Aaron ujjai végigszántják hosszú, fekete haját. Magas homlokán verejtékcseppek, még most is egész testében remeg. Szemében ott izzik a kép, percek történése.

Felgyorsítja lépteit az enyhén meredek zegzugos úton. Egyre távolabbról hallja a piac élénk, semmivel össze nem hasonlítható zsivaját. Megáll egy percre a Szaléziánus kolostornál. Óvatosan kikerüli a lehulló begonvilia virágait, ami jó darabon beborítja az utat. Innen a legszebb Názáret. Nézi a Galileai hegyek zöld lankáit.A sok piros háztető összevisszaságából kimagaslik az Angyali üdvözlet templomának kecses sokszögű tornya, finoman körülcizellált, hófehér kerete messzire világít. Sokszor vésődött már szívébe e látvány. Szereti városát.Újra hevesebben dobog a szíve, felelevenedik a pillanat. Beleborzong e szépségbe.

A templomból kilépő pár, kicsit visszahúzódik az erős nap fényétől. Mögöttük áll a lány. Hosszú vörös haja lágyan omlik a vállára. Halványzöld ruháján apró gyöngyszemek csillognak. Vékony ujjai kecsesen fogják a hosszú mennyasszonyi fátylat. Karcsú alakja szikrázik az éles fényben. Lélegzetvisszafojtva nézi a lányt. Aki előbb lesüti a szemét, de a földöntúli erő mégis parancsolt; egymásba fonódott a tekintetük. E perc törtrésze alatt már mozdult is a lány felé.- Ani ehake lah mahar kan be saa arba. - Holnap négy órakor itt várlak - szakadt fel ajkáról a szó. A lány arca lángol, pici mosoly szája szögletében, egy pillanat csupán, s már eltűnt a szeme elől az esküvői forgatagban.Aaron érzi a forró könnycseppet a kezén, megállíthatatlanul zokog. Könnyei összemosódtak az emlékképpel. Visszaindul Felső-Názáret irányába a zsidó negyed felé.

Leila még soha nem érzett ilyen izgalmat. Újra felidézi azt a meleg édes pillantást, ez a szerelem? Nyugalmat parancsol magára. Elhalad a Mária szobor előtt. Kellemes hűvös van az Angyali üdvözlet barlangjában. Térdre borulva imádkozik. Csak még egyszer! Uram! Végigsimítja reszkető kézzel az oltárt, "Verbum caro hic factum est - és az Ige testté lett."Mindjárt 4 óra...