Zsolnay Vilmos 1828. április 29-én született Pécsett. Tanulmányait a bécsi Politechnikum kereskedelmi szakosztályán végezte, majd a bécsi, frankfurti, drezdai és müncheni kereskedőknél szerzett szakmai gyakorlat mellett a festészetet is tanulmányozta. 1852-ben rakta le a Zsolnay gyár alapjait Zsolnay Miklós, amikor Pécs városától keménycserép gyár alapítására kért engedélyt. Zsolnay Vilmos 1853-ban megkapta édesapja Széchenyi téri üzletét, amelyet Párizsi Udvar néven fokozatosan többemeletes áruházzá fejlesztett. 1864-ben pedig átvette az üzem vezetését. Zsolnay Vilmos rájött arra, hogy a tőke növelésével és a termékek minőségének emelésével teheti jövedelmezővé az üzemet.

Zsolnay egész élete során képezte magát a kerámiára vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretek terén.

Az 1873-as bécsi világkiállításon nagy sikerrel mutatkozott be az üzem – megrendelések sokaságát vonva maga után.

Zsolnay folyamatosan kísérletezett az anyaggal, a színekkel és a formákkal.

A legnagyobb elismerést az 1876-ban kikísérletezett, a keménycserép és a porcelán között álló, magas tüzű mázzal bevont Zsolnay-féle porcelán fajansz feltalálásáért kapta.

Zsolnay Vilmos lázasan készült az 1878-as párizsi világkiállításra, amelyre több kávés-, teás- és mokkás készletet gyártott. A világkiállításon a Zsolnay kerámia finom anyagával, bársonyos mázával, pompás díszítésével átütő nemzetközi sikert aratott, gyártmányai aranyérmet nyertek, Zsolnay Vilmos pedig megkapta a francia kormány becsületrendjét. Ekkor nyílt meg Zsolnay előtt a világpiac. A nagy keresletnek az üzem alig tudott eleget tenni. Az üzemet bővítették, növekedett a munkáslétszám is.

A szakadatlan kísérletezés eredményeként 1893-ban Zsolnay Vilmos kifejlesztette az időjárás viszontagságainak és a fagynak is ellenálló pirogránitot, amely az akkoriban fellendülő építőipar kedvelt burkolóanyaga lett.

Zsolnay kísérletezte ki a híres eozin mázat is, amelyben Wartha Vince vegyészprofesszor volt segítségére.

Zsolnay gyermekeit is be tudta vonni a gyár munkájába, lányai, Júlia és Teréz művészi képességeik birtokában a tervezésben vettek részt, fia Miklós pedig az értékesítésben vállalt nagy szerepet. Édesapja halála (1900) után, ő vette át a gyár vezetését.