Vidám zene, nem akarod?
Ülj le kicsit, ülj ide!
Hallgasd velem, most hallhatod
nem tűnt el még, tűnt hited!

Mosolyogj a Nap is süt Rád
élvezd ki a perceket,
látom érzed, hatott a vágy
szomorkodva nem lehet!

Nem lehet úgy élni kedves
dobd el most a bánatot,
minden percben lepke repked,
ne kapd el, csak láthatod!

Ülj csak itt, most így mellettem
csodáljuk a csillagot,
tudod, Te még kellesz nekem
úgy ahogy a rím szabott!

Jó hasonlat, ugye szépség?
Romantikus szerkezet,
érzed, ez a lét is szép még
irj mindennap verseket!

Tudsz Te hidd el, örökölted
vénáidban ott buzog,
harsány hanggal ne törj csöndet
hozzád ez a fény futott!

Ird le minden gondolatod
vesd papírra vágyadat,
ott vagyok, hol gondod hagyod,
nincs szíveden zárt lakat!

Szép az élet higgyél nekem,
oly' mindegy, hogy meddig tart,
amíg tart csak fogd a kezem,
nem tudsz írni, nem igaz!

Irj, mert ez egy gyönyörforrás
hatalom és bűverő,
gyöngybetűid köntöst formál
szépet, de nem tüntetőt...

Szerénységed, alázatod
tudod Te, hogy hogy van ez,
gyémánthegyű arany tollad
fogd kezedbe, hogyha nem

érzed, hogy a hangulatod
nincs talán még csúcsponton,
a gondokat hagyd, ugyan, hagyod!
Lelked hangja úgy oson

Úgy oson a tudatomba,
bevésted már jól magad,
igy járok én a nyomodba
szeretlek és hagyd magad!