Megsemmisültem, már többet akartam a semminél.

Tudtam ez csak a fotókon néz jól ki.

Magyarországon süti így meg a nap, a szomszéd háztetőt kizárólag.

Hiszen én már tudom, de én értem is, hogy lehet mindenki Magyar.

Kevesebb lettem nálad, mert több nem lehettem, de mindenképp változni akartam.

A hóvirágról leszaladt harmatcseppek a földre zuhantak, zongorát reggelizett a nap.

Szalonkázott egy vadász, ott ami még meg maradt, szögesdrótot húzott a szél, mai napig.

Elsorvadt a rügybe szökött boldogság, nem csak a nirvána, nem csak a Szír népirtás miatt,

Hanem a pillanat lopott boldogságát, törlesztő vigasságtalanság miatt is, csak néz a nap

Elradírozódnak a pontok az időben mint gyorsan menő autó szélvédőjén a rovarok, és mégsem.

Nem csak ezek vagyunk mi, nyitott kérdések választalanság erdejében Dobogókőn. Itt a Magyar idézet :