Csak egy kis karó XXI.

Bocsáss meg nekem kis karó
tegnap az erdő felé mentem,
hozzád is el akartam jönni
de elmerengtem a csendben.

Egy emberrel találkoztam
egy éve, hogy nem dolgozik,
azóta maga van otthon
és mindig csak panaszkodik.

Már nagyon sokan közöttünk
csak önsajnálatból élnek,
és mindenhol mindenkinek
mindig magukról beszélnek.

Megkérdezi azt, hogy, hogy vagy
de a válasz nem érdekli,
téged csak azért kérdezett,
hogy te, vissza tudd kérdezni.

De még azt sem sem várja meg,
hogy egyetlen szót kimondjál,
és már is mondja az övét
hol egy percre, meg nem áll.

Tudod nekem sok bajom van
nem is tudom hol a fejem,
reggeltől estig szaladok
azt sem tudom hol az eszem.

Vigyáz, még levegőt sem vesz
nehogy te közbe tudj szólni,
állandóan jár a szája
amit be sem tud már fogni.

Tíz perc panaszkodás után
megveregeti a válladat:
Örülök, hogy találkoztunk
's kibeszélgettük magunkat.

És már is siet ő tovább
meg sem várja, hogy elköszönj,
majd elrohan mint a szélvész
csak a szemeid dörzsölöd.

Kibeszélgettük magunkat?
Hiszen én egy szót sem szóltam,
többször nyitottam a számat
de mint egy hal, csak hápogtam.

Tóni