Másvilág

Dóra képe

Másvilág

Mióta is érzem azt, hogy számodra láthatatlanná váltam? Egy éve, talán kettő? Nem tudom pontosan, olyan végtelenül hosszúnak tűnik ez a reménytelenségben eltöltött időszak.  Ellibbensz mellettem, rám sem nézel, nem szólsz hozzám. Már kezdem azt hinni, hogy meghaltam és csupán a lelkem ragadt itt melletted, kerülgetve azt az embert, akit valaha szerettem, aki valaha szeretett. Talán szívesebben is fogadnám ezt az eshetőséget, mintsem a felém áradó közönyödet.

Ma írtam neked egy szerelmes verset. Arra gondoltam, az előszobában várlak, és amint belépsz az ajtón, megállok előtted, eltorlaszolom az utad, és felolvasom. Ez az utolsó szalmaszál amibe kapaszkodhatok, ezt még megteszem kettőnkért, de többre már képtelen vagyok, elfáradtam. Lassan öt óra, hamarosan megérkezel. Hallom, ahogy közeledik a lift, cipőd sarkának kopogását visszhangozza a lépcsőház, csörög a kulcs, mikor a táskádból  előveszed. Úgy zubog a vér az ereimben, olyan hihetetlen félelmet érzek, mint még soha. Ugye meglátsz? Ugye most észre veszel? Ne hagyj cserben, kérlek! Nyílik az ajtó, és belépsz. Hihetetlenül gyönyörű vagy, mint mindig, a kedvenc kosztümödben úgy feszítesz, hogy bármelyik szupermodell elsápadna az irigységtől. Próbálok a szemedbe nézni, de kerülöd  a tekintetem. Megszabadulsz a blézeredtől, hanyag mozdulattal a fogasra dobod, én pedig nem tehetek mást, olvasni kezdem a verset:

„Lásd arcom végre, és ne az égre
emeld fel vágyódó tekinteted,
kezemben verssel jöttem kiégve,
utolsó fohászként írtam neked…”
 

Hallod? Linda! Neked írtam! Könyörgöm, ne menj el mellettem! Olyan üres a tekinteted, esküszöm egy halott szemében több a fény. Folytatod a szokásos esti rítusokat, természetesen a magas sarkú cipő nem kerül le a lábadról. Ezt sem értettem soha. Miért kell neked itthon is úgy kinézned, mint akiért máris beállít egy Limuzin, hogy elvigye az Operabálba? Talán attól félsz, hogy ha meztelen talppal lépsz a Földre, akkor kicsusszan a lábad alól? Mi rettent vissza attól, hogy bárkihez és bármihez hozzáérj? Választ persze nem kapok, te pedig szokás szerint elkészíted a vacsorádat, müzlit, sovány tejjel. Mert az alakodra mindig gondosan ügyeltél. Nincs is más a hűtőszekrényben a tejen kívül, talán még a polcok, és az üres tojástartó. Nem emlékszem, hogy bármikor főzésre adtad volna a fejed…bár, egyszer Karácsonykor,  próbálkoztál elkészíteni egy csirkét, amiről a végén nem derült ki, hogy zavaros leves, vagy híg pörkölt. Miután rájöttél, hogy ezen a téren nem számíthatsz sikerélményre, elég gyorsan  lemondtál arról, hogy esetleg még jó háziasszony is lehetnél.  Leülök a fotelbe, és csak bámullak, tehetetlenül. Mit kezdjek veled, és mit kezdjek magammal? De most…mintha észrevettél volna, egyenesen rám nézel, és közeledsz. Istenem! Mégis csoda történik? Mellém érsz, felveszed a fotel melletti asztalról a mobiltelefonod. Már értem.  Megláttad, hogy villog, nem fogadott hívást jelez, ezért a sietős léptek. Most pedig következik az esti tere-fere a barátnőddel, ami általában egy-két órát vesz igénybe. Ez az, amit a legjobban utálok, az üres beszélgetéseiteket. Őt bezzeg hallod, neki válaszolsz.

Akkor itt a vége. Ki kell lépnem ebből a lakásból, a múltamból, a fullasztó közönyből. Mindegy hová,  mindegy merre, csak el innen. Kezemben  összegyűrt papír, rajta az értelmetlenül megírt verssel, vállamon a kabátom. Ennyit viszek magammal. Már a közös emlékeinkre sincs szükségem, mindent hátra szeretnék hagyni ebben a tűsarkak kopogásától zajos, soványtejes lakásban.

Odakint fúj a szél, megborzongok. Hirtelen úgy érzem magam, mint aki a Mátrix világába csöppent. Szürke alakok jönnek velem szembe, gépies a mozgásuk, mosolytalan az arcuk, és ugyanúgy mennek el mellettem, mint ahogy te tetted. Ismét belém vág a gondolat. Talán valóban halott vagyok? Megőrültem? Leroskadok egy padra, szorongatom a papírdarabot, mint az egyetlen igazinak vélt tárgyat, amibe még kapaszkodhatok.  Minden egyéb csak látomásnak tűnik, egy tébolyodott elme csapongásának.

Lehajtom a fejem, kezembe temetem, és kétségbeesett gyermekként zokogni kezdek. Mi történik velem? Ha meghaltam, akkor mit keresek itt, az élőnek tűnő, de mégis szürke, és elfásult emberek világában? Miért nem érkezett meg értem az a sokat emlegetett fény, hogy kapuján átlépve igazi otthonomban találjam magam? Az ég felé emelem tekintetem, talán onnan megérkezik a válasz, de akkor megpillantok egy homályos, piros foltot. Biztos a könnyek miatt van, kézfejemmel gyorsan kitörlöm őket a szemem sarkából, de  a szín még élesebben körvonalazódik. Igen, ez minden csak nem szürke, és célirányosan közelít felém! Megdermedek, figyelem az alakot, egy hosszú hajú lányt, piros, kinyúlt pulóverben, kopott farmerben, tornacipőben. Lépdel könnyedén, mosolyogva, mikor mellém ér, a padra mutat és azt kérdezi:

-          Leülhetek melléd?

Kaktusz növekszik a torkomban, nyelni sem tudok, csak egy bizonytalan bólintásra futja, még mindig nem hiszem el, hogy ez a tünemény valóság is lehet. Érdekes színű szemeivel kíváncsian kutatja a tekintetem. Sosem láttam még ilyen sárgás-zöldes-barnás szivárványhártyát. Úgy fest, mint az őszbe boruló fa lombkoronája.

-          Mit olvasol? Megnézhetem?
-          Ez egy vers. Én írtam.
-         Te verseket írsz? Nagyon szeretem a költészetet. Szívesen megpróbálkoznék a rímfaragással, magam is. Felolvasod nekem?

Ki tudja miért, de elmúlik belőlem az összes addigi szorongásom. Itt ül mellettem egy lány, az egyetlen a tömegből aki meglátott, és akinek a közelsége öt perc után olyan természetessé vált, mintha már gyermekkorom óta ismerném. Felemelem a papírlapot, és olvasni kezdem:

Lásd arcom végre, és ne az égre
emeld fel vágyódó tekinteted,
kezemben verssel jöttem kiégve,
utolsó fohászként írtam neked.
 
Tudom, hogy érzed új élet indul,
kettőnk kezéből csorduló csoda,
fakó világból elébünk tárul
a hófehér fényű napkorona.
 
Légy örök társam, jobbik felem,
add a kezed és lépjünk az útra,
nézd előttünk a színes köveket,
hagyjuk a szürkét tétova múltba.

A lány elmosolyodik, és azt válaszolja:

- Mintha már hallottam volna ezt a verset. Jössz velem? – és a kezét nyújtja.

Olyan természetes módon, mintha egész életemben ezt tettem volna, összekulcsolom az ujjainkat, és elindulunk Amint megtörtént ez az érintés, szinte varázsütésre kezd színesedni körülöttünk a világ, lépteink nyomán a betonból fű serken elő, és érzem magunkon az emberek pillantását. Lehet, hogy nem is a környezetem hibás? Én akartam észrevétlen maradni addig, amíg nem érkezik valaki az életembe, akiért érdemes láthatóvá válni? Nézem ezt lányt mellettem, szorítom a kezét, és sosem akarom elengedni. Így szeretném átlépdelni életem napjait és ha eljön az idő, vele együtt kigyalogolni a világból.

 

 

 

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Összességében Dórikám, nagyon jó a prózád, ugyanis azt a következtetést vontam le a mondanivalódból, hogy az a két ember nem illik össze, éppen ezért az egyik, a férfi nagyon szenved. A női szereplőd más karakter, lehet , hogy ő is szenved, csak vagy nem mutatja, vagy jó így neki. Olyannyira vágyakozik a férfi a szeretetre, odafigyelésre, kedveskedésre, hogy majd bele őrül. Amikor kimegy a parkba - talán vannak olyan őrült gondolatai, hogy talán már nem is él, hanem a másvilágon van, no ezt érzi a lakásban is a nő mellett - alig hisz a szemének, amikor szembe találja magát egy egyszerű - öltözködésében is - csendes, kedves, szimpatikus lánnyal, aki figyel rá. Ettől mérhetetlen boldogság tölti el szívét, lelkét, azonos hullámhosszon vannak ők ketten, azonos az érdeklődési körük, a költészet szeretete is közelebb hozza őket egymáshoz,
végre rátalál a boldogságra, melyre annyira áhítozott.
Dórikám, gratulálok, nagyon tetszett a prózád.

 

 

Barátném!

Prózád olvasása közben meghallgattam Szécsi Pál:" Két összeillő ember" c. dalát, mert erre a számra emlékeztetett a végkifejleted.

:)Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Dóra képe
Dóra
Offline
Csatlakozott: 2012/08/21

Évikém! Összességében rátapintottál a lényegre. Ha hozod azt a sokat emlegetett páleszt, akkor belemerülhetünk a részletekbe is...Kacsint

"Kirohanok a létből anélkül, hogy a fő-fő célt pedzeném...hej, ha elölről kezdhetnék mindent, mindjárt a közepén kezdeném!"

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Részletekbe? Oksa, de a pálesz sajnos mindig elfogy, mire útbaindulnék hozzád, úgy hogy meg kell várnom mindig a következő szállítmányt, de ígérem egyszer oda érek Hozzád, a hülye Tündi mindig megissza és olyankor összekülönbözünk. De rajta vagyok!

Dórikám nagyon örülök, hogy felpakoltad ezt a gyönyörű Szécsi dalt.

Szeretettel: Évi:*

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Dóra képe
Dóra
Offline
Csatlakozott: 2012/08/21

Ha már, akkor legyen....

"Kirohanok a létből anélkül, hogy a fő-fő célt pedzeném...hej, ha elölről kezdhetnék mindent, mindjárt a közepén kezdeném!"

Góth László képe
Góth László
Offline
Csatlakozott: 2012/10/01

Édes lányom, ha férfi írótól származna ez a vad ábránd, azt mondom, kilátástalanságából menekült, amikor kiírta magából, csak nem értem, miért akarja megmutatni mindenkinek. Tőled ez bizony duplacsavar, másnál nem látott, többszörösen tükrözött álom. Abban sejtem a megfejtést, hogy  vígasztalni akarsz valakit.
Magának a történetnek van egy másik megfejtése is: ezek a halálba vezető percek látomásai, vedd már észre, olvaső! 
Mindenképpen fasntasztikus a meséd.

Góth László

Bakos Erika képe
Bakos Erika
Offline
Csatlakozott: 2012/02/14

Dórikám nagyon szép, ám szomorú történet!

Előttem már Évi leírta, amit én is gondolok, ezért nem szaporítom a szót! Mosoly

Ölellek!

"Akinek hite van, mindene van, s akinek hite nincs, semmije sincs."

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Anton Alfred Noder Menschendünkel / Emberi önteltség toni 2025/02/06 - 12:56 2025/02/06 - 12:56
Irodalom Veszelei Károly Szabadon / Frei toni 2025/02/06 - 09:28 2025/02/06 - 09:28
Irodalom Csak egy kis karó – Előszó toni 2025/02/05 - 13:32 2025/02/05 - 13:32
Irodalom Bátorfi Lajos A szabadban / In Freien toni 2025/02/05 - 09:57 2025/02/05 - 09:57
Irodalom „A kép fontosabb, mint a keret!” toni 2025/02/04 - 13:32 2025/02/04 - 13:32
Irodalom Klauszál Gábor Hol vannak / Wo sind sie toni 2025/02/04 - 10:26 2025/02/04 - 10:26
Irodalom Van nekem egy imádságom toni 2025/02/03 - 13:20 2025/02/03 - 13:20
Irodalom Dapsy Gizella Nil Tudom / Ich weiss toni 2025/02/03 - 08:09 2025/02/03 - 08:09
Irodalom Mucsi Antal-Toni: Pillanatnyi eszméletvesztés / Ein Augenblick der Ohnmacht toni 2025/02/02 - 12:35 2025/02/02 - 12:35
Irodalom Perényi Kálmán Sohasem / Niemeals toni 2025/02/02 - 09:55 2025/02/02 - 09:55
Irodalom Feleki Sándor Az utolsó dal / Das letzte Lied toni 2025/02/01 - 10:02 2025/02/01 - 10:02
Irodalom Hevesi József Jelen és jövő / Gegenwart und Zukunft toni 2025/01/31 - 09:42 2025/01/31 - 09:42
Irodalom Antikám, hol van apukád? toni 2025/01/30 - 12:53 2025/01/30 - 12:53
Irodalom Feleky Sándor Az én nagyanyám / Meine Großmutter toni 2025/01/30 - 09:42 2025/01/30 - 09:42
Irodalom Julius Sturm: Heimweh / Honvágy toni 2025/01/29 - 12:17 2025/01/29 - 12:17

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Tompos Lilla: Karácsony ambrusa 2019/12/23 - 21:34 2019/12/23 - 21:34
Audió Kék mezőben Góth László 2019/12/14 - 05:58 2019/12/14 - 05:58
Audió Szabó Melinda: Októberi látomás ambrusa 2019/10/12 - 19:26 2019/10/12 - 19:26
Audió Kelvin: Angyalka ambrusa 2019/01/15 - 22:18 2019/01/15 - 22:18
Audió Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban ambrusa 2019/01/02 - 12:54 2019/01/02 - 12:54

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Megszűnt pályázat Markovics Anita 2019/12/31 - 13:41 2019/12/31 - 13:41
Fórumtéma Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző prayer 2 2016/11/28 - 12:48 2018/03/31 - 00:43
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva prayer 14 2016/04/17 - 18:06 2016/07/17 - 12:32
Fórumtéma CINKE klub Gyöngyivel prayer 20 2015/04/17 - 21:42 2016/07/09 - 14:15
Fórumtéma Cinke színdarab Emeraude 1 2016/04/25 - 09:38 2016/04/27 - 08:51
Fórumtéma Szent Márton évforduló pályázat prayer 5 2014/09/28 - 09:49 2016/03/01 - 22:47
Fórumtéma Ötletek, és a megvalósítás. prayer 164 2010/02/05 - 20:51 2016/02/02 - 14:28
Fórumtéma Aktuális pályázatok zsuska 177 2013/02/06 - 11:01 2016/01/26 - 12:16

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Tavaszi Varázs Fesztivál capek 2019/03/29 - 11:00 2019/04/12 - 12:06
Rendezvény Húsvéti nyusziles az Origó-Házban capek 2019/04/18 - 12:00 2019/04/12 - 12:02
Rendezvény Vidám farsang capek 2019/02/28 - 16:00 2019/03/14 - 12:11
Rendezvény CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák capek 2019/02/22 - 17:00 2019/03/14 - 11:54
Rendezvény Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... capek 2019/01/24 - 16:00 2019/01/16 - 21:40