Dimenziók

Olasz Irén képe

(Testen kívül)

 A harmadik.

     Iszonyú fájdalom járja át az egész testem. Máskor könnyű, kecses mozdulataim ólomsúlyúvá nehezednek. Mozdulatlanságra kényszerít a kín. November hetedike van. Ünnep. Két napja műtöttek. Májusban volt az első műtétem, azóta ez az ötödik. Az átlag negyvenöt kilómból alig maradt negyven. Fáradt vagyok és gyenge. A műtéti nap délutánja és az éjszaka maga volt a pokol. Azt hittem, az idő múlásával jobban fogom érezni magam, de még rosszabbá vált az állapotom. Lekerültek rólam a nyomózsákok, amivel a műtéti heg szétnyílását akadályozták meg. Lefolytak az infúziók. Araszolva, minden lépésért megszenvedve eljutottam a fürdőbe is. Egyedül tudtam már mosakodni. A lázam is alább hagyott, testem-lelkem teljesen kimerült, már minden teher, semmi nem kell, csak nyugalomra vágyom.  A férjem látogatása is fáraszt. Azt akarom, hogy lássa, minden rendben van, jól vagyok, de az igyekezet még jobban megvisel. Pedig minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy szépnek lásson. Kicsinosítsam magam, ne lássa rajtam a szenvedéseim nyomait. Nem akarom, hogy sajnáljon. Kértem, ne hozzon semmit, mert nem tudok enni. Képtelen vagyok ételt, vagy italt a testembe juttatni. Az orvosok, azzal fenyegetnek, hogy újra infúziót adnak, ha nem eszem. A férjem persze minden finomsággal megpakolva jön hozzám. Majd odaadom a társaimnak, gondolom, amikor elmegy.

     Vizit van. A professzor, aki műtött, és egy nővér végzi. Hatan vagyunk a szobában. Az első ággyal párhuzamosan fekszem. Van, aki már jól van, ketten vagyunk friss műtöttek. Az első ágyon fekvő betegnél varratot kell szedni. Az orvos nem talál hozzá eszközt, elküldi a nővért érte. Az szalad, hogy megfeleljen a professzor elvárásainak. Ahogy kifut a helyiségből, nyitva hagyja az ajtót. A nő felhúzott lábakkal bugyi nélkül, az ajtóval szemben fekszik. A folyosó tele van látogatókkal, az orvos idegesen becsukja az ajtót. Megjön a nővér, nincs olyan műszer, ami éppen kellene. Újra kiszalad, megint nyitva hagyja. Az orvos úgy vágja be az ajtót, hogy beleremeg a fal is. Azokat a betegeket, akikkel nincs teendője, csak megnézi, beszélget velük. A nővér megérkezik a steril dobozzal, odaadja az orvosnak. Nincs benne a keresett tárgy. Idegesen feldobja a levegőbe, ollók, csipeszek hullnak ki belőle. Dermedt csend van. A nővér összeszedi az eszközöket, kiszalad, és újra nyitva hagyja az ajtót. Ha nem lenne tragikus a helyzet, és ha nem érezném ilyen nyomorultul magam, még nevetnék is. A szerencsétlen nővérkén és a helyzeten, ami miatta történt, mivel minden alkalommal nyitva hagyta az ajtót.  Szegény nem is sejti, hogy emiatt ideges a főnöke. Hozzám lép a professzor. Mosolyog, kedvesen beszél. Csak a keze reszket az idegességtől. Két cső lóg ki még a testemből.
     - Úgy látom, mind a kettőt eltávolíthatom, minden rendben, már nem lesz rájuk szükség – mondja.
     Közben visszatér a nővér is. Az első drén könnyen adja magát, hamar kihúzza. A második cső beragad. Megrántja az orvos, csípő, égő érzést vált ki a mozdulat, ahogy kiveszi. Már a nővér húzza szorosra a több rétegbe összehajtott lepedőt a medencémen. Kimennek. Érzem, hogy melegség önt el, pulzálva vérzek. Felemelem a takarót, minden mozdulatom fáj. Egész testemet ellepte a vér. A szemközti ágyon fekvő nő felsikolt, és csengetni kezd. Jön is a nővér. Megijed a látványtól.
    - Segítek felállni, most húztam át az ágyakat, hozok egy tolókocsit, amibe leülhet.
    Kiszalad. Az ajtót nyitva hagyja. Alig van erőm, érzem, nem sokáig tudok már állni. Nem is értem, miért nem szól rögtön az orvosnak. Talán félti a munkáját, egész délelőttje azzal telt, hogy ágyazott, sterilre mosta az ágyakat és a szekrényeket. Piros papucsom egybeolvad a véremmel. Már nem tudok állni, érzem, hogy minden erőm elhagy. Nehezen tudok leülni az ágyra az átvágott hasizmom miatt. Gyengeség és fájdalom járja át a testem. Rádőlök a párnára, a felsőtestem már nyugvó helyzetben. Alig tudom a lábaimat hozzáemelni. Hallom, hogy a tolókocsi kerekei zörögnek a folyosón, egy közeli templom harangja kondul. Delet harangoznak. Ez az utolsó hang a földi létemből. Minden elsötétül. A mellkasom közepéből hagyom el a testem. Akárcsak egy utolsó dobbanásból keletkezett energia, kezdek siklásba. Mintha valami tágas csőben repülnék nagy-nagy sebességgel. Érzem a tér körvonalait, amiben suhanok, és az én lélektestemnek a határait is. Csodálatos ez a lebegő-suhanás, amit egy cigarettafüstszerű, fátyolos közegen teszek meg az alagútban.  Megmaradt az éntudatom. A világ leggyönyörűbb érzését élem át. Talán furcsa szó rá az „élek,” hiszen meghaltam…tudom…de soha nem éltem még meg ennyi földi jót, mint most. Anyagi testem minden nyomorúságát, fájdalmát hátrahagyva szabadulok porhüvely börtönömből. Szabad vagyok. Szabad! Tökéletesség, harmónia, béke vesz körül. Eggyé válok vele. Öröm, boldogság, szeretet vagyok, a teremtett világegyetem tökéletes rendje járja át a létem, ez az érzés tölti ki egész lényemet. Minden érzés felfokozódva zajlik bennem. Nincs olyan szabadság, szerelem, boldogság a földön, ami magasztosabb lenne ennél az érzésnél.  Vagy talán ezeknek az érzéseknek a legmagasabb fokon megélt összeolvadt teljessége jeleníti meg a halált. A Teremtés minden csodája egyesül bennem. Ragyogó fény felé haladok. Hívogató melegség árad belőle. Hozzá vágyom. Soha nem hallott szimfónia csendül fel. Éteri hangszereken játszó angyalok zenéje. Gyönyörűséggel áraszt el. Úgy érzem, a zene és a fény egy új élet nyitánya. Megtorpanok. Apám áll előttem. Szőke haja hátrafésülve, kék szeme mosolyog rám. Fehér, nyitott ing van rajta, szürke nadrágot visel. Nem látom a cipőjét. Mintha ovális, kissé ritkás anyagú képben látnám.  Szól hozzám.
     - Menj vissza! - Nem szólok semmit.
     - Menj vissza! – A harmadiknál elfordulok tőle, és visszafelé tartok.

       Már nincs az az örömteli, csodálatos érzés, ami nemrég még átjárt. A mellkasom közepén fúrom át magam a testembe. Kígyózó mozdulatokkal próbálok áthatolni a bőrön, izmon, csonton keresztül. Kaptam már morfiumot, de akkor sem volt olyan fájdalmam, mint most, amikor visszatérek a testembe. Hallok egy férfihangot:
     - Eszmél, mindjárt kinyitja a szemét.
      Amikor már látok, három orvos van körülöttem. A professzor homlokán izzadságcseppek csillognak.
    - Ne féljen, minden rendben van már – mondja halkan.
    - Nem félek… mert a világ legszebb élményét éltem át.
    - Elmondja majd nekem?
    - Igen, elmesélem.
Szörnyű kínokat éltem meg ezután. Transzfúziót kaptam, amit nem akart a testem befogadni. Sokszor éreztem azt, hogy a fizikai létem és a fájdalmam tűrő határán vagyok.   
    Két hét múlva értem jött a férjem és az anyám.  Anyám megkérdezte az orvostól, mi várható a betegségem után. Haragudtam is egy kicsit, mert azt gondoltam, majd otthon megerősödöm, és rendbe jövök.
    - Ön az édesanyja?
    - Igen.
    - Mit mondjak, asszonyom, talán három-négy hónapja van vissza a lányának.
      Én akkor, ott a földbe gyökereztem. Semmit nem értettem. Miért haltam meg, ha vissza kellett jönnöm? Miért találkoztam a négy éve halott apámmal? Miért küldött vissza, ha mégis meg kell halnom? Miért volt a gyönyör és a fájdalom? Miért éppen én, hiszen csak huszonhat éves vagyok? Úgy mentem haza, hogy meg fogok halni. Otthon mást ápoltam, másért tettem meg mindent, nekem nem volt senki, aki valamiben is segített volna. Jártányi erőm sem volt, mégis minden nap elindultam a pokol útjain, hogy fizikai létemen túl is másokat szolgáljak. A sorsom miatti, Isten elleni lázadozásaimat befejeztem. Felkészültem a halálra.  Megköszöntem, hogy éppen én, azt, hogy engem választott, ebben is megpróbál… Még egyszer annyi idő telt el, mint amennyit addig éltem az óta. Olyan sokszor kívántam, bárcsak meghaltam volna akkor. Rosszabb volt az életem, mint a halál. Néha arra gondolok, mégis megtörtént. Pokolra jutottam… ott élem mindennapjaim, ezzel vezekelek… életfogytiglan… ártatlanul.  

Füles képe
Füles
Offline
Csatlakozott: 2012/09/24

Már itt is vagyok melegében elolvastam. Nagy hatással volt rám, elsősorban azért mert ki nem állhatom a korház légkörét. Szerencsére eddig csak látogatóként volt szerencsém hozzá. Hátborzongatóan, fantasztikus részletességgel írtad le a történeted, tökéletesen bele tudtam magam élni, és úgy éreztem, hogy én is részese lehettem a csodának ami veled megesett. Köszönöm az élményt. És bár nem ismerem az életed, de remélni tudom, hogy nem volt az eddigi életed igazi földi pokol.

Üdvözlettel: Füles

Olasz Irén képe
Olasz Irén
Offline
Csatlakozott: 2013/08/14
Kedves Jocó!
 
Sajnos, nagyon korán megtapasztaltam minden borzalmat, így a betegséget is.
Mégis, vagy talán pont ezért, örülni tudok minden apróságnak, akár egy kipattanó rügynek, a szélben reszkető levélkének, pillangó varázsszárnya rezdülésének a tavaszi réten, egy mosolynak, egy kedves szónak, és mindennek, ami az emberi jósággal, szeretettel van megáldva.
Azt gondolom, minden elszenvedett fájdalom, bánat, csalódás, még jobban megerősít abban, hogy csak tisztán, őszintén, becsületesen és szeretettel a szívemben szabad élni.
Ez az én hitvallásom.
Köszönöm, hogy nálam hagytad lélekjeledet.
 

Ölellek: Irén

Buktató köveimből építek Égig érő lépcsőt.

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Remélem jó részt ez egy ÍRÁS....és nem a tények naplója....



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Olasz Irén képe
Olasz Irén
Offline
Csatlakozott: 2013/08/14
Kedves Imi!
 
Tévedsz. Ez valóban a tények naplója.
Megpróbáltam a legegyszerűbben és leghitelesebben átadni, amit valóban megéltem.
Köszönöm, hogy olvastál.

Szeretettel: Ircsi

Buktató köveimből építek Égig érő lépcsőt.

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Hány éve történt?



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Varga Tibor képe
Varga Tibor
Offline
Csatlakozott: 2014/10/19

Olvastam én is mind a hármat. Az ehhez hasonló írásokat ezoterikus történeteknek hívja az újabb szakirodalom, és napjainkban erre mutatkozik is valamiféle kereslet az olvasók körében, hiszen sokakat érdekel, mi van a földi életen túl, vannak-e előző életek, vagy következő életek, születtek erre nézve különböző elméletek is, az egyértelmű bizonyítékok azonban hiányoznak. Az itt olvasott három történeted viszont annyira hitelesnek, szinte bizonyító erejűeknek látszanak arra nézve, hogy mindezeket valóban megélted. Talán éppen ez a sok szenvedés adta meg neked az igaz, őszinte szeretet képességét. Örömmel olvastalak.

Szeretettel: Tibor 

 

Varga Tibor

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Tibor...kétszer jártam "odaát".....érdekes "dolgokat" tapasztaltam....de azt hiszem soha nem írom meg őket.....csak fantáziának érezné más....az "okosok"....majd megtapasztalja egyszer mindenki...várják ki a sorukat...Mosoly

Üdv

Imre



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Varga Tibor képe
Varga Tibor
Offline
Csatlakozott: 2014/10/19

Imre, ha hitelesen írnád meg, én elhinném, nem tartanám fantáziának. Hasonló tapasztalataim nekem is vannak... Egyik versemben nyoma is van: "Míg kívülről láttam magamat, / a halálnak voltam nagy falat, / tevékeny szikék, pengék között / elundorodván visszaköpött..."

Üdv

Tibor

 

Varga Tibor

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Hitelesség?....soha életemben nem hazudtam....jól ismer engem mindenki....



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Varga Tibor képe
Varga Tibor
Offline
Csatlakozott: 2014/10/19

Elhiszem, Imre!

 

Varga Tibor

Olasz Irén képe
Olasz Irén
Offline
Csatlakozott: 2013/08/14
Kedves Tibor!
Köszönöm, hogy rendszeres olvasóm vagy, és a lelkemnek jó ismerője.

Szeretettel: Ircsi

Buktató köveimből építek Égig érő lépcsőt.

Olasz Irén képe
Olasz Irén
Offline
Csatlakozott: 2013/08/14
Imi!
1986 november hetedikén haltam meg. Éppen delet harangoztak.
A férjem sosem értette volna meg mi történt, ugyan is rosszullétem ellenére nem voltam haldokló beteg, akkor, ott, abban a pillanatban. Műhiba volt!
Viszont bennem is akkor tudatosult, milyen súlyos a baj, amikor az anyámnak azt mondta az orvos: talán két-három hónapom van vissza az életemből.
Azért hittem el, mert minden jel erre mutatott. Semmi nem javult az állapotomban. Szinte vegetáltam.Minden eredményem halált mutatott! Végső stádiumot. Minden nap erőmön felül teljesítettem kötelességemet, közben vártam a halált. Ennek már huszonnyolc éve.
Szeretettel: Ircsi
 

 

Buktató köveimből építek Égig érő lépcsőt.

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

TEhát ennyit a három-négy hónapról......END



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Olasz Irén képe
Olasz Irén
Offline
Csatlakozott: 2013/08/14
Ne hidd, hogy nagy élmény volt az ajándék idő!
Volt nagyon rossz is, és a világ legszebb élményeit is megtapasztalhattam azóta.
Talán baj, hogy életben maradtam?

END

Buktató köveimből építek Égig érő lépcsőt.

Németh Anikó Ködmadár képe
Németh Anikó Kö...
Offline
Csatlakozott: 2014/07/19

Egy percig se gondold bajnak, büntetésnek meg főleg ne, kedves Ilcsi! Mosoly Szerinttem ajándék, amit kevesek tapasztalnak meg!

Én meditatív állapotban léptem ki néhányszor a testemből, úgy azért kicsit más az élmény. Igaz, az első után nagyon megijedtem. Mosoly Akkor kezdtem iylen írásoakat olvasni, és jártam Putnoki Tiborhoz tanulni hónapokig. Mindezt azért írom meg, mert sokan azt mondják, hogy a haláltusában keletkeznek ilyen képek az agyban, bizonyos hormonok következtében. Mások azt merik állítani, hogy az olvasottak alapján fantáziálunk... Én nem haldokoltam, és csak később kezdtem kideríteni, mi történt! 

Jó volt olvasni! 

Szeretettel, Anikó

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Ircsi...dehogy baj...örülök neki...csak az írás hitelességét a tények adják meg ha naplót dolgozunk fel....a katarzis nagyon jó a végére....de egy bekezdésben le kellett volna simítani az "éleket", elmondva, hogy végül is másképp alakult minden....

ennyi...



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Olasz Irén képe
Olasz Irén
Offline
Csatlakozott: 2013/08/14
Kedves Anikó!
 
Azt gondolom, ennyi év tapasztalata után, hogy nem cserélném el a sorsom senkivel.
 Így teljes, ahogy van!
Ahogy az írásomban is megfogalmaztam, "örülök, hogy engem választott, örülök, hogy ebben is megpróbált" Pont ma írt nekem valaki, aki megköszönte azt, hogy a testvérének milyen szép emléket állítottam egy alkotásomban.
Nem volt más célom azzal, hogy ezeket a történeteket kiadjam magamból, mint az, hogy emléket állítsak a magam történeteivel a családom és a barátaim számára.
Már régóta tudom azt, hogy léteznek párhuzamos világok. Egyhetes baba koromból van az első testen kívül töltött emlékem.Négyszer éltem meg hasonlót. Ebből egy a klinikai halál volt. Hiszem, hogy mindennek oka van, annak is ha szenvednünk kell, és annak is ha boldogok lehetünk.
Én meg sem próbáltam tudatosan kilépni a testemből.
Örülök, hogy ilyen értő lélekre találtam benned. Mosoly

Szeretettel: Ircsi

 

Buktató köveimből építek Égig érő lépcsőt.

Németh Anikó Ködmadár képe
Németh Anikó Kö...
Offline
Csatlakozott: 2014/07/19
Sohasem tudatosan lepek ki. Amikor nagyon boldogtalannak ereztem magam, akkor akartam, de nem sikerult sosem. Reg beletorodtem, hogy csak boldog pillanataimban sikerulhet! Akkor sem tolem fugg, mikor. Szoval menekulesre nem hasznalhatom, azt tudom. Ami erdekes, az az, hogy azota tobb erom van lelkileg a nehez helyzetekben. Optimistabb vagyok, mint elotte. A masik, hogy mar nem felek. Nem ertek meg mindent ezzel a jelenseggel kapcsolatban, de az elmult 25 evben sokkal tudatosabb lettem. Nekem sem volt konnyu az eletem, inkabb megprobaltatasok sora. Ma mar tudom, hogy a boldogsag eletunk folyaman nem egy vegso, nyugalmi allapot, hanem a napi feladatok megoldasa, masok segitese. Ugy hivjak: eudaimonia.
Olasz Irén képe
Olasz Irén
Offline
Csatlakozott: 2013/08/14
Tudod, Imi!
Olyan sokszor gondoltam arra az életem folyamán, hogy tényleg jobb lett volna meghalnom. Hiszen, a tapasztalatból, amit átéltem, jobb dolgok reményét mutatta meg a történés.
Az írásom végén a mostani hangulatomat, érzéseimet jelenítem meg.
Hiszen vannak emberek, ( és hidd el, mindig csak emberek az olyanok,) akik gondoskodnak arról, hogy pokollá tegyék az életemet.
Elárulok neked egy titkot!
Amikor visszajöttem a halálból, és a nyomorúságos testi bajaim mellett már azzal is tudtam foglalkozni amit átéltem, akkor azért elgondolkodtam azon, hogy ha az apám várt abban a köztes létben, és én a csodálatos fény felé suhanok, miközben a világ legszebb szimfóniáját hallom, hogy valami árulás van! 
Mert akkor azt gondoltam, ha Ő is odakerült ahova én megyek, akkor valami nagy baj van a földi élet igazságában. Azóta tudom, nincs pokol, és nincs mennyország. Más dimenzió van, talán akik bűnben éltek, azoknak a következő életükben kell szenvedniük.
Hiszek a párhuzamos világokban.
Ma már, ha én választhatnám meg a sorsom, és az apám, akkor ugyan azt választanám.
Azt szeretném, hogy azok legyenek a szüleim, testvéreim, szerelmeim. Még akkor is ha sokszor pont ők azok akik a szenvedéseimet okozták.
Nem naplót írtam, hanem az emlékképeimet formáltam betűkké.
Köszönöm, hogy Te is megosztod velem a lelked titkait.

Szeretettel: Ircsi

Buktató köveimből építek Égig érő lépcsőt.

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Nem osztok én semmit Ircsi...én egy szemét ember vagyok csak....



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Olasz Irén képe
Olasz Irén
Offline
Csatlakozott: 2013/08/14
Tudod, hogy nem így van!!!
 

Nem szeretem, amikor magadat bántod. Van éppen elég más, aki bánt, legalább Te ne bántsd magadat.

Szeretettel: Ircsi

Buktató köveimből építek Égig érő lépcsőt.

Olasz Irén képe
Olasz Irén
Offline
Csatlakozott: 2013/08/14
Örülök, hogy feltettem ezt az írásomat, Anikó!
Hiszen, belőled is érzéseket váltott ki.
Hozászolásodból, a Te megélt tapasztalataiddal gazdagodom én is.
Életednek történéseit, gondolataidat, érzéseidet megosztod velünk.
Köszönöm.

Szeretettel: Ircsi

Buktató köveimből építek Égig érő lépcsőt.

Németh Anikó Ködmadár képe
Németh Anikó Kö...
Offline
Csatlakozott: 2014/07/19

Örülök, hogy olvashattalak! Mosoly

Olasz Irén képe
Olasz Irén
Offline
Csatlakozott: 2013/08/14

Mosoly

 

Buktató köveimből építek Égig érő lépcsőt.

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Nem rég olvastam, hogy a szív leállásával az agy még tovább működik, vagy álmodik, így, ha sikerül az újraélesztés, az az "álom" épp úgy megmarad, mintha csak reggel felkeltünk volna az ágyból. 
Lehet, hogy sosem pihensz? Mosoly

prayer

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Csak egy kis karó I. toni 2025/02/07 - 12:42 2025/02/07 - 12:42
Irodalom Pásztor Árpád Színek / Farben toni 2025/02/07 - 08:39 2025/02/07 - 08:39
Irodalom Anton Alfred Noder Menschendünkel / Emberi önteltség toni 2025/02/06 - 12:56 2025/02/06 - 12:56
Irodalom Veszelei Károly Szabadon / Frei toni 2025/02/06 - 09:28 2025/02/06 - 09:28
Irodalom Csak egy kis karó – Előszó toni 2025/02/05 - 13:32 2025/02/05 - 13:32
Irodalom Bátorfi Lajos A szabadban / In Freien toni 2025/02/05 - 09:57 2025/02/05 - 09:57
Irodalom „A kép fontosabb, mint a keret!” toni 2025/02/04 - 13:32 2025/02/04 - 13:32
Irodalom Klauszál Gábor Hol vannak / Wo sind sie toni 2025/02/04 - 10:26 2025/02/04 - 10:26
Irodalom Van nekem egy imádságom toni 2025/02/03 - 13:20 2025/02/03 - 13:20
Irodalom Dapsy Gizella Nil Tudom / Ich weiss toni 2025/02/03 - 08:09 2025/02/03 - 08:09
Irodalom Mucsi Antal-Toni: Pillanatnyi eszméletvesztés / Ein Augenblick der Ohnmacht toni 2025/02/02 - 12:35 2025/02/02 - 12:35
Irodalom Perényi Kálmán Sohasem / Niemeals toni 2025/02/02 - 09:55 2025/02/02 - 09:55
Irodalom Feleki Sándor Az utolsó dal / Das letzte Lied toni 2025/02/01 - 10:02 2025/02/01 - 10:02
Irodalom Hevesi József Jelen és jövő / Gegenwart und Zukunft toni 2025/01/31 - 09:42 2025/01/31 - 09:42
Irodalom Antikám, hol van apukád? toni 2025/01/30 - 12:53 2025/01/30 - 12:53

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Tompos Lilla: Karácsony ambrusa 2019/12/23 - 21:34 2019/12/23 - 21:34
Audió Kék mezőben Góth László 2019/12/14 - 05:58 2019/12/14 - 05:58
Audió Szabó Melinda: Októberi látomás ambrusa 2019/10/12 - 19:26 2019/10/12 - 19:26
Audió Kelvin: Angyalka ambrusa 2019/01/15 - 22:18 2019/01/15 - 22:18
Audió Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban ambrusa 2019/01/02 - 12:54 2019/01/02 - 12:54

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Megszűnt pályázat Markovics Anita 2019/12/31 - 13:41 2019/12/31 - 13:41
Fórumtéma Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző prayer 2 2016/11/28 - 12:48 2018/03/31 - 00:43
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva prayer 14 2016/04/17 - 18:06 2016/07/17 - 12:32
Fórumtéma CINKE klub Gyöngyivel prayer 20 2015/04/17 - 21:42 2016/07/09 - 14:15
Fórumtéma Cinke színdarab Emeraude 1 2016/04/25 - 09:38 2016/04/27 - 08:51
Fórumtéma Szent Márton évforduló pályázat prayer 5 2014/09/28 - 09:49 2016/03/01 - 22:47
Fórumtéma Ötletek, és a megvalósítás. prayer 164 2010/02/05 - 20:51 2016/02/02 - 14:28
Fórumtéma Aktuális pályázatok zsuska 177 2013/02/06 - 11:01 2016/01/26 - 12:16

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Tavaszi Varázs Fesztivál capek 2019/03/29 - 11:00 2019/04/12 - 12:06
Rendezvény Húsvéti nyusziles az Origó-Házban capek 2019/04/18 - 12:00 2019/04/12 - 12:02
Rendezvény Vidám farsang capek 2019/02/28 - 16:00 2019/03/14 - 12:11
Rendezvény CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák capek 2019/02/22 - 17:00 2019/03/14 - 11:54
Rendezvény Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... capek 2019/01/24 - 16:00 2019/01/16 - 21:40