Rendben. Ha példa, akkor legyen. Képzeld el, hogy a természetet járod, és hazatérsz egy mezei virágcsokorral, amit szeretnél vázába helyezni. Kinyitod a szekrényed, ott díszeleg egy klasszikus forma, de a máz hátborzongató…arany cirádák, csillámok…mintha giccsországba váltottál volna jegyet…azután meglátsz egy másikat. Ott áll pőrén, nincs rajta semmi felesleges  festék, és a formája       nem hétköznapi.  Kicsit girbe-gurba, egyedi. Nem tömegtermék, saját kéz formálta, de szemet gyönyörködtető. Melyik vázába helyeznéd a csokrodat?

Nem áll szándékomban állást foglalni. Számtalanszor mondtam, és most megerősítem. A mondani való  érdekel. Ismét Gergely Ágnest hozom példaként, nekem ő a number one. Büszke vagyok rá, mert minden téren tökéletes, nőből van, és mégis…nem terápiás célzattal használja az irodalmat.

Egy Robert Lowell témára

Szegény ártatlan jószág,

a biztonság utolsó állomása:

szülőházam nem sokkal a háború után

elkelt, öt tágas ablakával, a kerttel és

a kúttal együtt. A gazdálkodótól később

megvette egy boltos, kinyitotta az üzletet,

a kertben ládák hevertek, üresen,

nyitva, sokat sejtetőn, s a közfalak

ugrásra készen várták a kőművest.

Az átszabott ház visszaálmodta

a tornác vasárnapjait, nagybátyám

hegedűjét, a szakajtónyi túrós delklit,

hiába, mindent elnyelt a kút. A sárga

falon felirat: Eladó vagy kiadó.

A legrosszabb az egészben a vagy.

Mindegy, mennyi időre, csak szabadulni

egy ingatlantól. S a betört ablaküvegre

még odasiklik anyám elfelejtett nevetése 

a nyomdászbál után.

Gergely Ágnes

EGY RÉGI VERS VISSZHANGJA

A sziget löszfalainál
ahogy az emlék és az ikra,
csomósodik köréd, király,
az, hogy rálátsz az álmaidra.

S mint elrabolt sublód felett
egykor a birsalmák nyugalma,
percekre herdált életed
lassan úgy fordul nyomtalanra.

Töltenéd mérged a bolondon?
Megcsikarnád az ismeretlent?
Elmegy a vers is, mint a hormon,

nem élted át, mi visszarettent –
s a bozóttűzből fel, tova
száll, száll az Isten madara.