Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Dimenziók

- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
(Testen kívül)
A harmadik.
Iszonyú fájdalom járja át az egész testem. Máskor könnyű, kecses mozdulataim ólomsúlyúvá nehezednek. Mozdulatlanságra kényszerít a kín. November hetedike van. Ünnep. Két napja műtöttek. Májusban volt az első műtétem, azóta ez az ötödik. Az átlag negyvenöt kilómból alig maradt negyven. Fáradt vagyok és gyenge. A műtéti nap délutánja és az éjszaka maga volt a pokol. Azt hittem, az idő múlásával jobban fogom érezni magam, de még rosszabbá vált az állapotom. Lekerültek rólam a nyomózsákok, amivel a műtéti heg szétnyílását akadályozták meg. Lefolytak az infúziók. Araszolva, minden lépésért megszenvedve eljutottam a fürdőbe is. Egyedül tudtam már mosakodni. A lázam is alább hagyott, testem-lelkem teljesen kimerült, már minden teher, semmi nem kell, csak nyugalomra vágyom. A férjem látogatása is fáraszt. Azt akarom, hogy lássa, minden rendben van, jól vagyok, de az igyekezet még jobban megvisel. Pedig minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy szépnek lásson. Kicsinosítsam magam, ne lássa rajtam a szenvedéseim nyomait. Nem akarom, hogy sajnáljon. Kértem, ne hozzon semmit, mert nem tudok enni. Képtelen vagyok ételt, vagy italt a testembe juttatni. Az orvosok, azzal fenyegetnek, hogy újra infúziót adnak, ha nem eszem. A férjem persze minden finomsággal megpakolva jön hozzám. Majd odaadom a társaimnak, gondolom, amikor elmegy.
Vizit van. A professzor, aki műtött, és egy nővér végzi. Hatan vagyunk a szobában. Az első ággyal párhuzamosan fekszem. Van, aki már jól van, ketten vagyunk friss műtöttek. Az első ágyon fekvő betegnél varratot kell szedni. Az orvos nem talál hozzá eszközt, elküldi a nővért érte. Az szalad, hogy megfeleljen a professzor elvárásainak. Ahogy kifut a helyiségből, nyitva hagyja az ajtót. A nő felhúzott lábakkal bugyi nélkül, az ajtóval szemben fekszik. A folyosó tele van látogatókkal, az orvos idegesen becsukja az ajtót. Megjön a nővér, nincs olyan műszer, ami éppen kellene. Újra kiszalad, megint nyitva hagyja. Az orvos úgy vágja be az ajtót, hogy beleremeg a fal is. Azokat a betegeket, akikkel nincs teendője, csak megnézi, beszélget velük. A nővér megérkezik a steril dobozzal, odaadja az orvosnak. Nincs benne a keresett tárgy. Idegesen feldobja a levegőbe, ollók, csipeszek hullnak ki belőle. Dermedt csend van. A nővér összeszedi az eszközöket, kiszalad, és újra nyitva hagyja az ajtót. Ha nem lenne tragikus a helyzet, és ha nem érezném ilyen nyomorultul magam, még nevetnék is. A szerencsétlen nővérkén és a helyzeten, ami miatta történt, mivel minden alkalommal nyitva hagyta az ajtót. Szegény nem is sejti, hogy emiatt ideges a főnöke. Hozzám lép a professzor. Mosolyog, kedvesen beszél. Csak a keze reszket az idegességtől. Két cső lóg ki még a testemből.
- Úgy látom, mind a kettőt eltávolíthatom, minden rendben, már nem lesz rájuk szükség – mondja.
Közben visszatér a nővér is. Az első drén könnyen adja magát, hamar kihúzza. A második cső beragad. Megrántja az orvos, csípő, égő érzést vált ki a mozdulat, ahogy kiveszi. Már a nővér húzza szorosra a több rétegbe összehajtott lepedőt a medencémen. Kimennek. Érzem, hogy melegség önt el, pulzálva vérzek. Felemelem a takarót, minden mozdulatom fáj. Egész testemet ellepte a vér. A szemközti ágyon fekvő nő felsikolt, és csengetni kezd. Jön is a nővér. Megijed a látványtól.
- Segítek felállni, most húztam át az ágyakat, hozok egy tolókocsit, amibe leülhet.
Kiszalad. Az ajtót nyitva hagyja. Alig van erőm, érzem, nem sokáig tudok már állni. Nem is értem, miért nem szól rögtön az orvosnak. Talán félti a munkáját, egész délelőttje azzal telt, hogy ágyazott, sterilre mosta az ágyakat és a szekrényeket. Piros papucsom egybeolvad a véremmel. Már nem tudok állni, érzem, hogy minden erőm elhagy. Nehezen tudok leülni az ágyra az átvágott hasizmom miatt. Gyengeség és fájdalom járja át a testem. Rádőlök a párnára, a felsőtestem már nyugvó helyzetben. Alig tudom a lábaimat hozzáemelni. Hallom, hogy a tolókocsi kerekei zörögnek a folyosón, egy közeli templom harangja kondul. Delet harangoznak. Ez az utolsó hang a földi létemből. Minden elsötétül. A mellkasom közepéből hagyom el a testem. Akárcsak egy utolsó dobbanásból keletkezett energia, kezdek siklásba. Mintha valami tágas csőben repülnék nagy-nagy sebességgel. Érzem a tér körvonalait, amiben suhanok, és az én lélektestemnek a határait is. Csodálatos ez a lebegő-suhanás, amit egy cigarettafüstszerű, fátyolos közegen teszek meg az alagútban. Megmaradt az éntudatom. A világ leggyönyörűbb érzését élem át. Talán furcsa szó rá az „élek,” hiszen meghaltam…tudom…de soha nem éltem még meg ennyi földi jót, mint most. Anyagi testem minden nyomorúságát, fájdalmát hátrahagyva szabadulok porhüvely börtönömből. Szabad vagyok. Szabad! Tökéletesség, harmónia, béke vesz körül. Eggyé válok vele. Öröm, boldogság, szeretet vagyok, a teremtett világegyetem tökéletes rendje járja át a létem, ez az érzés tölti ki egész lényemet. Minden érzés felfokozódva zajlik bennem. Nincs olyan szabadság, szerelem, boldogság a földön, ami magasztosabb lenne ennél az érzésnél. Vagy talán ezeknek az érzéseknek a legmagasabb fokon megélt összeolvadt teljessége jeleníti meg a halált. A Teremtés minden csodája egyesül bennem. Ragyogó fény felé haladok. Hívogató melegség árad belőle. Hozzá vágyom. Soha nem hallott szimfónia csendül fel. Éteri hangszereken játszó angyalok zenéje. Gyönyörűséggel áraszt el. Úgy érzem, a zene és a fény egy új élet nyitánya. Megtorpanok. Apám áll előttem. Szőke haja hátrafésülve, kék szeme mosolyog rám. Fehér, nyitott ing van rajta, szürke nadrágot visel. Nem látom a cipőjét. Mintha ovális, kissé ritkás anyagú képben látnám. Szól hozzám.
- Menj vissza! - Nem szólok semmit.
- Menj vissza! – A harmadiknál elfordulok tőle, és visszafelé tartok.
Már nincs az az örömteli, csodálatos érzés, ami nemrég még átjárt. A mellkasom közepén fúrom át magam a testembe. Kígyózó mozdulatokkal próbálok áthatolni a bőrön, izmon, csonton keresztül. Kaptam már morfiumot, de akkor sem volt olyan fájdalmam, mint most, amikor visszatérek a testembe. Hallok egy férfihangot:
- Eszmél, mindjárt kinyitja a szemét.
Amikor már látok, három orvos van körülöttem. A professzor homlokán izzadságcseppek csillognak.
- Ne féljen, minden rendben van már – mondja halkan.
- Nem félek… mert a világ legszebb élményét éltem át.
- Elmondja majd nekem?
- Igen, elmesélem.
Szörnyű kínokat éltem meg ezután. Transzfúziót kaptam, amit nem akart a testem befogadni. Sokszor éreztem azt, hogy a fizikai létem és a fájdalmam tűrő határán vagyok.
Két hét múlva értem jött a férjem és az anyám. Anyám megkérdezte az orvostól, mi várható a betegségem után. Haragudtam is egy kicsit, mert azt gondoltam, majd otthon megerősödöm, és rendbe jövök.
- Ön az édesanyja?
- Igen.
- Mit mondjak, asszonyom, talán három-négy hónapja van vissza a lányának.
Én akkor, ott a földbe gyökereztem. Semmit nem értettem. Miért haltam meg, ha vissza kellett jönnöm? Miért találkoztam a négy éve halott apámmal? Miért küldött vissza, ha mégis meg kell halnom? Miért volt a gyönyör és a fájdalom? Miért éppen én, hiszen csak huszonhat éves vagyok? Úgy mentem haza, hogy meg fogok halni. Otthon mást ápoltam, másért tettem meg mindent, nekem nem volt senki, aki valamiben is segített volna. Jártányi erőm sem volt, mégis minden nap elindultam a pokol útjain, hogy fizikai létemen túl is másokat szolgáljak. A sorsom miatti, Isten elleni lázadozásaimat befejeztem. Felkészültem a halálra. Megköszöntem, hogy éppen én, azt, hogy engem választott, ebben is megpróbál… Még egyszer annyi idő telt el, mint amennyit addig éltem az óta. Olyan sokszor kívántam, bárcsak meghaltam volna akkor. Rosszabb volt az életem, mint a halál. Néha arra gondolok, mégis megtörtént. Pokolra jutottam… ott élem mindennapjaim, ezzel vezekelek… életfogytiglan… ártatlanul.
Már itt is vagyok melegében elolvastam. Nagy hatással volt rám, elsősorban azért mert ki nem állhatom a korház légkörét. Szerencsére eddig csak látogatóként volt szerencsém hozzá. Hátborzongatóan, fantasztikus részletességgel írtad le a történeted, tökéletesen bele tudtam magam élni, és úgy éreztem, hogy én is részese lehettem a csodának ami veled megesett. Köszönöm az élményt. És bár nem ismerem az életed, de remélni tudom, hogy nem volt az eddigi életed igazi földi pokol.
Üdvözlettel: Füles
Köszönöm, hogy nálam hagytad lélekjeledet.
Ölellek: Irén
Remélem jó részt ez egy ÍRÁS....és nem a tények naplója....
Szeretettel: Ircsi
Hány éve történt?
Olvastam én is mind a hármat. Az ehhez hasonló írásokat ezoterikus történeteknek hívja az újabb szakirodalom, és napjainkban erre mutatkozik is valamiféle kereslet az olvasók körében, hiszen sokakat érdekel, mi van a földi életen túl, vannak-e előző életek, vagy következő életek, születtek erre nézve különböző elméletek is, az egyértelmű bizonyítékok azonban hiányoznak. Az itt olvasott három történeted viszont annyira hitelesnek, szinte bizonyító erejűeknek látszanak arra nézve, hogy mindezeket valóban megélted. Talán éppen ez a sok szenvedés adta meg neked az igaz, őszinte szeretet képességét. Örömmel olvastalak.
Szeretettel: Tibor
Tibor...kétszer jártam "odaát".....érdekes "dolgokat" tapasztaltam....de azt hiszem soha nem írom meg őket.....csak fantáziának érezné más....az "okosok"....majd megtapasztalja egyszer mindenki...várják ki a sorukat...
Üdv
Imre
Imre, ha hitelesen írnád meg, én elhinném, nem tartanám fantáziának. Hasonló tapasztalataim nekem is vannak... Egyik versemben nyoma is van: "Míg kívülről láttam magamat, / a halálnak voltam nagy falat, / tevékeny szikék, pengék között / elundorodván visszaköpött..."
Üdv
Tibor
Hitelesség?....soha életemben nem hazudtam....jól ismer engem mindenki....
Elhiszem, Imre!
Szeretettel: Ircsi
TEhát ennyit a három-négy hónapról......END
END
Egy percig se gondold bajnak, büntetésnek meg főleg ne, kedves Ilcsi! Szerinttem ajándék, amit kevesek tapasztalnak meg!
Én meditatív állapotban léptem ki néhányszor a testemből, úgy azért kicsit más az élmény. Igaz, az első után nagyon megijedtem. Akkor kezdtem iylen írásoakat olvasni, és jártam Putnoki Tiborhoz tanulni hónapokig. Mindezt azért írom meg, mert sokan azt mondják, hogy a haláltusában keletkeznek ilyen képek az agyban, bizonyos hormonok következtében. Mások azt merik állítani, hogy az olvasottak alapján fantáziálunk... Én nem haldokoltam, és csak később kezdtem kideríteni, mi történt!
Jó volt olvasni!
Szeretettel, Anikó
Ircsi...dehogy baj...örülök neki...csak az írás hitelességét a tények adják meg ha naplót dolgozunk fel....a katarzis nagyon jó a végére....de egy bekezdésben le kellett volna simítani az "éleket", elmondva, hogy végül is másképp alakult minden....
ennyi...
Így teljes, ahogy van!
Ahogy az írásomban is megfogalmaztam, "örülök, hogy engem választott, örülök, hogy ebben is megpróbált" Pont ma írt nekem valaki, aki megköszönte azt, hogy a testvérének milyen szép emléket állítottam egy alkotásomban.
Nem volt más célom azzal, hogy ezeket a történeteket kiadjam magamból, mint az, hogy emléket állítsak a magam történeteivel a családom és a barátaim számára.

Szeretettel: Ircsi
Szeretettel: Ircsi
Nem osztok én semmit Ircsi...én egy szemét ember vagyok csak....
Nem szeretem, amikor magadat bántod. Van éppen elég más, aki bánt, legalább Te ne bántsd magadat.
Szeretettel: Ircsi
Hozászolásodból, a Te megélt tapasztalataiddal gazdagodom én is.
Szeretettel: Ircsi
Örülök, hogy olvashattalak!
Nem rég olvastam, hogy a szív leállásával az agy még tovább működik, vagy álmodik, így, ha sikerül az újraélesztés, az az "álom" épp úgy megmarad, mintha csak reggel felkeltünk volna az ágyból.
Lehet, hogy sosem pihensz?
Legújabb irodalmak
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás![]() |
---|---|---|---|---|---|
Irodalom | Csak egy kis karó I. | toni | 2025/02/07 - 12:42 | 2025/02/07 - 12:42 | |
Irodalom | Pásztor Árpád Színek / Farben | toni | 2025/02/07 - 08:39 | 2025/02/07 - 08:39 | |
Irodalom | Anton Alfred Noder Menschendünkel / Emberi önteltség | toni | 2025/02/06 - 12:56 | 2025/02/06 - 12:56 | |
Irodalom | Veszelei Károly Szabadon / Frei | toni | 2025/02/06 - 09:28 | 2025/02/06 - 09:28 | |
Irodalom | Csak egy kis karó – Előszó | toni | 2025/02/05 - 13:32 | 2025/02/05 - 13:32 | |
Irodalom | Bátorfi Lajos A szabadban / In Freien | toni | 2025/02/05 - 09:57 | 2025/02/05 - 09:57 | |
Irodalom | „A kép fontosabb, mint a keret!” | toni | 2025/02/04 - 13:32 | 2025/02/04 - 13:32 | |
Irodalom | Klauszál Gábor Hol vannak / Wo sind sie | toni | 2025/02/04 - 10:26 | 2025/02/04 - 10:26 | |
Irodalom | Van nekem egy imádságom | toni | 2025/02/03 - 13:20 | 2025/02/03 - 13:20 | |
Irodalom | Dapsy Gizella Nil Tudom / Ich weiss | toni | 2025/02/03 - 08:09 | 2025/02/03 - 08:09 | |
Irodalom | Mucsi Antal-Toni: Pillanatnyi eszméletvesztés / Ein Augenblick der Ohnmacht | toni | 2025/02/02 - 12:35 | 2025/02/02 - 12:35 | |
Irodalom | Perényi Kálmán Sohasem / Niemeals | toni | 2025/02/02 - 09:55 | 2025/02/02 - 09:55 | |
Irodalom | Feleki Sándor Az utolsó dal / Das letzte Lied | toni | 2025/02/01 - 10:02 | 2025/02/01 - 10:02 | |
Irodalom | Hevesi József Jelen és jövő / Gegenwart und Zukunft | toni | 2025/01/31 - 09:42 | 2025/01/31 - 09:42 | |
Irodalom | Antikám, hol van apukád? | toni | 2025/01/30 - 12:53 | 2025/01/30 - 12:53 |
Legújabb hangzóanyagok
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás![]() |
---|---|---|---|---|---|
Audió | Tompos Lilla: Karácsony | ambrusa | 2019/12/23 - 21:34 | 2019/12/23 - 21:34 | |
Audió | Kék mezőben | Góth László | 2019/12/14 - 05:58 | 2019/12/14 - 05:58 | |
Audió | Szabó Melinda: Októberi látomás | ambrusa | 2019/10/12 - 19:26 | 2019/10/12 - 19:26 | |
Audió | Kelvin: Angyalka | ambrusa | 2019/01/15 - 22:18 | 2019/01/15 - 22:18 | |
Audió | Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban | ambrusa | 2019/01/02 - 12:54 | 2019/01/02 - 12:54 |
Legújabb fórumtémák
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás![]() |
---|---|---|---|---|---|
Fórumtéma | Megszűnt pályázat | Markovics Anita | 2019/12/31 - 13:41 | 2019/12/31 - 13:41 | |
Fórumtéma | Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző | prayer | 2 | 2016/11/28 - 12:48 | 2018/03/31 - 00:43 |
Fórumtéma | 2017. AKÍK Művészeti Pályázat | prayer | 2016/12/28 - 19:03 | 2016/12/28 - 19:03 | |
Fórumtéma | 2016 évi rendezvények | capek | 17 | 2016/01/14 - 11:27 | 2016/08/07 - 16:47 |
Fórumtéma | CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva | prayer | 14 | 2016/04/17 - 18:06 | 2016/07/17 - 12:32 |
Fórumtéma | CINKE klub Gyöngyivel | prayer | 20 | 2015/04/17 - 21:42 | 2016/07/09 - 14:15 |
Fórumtéma | Cinke színdarab | Emeraude | 1 | 2016/04/25 - 09:38 | 2016/04/27 - 08:51 |
Fórumtéma | Szent Márton évforduló pályázat | prayer | 5 | 2014/09/28 - 09:49 | 2016/03/01 - 22:47 |
Fórumtéma | Ötletek, és a megvalósítás. | prayer | 164 | 2010/02/05 - 20:51 | 2016/02/02 - 14:28 |
Fórumtéma | Aktuális pályázatok | zsuska | 177 | 2013/02/06 - 11:01 | 2016/01/26 - 12:16 |
Friss blogbejegyzések
- Inner Galaxy - Jazz, Nu Art, Indie, Electro, Bossa Nova & Moombahton Album
- "Night & Jazz" ~ 30 minutes Jazz & Swing Album
- Kávé és Jazz ~ Lo-fi Jazz Cover | Pihentető dallamok meghitt pillanatokhoz
- Kreatív kézműves foglalkozások kicsiknek és nagyoknak!
- ☕ Paris Café Jazz ☕ ‖ 30 minutes relaxation
- Kiáradás
- Cosy & Sweet Jazz Album ‖ 30 minutes relaxation
- Őszi rapszódia - 60 perces zenehallgatás - zongora, hegedű
- Kreativitás,- és inspirációfokozó zene íróknak
Legújabb rendezvények
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás![]() |
---|---|---|---|---|---|
Rendezvény | Tavaszi Varázs Fesztivál | capek | 2019/03/29 - 11:00 | 2019/04/12 - 12:06 | |
Rendezvény | Húsvéti nyusziles az Origó-Házban | capek | 2019/04/18 - 12:00 | 2019/04/12 - 12:02 | |
Rendezvény | Vidám farsang | capek | 2019/02/28 - 16:00 | 2019/03/14 - 12:11 | |
Rendezvény | CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák | capek | 2019/02/22 - 17:00 | 2019/03/14 - 11:54 | |
Rendezvény | Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... | capek | 2019/01/24 - 16:00 | 2019/01/16 - 21:40 |
Friss hozzászólások
3 hét 12 óra
3 hét 15 óra
3 hét 1 nap
3 hét 3 nap
3 hét 3 nap
11 hét 2 nap
13 hét 1 nap
13 hét 1 nap
16 hét 6 óra
17 hét 2 nap