Erőteljesen rányomta a bélyegét a viktoriánus kor társadalmi berendezkedésének, illetve elvárásainak való megfelelés. (Tudtad, hogy az írónő először nem is adhatta ki saját nevén a művet?)

Valószínűleg azért nem érvényteleníttette a házasságot, mert egyrészt nem akarta, hogy kitudódjon, másrészről pedig túlzottan lelkiismeretes volt, és nem akarta cserben hagyni, vagy intézetbe küldeni. Jobbnak látta, ha saját maga gondoskodik róla. A válás amúgy sem volt divat akkor, így nem lehetett könnyű dolga.
De tény, hogy épp a köztük tátongó áthághatatlan társadalmi szakadék miatt kellett úgy befejezni a regényt, ahogy. Jane és Rochester csak úgy lehetnek egymáséi - és ez jellemző a kor felfogására, hadd ne minősítsem -, ha a nőt gazdag örökösnővé teszi, a férfit meg részben vagyonvesztett nyomorékká.
Azt hiszem nem szerettem volna abban a korban élni...

No és a Veszedelmes viszonyok egyetlen változata sem maradhat ki!!!

Kegyetlen játékok
(Cruel Intentions)

Sarah Michelle Gellar (Kathryn Merteuil)
Reese Witherspoon (Annette Hargrove)
Ryan Phillippe (Sebastian Valmont)

A milliomosok gondtalan életét élő Sebastian és mostohatestvére, a szép Kathryn gonosz versengésbe kezd: az győz, aki a legtöbb szívet tudja meghódítani és porba tiporni. Könnyű helyzetben vannak, hiszen New York naiv fiataljai mind a lábuk előtt hevernek. Az igazi kihívás azonban hátravan, míg fel nem tűnik a színen Annette, aki elhatározta, hogy megőrzi szüzességét, míg férjhez nem megy. Kathryn fogadást ajánl: ha Sebastiannek sikerül elcsábítania a jégkirálynőt, eltölt vele egy éjszakát. Ellenkező esetben viszont a fiú vadonatúj Jaguárja a tét. Kezdődik az utolsó játszma

Szerelmes Shakespeare
(Shakespeare in Love)

szereplő(k):
Joseph Fiennes (William Shakespeare)
Gwyneth Paltrow (Viola De Lesseps)

Gondban van 1593 nyarán William Shakespeare. A londoni színházi élet ifjú titánja alkotói válságban szenved, semmilyen épkézláb ötlet nem jut az eszébe. Akárhogy sürgetik a mecénások és a színházigazgatók, képtelen folytatni legújabb darabját. Leginkább múzsára lenne szüksége. Amikor megismerkedik a gyönyörű Lady Violával, nyomban szerelemre gyullad iránta. Az ihlet visszatér, és William a maga érzelmét szövi új darabja soraiba. Ám a sors közbeszól, Erzsébet királynő parancsára Lady Violának hozzá kell mennie Lord Wessexhez.

Szívemnek talán az egyik legkedvesebb, ha nem egyenesen a legkedvesebb szerelmi története, a Colleen McCullough regényéből (1983-ban) készült filmsorozat, a Tövismadarak, amely egy katolikus pap és egy fiatal lány reménytelennek tűnő, és mégis örökre szóló szerelméről szól.
A regénynek szinte tökéletes adaptációja a film, de érdemes a könyvet elolvasni, mert sehol nem találkoztam még ehhez foghatóan erőteljes, megrázó és őszinte vallomással mind az életről, a halálról, és a szerelemről, magáról. Ebben a történetben minden benne van, amiről az Élet szól. Nem hiszem, hogy ehhez még hozzá lehetne tenni bármit is.

Tövismadarak (The Thorn Birds)
/Richard Chamberlain, Rachel Ward/

"A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és fölnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára... Legalábbis a monda szerint."

"A madár, begyében a tövissel, változhatatlan törvénynek engedelmeskedik; nem tudja, mi űzi-hajtja, hogy fölnyársalja magát, s dalolva haljon meg. Amikor a tövis beléhatol, még nem tudja, hogy a halál közeledik; csak dalol, dalol, amíg csak annyi élet van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon. De mi, amikor a tövisre fölnyársaljuk magunkat, mi tudjuk. Mi értjük. És mégis, mégis megtesszük. Mégis megtesszük."

http://www.youtube.com/watch?v=2KQSR6eQxp8&feature=related