Tóni, támadt egy olyan gondolatom, hogy vedd szépen sorba az életed során összegyűjtött kincseidet, - ládikád tartalmát - és örökítsd meg versben őket! Így nem kell attól félned, hogy elvesznek... 

Érzem, mennyire bánt a meg nem kapott szeretet, de hidd el, adni még annál is jobb!  Kicsit elferdítve, visszautalnék a tegnapi vicces felolvasásomra. - Ha szeretetet osztasz, azt  5 százalékban biztosan visszakapod!  5% haszon egy befektetésnél már nagyon jó eredmény, ugye?!

Szeretettel Marika

Marikának igaza van Tónikám: verseiddel kincseid megosztottad velünk és így az utókor számára is elérhetővé tetted. Köszönjük Neked

Kedves Marika és Judit!

Kapok én elég szeretetet a családomtól, és igazán megmondva, sohasm gondoltam arra, mi lesz a verseimmel, mert ha igen, akkor kiadnám versekötetekben, részt vennék pályázatokon, de egyiket sem teszem. Én nem hírnevet akarok hátrahagyni, megelégszem egy kis tisztelettel, szeretettel amig éleka verseimmel pedig megpróbálom az olvasók figyelmét felhívni arra, hogy élnek közöttünk szegény boldogtalan emberek is.

A versekben leírt, gyötrődések, félelmek, úgy mint a hajléktalanok sorozatban is, nem mind az én sorsomról szólnak, hanem a hozzám közelálló ismerőseim, de sokszor, az egésszen ismeretlen emberekkel folytatott beszélgetéseiből fakadnak. Szeretem az emberek viselkedését, szavait megfigyelni, a bajait meghallgatni, és sokszor, hogy nehogy megsértsek valakit, saját személyemben leírom.

Köszönöm hogy olvastok és írtok is, és

üdv Tóni

érdekes haikuk....felfűzve....