zsúfoljuk tele műveinket egyénileg alkotott szavakkal – bár ez sem tilos –, de mindenképp törekedjünk úgy szólni, ahogyan még senki. Vágó Márta írja József Attiláról szóló könyvében, hogy a költő kifejezetten tudatosan foglalkozott ezzel a kérdéssel. Egyetlen meglepő és eredeti költői kép el tud vinni a hátán egy egész verset, méghozzá úgy, hogy körülötte csupa hétköznapi szó és mondat van. Ilyen például Pilinszky ’kockacsend’-je vagy ’plakátmagány’-a, Radnóti ’fölöttünk fú a förtelmes halál’-ja. Gyakran esnek a versírók abba a hibába, hogy költői képekkel (főleg jelzős szerkezetekkel) zsúfolják tele a versszöveget, talán azért, hogy minél líraibbnak érezhessék azt. Viszont ezek szoktak általában rendkívül közhelyesek is lenni.

 

Sokak által gyüjtött legkirívóbb közhelyek:

múltba nyíló ajtó, feledés homálya, halovány fény, néma kiáltás (ez ráadásul értelmetlen is), elvetélt remény, vetít az emlékezet, viruló ajak, rózsapiros orca, vágyódó szemek, távoli horizont, mosolygó napsugár, édes kín, fájón gyönyörű, szikrázó víztükör, selymes szellő, viruló szépség, halálos ölelés, ölelő kar, tarka virágágy, illatozó bimbók, pokoli fájdalom, áradó szerelem, verdeső szív, csorduló patak, Bús melódia, rögös út, lágy dallam, Megtöri a varázst, sötét felhők, súlyos szavak, az élet megpróbáltatása, elhagy a remény, szemed ragyogása, könnyáztatta arcom, hűs cseppjei, Kéklő égbolt, nyári napsugár, meseszép álmom, forrón átkarol, sugárzó arc, vágyunk tüze, tajtékhullám, elsodor a szél, szívemet égeti, bús lélek, üvöltés csendje, csendes fohász, haldokló lélek, ellobbant gyertya, csillámló tűzfal, kongó üresség, ballagó vándor, csendes fájdalom , 
kibuggyanó, hulló, csillogó, felszáradt stb. könnyek,
szürke fellegek, rozsdás sínek, rózsaszirmok, dallamok, könnyes szerelem, felsír, sír, patakzó köny

és még lehetne folytatni.

 

Saját véleményem:

Sajnos az Ági cikkét olvasva rájöttem, hogy bizony nálam is nem egyszer belopóznak a közhelyek az írásaimba. Miért is? Mert valami nagyon-meghatót, nagyon-szerelmeset, nagyon-fájdalmasat stb-t akarok írni és hát lusta kutya vagyok "dolgozni" is. Elő a már bevált "dolgokkal" és három perc alatt összeállt a vers. Tehetség hiánya? Lustaság? Igénytelenség? Vagy mindegyik?

Gondolkodjatok el a fent leírtakon, meglehet saját írásaitokban is találtok példákat és a jövőben - ha írtok - ezek a szempontok ott "motoszkálnak" a fejetekben és talán szebb dolgaitok - dolgaink - születnek.

Jó alkotást mindenkinek.

Imre



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Imre kedves!

Én kifejezetten szeretem a közhelyeket, talán ezért is nem szeretnék a bányászbéka alatti szintről - egyelőre - feljebb lépni. Nincsenek olyan ambícióim, hogy a költészet "létráján" feljebb lépjek. "Tehetség hiánya, lustaság, igénytelenség, vagy mindegyik". Hogy ha valakinél az a motiváció, hogy igen is én ha törik ha szakad, költő leszek, akkor ez igaz.Mert aki igazán költővé szeretne érni, az ne legyen lusta, igénytelen, hát a tehetség az adott (vagy nem) Miért? Olvastam én olyan verset - nem mondom, hogy hol -, hogy a tehetségnek ici-pici szikrája sem volt fellelhető, tele volt közhelyekkel, igaz, hogy verstanilag (is) egy nagy nulla volt, mégis "tetszett", hát hogy kinek, a fene sem tudja, valaki(kiknek) akik oda juttatták, biztosan. Lehet, hogy ez is szubjektív? Már mint a közhelyek, hogy ha elvonatkoztatunk a verstantól. No de már ez nem az a téma.

Összességében én úgy gondolom, hogy aki igazi költővé szeretne érni, tartsa be a szabályokat és egy kis tehetséggel párosulva biztos, hogy sikereket fog magáénak tudni.

Érdeklődéssel olvastam.

Szeretettel: Évi:)

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Évi...aki verset  ír az valahol már a költészet világába tartozik...a tehetség pont ott mutatkozik meg, hogy képes észrevenni a "még szebb és jobb" kifejező formát, tartalmat egy-egy gondolatra.

Hogy is magyarázzam ezt meg? Megpróbálom: létezik a legó, ahol különböző két dimenziós darabokat rakunk össze és kialakul egy valami ami tetszetős és sikerélmény. Ez kb megfelel a költészetben a tehetség jelenlétének úgy értve, hogy a már mások által kitalált panel-közhelyekből összerakjuk a verset. Piszkosul "fülbemászóan" hangzik, megdobogtatja a szíveket, tán még könny is csordul...hiszen a csobogó patak parján a naplemente szép fátyolos sugaraiban a madarak dalát hallgatva, a mezei virágok színpompás táncát látva, egymás karjába omolva, a csókok édes ízét ajkunkon érezve, testünket a szerelem lázával simítva a másikra...stb..stb...stb....egy álomvilágban repülünk. Te is én is egy "vastapsos" ilyen verset két perc alatt megírunk. És ez vers?.....Nem. Ez csak arra jó, hogy a "közönségszavazatoknál" gyüjtsük a voksokat. De ezért írunk?

A második lépcső a Rubik-kocka féle játék. Ahol már kevés az, hogy pár mozdulattal összeférceljünk darabokat és majd az szép lesz. Itt már gondolkodni is kell, látni a TÉRBEN, bizonyos alapszabályok mentén már alkotunk is, de még mindig mások elvei alapján. Ez lenne valahol a "kortárs-költészet", ami nívós, elismerést érdemlő és kitartó munkát követel a tehetség mellett. Itt persze már nagyobb adag tehetség kell mint az elsőnél. De ezekből a "költőkből" se lesznek majdan érettségi tételek. Nagyon kevesek neve marad fenn az utókornak. Felejtésre ítéltek. Talán ez az a szint ahová TE és én is eljuthatok valamikor (bár önmagamban kételkedek..nincs esélyem erre).

A harmadik fokozatba már azok tartoznak - hogy a példasornál maradjak - akik nem rakosgatnak, forgatnak...hanem ők azok akik feltalálják a "legót" a "kockát"....nos..nem tudom Pilinszky óta ír-e valaki azon a szinten, hogy tényleg a neve hallatán is izguljanak majd egy magyar értettségin. Van pár embernek rá esélye, de nagyon kevesen vannak. Az általam látogatott irodalmi portálokon négy ilyen emberrel találkoztam.

Ne hidd azt, hogy az aki igazi költeményt ír az nem találja meg a hangot az olvasókhoz....nagyon is....nem csak olcsó panelekkel lehet azt elérni.

Még egy összehasonlítás: a 3+2 együttes és Presszer Gábor zenéje. Van különbség? Van. Nos a versek között is ugyanez a helyzet. Ha önmagunknak is merünk egy mércét állítani akkor ne a 3+2 legyen az, hanem Presser Gábor..

Remélem nem írtam semmi sértőt. Ez csak egy beszélgetés.

Üdv

Imre



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

mickey48 képe
mickey48
Offline
Csatlakozott: 2009/01/30

Köszönöm Imre!

Ezt is eltettem, mint mindegyiket.

 

Üdvözlettel - Miki

Szívemben a nyár sosem ér véget.

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Én köszönöm Miki.....én is sokat tanultam ebből....remélem mások is olvasták.....hasznunkra van.....itt is köszönöm még egyszer Marie Marelnek, hogy felhasználhattam...

 

Mosoly



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Az írásjelek használata a versben—beszélgessünk róla

Marie Marel cikke:

Egy éve írogatok intenzíven verseket. Nagyon sok mindent tanultam közben másoktól és sok mindenre rájöttem én magam. Örülnék, ha beszélgetnénk ezekről a dolgokról, ki hogy látja.
Most épp az írásjelek használatáról a versben.
Nekem először Für Janó mondta azt, hogy túl sokat használok belőlük. Először, be kell vallanom, nem értettem pontosan mire is gondol, hiszen meg voltam győződve róla, hogy helyesen használom őket. Mosoly
Lassan azonban megértettem. Ő sokkal előrébb jár azon az úton, amire én épp hogy csak ráléptem. De remélem, tanulékony vagyok.

Szóval először is számtalan pontot használtam, egymás után………. Így. J
Azt hittem, hosszabb szünet csak így fejezhető ki.
Ma már tudom, elég három pont is, bőven. A szabály szerint: " Három pontot teszünk a gondolat befejezetlenségének jeléül".
Sőt, sokkal hatékonyabb például az utána következő, általunk fontosnak tartott gondolat hangsúlyozására a kettőspont. Az ugyanis okvetlenül megakasztja az olvasást, megtorpanunk olvasás közben. És már el is értük a célunkat. De a kettőspontról majd később.

A vesszőkről is ejtsük pár szót. Nem hiszem, hogy úgy kellene őket használnunk, ahogyan azt nyelvtanból tanultuk. Persze, eleinte nem árt. De a verssor végére csak azért, mert a sor végére értünk, indokolatlanul ne tegyünk. Ha a gondolat áthúzódik a vers további soraiba, akkor pedig semmiképpen se. Azt mondanám, hogy ha hangosan elolvassuk, érezni fogjuk, hogy hol kell az a kis levegővételnyi szünet, amit a vessző jelképez. Ahol elválik két gondolat, csak oda tegyünk vesszőt. Ellenkező esetben nagyon szétszabdaljuk versünket és veszít hatásából.

Azután a kérdőjelek. Rafinált kis jószágok. A magyar nyelv szabályai szerint helyesen használtam őket. Azt hittem, ez elég is. Pedig dehogy…
A vers nem élő beszéd, nem is kell annak lennie. A vers lüktetése, rímei, verstani szerkezete
gyakran megváltoztatja a szavak hangsúlyát, a szórendet és természetesen az írásjelek használatát is. Szerintem megváltozik a szerepük is. Én abban látom a szerepüket, hogy segítsék az olvasót, vagy az előadót abban, hogy ugyanúgy „hallják” a művet, ahogyan azt a szerző belső hallása szerint hallja, amikor leírja. Lehet, hogy nem túl szakszerű a meghatározásom, de elég jól fedi szerintem a valóságot.
Igen gyakran nincs is szükség a kérdőjelre, hiszen a sor értelme eleve meghatározza, hogy csakis úgy mondhatjuk, függetlenül attól, hogy van-e benne kérdőszó.
Mire is gondolok? Például erre:

„De látod amottan a téli világot” (Petőfi)

Ugye, kérdőjel nélkül sem hangsúlyozná ezt senki másképp, csak kérdésként?

És itt van mindjárt az ellentéte, ahol formailag szerepel kérdőszó, mégsem visszük fel a mondat végén a hangsúlyt, ahogy azt nyelvtanból tanultuk:

„Felel a refrén, régi nóta:
De hol van a tavalyi hó” (Villon)

Ezért aztán én már régóta igen óvatosan bánok a kérdőjelekkel, csak akkor használom, ha a kérdés valóban hangsúlyozandó, súlyos a vers mondanivalója szempontjából.

Hasonló a helyzet a felkiáltó jelekkel is. Ne használjuk, csak ha igazán „felkiáltanánk”. Hiszen egy fájdalomról szóló versben sűrűn használnánk szívünk szerint, de képzeljük csak el, hogy az előadóművész írásjeleink szerint olvasná fel: a végén már kiabálnia kellene.
Hiszen az írásjelek „utasítások” a helyes hangsúlyozáshoz. Figyeljétek csak meg József Attila versében:

„Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.”
(József Attila)

A pontosvesszőről és a kettőspontról

A többszörösen összetett mondatokban pontosvesszővel határoljuk el egymástól a szorosabban összetartozó tagmondatok csoportjait.
Kéttagú összetett mondatban is állhat pontosvessző, ha a tagmondatok kapcsolata laza:

"Fut a rabló megrakottan,
nyomja vállát súlyos préda;
s a bitang nép, a sok céda,
veszekedik a lopotton."

(Arany János: Az egri leány)

"Fölfelé megy a borban a gyöngy;
jól teszi,
tőle senki e jogát el
nem veszi."

(Vörösmarthy Mihály: Fóti dal)

A felsorolásban pontosvesszőt is használunk, ha azonos szerepű, vesszőkkel tagolt mondatrészeket akarunk elkülöníteni másneműekből álló sorozattól:

Az ilyen jellegű felsorolások végén a stb. elé is pontosvesszőt kell tenni.
Kedvenc példám:

„Dagassz gázlángnál kenyeret,
vagy égess lukas, vörös téglát;
törje kapa a tenyered;
áruld magad, míg leng a szoknyád;”

(József Attila: A tőkések hasznáról)

A vessző helyére kettőspont is kerülhet, főleg ha az értelmező felsorolást tartalmaz:

„S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak… „

Kettőspontot használunk, amikor egy-egy gondolatra akarjuk felhívni a figyelmet, vagy ha jelezni akarjuk, hogy a kettőspontot követő tagmondat fontosabb következtetést vagy magyarázatot tartalmaz:

" S ilyen legyen dalom: egy villám fénye,
egy könny, kimondva ezrek kínjait;
kit nem hevít korának érzeménye,
szakítsa ketté lantja húrjait."

(Eötvös József: Én is szeretném)

A kettőspont előtt nem használunk szóközt, utána viszont igen.

Vitaindítónak ennyi talán elég is lesz. Mosoly

Ejtsünk még néhány szót az aposztrófról is.
Én úgy tanultam: mindig a szó után jelenik meg és szóköz nélkül tapad hozzá. Betűhiányt vagy szórövidülést jelez. Hivatalosan: Az aposztróf vagy hiányjel ( ' ) legtöbbször a szórészek, betűk elhagyását jelölő írásjel.

A kötőjelről és a gondolatjelről:

Kötőjel :
Ritka, alkalmi, egyedi összetételek esetén (előtte, utána nincs szóköz)
* rőzse-dalok, gyémánt-hitemet, köd-gubában, bogáncs-szívem, kő-iszonyatját,

a gondolatjelet szóköz előzi meg, és szóköz vagy írásjel követi
(jele: –) Leggyakrabban közbevetés esetén használjuk.
A közbevetés
Az olyan szót vagy szókapcsolatot, amelyet a közbevetés szándékával ékelünk be a mondatba, vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük. Példák:
Évi, bár még át tudott volna szaladni az úttesten, előbb hagyta elmenni a teherautót.
Évi – bár még át tudott volna szaladni az úttesten – előbb hagyta elmenni a teherautót.
Évi (bár még át tudott volna szaladni az úttesten) előbb hagyta elmenni a teherautót. Stb.

Álljon itt végül egy bonyolultan központozott idézet tanulságul:

Állata őrzeni alabárdost:
„Lélek az ajtón se be, se ki!…”
„Hátha az anyja, szép huga már most
jönne siratni?” – „Vissza neki;
jajj, ki parancsom, élve, szegi!”

(Arany János: Tetemre hívás)



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Elmenni
Offline
Csatlakozott: 2012/08/02

Kedves Imre!

Nagyon szépen köszönöm - már kevesebbszer használom a pontokat, s legfeljebb hármat:)

 

Mély tisztelettel:

Ém

ATYÁm bőségesen ellát Téged minden Jóval! Boldogulásod még a legszebb álmaid is felülmúlja!

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Ismételni soha sem késő, szeretettel olvastalak!

Évi.:)

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Elmenni
Offline
Csatlakozott: 2012/08/02

Kedves Imre!

Nagyon szépen köszönöm - az építő vitátokat kihagytam - emgem a versírás művészete inkább érdekel... legalább az alapok...

Tisztelettel:

 

Ém

ATYÁm bőségesen ellát Téged minden Jóval! Boldogulásod még a legszebb álmaid is felülmúlja!

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Parafrázis - Evokáció

 

A Villon stílus-evokációs versemnél Judit ezt írta: „Sikerült hoznod a parafrázist! ”

Elgondolkodtam ezen, mivel én evokációnak írtam és éreztem a verset Villon „lágy”, szerelemről szóló költészetéhez rokonítva. Kérdés akkor, hogy mi is a parafrázis és mi az evokáció. Van-e különbség közöttük, ha van akkor az mi? Nézzük meg a definiciókat és a tartalmi jelentéseket:

 

Parafrázis: A szó a görög „körülírni” (paraphrazein) igéből származik. Idegen szerző művének szabad fantázia formájában történő feldolgozása, rögtönzés jellegű átdolgozása. Átfogalmazás, körülírás, részletesebb kifejtés, szabad fordítás. Irodalomban összefoglalása, összegzése valamely szöveg mondandójának. A parafrázis nyelvezete, látószöge, tájékozódása mindig annak a sajátja, aki az összegzést végzi. A parafrázis mindig valamely sajátos értelmezés, olvasat, elemzés eredményét rögzíti.

  •  
  • zenei műfaj, egy ismert mű dallamainak alapján, többnyire zongorára komponált darab,

  • egy szöveg más szavakkal történő kifejezése, (irodalom)

  • egy már létező kép, szobor, más műalkotás újraalkotása más eszközökkel vagy más stílusban, többnyire egy másik művész által.(képzőművészet)

    Mindhárom területen egyértelmű, hogy valami MEGLÉVŐ alkotáshoz kapcsolódik a tevékenység és vagy azt „magyarázza” vagy azt „gondolja”' tovább. A kiindulópont minden esetben a már létező. És itt szállok vitába Judittal, mert én nem Villon valamelyik versét dolgoztam fel pl a „ma nyelvezetére”, vagy a saját érzéseim szerint, hanem csak a stílusa volt az ami tetszett és azt használtam fel a magam szája íze szerint.

Akkor most nézzük meg az evokációt:

Evokáció:

magyarul fölidézést, megidézést jelent. Azt a sajátos stilisztikai-retorikai fogást, amely azzal váltja ki a befogadó asszociációit, hogy az ismerősség-érzetre épül.
Ezt úgy érhetjük el, hogy olyan szavakat, kifejezéseket, mondatokat illesztünk a szövegbe, amelyek:

- egy adott szerzőre vagy

- egy adott szerző adott művére, gondolatára
  emlékeztetnek,

- vagy egy adott történelmi korra utalnak (archaikus,  
  történelmi időhöz kapcsolható stíluselemekkel),

- vagy egy adott földrajzi tájegységre utalnak
  (tájnyelvi  stíluselemekkel vagy egy adott idegen
  nyelvvel)

- vagy egy társadalmi rétegre vagy  stb.)  egy utaló
  foglalkozásra  utalnak (a nyelv társadalmi
  tagolódására stíluselemekkel).

  Az evokáció sajátos formája a komédiához is kapcsolódó stílusparódia.
  A nyelvi és a képi evokáció összefonódása az illusztráció.

Majd elmondjátok a véleményeteket. Én úgy érzem, hogy a parafrázis konkrétabb mint az evokácio, kötöttebb. Az evokáció inkább hangulati semmint tartalmi jellegű.

(Források: több helyről)

Egy másik portálon Marie Marel kiegészítette fontos dolgokkal az írásom:

''A parafrázis újraértelmezés, amikor a forma megőrzésével egy új tartalmú mű születik (lásd Orbán Ottó, Lackfi János stb.).
Az evokáció felidézés, amikor egy műben egy másik ismert alkotást, annak részleteit, szavait, szókapcsolatait ismerjük fel (nem plágium!, tudatos és vállalt átvétel). Pl. Arma virumque cano Zrínyi eposzának kezdetén.''

„Parafrázis: formai hasonlóság új tartalommal.
Evokáció: Nem formafüggő, csak valamivel utal az evokált versre, felidézi azt. (cím, egy szó, stb).

Az evokáció azért rendkívül jó költői eszköz, mert egyetlen utalással gyakorlatilag egy komplett másik verset is az olvasó eszébe juttatunk annak minden gondolati hozzáadott értékével, mely gondolatokat nekünk már nem kell leírnunk, hisz benne vannak az evokált versben.

Fentiekből adódik, hogy minden parafrázis egyben evokáció is (de nem minden evokáció parafrázis).”



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

mickey48 képe
mickey48
Offline
Csatlakozott: 2009/01/30

Természetesen én is mindent olvasok,

sőt másolom ezeket a számunkra

nagyon értékes gyűjtéseket, hiszen épp

én kértem Imrét erre a segítségre.

Aztán majd kiértékelés közben nyilván

nekem is lesznek véleményeim.

Addig is köszönettel veszem az

információkat.

Üdvözlettel - Miki

Szívemben a nyár sosem ér véget.

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Ez a fórum, világbajnok!
Nem csak kezdőknek, de mindenkinek útmutatást ad.
Köszönjük! Mosoly

prayer

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

HAIKU - ZEN-KÖLTÉSZET

 

(Forrás: Benits Péter tanulmánya – kivonatos közlés)

Az idézett haikuk Macuo Basó versei, angolból fordította Rusznák György.

 

 

A haiku több, mint versforma: önálló műfaj. Szülőhazájában csak azokat az 5-7-5-ös sorképletű verseket nevezik így, amelyek a természet ábrázolásán keresztül mély filozófiai, lélektani tartalmat sugallnak.

A műfaj máig legnagyobbnak tartott mestere Macuo Basó (1644-1694). Nem ő találta fel a haikut, de ő emelte az önművelés útjává.

A haiku művelője gyakorolja a kitartó, éber figyelmet (zansin), hogy rátalálhasson a haikupillanatra: arra a látványra, amelyet érdemes 17 szótagos versbe foglalni. A témakiválasztás után (a klasszikus haikuk esetében ez többnyire természeti látvány vagy jelenség) pedig gyakorolja az elmélyülést, vagyis a lényeg megragadásának képességét. Ha közvetlen kapcsolatba lépett a látvány lényegével, akkor képes a személyes élményt átadható tapasztalattá alakítani; olyan verssé, amely évszázadok múlva is friss és életerős lesz:

Lehullott szirom
repül vissza az ágra?
Csak egy lepke volt.


 

Ez a belső folyamat – ami tulajdonképpen egy SZELLEMI GYAKORLAT – teszi a haikuírást valódi kihívássá, a személyiségfejlesztés eszközévé. A haiku megalkotásához szükséges belső munkát megtapasztalva válik világossá, hogy miért mondta Basó egyik tanítványának a következőket: „Aki egész életében ír három-négy-öt valódi verset, az már haikuköltő. Aki pedig eljut tízig, mester.”

De mitől valódi egy haiku? Basó szerint attól, hogy visszhangot kelt az olvasóban: továbbrezeg benne, amikor „kicsomagolja” a pillanatba sűrített látványt. A legjobb haikuk átlépik az időt, és akár többszáz év és több földrésznyi távolság ellenére is beszédesek:

Fenséges a csend!
Sziklákat átitató
tücsökcirpelés.

A haiku költői erejének másik forrása a SZEMÉLYTELENSÉG. A közvetlen tanítás és az „én kiírása” távol áll a klasszikus haikuköltészet eszményétől. Az igazán sikerült darabokban a szerző „névtelen”, háttérben marad, személyisége pedig áttetszővé válik, szinte csak csatornaként szolgál ahhoz, hogy papírra kerüljön a vers, amelyet valójában a Természet írt. Basó két dolgot hangsúlyoz a mesteri szint eléréséhez: a költőnek egyrészt hűségesnek kell lennie a Szépséghez (fuga no makoto), konkrét témán keresztül (rjúkó) felvillantsa, sugallja a múlhatatlant, azt a rejtélyes középpontot, amely a változó felszín mögött van (fueki).

A terjedelmi korlátok miatt számos dolog kimondatlanul marad, a haikuban sok részlet a hiányával van jelen. Ezért is tartják pontszerű versnek, amelynek ereje centripetális, vagyis magához vonz az olvasó képzeletéből minden le nem írt, ki nem mondott részletet – ahogyan sokszor a tusfestmények is épp a fehéren hagyott felületekkel mondják a legtöbbet.

A klasszikus japán haiku négy típusa


 

A SZABI típusú haikuk a dolgok magára hagyottságát, egyedülvalóságát emelik ki. Jellemző példája ennek a típusnak Basó verse:

Varjú vert tanyát
elkorhadt, aszott ágon
őszi éjszakán


 

A VABI-típusba tartozók mindig valami köznapi dolgon keresztül ismerik fel az egyetemest, a törvényszerűt, például egy fatörzs függőlegességében a kitartást és szilárdságot, vagy egy virágszirom fehérségében a tisztaságot:


Fehér krizantém.
Bimbódhoz a legkisebb
porszem sem érhet.


 

Az AVARE-típusba tartozó haikuk a lények és dolgok szükségszerű elmúlásáról, illetve az elmúlás nemes elfogadásáról szólnak; a klasszikus japán haikuk esetében többnyire a szirom- és levélhullásról:

Kámforfa-harmat
könnycseppekként hullik a
bíborszegfűkre.


 

A legritkább típus a JÚGEN, ezek a versek a természet szó szerint káprázatos pillanatait örökítik meg, például egy hulló sziromnak látszó lepkét:

Lehullott szirom
repül vissza az ágra?
Csak egy lepke volt.


 

Természetesen minden esztétikai alapelvnél fontosabb a haiku megéltsége és hitelessége, a téma megragadásáért kifejtett szellemi erőfeszítés. Erre utal Basó legkedvesebb mondása is, amelyet tanítványaira hagyott: „Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak!”

 

* * *

(továbbiakban forrás: Miklós Pál tanulmánya)

 

Miklós Pál a haiku költészet tartalmi felosztását a következőkben foglalja össze:

 

Sabishii = a magány, az elszigeteltségnek, az örökkévalóságnak a mozzanata.

Wabishii = a hétköznapiban fölismerni a természetet, a törvényszerűt.

Avare = a történésnek és elmúlásnak az átérzése, nosztalgikus megpillantása.

Yúgen = homály, a természet játékának, megfoghatatlan titkának megnyilatkozása.

Lényegében azonosan Benits Péterrel.

Hazánkban Kosztolányi Dezső volt az „úttörő”a haiku költészet honosításában, több mint kétszáz haikut fordított le, „háromkáknak” nevezte őket. Az eredeti japán versforma – a japán nyelv sajátosságához igazodva rímeket nem tartalmaz – nem is tud – sokkal inkább az írásmód jellegének megfelelően KÉP. Európában egyre inkább „rímesedett” vagy éppen „hangsúlyos” ütemmértékes lett. Ennek helyességén nem lehet vitatkozni, mivel a nyelvi sajátosságok hatalmas eltérése miatt az adaptáció ezt szinte megkövetelte. A magyar nyelv gazdag kifejező készsége révén a haiku költészet „fekszik” nekünk, csak éppen sokan leragadnak az 5-7-5 bűvöletében és nem értik a lényeget és tonnaszámra írják a semmitmondó „háromkákat” anélkül, hogy ismernék a filozófiai vonalat.

Ha haikut írtok akkor jusson eszetekbe Bertók László (Kossuth díjas költő) összegzése:


 

"...Csak a pillanatban marad meg minden. Jó, ha némelyiket meg tudod jelölni (állítani?), ha másképpen nem, akkor egy haikuval, egy tizenhét szótagos, háromsoros verssel. Talán az se baj, ha a klasszikus japán formát kicsit a saját kultúrádhoz, élményeidhez, levegővételedhez igazítod, rímelteted, s magyarul úgy hívod, hogy háromka...."

Sz.Pál-kutas Orsolya (Poeton - Lanor) hozzájárult hogy még több ismeretünk legyen. Ezt küldte nekem időközben:

Bereczk Miklós: A haiku (részlet)
A haiku olyan 3 sorból álló, 17 szótagú vers, amelyben a sorok 5-7-5 szótagból állnak.De ettől még nem lesz a szöveg haiku. A haikunak meg kell felelnie néhány elvárásnak:

1. Érződjön rajta a >>vu-si<<, a >>semmi különös<< taoista szellemisége.
2. Éreztesse a >>szabit<<, azt a fajta egyedüllétet, amely segíti az >>én<< -t feloldódni a szemlélt világban.
3. Fejezze ki a >>vabi<< érzését, a rádöbbenést az egyszerű dolgok létének egyszerűségére.
4. Érződjön rajta az >>avare<<, a bánatos visszatekintés a múltba, de nem a bánkódás, sopánkodás és egyéb szentimentális nyavajgás.
5. Az egész verset lengje át a >>jugen<<, a leírhatatlan, kimondhatatlan misztikus hangulat.
6. Ne szóljon a mához, ne szóljon a tegnaphoz, és ne szóljon a holnaphoz sem.
7. Ne magyarázzon el semmit.
8. Ne értelmezze a világot.
9. Ne fejezzen ki érzelmeket közvetlen módon.
10. Csak mutasson rá valamire,>>éppen akkor<<, >>éppen úgy<<, >>éppen ott<<.
Ha ezeket nem tudja megvalósítani, de véletlenül 3 sorba sikerül 17 szótagot és 5-7-5 bontásban begyömöszölni, azt nem nevezzük haikunak."



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

NET-ETIKET-HOZZÁSZÓLÁSOK

Saját tapasztalataimat írom le, senki ne várjon tőlem írott vagy íratlan szabályokat. Sok irodalmi és egyéb portálon jelen voltam. Több helyen láttam írásba foglalt szabályt arra vonatkozóan, hogy miként kommunikáljanak a "tagok". Ha nem volt írott kérés, akkor pedig a kialakult gyakorlat mutatta meg. Általában én is "igazodtam", de ismeretek....azért megmaradtam mindenütt "ermi"-nek és általában az igazodás mellett szem előtt tartottam, hogy minek van értelme és minek nincs.

Itt sem akarok én semmit sem megváltoztatni, csak azt mondom, hogy minek látom értelmét és mi lenne az aminek a leginkább hasznát vennénk.

Szóval: amire mindig rácsodálkoztam, hogy egy-egy írás alatt amit X írt és Y hozzászól akkor a megszólítások vica-versa: Kedves X - Kedves Y. Miért kell ez? Hiszen egyértelmű ki kihez szól, főként a Kedves (Drága...Édes...Tisztelt...stb) jelző minek? Udvariasság? Hiszen azzal már udvariasak voltunk, hogy odamentünk, megtiszteljük a véleményünkkel. Olyan ez a "beszélgetés" az alkotás alatt mintha szemben ülnétek egymással és úgy beszélnétek róla. Ott is úgy kezdtek minden mondatot, hogy "Kedves.."? Nem ugye. Az még hagyján, hogy a nevét írjátok, belefér.

Tovább: egy-egy hozzászólás érintheti az alkotás tartalmát (ez a lényeg) és a formáját (ez sem elhanyagalható). Nagyon szúrja a szemem amikor annyit látok csak, hogy : "Szép".....vagy "Versed jó"....szóval némi udvarias beköszönés. Szánjunk rá időt (és gondolatokat), hogy kifejtsük abban az alkotásban mi volt ami megérintett bennünket, méltassuk az erényeit....de KÖNYÖRGÖM, ne csak dícséretből álljon...abból senki nem profitál, hogy udvarias "fényezés" folyik. Természetesen nem kell a durva hang, de legyen tényleges "kritika". Higgyétek el, hogy értelmes ember ezen nem sértődik meg, aki pedig igen azt hagyjátok nyugton. Ő csak magának ír. Néha nem árt kimondani, hogy a "király meztelen". Tegyétek ezt úgy, hogy a rosszat mindig valami jó mögött mondjátok el és SOHA NE LEGYEN SÉRTŐ. Aki ír az meg viselje el (ha már közszemlére tette az alkotását), hogy nem biztos, hogy az évszázad versét, prózáját írta meg. Érthető ugye?

A forma: verstanilag kellene némi elemzés. Nem valami bonyolult dologra gondolok én. Csak éppen annyira, hogy jelezzük ha tíz rímpárból nyolc rag-képzett-stb rím, jelezzük, ha felborul a vers a közhelyektől, jelezzük, ha kötött formában versel valaki és nem felel meg a klasszikus formának. De adjunk tanácsot is mit hogyan javítson. Higgyétek el, nem lesz sértődés. Talán eleinte igen, de előbb-utóbb mindenki belátja, hogy segíteni akar a másik.

Röviden ennyit. Hangsúlyozom ez egy ABSZOLÚT SZUBJEKTÍV vélemény volt, semmi más. Nem kell nekem esni, de persze mondja el mindenki a véleményét ha úgy akarja. Azt meg én fogom fel "építő kritikának" (hú de utálom ezt a kifejezést...olyan hatvanas évek szlogenje ez).

Köszönöm ha elolvastátok.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Évi...már megtanultam, hogy az elképzelésedből egy jottányit sem engedsz..úgyhogy nem is vitázom...elmondtam..elmondtad Te is..udvariasan "meghallgattuk" egymást...ennyi. Tudod én is 60 évesen ismertem meg a netet..nehéz volt a "net-nyelvet" megtanulnom...talán még se tudom...de igyekszem.

A kritika témában nem kell jobbnak lenni aki kritizál, csak legyen igaza abban amit kifogásol.

köszönöm, hogy itt jártál...Mosoly



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Imre... én engednék az elképzeléseimből, hogyha meg tudnál győzni, de mivel én úgy ahogy van nyelvezetével együtt nem igazán szeretem az internetet - én is két éve tanulgatom csak, de utálom - és azt hiszem, hogy nem is lesz a szívem csücske. Egyik pedagógus ismerősöm mondta, hogy nagyon nehéz a nebulóknak a fejébe verni az igazi magyar nyelvet, (helyesírásról nem is beszélve) mert tapasztalja, hogy annyira megszokták a gyerekek az internetes rövidítéseket, hogy volt olyan dolgozat, melyben lerövidített szavak voltak - internetes nyelvezet -melyet persze, hogy nem tudott értékelni. És én el is hiszem neki. Olvastam egy prózát ugyanerről a témáról, hogy sajnos annyira leszoktunk a kézírásról, ami nem jó, mert mit mond a diák - már aki fogékony az ilyen dolgokra -"miért kell nekem megtanulnom helyesen írni, hiszen ott a helyesírási program a gépen, majd az javit, ha hibázom" , no ez aztán csak egyre rosszabb lesz. Tudom, ez már nem a témához tartozik, de ismersz már annyira, hogy én úgyis elmondom amit akarok és némi köze van a témához. Jó, persze vannak előnyei az internetnek, de azért nem lenne szabad elfelejtenünk a kézírást. Én például nagyon szeretek írni kézzel is, mondhatnám grafomániás vagyok, de nyilván nekem is könnyebb már csak a klaviatúrát pofozgatni, már csak azért is, mert ez már nem a "kőkorszaki" Robotron vagy Erika tipusú mechanikus írógép.

No jó, most már tényleg eltértem a tárgytól, úgyhogy "takarodót" fújtam. Ugye tudod, hogy távol áll tőlem a vita, még a gondolata is, nem azért jöttem "vissza". Egyébként is én úgy látom, hogy ide csak ketten látogatunk, a többieknek is küldhettél volna meghívót. Tudom, hogy küldtél.:)

No azért lásd, hogy tanulok Tőled, most nem köszönök el illedelmesen, még alá sem firkantom a nevemet!

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

zsuska képe
zsuska
Offline
Csatlakozott: 2010/09/12

Nana!

Azért én olvaslak benneteket. Mosoly

zsuska

Nem minden szó mondható ki. Az egyik magunk miatt, a másik kíméletből... s ha mégis megteszem?

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Kedves Imre!

Már rögtön az első gondolatodhoz itt az én (szubjektív) véleményem azzal, hogy megszólítottalak. Valahogy ez bennem annyira rögződött tanulmányaim folyamán, hogy enélkül kissé "üresnek" érzem a kommunikációt. Nálam a megszólítás a tisztelet jele - tudom Te is azt írod, hogy ha már egyszer "oda" látogatsz X-hez, vagy Y-hoz, az egyértelmű, hogy "hozzá beszélsz",(szubjektív) hiszen én ilyenkor "levelet" írok,  akihez "beszélek" nem ül velem szemben, nincs szemkontaktus, lehet, hogy 2-3 nap múlva fogja csak olvasni. Én úgy tanultam - tudom, hogy Te is -ha levelet írok, illik megszólítani a célszemélyt. Ettől függetlenül én elfogadom azt is, ha valaki úgy cselekszik ahogy Te.

- Az egy-két szavas hozzászólásokat én sem szeretem, mert ha van mondanivalója a versnek vagy prózának - márpedig lennie kell - akkor ha figyelmesen olvasom, akkor kialakul a véleményem. Akkor azt illik kifejteni, mert ezzel is megtisztelem az írót. Annak, hogy "szép volt, tetszett, viszlát már itt sem vagyok, de azért tudd, hogy itt voltam, no azért", ennek én sem látom értelmét, sőt a tiszteletlenség egy foka.

- Igazad van, a kritikát diplomatikusan kell előadni - és még mindig fennáll a veszélye annak így is, hogy sértődés a vége - hogy miért is? Mert nem vagyunk egyformák, nem egyformán toleráljuk a negatív kritikát. Van akinek erre csak ennyi a válasza, hogy "ez most így  sikeredett, vagy ami még csúnyábban kifejezve, így jött ki és slussz-passz, hagyjál engem békén". No az ilyet tényleg békén kell hagyni, mert nincs értelme a vitának, mert ebből csak vita kerekedne. Én úgy gondolom, hogy nagyon nehéz megtalálni azt az arany középutat a kritizálásnál ami még esetleg nem sértő. Gondolok itt arra, hogy mindenki amatőr. Amatőr szinten írunk, jól, rosszul, legrosszabbul. Első szempont, hogy kitől fogadjuk el a kritikát? És itt lép a képbe megint a szubjektivitás, ha az nem kifejezetten a verstani szabályokra korlátozódik. Mert ma már minden szabály elfogadható a szabálytalanságokban. Mert nincs szabály. Vagy legalábbis nincs egyértelmű szabály. mivel én a kötött formát és a rímeket részesítem előnybe, nem szívesem fogadom a kritikát attól a személytől aki nem tud rímekben írni. Nyilván ez fordítva is igaz. Itt van már egy ellentmondás.(szubjektív véleményem hangsúlyozom).

- Ki az a személy aki kritizáljon? Ez is egy roppant nehéz kérdés, szerintem, melyet nagyon nehéz megállapítani, hogy elfogadjam-e vagy sem.Talán az lenne a legjobb, ha ott a hozzászólása végén bemutatná mintegy pár sorban szemléltetve, hogy mi is a probléma verstanilag. Tehát végül is ebben is egyetértünk, de a kritizáló bizonyítsa be, hogy hol a hiba és hogy helyes. Ez nagy türelmet és odafigyelést igénylő feladat. És ennek csak úgy van értelme - szerintem (szubjektív) - ha mondjuk napokon keresztül szinte minden versénél jelen van a kritikus és nyomon követi a fejlődést - itt kap szerpet végkifejletként a dicséret - de mindazonáltal kisebb dicséreteket is osztogat a "nyomkövetése során". Mert ha csak egyszer kritizálunk valakit és másodszor is elköveti a hibákat -nyilvánvaló elfogja, mert még nem tanulta meg  a szabályokat- és akkor már magára hagyjuk abból nem tanul. És itt lép a képbe a pedagógia. Tehát akkor el is érkeztem a kiindulópontomhoz, hogy ki az a személy aki kritizáljon? Aki megtanult mindent amit a verseléssel, prózaírással kapcsolatban tudni kell, tudja elméletben,gyakorlatban  maximálisan, igen, az kritizáljon , természetesen úgy, ahogy írod, ne legyen degradáló, sértő, megalázó, mert ehhez senkinek nincs joga.

No most én elmondtam a véleményemet (szubjektív) úgy ítélem meg, hogy "nem estem Neked" -remélem Te is így gondolod - de én úgy örülnék annak, ha másnak is lenne véleménye - gondolom Te is - mert mi itt ketten "elbeszélgetünk". De azt hiszem, hogy nem beszélünk el egymás mellett.

Én nagyon örülök annak, ha felvetsz ilyen "problémákat", mert azt gondolom, hogy ebből mindenki tanulhat, levonhatja a konzekvenciát magára nézve.

És most így fogok elköszönni (szubjektíven)::)

Szeretettel olvastalak: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

KÖZPONTOZÁS

 

A központozás (a nyelvtani szabályok szerinti írás) alapfeltétel a prózai műveknél. Itt semmilyen kivétel nem létezik, bár ennek ellentmond, hogy lehet találkozni csupa kisbetűvel megírt és írásjelek nélküli művekkel is. Ezek többnyire esszék, bizonyos témakőr mentén lejegyzett gondolatok, ahol úgymond  "hangosan" gondolkodik valaki. Én is írtam így pár esszémben, de ezek max csak erősíthetik a szabályokat. Amit észrevettem - és lektorokkal való beszélgetéseim során is mindig szóba került - az írásjelek szinte eltűntek a mondatok végéről...mármint a pont kivételével. A felkiáltó jel szinte már csak kuriózum. Pedig ugye létezik három esetben is:
- felkiáltó, - felszólító, - óhajtó módoknál.  Az első két esetben még-csak létezik, de a harmadik esetben szinte soha. Elfelejtettük? (Rám ez talán halmozottabban vonatkozik mint másokra).
Másik rákfene a vessző használata, különösen ha mellérendelt vagy alárendelt mondatrészekről (vagy tagmondatról) beszélünk. Sok a kavarás.
Találtam egy elég részletes tanulmányt ebben a témában a neten. Javaslom, hogy aki bizonytalan az olvasgassa:

http://www.uni-miskolc.hu/~bolantro/esszeiras/lex_kozpontozas.html

A verseknél a központozás már más kérdés. Két tábor van (én meg valahol a köztesben létezek): az egyik azt mondja, hogy a vers ÍRÁS, tehát épp úgy vonatkoznak rá a nyelvhelyességi szabályok mint a prózára. A másik tábor eleve elveti az írásjelek használatát, mondván az vers értelme adja az olvasónak azt amit a központozással akarnánk elérni. Tehát rábízza az olvasóra mit és hogyan "mond". Valahol mindkettőnek igaza van. Az átlag versolvasónak kell a központozás, hogy értelmezze az írott szöveget, a hozzáértőt néha pedig zavarja.
Én valami olyat vallok, hogy én tudom a legjobban (ez esetben mint szerzőt aposztrofálom magam), hogy mit akarok kifejezni és ha teszek vesszőt az azt jelenti, hogy meg akarom állítani az "olvasást", ugyan így vagyok a többi írásjellel is, csak akkor használom ha szándékos "szünetet" akarok. A verssorok végére szintén szándékosan nem teszek általában vesszőt, mert ott - a sortörés miatt - úgyis megáll egy pillanatra az olvasó - akkor meg minek?
Az irodalmi portálok elvárásai ez ügyben nagyon vegyesek: van ahol jelezni kell, hogy a központozási szabálytalanságok szándékosak és nem javítanak, van ahol központozás nélkül egyszerűen a szemétbe dobják a verset (vajon ezt tennék a klasszikusokkal is, akik közül bizony sok kipróbálta ezt a módszert is?). Van ahol ezzel nem foglalkoznak, max jeleznek,  hogy szerintük "így vagy úgy " lenne a jó.
Én vallom, hogy nem a központozás (vagy akár a helyesírás tökéletes ismerete) tesz valakit költővé, íróvá - hanem a tehetség, az őszinteség, a nyelv tökéletes ismerete (itt arra utalok, hogy nem kell a szinonima szótárt forgatnia, mert a szókincse jóval az átlag fölötti és nem három-ezer szóval éli le az életét).
Elég ha József Attilára gondolunk. Van néhány kézirata amin jól látszik, hogy hemzsegtek a helyesírási hibák, és mégis ő a költőfejedelem. Ugye senki nem vonja kétségbe?

Röviden ennyit a központozásról. Ezt inkább gondolatébresztőnek szántam.

És hát léteznek ugye a lektorok - hagyjunk már nekik munkát - abból élnek, hogy mi nem tudunk mindent ebben a témában.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Kedves Imre!

Tudom, hogy ma már "minden" megengedett, ami a a verstani szabályokat illeti és én úgy gondolm, hogy ez nem jó. Aki  központozás nélkül ír, az számomra nem igazán adja önmagát. miért kell az olvasóra bízni azt a mondonivalót, amit én ki akarok fejezni. Mert azzal, hogy nem központosítok, degradálom az olvasóimat. Hiszen, "gondoljon mindenki amit akar, találja ki a mondanivalómat, nagyívben "lesajnálom". Nekem ezt sugallja a központosítás nélküli írás. Hiszen azt tanultuk, hogy fontos szerepe van egy írásban, hogy hová kerülnek az írásjelek, hiszen ezáltal lesz nyilvánvaló a mondanivaló (m). Hiszen, ha egyszer én írom, akkor kutya kötelességem, hogy úgy értsék, ahogy én gondolom, akarom! Vagy nem logikus ez így? Nos, akkor én tényleg nagyon konzervatív vagyok és nem tudok - de lehet, hogy nem is akarok - "fejlődni". Én úgy gondolom, hogy a szabadverset is azok találták ki, akik nem tudnak rímekben írni, mert nincs tehetségük, de írni viszont nagyon szeretnek.

Szeretettel: Évi

Ui.: Egyébként jó a kezdeményezés a fórumoddal kapcsolatosan, de volt már itt nagyon sok jó kezdeményezés ami "dugába dőlt". Remélem, hogy ez "tovább fog élni"

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Évi...nem szándékoztam vitákba belemenni ezekkel az "apróságokkal" kapcsolatban, de most sok olyat írtál ami kikényszeríti belőlem a választ. Először is következetesen "központosítást" írsz..ami azt jelenti, hogy a részegységeket összevonod...én meg a "központozásról" beszélek...

A többi: aki nem központoz az miért is nem adja önmagát? Nézz már szét a klasszikusok között, rengetegen írtak verset központozás nélkül is és mégis önmagukat adták. Ha nem központosítasz (sicc) akkor degradálod le az olvasódat? Nem inkább azzal vonod kétségbe az értelmező képességét ha a KÖZPONTOZÁSSAL kézen fogod és oda viszed amit Te eldöntöttél, ami a Te érzésed és nem engeded meg neki, hogy ő is érezze a maga életét - a te indíttatásodnak köszönhetően? Nem arról van szó, hogy találja ki mit is akarsz mondani, dehogy. Te elmondod a magad érzéseit, de hagyj az olvasónak helyet, hogy ő is át tudja azt élni. Képzeld el, hogy írsz egy szép szerelmes verset egy férfiról aki téged ölelt, de egy másik nő őt nem ismeri, adj annyi laufot akkor, hogy ő a saját szerelmét élje meg a versed hatására. Igaz? Az, hogy Te írtad a verset nem azt jelenti, hogy "kutya kötelességed" az olvasó fejébe verni a Te értelmezésed. Gondolom nem dedós verset írsz amit csak egyetlen egy féle képpen lehet értelmezni. Úgy a BTK-t meg hasonlókat írnak. A szabadvers esetében is tévedésben vagy. Szabadvers egy vitatott fogalom. Marie Marel tanulmányában le van írva, hogy tkp nem is létezik. Ezt vitatom. Inkább azt fogadom el, hogy szabadverset csak az írhat aki minden kötött formát mesterien ismer mert csak az tudja a szabadvershez szükséges - látszatra korlátlan, de valójában nagyon is kötött - eszközöket használni. Talán elég annyit erről, hogy a szabadversek leginkább ütemmértékesek, de persze a rímelést sem nélkülözik - esetenként szinte bokorrím formában. Szóval a szabadvers több tudást igényel mint a normális hagyományos vers. Ez aztán nem tehetség kérdése, vagy ha az akkor nagyon is magas szint kell a szabadvershez.

Fejlődés? Hát érdekes dolog ez. Ha leragadunk valahol az furcsa képet mutat. Ugye neked is furcsa lenne ha a vers minden sora nagy betűvel kezdődne mint valamikor volt. Nyelvhelyesebb ha a nyelvtani szabályok szerint használjuk a nagy betűket.

De mégegyszer: a vers a költő terméke, a költői szabadság adott, akár a központozásról, akár másról beszélünk.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Kedves Imre!

Én nem vitatkozom -távol áll tőlem - csak "halkan" leírtam a gondolataimat, csak vannak dolgok amiben nem értünk egyet, Te is leírod, eszmét cserélünk és én úgy gondolom, hogy ez nem vita. Gondolom azért nyitottál erről "fórumot", hogy akinek véleménye van a témával kapcsolatosan, az elmondhassa, vagy félreértettem?

Szeretettel: Évi:)

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Évi...nem, dehogy....én se tettem mást mint, hogy jobban "kibontottam" amit írtam és néhány dolgot helyretettem a hsz-edben....(talán)...nyugodtan szólj mindig....abból tanulunk ha megismerjük egymás véleményét....(de mindig legyen átgondolt és megalapozott az a vélemény)...Mosoly))

de a felvetéseimre nem reagáltál.....



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Imre kedves!

De ha én nem központozok, akkor én úgy érzem, hogy az én gondolataim, érzelmeim, érzéseim tünnek el a fenébe. Aki olvas, -szerintem - el tud vonatkoztatni a saját élményeire akkor is, ha én központozok. Vagy nem? Hiszen amit én élek - éltem át - ő nem élte át ugyanazt, tehát eleve más szemszögből fog olvasni. Vagy nem tud elvonatkoztatni? Mindenesetre nekem nagyon furcsa, ha nincs központozás. Én úgy gondolom, hogy az írásjeleket nem véletlenül "találták" ki, hiszen nem mindegy - még egy versben sem -, hogy hová tesszük a vesszőt, pontot és ezzel én úgy érzem, hogy nem azt fejezem ki, hogy "most akkor kutya kötelessége mindenkinek csak úgy értelmezni, ahogy én azt leírtam", másképp nem lehet mert kő kövön nem marad! Én úgy gondolom, hogy pontosan ezzel fejezem ki az én gondolataimat, és ugyanakkor az olvasó ehhez még hozzá teheti az ő gondolatait, mely nyilván más mint az enyém.

Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Évi...végülis mindenki úgy ír ahogy neki jobb.....ha a központozást tartja helyesnek, akkor tegye úgy. Ha más meg szabadabb akar lenni és nincs szüksége "mankóra" akkor írjon anélkül. Ha a kellő tehetsége megvan hozzá és az alkotásait elfogadják - vagy éppen másoknak örömére szolgál - akkor mindegy.

Majd teszek fel olyan "apróságokat" is ahol pl a központozás szinte zavaró, de lesz olyasmi is ahol - a régies stílus miatt szinte követelmény.

"Ahány ház annyi szokás":))

 



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Imre kedves, ha kérhetném, legközelebb tegyél fel olyat légyszíves, ahol a "központozás szinte zavaró", roppant kíváncsi lennék rá, hogy miben is zavarhatna speciel engem.Mert én vagyok "odáig" ennyire a rímekkel, a kötött formával és a központozással.

Előre is köszönöm!

Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Évi..azt hittem értetted miről beszélek...és tudod milyen stílusoknál találhatsz olyanokat...de egye fene...keresek neked....majd..mert most elvagyok a munkámban havazva....Mosoly))



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Nem, nem értettem Imre, tudod, hogy én a kezdő szint alatt foglalok helyet többszáz méterrel, nagyon tanuló vagyok még. Úgy hogy nagyon megköszönöm, ha keresel olyat, ha időd engedi!;)

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

jólvan Évi....élszerényen vizsgáztatsz...nyugi erre ne reagálj.........NE.......MAJD HOZOM..



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Tessék Évi....itt van...Ő képes volt mindenféle írásjelen nélkül úgy írni, hogy az olvasónak nem kellett írásjel-mankó, hogy megértse a költőt...

http://mek.oszk.hu/00300/00314/html/index.htm#d6826



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

 

A szöveg kétféle, egymással ellentétes értelme csupán a vesszők alkalmazásával áll elő:

  • A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem.
  • A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem.
  • Ezt én annyira jól megtanultam, hogy ettől szabadulni nem tudok! Nekem a központozás "lételem" akármilyen irodalmi műben. Nem azért, mert nem érteném, vagy nem értem anélkül, hanem mert így tanultam meg, hogy fontosak az írásjelek a mondanivaló szempontjából.
  • Nagyon szépen köszönöm a gyors reakciódat, nem tudtál meggyőzni, lehet, hogy én nagyon konzervatív - begyepesedett - elveket vallok, de erre a cirka 15o évre, ami még hátra van - ezt a mérhetetlen optimizmust, ugye? - nem tudok (fogok) megváltozni.

  •  

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Évi...ha lehet ne ekkora betűkkel mert szétvágod a fórumot.....egyébként ez a  régi-régi nyelvi játék lehetne az én adum is....amikor azt mondom, hogy bízzuk az olvasóra ő mit vall.......Mosoly



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Bocsánat Imre kedves, így tudtam "bemásolni".

Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Örülök, hogy  - végülis - egyetértünk kedves Imre!

Szeretettel: Évi:)

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Rímelés:

A rímelés alapjait azt hiszem mindenki tudja. A magyar költészetben általában ez a „végrímet” jelenti, tehát a verssorok végének hangbani összecsengését. Négy alapvető fajtáját különböztetjük meg: párosrím (AABB), keresztrím (ABAB) félrím (ABCB) és a bokorrím (AAAA). Ez utóbbi nem szép, de például „dalok” esetében nagyon is elfogadott. Természetesen bizonyos esetekben a rímelés más szabályokhoz van kötve....amire jó példa a szonett vagy a rondó (különösen a dupla rondó). Sok klasszikusunk variált a rímeléssel, érdemes utána olvasgatni. De a mai költészetben is találtam követendő példát pl ABBAB, de érdemes Bakos Erika „háromsoros”-aira is figyelni. Remek technikával írja őket.

 

Ne felejtkezzünk el rímeltetés egyéb helyeiről sem, mert nem mindig a végrím az amit használunk, használhatunk. A belső rímekkel plusz ritmust, „dallamot” adhatunk a versnek.

pl. (Babits Mihály: Új leoninusok)

Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,

hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.

Létezik más nyelvekben a kezdő-rím is, amikor a sorelők rímelnek. Nálunk ez leszűkült az alliterációra, csak egyetlen mássalhangzó azonos a szavak elején:

pl. (Kölcsey Ferenc: Himnusz)

S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.

A rímelés elengedhetetlen kelléke a versnek – még akkor is ha „szabadverset” írunk szükség van rájuk, ha nem is kötött szabályok szerint, de erősítik a vers ritmusát.

Ami „bajom” szokott lenni leginkább a rímeltetéssel, hogy sokan leszűkítik azt egyetlen szótagra – szinte „bűn” ha egy képzőre, ragra (elrettentő mód)....sőt extrémebb esetre egyetlen magánhangzóra. Meglehet a verselemzők rímet jeleznek ez esetben is, de hangzásban alig-alig rím az. Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy minél több szótag rímel annál inkább van dallama egy versnek.

Például:

Vegyük a NYEREMÉNY szót, erre a poet rímszótár 6 tiszta rímet ad ki (pl mezején) és 4 nem tisztát (pl. peremén), ha leszűkítjük a rímkérést a REMÉNY szóra akkor már 100 körüli eredményt ad kb 20 tiszta rímmel, ha pedig csak a MÉNY szótagra keresünk rímet akkor több százat ad ki, de érdekes módon csak 10-15 tisztát.

A meghívó és válaszoló rímpároknál nem csak az alapokat kell nézni. Sokan elfelejtik, hogy egy magánhangzó mély vagy magas. Ez is lényeges és talán még lényegesebb, hogy a mássalhangzó zöngés vagy zöngétlen. Hiába azonos a magánhangzó – akár három szótagra is – ha a mássalhangzók eltérő hangrendűek, már nem tiszta a rím.

zöngés: képzésekor a hangszalagok rezegnek, például m, n, ny, j (és ly), l, r, b, d, g, gy, dz, dzs, z, zs, v

zöngétlen: ejtésükkor a hangszalagok nem rezegnek, például p, t, k, ty, c, cs, s, sz, f, h



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Arany János A tetétleni halmon / Auf dem Hügel von Tetétlen toni 2024/03/18 - 08:22 2024/03/18 - 08:22
Irodalom Lampérth Géza: Torinóban / In Turin toni 2024/03/17 - 10:06 2024/03/17 - 10:06
Irodalom Lampérth Géza Új sírok / Neue Gräber toni 2024/03/16 - 08:31 2024/03/16 - 08:31
Irodalom Krüzselyi Erzsike: Az a csillag / Dieser Stern toni 2024/03/15 - 10:20 2024/03/15 - 10:20
Irodalom Szentessy Gyula Pusztán / Auf dem Ödland toni 2024/03/14 - 08:45 2024/03/14 - 08:45
Irodalom Rigó Tibor A szerelem / Die Liebe toni 2024/03/13 - 08:28 2024/03/13 - 08:28
Irodalom Szentessy Gyula Láttam az utczán / Auf der Straße gesehen toni 2024/03/12 - 08:30 2024/03/12 - 08:30
Irodalom Martin Greif: Heimat / Haza toni 2024/03/11 - 08:54 2024/03/11 - 08:54
Irodalom Szentessy Gyula Este / Abend toni 2024/03/10 - 08:30 2024/03/10 - 08:30
Irodalom Pósa Lajos: Hazajöttem / Ich kam nach Hause toni 2024/03/09 - 09:23 2024/03/09 - 09:23
Irodalom Rigó Tibor: Zsiborgó tagjainkra / An unseren abstumpften Gliedern toni 2024/03/08 - 07:28 2024/03/08 - 07:28
Irodalom Lauka Gusztáv A Vénség / Das Alter toni 2024/03/07 - 08:53 2024/03/07 - 08:53
Irodalom Rigó Tibor Vannak még órák / Es gibt noch Stunden toni 2024/03/06 - 08:29 2024/03/06 - 08:29
Irodalom Szávai Gyula A szív / Das Herz. toni 2024/03/05 - 09:12 2024/03/05 - 09:12
Irodalom Arany János A honvéd özvegye / Die Witwe des Landsers toni 2024/03/04 - 08:19 2024/03/04 - 08:19

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Tompos Lilla: Karácsony ambrusa 2019/12/23 - 21:34 2019/12/23 - 21:34
Audió Kék mezőben Góth László 2019/12/14 - 05:58 2019/12/14 - 05:58
Audió Szabó Melinda: Októberi látomás ambrusa 2019/10/12 - 19:26 2019/10/12 - 19:26
Audió Kelvin: Angyalka ambrusa 2019/01/15 - 22:18 2019/01/15 - 22:18
Audió Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban ambrusa 2019/01/02 - 12:54 2019/01/02 - 12:54

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Megszűnt pályázat Markovics Anita 2019/12/31 - 13:41 2019/12/31 - 13:41
Fórumtéma Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző prayer 2 2016/11/28 - 12:48 2018/03/31 - 00:43
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva prayer 14 2016/04/17 - 18:06 2016/07/17 - 12:32
Fórumtéma CINKE klub Gyöngyivel prayer 20 2015/04/17 - 21:42 2016/07/09 - 14:15
Fórumtéma Cinke színdarab Emeraude 1 2016/04/25 - 09:38 2016/04/27 - 08:51
Fórumtéma Szent Márton évforduló pályázat prayer 5 2014/09/28 - 09:49 2016/03/01 - 22:47
Fórumtéma Ötletek, és a megvalósítás. prayer 164 2010/02/05 - 20:51 2016/02/02 - 14:28
Fórumtéma Aktuális pályázatok zsuska 177 2013/02/06 - 11:01 2016/01/26 - 12:16

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Tavaszi Varázs Fesztivál capek 2019/03/29 - 11:00 2019/04/12 - 12:06
Rendezvény Húsvéti nyusziles az Origó-Házban capek 2019/04/18 - 12:00 2019/04/12 - 12:02
Rendezvény Vidám farsang capek 2019/02/28 - 16:00 2019/03/14 - 12:11
Rendezvény CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák capek 2019/02/22 - 17:00 2019/03/14 - 11:54
Rendezvény Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... capek 2019/01/24 - 16:00 2019/01/16 - 21:40