Poharam már üres. Miért most jössz, Jóbarát?
    Gondolkodom, mit adhatnék neked.
    Éppen hogy kiittam életem borát,
    - hát neked adom utolsó józan percemet.

    Hatvan másodperc, pontosan és töményen.
    Voltam én már így, holtbiztosan tudom.
    Ne nyugtatgass, a részegség nem érdem!
    Lehet, hogy ez lesz az utolsó alkalom.    

    Még harminc, barátom. Kérlek, jól figyelj rám!
    Van még egy titkom. Most sem mondom el.
    Majd mámorban motyogja el merev szám,
    igérd meg, aztán is velem leszel!

    Te láthatod csak, mert barátom voltál,
    amint ész, erő, akarat kart-karban kimegy.
    Kérlek, most ölelj át, jó szorosan tartsál,
    mert itt a vége... három... kettő... egy...