Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Másvilág

- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Másvilág
Mióta is érzem azt, hogy számodra láthatatlanná váltam? Egy éve, talán kettő? Nem tudom pontosan, olyan végtelenül hosszúnak tűnik ez a reménytelenségben eltöltött időszak. Ellibbensz mellettem, rám sem nézel, nem szólsz hozzám. Már kezdem azt hinni, hogy meghaltam és csupán a lelkem ragadt itt melletted, kerülgetve azt az embert, akit valaha szerettem, aki valaha szeretett. Talán szívesebben is fogadnám ezt az eshetőséget, mintsem a felém áradó közönyödet.
Ma írtam neked egy szerelmes verset. Arra gondoltam, az előszobában várlak, és amint belépsz az ajtón, megállok előtted, eltorlaszolom az utad, és felolvasom. Ez az utolsó szalmaszál amibe kapaszkodhatok, ezt még megteszem kettőnkért, de többre már képtelen vagyok, elfáradtam. Lassan öt óra, hamarosan megérkezel. Hallom, ahogy közeledik a lift, cipőd sarkának kopogását visszhangozza a lépcsőház, csörög a kulcs, mikor a táskádból előveszed. Úgy zubog a vér az ereimben, olyan hihetetlen félelmet érzek, mint még soha. Ugye meglátsz? Ugye most észre veszel? Ne hagyj cserben, kérlek! Nyílik az ajtó, és belépsz. Hihetetlenül gyönyörű vagy, mint mindig, a kedvenc kosztümödben úgy feszítesz, hogy bármelyik szupermodell elsápadna az irigységtől. Próbálok a szemedbe nézni, de kerülöd a tekintetem. Megszabadulsz a blézeredtől, hanyag mozdulattal a fogasra dobod, én pedig nem tehetek mást, olvasni kezdem a verset:
„Lásd arcom végre, és ne az égre
emeld fel vágyódó tekinteted,
kezemben verssel jöttem kiégve,
utolsó fohászként írtam neked…”
Hallod? Linda! Neked írtam! Könyörgöm, ne menj el mellettem! Olyan üres a tekinteted, esküszöm egy halott szemében több a fény. Folytatod a szokásos esti rítusokat, természetesen a magas sarkú cipő nem kerül le a lábadról. Ezt sem értettem soha. Miért kell neked itthon is úgy kinézned, mint akiért máris beállít egy Limuzin, hogy elvigye az Operabálba? Talán attól félsz, hogy ha meztelen talppal lépsz a Földre, akkor kicsusszan a lábad alól? Mi rettent vissza attól, hogy bárkihez és bármihez hozzáérj? Választ persze nem kapok, te pedig szokás szerint elkészíted a vacsorádat, müzlit, sovány tejjel. Mert az alakodra mindig gondosan ügyeltél. Nincs is más a hűtőszekrényben a tejen kívül, talán még a polcok, és az üres tojástartó. Nem emlékszem, hogy bármikor főzésre adtad volna a fejed…bár, egyszer Karácsonykor, próbálkoztál elkészíteni egy csirkét, amiről a végén nem derült ki, hogy zavaros leves, vagy híg pörkölt. Miután rájöttél, hogy ezen a téren nem számíthatsz sikerélményre, elég gyorsan lemondtál arról, hogy esetleg még jó háziasszony is lehetnél. Leülök a fotelbe, és csak bámullak, tehetetlenül. Mit kezdjek veled, és mit kezdjek magammal? De most…mintha észrevettél volna, egyenesen rám nézel, és közeledsz. Istenem! Mégis csoda történik? Mellém érsz, felveszed a fotel melletti asztalról a mobiltelefonod. Már értem. Megláttad, hogy villog, nem fogadott hívást jelez, ezért a sietős léptek. Most pedig következik az esti tere-fere a barátnőddel, ami általában egy-két órát vesz igénybe. Ez az, amit a legjobban utálok, az üres beszélgetéseiteket. Őt bezzeg hallod, neki válaszolsz.
Akkor itt a vége. Ki kell lépnem ebből a lakásból, a múltamból, a fullasztó közönyből. Mindegy hová, mindegy merre, csak el innen. Kezemben összegyűrt papír, rajta az értelmetlenül megírt verssel, vállamon a kabátom. Ennyit viszek magammal. Már a közös emlékeinkre sincs szükségem, mindent hátra szeretnék hagyni ebben a tűsarkak kopogásától zajos, soványtejes lakásban.
Odakint fúj a szél, megborzongok. Hirtelen úgy érzem magam, mint aki a Mátrix világába csöppent. Szürke alakok jönnek velem szembe, gépies a mozgásuk, mosolytalan az arcuk, és ugyanúgy mennek el mellettem, mint ahogy te tetted. Ismét belém vág a gondolat. Talán valóban halott vagyok? Megőrültem? Leroskadok egy padra, szorongatom a papírdarabot, mint az egyetlen igazinak vélt tárgyat, amibe még kapaszkodhatok. Minden egyéb csak látomásnak tűnik, egy tébolyodott elme csapongásának.
Lehajtom a fejem, kezembe temetem, és kétségbeesett gyermekként zokogni kezdek. Mi történik velem? Ha meghaltam, akkor mit keresek itt, az élőnek tűnő, de mégis szürke, és elfásult emberek világában? Miért nem érkezett meg értem az a sokat emlegetett fény, hogy kapuján átlépve igazi otthonomban találjam magam? Az ég felé emelem tekintetem, talán onnan megérkezik a válasz, de akkor megpillantok egy homályos, piros foltot. Biztos a könnyek miatt van, kézfejemmel gyorsan kitörlöm őket a szemem sarkából, de a szín még élesebben körvonalazódik. Igen, ez minden csak nem szürke, és célirányosan közelít felém! Megdermedek, figyelem az alakot, egy hosszú hajú lányt, piros, kinyúlt pulóverben, kopott farmerben, tornacipőben. Lépdel könnyedén, mosolyogva, mikor mellém ér, a padra mutat és azt kérdezi:
- Leülhetek melléd?
Kaktusz növekszik a torkomban, nyelni sem tudok, csak egy bizonytalan bólintásra futja, még mindig nem hiszem el, hogy ez a tünemény valóság is lehet. Érdekes színű szemeivel kíváncsian kutatja a tekintetem. Sosem láttam még ilyen sárgás-zöldes-barnás szivárványhártyát. Úgy fest, mint az őszbe boruló fa lombkoronája.
- Mit olvasol? Megnézhetem?
- Ez egy vers. Én írtam.
- Te verseket írsz? Nagyon szeretem a költészetet. Szívesen megpróbálkoznék a rímfaragással, magam is. Felolvasod nekem?
Ki tudja miért, de elmúlik belőlem az összes addigi szorongásom. Itt ül mellettem egy lány, az egyetlen a tömegből aki meglátott, és akinek a közelsége öt perc után olyan természetessé vált, mintha már gyermekkorom óta ismerném. Felemelem a papírlapot, és olvasni kezdem:
Lásd arcom végre, és ne az égre
emeld fel vágyódó tekinteted,
kezemben verssel jöttem kiégve,
utolsó fohászként írtam neked.
Tudom, hogy érzed új élet indul,
kettőnk kezéből csorduló csoda,
fakó világból elébünk tárul
a hófehér fényű napkorona.
Légy örök társam, jobbik felem,
add a kezed és lépjünk az útra,
nézd előttünk a színes köveket,
hagyjuk a szürkét tétova múltba.
A lány elmosolyodik, és azt válaszolja:
- Mintha már hallottam volna ezt a verset. Jössz velem? – és a kezét nyújtja.
Olyan természetes módon, mintha egész életemben ezt tettem volna, összekulcsolom az ujjainkat, és elindulunk Amint megtörtént ez az érintés, szinte varázsütésre kezd színesedni körülöttünk a világ, lépteink nyomán a betonból fű serken elő, és érzem magunkon az emberek pillantását. Lehet, hogy nem is a környezetem hibás? Én akartam észrevétlen maradni addig, amíg nem érkezik valaki az életembe, akiért érdemes láthatóvá válni? Nézem ezt lányt mellettem, szorítom a kezét, és sosem akarom elengedni. Így szeretném átlépdelni életem napjait és ha eljön az idő, vele együtt kigyalogolni a világból.
Összességében Dórikám, nagyon jó a prózád, ugyanis azt a következtetést vontam le a mondanivalódból, hogy az a két ember nem illik össze, éppen ezért az egyik, a férfi nagyon szenved. A női szereplőd más karakter, lehet , hogy ő is szenved, csak vagy nem mutatja, vagy jó így neki. Olyannyira vágyakozik a férfi a szeretetre, odafigyelésre, kedveskedésre, hogy majd bele őrül. Amikor kimegy a parkba - talán vannak olyan őrült gondolatai, hogy talán már nem is él, hanem a másvilágon van, no ezt érzi a lakásban is a nő mellett - alig hisz a szemének, amikor szembe találja magát egy egyszerű - öltözködésében is - csendes, kedves, szimpatikus lánnyal, aki figyel rá. Ettől mérhetetlen boldogság tölti el szívét, lelkét, azonos hullámhosszon vannak ők ketten, azonos az érdeklődési körük, a költészet szeretete is közelebb hozza őket egymáshoz,
végre rátalál a boldogságra, melyre annyira áhítozott.
Dórikám, gratulálok, nagyon tetszett a prózád.
Barátném!
Prózád olvasása közben meghallgattam Szécsi Pál:" Két összeillő ember" c. dalát, mert erre a számra emlékeztetett a végkifejleted.
Szeretettel: Évi
Évikém! Összességében rátapintottál a lényegre. Ha hozod azt a sokat emlegetett páleszt, akkor belemerülhetünk a részletekbe is...
Részletekbe? Oksa, de a pálesz sajnos mindig elfogy, mire útbaindulnék hozzád, úgy hogy meg kell várnom mindig a következő szállítmányt, de ígérem egyszer oda érek Hozzád, a hülye Tündi mindig megissza és olyankor összekülönbözünk. De rajta vagyok!
Dórikám nagyon örülök, hogy felpakoltad ezt a gyönyörű Szécsi dalt.
Szeretettel: Évi
Ha már, akkor legyen....
Édes lányom, ha férfi írótól származna ez a vad ábránd, azt mondom, kilátástalanságából menekült, amikor kiírta magából, csak nem értem, miért akarja megmutatni mindenkinek. Tőled ez bizony duplacsavar, másnál nem látott, többszörösen tükrözött álom. Abban sejtem a megfejtést, hogy vígasztalni akarsz valakit.
Magának a történetnek van egy másik megfejtése is: ezek a halálba vezető percek látomásai, vedd már észre, olvaső!
Mindenképpen fasntasztikus a meséd.
Dórikám nagyon szép, ám szomorú történet!
Előttem már Évi leírta, amit én is gondolok, ezért nem szaporítom a szót!
Ölellek!
Legújabb irodalmak
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás![]() |
---|---|---|---|---|---|
Irodalom | Anton Alfred Noder Menschendünkel / Emberi önteltség | toni | 2025/02/06 - 12:56 | 2025/02/06 - 12:56 | |
Irodalom | Veszelei Károly Szabadon / Frei | toni | 2025/02/06 - 09:28 | 2025/02/06 - 09:28 | |
Irodalom | Csak egy kis karó – Előszó | toni | 2025/02/05 - 13:32 | 2025/02/05 - 13:32 | |
Irodalom | Bátorfi Lajos A szabadban / In Freien | toni | 2025/02/05 - 09:57 | 2025/02/05 - 09:57 | |
Irodalom | „A kép fontosabb, mint a keret!” | toni | 2025/02/04 - 13:32 | 2025/02/04 - 13:32 | |
Irodalom | Klauszál Gábor Hol vannak / Wo sind sie | toni | 2025/02/04 - 10:26 | 2025/02/04 - 10:26 | |
Irodalom | Van nekem egy imádságom | toni | 2025/02/03 - 13:20 | 2025/02/03 - 13:20 | |
Irodalom | Dapsy Gizella Nil Tudom / Ich weiss | toni | 2025/02/03 - 08:09 | 2025/02/03 - 08:09 | |
Irodalom | Mucsi Antal-Toni: Pillanatnyi eszméletvesztés / Ein Augenblick der Ohnmacht | toni | 2025/02/02 - 12:35 | 2025/02/02 - 12:35 | |
Irodalom | Perényi Kálmán Sohasem / Niemeals | toni | 2025/02/02 - 09:55 | 2025/02/02 - 09:55 | |
Irodalom | Feleki Sándor Az utolsó dal / Das letzte Lied | toni | 2025/02/01 - 10:02 | 2025/02/01 - 10:02 | |
Irodalom | Hevesi József Jelen és jövő / Gegenwart und Zukunft | toni | 2025/01/31 - 09:42 | 2025/01/31 - 09:42 | |
Irodalom | Antikám, hol van apukád? | toni | 2025/01/30 - 12:53 | 2025/01/30 - 12:53 | |
Irodalom | Feleky Sándor Az én nagyanyám / Meine Großmutter | toni | 2025/01/30 - 09:42 | 2025/01/30 - 09:42 | |
Irodalom | Julius Sturm: Heimweh / Honvágy | toni | 2025/01/29 - 12:17 | 2025/01/29 - 12:17 |
Legújabb hangzóanyagok
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás![]() |
---|---|---|---|---|---|
Audió | Tompos Lilla: Karácsony | ambrusa | 2019/12/23 - 21:34 | 2019/12/23 - 21:34 | |
Audió | Kék mezőben | Góth László | 2019/12/14 - 05:58 | 2019/12/14 - 05:58 | |
Audió | Szabó Melinda: Októberi látomás | ambrusa | 2019/10/12 - 19:26 | 2019/10/12 - 19:26 | |
Audió | Kelvin: Angyalka | ambrusa | 2019/01/15 - 22:18 | 2019/01/15 - 22:18 | |
Audió | Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban | ambrusa | 2019/01/02 - 12:54 | 2019/01/02 - 12:54 |
Legújabb fórumtémák
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás![]() |
---|---|---|---|---|---|
Fórumtéma | Megszűnt pályázat | Markovics Anita | 2019/12/31 - 13:41 | 2019/12/31 - 13:41 | |
Fórumtéma | Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző | prayer | 2 | 2016/11/28 - 12:48 | 2018/03/31 - 00:43 |
Fórumtéma | 2017. AKÍK Művészeti Pályázat | prayer | 2016/12/28 - 19:03 | 2016/12/28 - 19:03 | |
Fórumtéma | 2016 évi rendezvények | capek | 17 | 2016/01/14 - 11:27 | 2016/08/07 - 16:47 |
Fórumtéma | CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva | prayer | 14 | 2016/04/17 - 18:06 | 2016/07/17 - 12:32 |
Fórumtéma | CINKE klub Gyöngyivel | prayer | 20 | 2015/04/17 - 21:42 | 2016/07/09 - 14:15 |
Fórumtéma | Cinke színdarab | Emeraude | 1 | 2016/04/25 - 09:38 | 2016/04/27 - 08:51 |
Fórumtéma | Szent Márton évforduló pályázat | prayer | 5 | 2014/09/28 - 09:49 | 2016/03/01 - 22:47 |
Fórumtéma | Ötletek, és a megvalósítás. | prayer | 164 | 2010/02/05 - 20:51 | 2016/02/02 - 14:28 |
Fórumtéma | Aktuális pályázatok | zsuska | 177 | 2013/02/06 - 11:01 | 2016/01/26 - 12:16 |
Friss blogbejegyzések
- Inner Galaxy - Jazz, Nu Art, Indie, Electro, Bossa Nova & Moombahton Album
- "Night & Jazz" ~ 30 minutes Jazz & Swing Album
- Kávé és Jazz ~ Lo-fi Jazz Cover | Pihentető dallamok meghitt pillanatokhoz
- Kreatív kézműves foglalkozások kicsiknek és nagyoknak!
- ☕ Paris Café Jazz ☕ ‖ 30 minutes relaxation
- Kiáradás
- Cosy & Sweet Jazz Album ‖ 30 minutes relaxation
- Őszi rapszódia - 60 perces zenehallgatás - zongora, hegedű
- Kreativitás,- és inspirációfokozó zene íróknak
Legújabb rendezvények
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás![]() |
---|---|---|---|---|---|
Rendezvény | Tavaszi Varázs Fesztivál | capek | 2019/03/29 - 11:00 | 2019/04/12 - 12:06 | |
Rendezvény | Húsvéti nyusziles az Origó-Házban | capek | 2019/04/18 - 12:00 | 2019/04/12 - 12:02 | |
Rendezvény | Vidám farsang | capek | 2019/02/28 - 16:00 | 2019/03/14 - 12:11 | |
Rendezvény | CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák | capek | 2019/02/22 - 17:00 | 2019/03/14 - 11:54 | |
Rendezvény | Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... | capek | 2019/01/24 - 16:00 | 2019/01/16 - 21:40 |
Friss hozzászólások
2 hét 6 nap
2 hét 6 nap
3 hét 12 óra
3 hét 2 nap
3 hét 2 nap
11 hét 1 nap
13 hét 14 óra
13 hét 14 óra
15 hét 6 nap
17 hét 1 nap