Hova vezet az utam

„Egész úton hazafelé,
azon gondolkodám”
E Petőfi verse kísér
a hosszú utamon haza,
még anyám élt,
én is azon gondolkodtam
's eszembe jutott a vers
minden egyes szava.

Már csak a testvérem
és a rokonok várnak
a régen elmúlt,
de el nem felejtett emlékek,
a svájci hegyek,
engem a börtönbe zárnak
ahol születtem,
ott vannak az igazi értékek.

Ott a temetőben
anyám estikével benőtt sírja
a házunk előtt
a velem megöregedett eperfa,
a mostoha sorsát
ma már ő sem sokáig bírja
az eperfás utcából,
ma már ő az egyetlen fa.

Ahol otthon vagyok,
idegennek érzem magam
a Tisza parton ma már,
egy ismerőst sem látok,
már olyan régen
senki sem érti meg a szavam
meghalt már mind,
a régi jó barátok.

Egyedül maradva,
ez jutalom vagy a büntetés?
az életed éveit,
ma már senki meg nem becsüli,
számodra a halál
megváltás vagy az újjászületés?
Társaságodat sokan,
már szívesen ki is kerülik.

Ha meghalok
mindegy hogy hova is temetnek
akáclombos temető
már otthon úgy sem létezik,
mellettem itt is ott is,
csak idegenek fekszenek
és én, ez az elfáradt vándor,
végre haza érkezik.

Tóni   2009 December 11