Mert nagyon szeretlek

Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye. 

Wass Albert

Weil ich dich so liebe

Träne auf den Wimpern am Abend:
Das bin ich.
Ich bin dieser neugierige Stern,
der an dich zwinkert
und strahlt an dich.

Dass Kuss, deine Küsse, das bin, auch ich.
Ich träume deinen Traum zu Ende,
ich schmachte in deiner Umarmung,
nur ich weiss, all‘ deine Geheimnisse.

Bin der Schlüssel,
welcher dein Herzens geheimes Schloss aufschliesst,
und ich bin der Pfeil, welches schrillt, und
tödlich verletzt dein Sehnsuchtsvogel.

Ich bin der Gesang, welcher aus dir schluchzt,
durch die toten Marmorsteine, in der Nacht:
`d ich bin auch der Leichenblässe, welches
mitternachts, wenn aus dem Ball heimwärts kommst,
von Strassenlaterne, über dich strahlt.

Fordította Mucsi Antal