Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Az Élet Rózsái c. kötet versei, meghívó bemutató estre
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Kedves irodalom, versek iránt érdeklődő közönség!
Március 20-án lesz az Origó Házban irodalmi bemutatkozó estem, amelyen Az Élet Rózsái című kis -24 oldalas - kötetbe rendezett verseimről, magáról a kötetről szeretnék beszélni.
Ide másoltam a kötetben olvasható verseket. Sajnos a versek illusztrációit nem sikerült itt megjelenítenem, ami pedig nagyon szépen felékesíti a szöveget, de a lényeget a mégis a szöveg képezi. A helyszínen kézbe tudom adni a kötetet, és a jövő héten az Origo Házban is megtekinthető lesz - az illusztrációval együtt.
Mindenkit várok szeretettel, akit megérintettek, megszólítottak a versek:
FARKAS DIÁNA :
AZ ÉLET RÓZSÁI
Kifakadt végre
Kifakadt végre.
Télből a tavasz.
Az első rügyek.
Az első frigyek.
Magamról
A hétköznapokban könyvelő vagyok Pécsett. Emellett szeretem az irodalmat, annak idején tanultam és középiskolában tanítottam is. Évekkel ezelőtt, amikor több időm jutott a versírásra és olvasásra, megjelent egy-egy versem a Jelenkorban és az Új Forrásban. A versírás most már csak kedvtelés, hobbi. Megemlíteném még, hogy társelnöke vagyok a Magyar Művészetterápiás Társaságnak (MMT), amelynek működését, programjait támogatom, mivel hiszek az örömteli alkotás gyógyító, személyiségfejlesztő erejében. Jelenleg a Zsolnay negyedben vagyunk elérhetők vasárnaponként Pillanat Műhely néven.
Az MMT elérhetőségei:
www.zsolnaynegyed.hu/zskn_program/Pillanat_Muhely_Herkules/2015-02-01/10:0
Napraforgók
Sínek mellett hosszan elterült
reggel óta már a tábla,
jámbor fejek és néhány
magasra nőtt egyed,
némelyik kétszer akkorára,
kikönyököltem,
látni jól, a vonat firkás,
koszfoltos ablakába,
halvány, hajnali utas,
álomittas, félig kába.
Hátradőltem akkor, és ott
ült, szemben velem, kopott
MÁV-ülésen karcsún, egyenesen,
a plafonig ért, sárga kalapban,
sárga hajjal, ruháján sárga,
nagyfejű virágok, biztatott,
mint egy angyal, mire én napszítta,
ébredő nyárban feltettem neki
bárgyú kérdéseimet:
Miért olyan magas kegyed?
Talán élen jár a napra-
forgásban? Talán beteg?
Talán a termékeny szittya
talaj az oka? A természeti
vagy inkább az emberi tényező,
hogy a tömegből úgy kinő?
Miféle minta? Atyai-anyai?
Mit hordoz ágaskodó tűzszirmai
alatt titokban a génje?
Elárulná, mi az életregénye?
Egy rózsa édes szirmai
Amíg kint háborúznak,
egymásra bent
ráborulnak
egy rózsa édes szirmai,
közrefogják a kis bibét,
mint szülői
a pici babát,
és kívül ráborulnak
ómamák és ópapák
és bódító illatok,
hogy megóvják,
amíg lehet,
hogy megóvják
az életet.
Otthon
Mint a gyermek,
ki anyja szoknyájához,
apja erős, ölelő karjához
fut vissza,
úgy futok haza én
ma is,
30 év múlva
Mint templom
oszlopai közt
lépek
áhítatosan,
a csak engem
ölelő csendben
megfürödni,
és magamra
húzni vértem,
amiről
minden nyíl
és fullánk lehull.
Tudom,
belső hangom
bátran követve,
soha nem vagyok
egyedül,
számkivetve,
bármit hozzon
a holnap.
Mert akit szeretnek,
az nem fél,
azt varázsköpeny
lengi körül,
valaki mindig érte nyúl,
biztat, erőt ad,
hiszi, hogy sikerül,
ha te nem,
van aki örül,
ha boldog vagy.
Csillagok hullottak a porba
Csillagok hullottak a porba,
sötétebb lett az éj,
nem lehetett elkerülni,
hogy az útról letérj.
Nem lehetett elkerülni
a tócsát, a kavicsot, az ágat,
mely soha hegyesebben
nem meredt ki még,
nem lehetett elkerülni
akkortájt a vért.
Talajmenti, sekély gödrök,
hajszálnyi rések öblösödtek
úgy ki, mint a katlan,
botladozó láb alatt
megnyúlt a lanka,
s rád meredt, mint sziklafal:
magas, rettegett,
botladozó láb alatt,
mint egy feladat,
ami megoldhatatlan.
Csillagtalan éjjel nem csoda,
ha hegyekké nőttek
mind a kicsi dombok
és elvesztek a leesett gombok
örökre, miután göröngyök
tetején fürge varangyok
gyanánt ugrottak széjjel:
ki ahol heverész, ott a helye,
oda érsz, ne ficegj, maradj ott.
Sötét szobában
Sötét szobában ültem, mozdulatlan,
hol zárt pillák, vastag függönyök
mögött bujdokolt lényem, a nap,
tűnődtem: hol vagyok, honnan jövök.
Szinte maguktól suhantak akkor
a húron az ujjak, megérintettél,
a hanggal, egy csodás dallal,
s együtt érkezett veled, egy levél.
Azóta értelek, vonz számtalan,
újszerű hajlam, lelkem éled,
Nem látom arcodat, zenél csak
bennem a lényed, elűzi a sötétet.
Azóta nincs bajom, jól vagyok,
szívemben ha lüktet a dallam,
mondd, mit tegyek, mivé legyek,
hogy hangod örökké halljam.
Mint máskor is, mint mások is,
este lefekszem, reggel kelek,
de nappal rád vigyázok, hívlak,
angyal, mától hozzád énekelek.
Macskák
Lapulok a fűben, mint kiscica.
Meg-megállok. Közelítek.
Még tejet iszom.Te olyan nagy vagy.
És mozdulatlan. Mint a világ közepe.
Fura ez a viszony. Félek tőled s féltelek.
Érzések füves, hajlongó terepe.
Nyílnak és összezárnak. Köztünk
lengő szálak. Csak lesek.
Úgy ülsz, mint egy buddha.
Mint aki nálam többet tudna.
A varjú
Felszállt a varjú a kerítésre,
a játszótér kerítésére,
és vágyakozva nézett
befelé: játszani akart.
Ahol élek
Át bágyadt és bágyasztó,
füstös, kissé túlilluminált tereken,
át fák zegzugos ágai közt,
a szűkülő résen, az életen,
hol csak egy a biztos:
kis fekete gomolyag
- hű árnyékom a hátam mögött, -
buta rab, ki annyi közt
épp e világra szökött,
hol elvesztik hitüket
szikrázó istenek,
hol verdesnek hiába,
semmi-szárnyukat emelik
drága esetlen testvéreim,
a pingvinek.
Dalia
Daliás idők daliás sarja
a múlt lerakódott izom
testében és hű szívében
roppant erős a karja.
Tréfát űz vadat fenékbe rúgja
a képmutató hadat
hangosan zokog ha úgy akarja.
Kiüget küzd kardkihullásig
- majdnem mindig győz -
a lovagi tornán
majd templomi magányban
térdepelve imát rebeg:
Isten, óvd a kisdedeket.
Megpöcköli az oroszlán orrát
nem fél ha csap a mancs
megállítja egyetlen acélos
szemvillanás: belső parancs.
Kiáll a vár fokára
hajnali szélben leng serényen
dús sörénye és vörös palástja:
áll mint eleven bástya.
Egyre sűrűbb
Egyre sűrűbb a pára,
Ami előled eltakar,
Rárakódik nesztelen
Az üvegre, ahogy árad
A forró víz a tusból,
S így rejtve marad,
Hogy bár záporoz
A hátamon e lételem,
Egy másik aspektusból
A lelkem végig meztelen.
Nem nagy tragédia
Egy egyszerű konyhai baleset:
az asztalról a padlóra dőlt
egy üveg, és csúnyán összetört,
kezemben így maradt a címke,
az elárult felirat „életem értelme.”
Most hova ragasszalak?
Felzubog
A mélyből indul, valami hajtja,
fel, a réseken, mikroszkópikus
méretű csatornákon, szivárog,
a kéreg sok rejtett üregén, át-
halad, s alakítja közben e föld-
mélyi sötét tájakat, tetszetőssé,
barlangokat formáz, denevér-
tanyát, kiold, oszlopokat és
termeket, bennük csörgedez,
keresi a felszínt, tovább, hogy
végre, két szikla közt, kiérve,
zubogva, nekem, tiszta csend,
nyugalom, kihulljon cseppenként
a torkomon s szüljön új hangokat.
Láttam főnix-madarat
Nikinek
Láttam főnix-madarat,
tűzben hamvadni el,
lángolt a szárnya,
miközben énekelt.
Hangja magasba szállt,
és az égig emelt,
a világ körülötte
lassan életre kelt.
Később elhalt az ének.
Amikor a torka is égett.
De sokáig visszhangzott még
a földön, és fenn az égben,
visszhangzott sokak szívében.
Kik várták új hangját,
új szárnyalását, új tolla
csillogását, a Szebbet,
a fénynél is fényesebbet.
Ráébredek
Testem ablak a világra.
Ráébredek. Kinézek.
A függöny enyhén megremeg.
Ki-bejár szárnyain a lélek.
Madár száll így, rá az ágra,
erőlködés nélkül, könnyedén.
Meglöki kicsi lába,
s elrugaszkodik.
Semmi sem tartja már.
Csak hozzád ragaszkodik.
Ráláttak
A kéz a kézhez ért,
ültek egymás mellett
a kanapén szorosan össze-
simulva a csípő, a térd.
Mint képeslapokra rajzolt
rózsaszín románc.
Aztán az adás véget ért,
és mire a csatorna vált,
- kis panel paradise-
az eltűnő falak nyomán,
pompás panorámaként
megjelent fejük felett
az Ég és az ultraviolán
gomolygó fellegek.
Egymásba folynak a valóságsíkok
Egy szög.
Egy pont.
Van valahol.
Onnan nézve
a szobám fala
nem épp szilárd,
inkább impresszionista
hangulatfoltokból
komponált
mű.
A kőműves-munka, a malter
lebeg benne,
mint könnyű valcer
Benne lebegek, belőle nézek
magamra mint a kéreg
Kilök
és újra keményen
támaszt a fal.
Egymásba
folynak a valóságsíkok.
Védőburkot von körém
Védőburkot von körém,
hogy a jóra vágyom,
hogy gondjaimban is
tisztességre törekszem,
hogy az Igaz úthoz
hű vagyok,
jól érzik magukat
velem az áldott
égi angyalok.
Erőimet felnagyítják,
lepattan minden ártalom,
a szálakat úgy szövik,
hogy ami hamis,
eltörik,
nem ámít tovább,
a szándék kiderül,
ami jó, sikerül.
Valami összeköt
Azóta minden mozzanatban
lelki kapcsolat van,
valami összeköt engem és téged,
valami megfoghatatlan,
sokszor nem érted, az idő múlik,
a hamu és a por lerakódik,
a fránya évek, miért nem érzed
mégsem a szürkeséget.
Valami eleven, izzó láva,
ami szenvedélyed belülről táplálja.
Látom a mosolyt arcodon,
amikor megpillantod arcomat,
ha a nap végén haza érek,
vagy ha ébresztelek éjjel,
vagy kora hajnal, először engem
veszel észre, utána jössz a jajjal.
Azóta tudom: jelenléted
aranyozza be a sok kis semmiséget.
Erre vágyom amióta megszülettem,
ami lelkemben úgy égett:
Szerelmed legyen szent helyed,
ahová nem jut be a méreg,
Szerelmed legyen a külvilággal
szemben végső menedéked.
Most másképp
Másképp kell akarni,
valahová érni,
másképp kell,
most másképp
a szemeidbe nézni.
Szemsugár a nyílfény,
áthasít az éjen,
évezredek álma
nyugszik lenn a mélyben.
Nyisd ki a szád, édes,
drágakövet szórni,
másképp kell,
most másképp
a kezeid is fogni.
Ne zsugorodj össze,
a karodat tárd ki,
minden ami igaz,
rád fog így találni.
Nem csillog a háló,
hófehér lovagterem,
fala köréd épült,
simán, tükör-mentesen
Fellibben a fátyol,
s alatta a lángod
mezítelen izzik,
pusztán önmagától.
Úgy fogni meg
Úgy fogni meg
egymás kezét,
hogy tudom s tudod,
soha nem enged el
ez a kötelék.
Úgy fogni meg
egész lényeddel,
gyengéden, mégis elszántan,
mint aki tisztában van
a lényeggel,
hogy a hűség a legnagyobb,
hogy a hűség örök.
Úgy fogni meg,
hogy tudom s tudod,
ez nem szimpla kézfogás,
ez akarat és remény,
hitvallás életről, szerelemről,
s ha így fogom s fogod,
soha nem múlik el:
mint szorgos pók,
láthatatlan aranyfonalat sző
összekulcsolt kezünk köré
az idő.
Csillagokat gyúrtunk
Csillagokat gyúrtunk
s tartottuk tenyerünkben,
megmutattuk egymásnak,
mint gyermekek
meleg pogácsákat.
Így járni veled
most már, kéz
a kézben, párban,
a szerelem bódult
hangulatában.
Hittük, hogy egyszer
elmúlik az idő,
elkopik a táv,
a szellem időtlen,
a szellem időtlen,
- így mondtad -
mint a zene, szólt,
űzve a magányt.
Egyszer úgyis
a szétválásnak vége,
egyszer úgyis
megremeg az ajka,
és fénybe borulnak
szürke házak, utak,
fénybe borulnak
karácsonyra a fák,
egyszer a vágy
úgyis karodba hajtja.
Elnémul akkor a világ,
néhány gyertyaláng,
néhány angyal
ügyel a csendre féltve,
elnémul a világ,
megremeg az ajka,
megremeg a térde:
hozzád hazatérve.
Alászáll az ünnep
Alászáll az ünnep,
egy másik világ,
fénylő csillag útján,
hol pajkos gyertyaláng
táncol át az arcokon,
szép gyermek-álmokon
és a szobamélyi csendben
a megállás kegyelme
a szívekbe lopva beoson.
Alászáll az ünnep,
egy másik világ,
fénylő csillag útján,
hol fázós testek
összebújnak, feledni,
hogy mit hoz a holnap,
friss kalács illata
suhan át, és valóra vált
tündérmesét, istencsodát.
Megérint egy világ,
ami valahogy más,
örök a lét, örök a perc,
örök a dal, örök a tánc,
mint látszik odakinn,
könnyű pehelyszárnyain,
a téli éjben cikázó hópihe,
ki magát a nagy fehér Anya
ölébe ejti le.
Megnyílik
Lehullnak a tüskék,
Kivirulnak a rózsák
Megnyílik öledben
Az Örökkévalóság.
Legújabb irodalmak
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Irodalom | Gottfried Keller: Siehst du den Stern / Látod te a csillagot | toni | 2024/11/12 - 16:05 | 2024/11/12 - 16:05 | |
Irodalom | Soós Lajos Őszi hangulat / Herbststimmung | toni | 2024/11/12 - 09:19 | 2024/11/12 - 09:19 | |
Irodalom | Adelbert von Chamisso: Kanon / Kánon | toni | 2024/11/11 - 14:12 | 2024/11/11 - 14:12 | |
Irodalom | Lampérth Géza: Torinóban / In Turin | toni | 2024/11/10 - 09:35 | 2024/11/10 - 09:35 | |
Irodalom | Rédiger Géza A jelen / Die Gegenwart | toni | 2024/11/09 - 10:10 | 2024/11/09 - 10:10 | |
Irodalom | Haikucsokor: Álom és valóság | toni | 2024/11/08 - 14:03 | 2024/11/08 - 14:03 | |
Irodalom | Darvas János Csipkerózsa halála / Der Tod von Dornröschen | toni | 2024/11/08 - 10:05 | 2024/11/08 - 10:05 | |
Irodalom | Fészek széli fűszálak | Aylon | 2024/11/07 - 11:45 | 2024/11/07 - 11:45 | |
Irodalom | Szövevények 125 - 129 | Lácai Mihály | 1 | 2024/10/22 - 17:31 | 2024/11/07 - 10:42 |
Irodalom | Egy Cinke panasza | Aylon | 4 | 2024/10/09 - 14:36 | 2024/11/07 - 10:31 |
Irodalom | Szendrey Júlia: Zoltán fiamnak / Für meinen Sohn, Zoltan | toni | 2024/11/07 - 08:06 | 2024/11/07 - 08:06 | |
Irodalom | Serestély Béla Marosmenti alkony / Dämmerung entlang der Maros | toni | 2024/11/06 - 09:08 | 2024/11/06 - 09:08 | |
Irodalom | Darvas János: Üzenet Csipkerózsának / Botschaft an Dornröschen | toni | 2024/11/05 - 09:47 | 2024/11/05 - 09:47 | |
Irodalom | Vértesy Gyula Tél felé / Dem Winter entgegen | toni | 2024/11/04 - 13:36 | 2024/11/04 - 13:36 | |
Irodalom | Ott a mesék országában... | toni | 2024/11/04 - 09:59 | 2024/11/04 - 09:59 |
Legújabb hangzóanyagok
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Audió | Tompos Lilla: Karácsony | ambrusa | 2019/12/23 - 21:34 | 2019/12/23 - 21:34 | |
Audió | Kék mezőben | Góth László | 2019/12/14 - 05:58 | 2019/12/14 - 05:58 | |
Audió | Szabó Melinda: Októberi látomás | ambrusa | 2019/10/12 - 19:26 | 2019/10/12 - 19:26 | |
Audió | Kelvin: Angyalka | ambrusa | 2019/01/15 - 22:18 | 2019/01/15 - 22:18 | |
Audió | Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban | ambrusa | 2019/01/02 - 12:54 | 2019/01/02 - 12:54 |
Legújabb fórumtémák
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Fórumtéma | Megszűnt pályázat | Markovics Anita | 2019/12/31 - 13:41 | 2019/12/31 - 13:41 | |
Fórumtéma | Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző | prayer | 2 | 2016/11/28 - 12:48 | 2018/03/31 - 00:43 |
Fórumtéma | 2017. AKÍK Művészeti Pályázat | prayer | 2016/12/28 - 19:03 | 2016/12/28 - 19:03 | |
Fórumtéma | 2016 évi rendezvények | capek | 17 | 2016/01/14 - 11:27 | 2016/08/07 - 16:47 |
Fórumtéma | CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva | prayer | 14 | 2016/04/17 - 18:06 | 2016/07/17 - 12:32 |
Fórumtéma | CINKE klub Gyöngyivel | prayer | 20 | 2015/04/17 - 21:42 | 2016/07/09 - 14:15 |
Fórumtéma | Cinke színdarab | Emeraude | 1 | 2016/04/25 - 09:38 | 2016/04/27 - 08:51 |
Fórumtéma | Szent Márton évforduló pályázat | prayer | 5 | 2014/09/28 - 09:49 | 2016/03/01 - 22:47 |
Fórumtéma | Ötletek, és a megvalósítás. | prayer | 164 | 2010/02/05 - 20:51 | 2016/02/02 - 14:28 |
Fórumtéma | Aktuális pályázatok | zsuska | 177 | 2013/02/06 - 11:01 | 2016/01/26 - 12:16 |
Friss blogbejegyzések
- Kreativitás,- és inspirációfokozó zene íróknak
- MikRobi - Gyerekdal | Zene Gyerekeknek
- Egy szerelmes „versezés” margójára
- Piñata - kötetbemutató
- Irodalmi pályázat: Meseszövő pályázat (Határidő:2018. november 1-től 30-ig)
- Tehetséggondozó alkotótábor: Szöveggyár Mexikóban! (Jelentkezés: 2018. október 5-ig)
- Irodalmi pályázat: Aposztróf novella pályázat (Határidő: 2018. október 8.)
- Irodalmi pályázat: Science fiction novella (Határidő: 2018. október 17.)
- Irodalmi pályázat: Szépírói pályázat 2018 (Határidő: 2018. október 31.)
- Irodalmi pályázat:Szárnypróbálgatók 2019 (Határidő: 2018. szeptember 16.)
Legújabb rendezvények
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Rendezvény | Tavaszi Varázs Fesztivál | capek | 2019/03/29 - 11:00 | 2019/04/12 - 12:06 | |
Rendezvény | Húsvéti nyusziles az Origó-Házban | capek | 2019/04/18 - 12:00 | 2019/04/12 - 12:02 | |
Rendezvény | Vidám farsang | capek | 2019/02/28 - 16:00 | 2019/03/14 - 12:11 | |
Rendezvény | CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák | capek | 2019/02/22 - 17:00 | 2019/03/14 - 11:54 | |
Rendezvény | Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... | capek | 2019/01/24 - 16:00 | 2019/01/16 - 21:40 |
Friss hozzászólások
5 nap 20 óra
5 nap 20 óra
3 hét 4 nap
4 hét 6 nap
4 hét 6 nap
8 hét 12 óra
8 hét 16 óra
8 hét 17 óra
8 hét 6 nap
9 hét 6 nap