Ablakomnál

Ablakomnál rózsafákon
Hajnalonként zeng az ének:
Vig madárnak énekénél
Szállnak fölöttem az évek.
Kertem fái közt bolyongva
Hullanak rám a virágok…
S átölelnek lágyan, enyhén
Édes vágyak, fényes álmok.

Madár-dalon elmerengve,
Lelkem nyügző féke tágul:
Bibor fényű hajnalával
Előttem a mult kitárul,
Mult időm zengő vidékin
Csüggedt lelkem ujra éled…
S hű szerelmem zeng dalában
Párja-vesztett fülmilének.

A menny tiszta kékje csillog
Mindenütt ott a virágon:
Csillag fénylik álmaimnál,
Álmodozva rózsa-ágyon.
Rám boruló holdas éjben
Annyi kellem, annyi báj van…
Szerelemre tanit minden
A természet templomában.

Boldogságtól ittasulva
Lelkem a magasba szárnyal,
Ablakomnál hajnalonként
Ha megzendül a madárdal.
Mult időm zengő vidékén
Csüggedt lelkem ujra éled…
Míg a sziv szerelmet ápol:
Csak is addig szép az élet!

Kósa Ede 1852 – 1906

Vor mein Fenster

An Rosen Baum vor mein Fenster,
frühmorgens schallen die Lieder:
Bei fröhlichem Vogelgesang
die Jahre über mich fliegen.
Zwischen die Bäume spazierend,
flattern die Blumen über mich …
umarmen mich zart und gelind
süsse Träume, jetzt über dich.

Grübelnd über Vogel Gesang,
die Seelen Fenster gingen auf:
Mit Karminrote morgengrau,
und die Vorzeit nahm seinen Lauf,
dort in der Vergangenheit
der Stumpfe Seele auf einmal …
in den Liebsten treue Lieder,
von der einsamen Nachtigall.

Die klare Himmelblaue glänzt
überall an jedem Blumen:
Der Stern funkelt in den Träumen,
träumend in Rosen Lagunen.
Und in den hellen Mondschein Nacht
so viel Charme, so viel Anmut …
Zu lieben lehrt hier dich alles
in naturnahem Gotteshaus.

Von dem Glücksgefühl betrunken,
mein Geist fliegt jetzt in die Höhe,
jeden Morgen vor dem Fenster,
sind singende Vögel Chöre.
In Liedvollen alte Gegend,
erwacht die Seele aufs Neue …
so lange das Herz leben kann:
Siegt immer wieder, nur die Treue.

Fordította Mucsi Antal