Budapest

Csodálva nézlek, büszke, tüzes, délczeg
Magyar levente, szép Budapest!
Melyben születtél, hol van a kis fészek ?
Czéljaidat ma ki tartja merésznek ?
Már a világ is tapsolni kezd.

Bátran előre! A gyáva, a dőre
Döbbenhet pályád gyors sikerén.
Ám te ne állj meg! nézz a versengőre,
Vidd el a pálmát hódítva előle,
Szállj diadalmak lángszekerén!

A regekornak ereidben forrnak
Tiszta, titáni vércseppjei,
S ősi erőddel íme összeolvadt
Ifjú varázsa egy új hatalomnak,
Mely a tusában félisteni.

Múlt nem emelte ragyogó jelenbe
Érdeme szárnyán életedet;
Beléd a szikrát szent ihlet lehelte,
Mint tünemény-jel gyúlt ki jövőd lelke,
Csillagul egy nép álma felett.

Egy érintésre, alig vettük észre,
Óriássá nőtt hős alakod.
És most karodnak minden legyintése
Csodákat alkot, miktől megigézve
Új élet zsendül, hol akarod.

Te vagy az ország öröme, bálványa,
Te a boldogság gyöngye nekünk;
A Duna tükre tündöklőn himbálja
Képedet, világ legszebb daliája!
— Érzed-e, hogy mily hőn szeretünk ?

Szeretünk téged, nemzet szemefénye!
Rajongás éget gyönyör tüzén,
S magasba röppen bizalmunk reménye,
Hogy te vivőd ki egy új ezer évre
A magyar névnek mind, a mi fény.

Oh légy az első, te dicsőségszerző!
Való legyen, mit vágy hite fest...
S a diadalnak ha ünnepe eljő,
A magyar zászlót győzelmed legfelső
Ormára tűzd ki, szép Budapest!

Rudnyánszky Gyula 1858 – 1913

Budapest

Bewundernd schau dich stolz, stattlich, wie du bist,
Ungarn Recke, schöner Budapest!
Wo ist das Nest, indem du geboren bist?
Wer betrachtet, dass dein Ziel, heute Dreist ist?
Die Welt will jetzt, dass du vorwärts gehst.

Getrost voran! Der Feige, Dusselige,
soll fassungslos werden an Fortschritt,
doch bleib nicht stehen, du machst das Richtige,
trag die Palmblätter und mach das Nötige,
flieg an Triumphbogen an Siegeslicht.

In deinem Adern kochen die Legenden,
reine, titanische Bluttropfen,
und mit uralter Kraft bei dir vollenden,
Täuschende Wunder der neuen leitenden,
welche in Kampf halbgöttlich opfern.

Vergangenheit hob ihn nicht in Gegenwart,
an Flügel des verdienten Lebens;
in dir ist der Funke von heiliger Macht,
als Phänomen entfachte deine Eigenart
als Stern über der Traum des Schwebens.

Bei Berührung, kaum haben wahrgenommen,
gewaltig, wie du gewachsen hast,
es ist egal, was du je vorgenommen,
überall bei allen, bist du angekommen,
und neues Leben erwecken kannst.

Du bist dem Land das ewige Götzenbild,
und die Freudespender uns allen,
an Donau herrlich glitzert dein Ebenbild,
deine Stattlichkeit ist für uns ein Warnschild!
Fühlst es, wie unser Liebe, an dich prallen.

Wir lieben dich, das Augenlicht der Nation!
Freude der Begeisterung brennt in uns,
ins höhe schellt die hoffnungsvolle Emotion,
für neue tausendjährige Sensation,
die Name Ungarn, bleibt ewig eine Gunst.

Ach, werde die erste, du ruhmreiche Stadt
soll wahr werden, auf dem grössten Fest,
die Siegesfeier findet überall statt,
die ungarische Fahne hat zuoberst Platz
an dem höchsten Turm von Budapest.

Fordította Mucsi Antal