Zöldell már 

Zöldell már a sok fa,
tányérját a bodza
szorgalmasan hozza.
A tányéron még haragos zöldben
a gombostűfej gömbök, a körben
szolid szelídségben
várakozón gyűlnek.

Öreg gesztenyefa súlyos rügyei
rég kipattantak,
s a levélkékről a magzatvíz
már el is illant.
Most gyertyái félig fehérben
szellőzködnek, ringanak
zöld legyezők közt a légben.

Hippi szomorúfűz lengő loboncában,
lándzsalevélkéi csavarodásában
szél úrfiak botladoznak.

A foltos törzsű óriás platán is
ébredezni látszik,
csecsemő levelek sora közt
gömbvirág ingázik
- paradicsomi lajtorja-
ágai közt csirreg a szarka,
rigó fütyörész,
s időnként rázendít
a cinke is: nyitnikék, nyitnikék.

A kertben több színben pattan
a büszke tulipán,
mellette nárcisz ragyog ékesen,
tövében bársonyos árvácska mereng,
s odébb apró virágú nefelejcs
kékül szerényen.
Lila derengésben már az orgona,
s kicsattant a rózsaszín babarózsa is.

Istenem! Mennyi szín, mennyi hang
bong, zsong, trilláz, dalol, muzsikál,
árad felénk,melyben megmártózhatunk,
s mindannyian eggyé válhatunk .

Budapest,2001           LONGHERA  /Dombyné Szántó Melánia/                                   .