Nem szeretem a váratlan dolgokat. A váratlan vendégeket meg főleg nem, mert az értékrendembe nem illik bele. És most speciel megint nem értem Tündit. Izgatott, nem figyel rám, már másfél órája zuhanyozik, nem tetszik nekem ez a csajszi megint. Végre kilibben a fürdőszobából és öltözködik. A legszebb ruháját veszi fel, kellően szépre varázsolja az ábrázatát - smink, frizura, parfüm (persze ez mind az enyém, vagyis közös, szívesen adom neki, hiszen ő az ihletem, megszemélyesítettem már vagy öt éve, mióta írok, azóta itt van a tudatomban és diktál, nála nélkül semmit nem érek) és odataszít a monitor elé.

- Irj, kedvesem, diktálok! Jól vagyok, jól érzem magam, vége a depimnek, látod, illatozom mint egy rózsaszál, vagy nem érzed? Mondd mi bajod? Ma Te leszel bolond? Nem lehetsz, mert vendéget várunk! - mondja Tündi pimaszul beleröhögve a képembe.

- Várunk? Kivel várod? Mert velem ugyan nem kisbabám! Tudod, hogy rühellem a váratlan vendégeket! - mondtam neki tettetett haraggal.

- Nem árulom el, legyen meglepetés, Valentin-napi meglepetés! Öltözz fel szépen, szalonképes legyél, ne égess engem! - és diktál tovább.

- Na várj! A Valentin-napot még egyszer ki ne ejtsd a szádon! Erről már írtunk, ismered a véleményem. Rendben, szalonképessé varázsolom magam, de csak a Te kedvedért, Te kis céda! - és elvonulok én is a fürdőbe...

Hamar kész leszek, mert én nem piszmogok annyit mint Tündi, a sminkem is szolidabb mint az övé, már csak azért is, mert én már nem látom kifesteni normálisan a szemhéjamat, a szempillát pedig abszolut nem. Próbáltam már, majdnem a szemem bánta...na nem baj ez az én egyéni szoc. problémám...Éppen kilibbenek (libbensz te a frászt, hiszen lépni is alig tudsz a fájós hülye térdeddel, mit pofázol, hülye vagy?) Ő pedig be a bejárati ajtónkon. Én pedig majdnem elájulok, mert a zöldszemű ihletfiú a vendégünk!

- Ne haragudjatok, hogy csak igy betoppanok de nagyon szerettelek volna látni Titeket - mondja mosolyogva és csak engem néz.Kettőnkhöz beszél, de csak engem néz. Két csokor rózsa van a kezében, az egyik sárga színű, a másik vörös...a vöröset kapom én...és úgy gondolom, mert érzem, hogy a képem is olyan vörösre változott mint a rózsa...nem szoktam egyébként zavarba jönni, hozzászoktam a munkahelyemen a fiúkhoz, a katonák között ez megszokott volt, mert Ők tisztelték a NŐT...de most ez valami más helyzet.

Nem tudtam kinyögni azt a két egyszerű szót, hogy "köszönöm" és hogy "foglalj helyet", de Tündi kisegített...átvette a szerepemet. Én pedig ott álltam megsemmisülten és néztem a zöld tekintetét...Mi van velem, meghülyültem? Hiszen mindig utáltam a zöld színt, mint szem...na mindegy, nyakon öntöttem magam egy vodkával, hátha magamhoz térek. HP kellett volna amondó vagy? Szilvából? De most nincs, csak vodka, nem baj, annak is hatnia kell! Kisurranok a konyhába és meghúzom az üveget, a franc fog kinlódni a feles pohárral, úgy üvegből...hátha magamhoz térek végre, nem bámulhatok ki a fejemből a tekintetemet le nem véve a zöldszeműről. Jól van konstatáltam, hogy jól elbeszélgetnek nélkülem, talán be sem kéne mennem hozzájuk, jól elvagyok én itt kinn a konyhában Vodka Valériával...épp magamba döntöttem volna a harmadik menetet, amikor Tündi kiviharzott és elkapta tőlem az üveget.

- Meghülyültél? Milyen vendéglátó vagy Te? Itt szlopálsz a konyhában egyedül? Ó, Te jó ég, mennyit ittál? A szalonspiccen már rég' túl vagy, ki bírsz még jönni a szobába? Meg tudsz egyáltalán szólalni? Vagy csak ez az elmebeteg vigyor ül ki az arcodra? Nagyon mérges vagyok rád. Most mint mondjak Ádámnak? Hozzád jött, szerelmet akar vallani neked Te barom! Nem veszed észre, hogy beléd van zúgva? - mondja Tündi és most tényleg mérges rám...

- Szerelmet vallani nekem? Ezt te szervezted! Itt üssön meg téged a guta! Te vagy megőrülve! Tiszta hülye vagy! 61 éves vagyok! Ádám hány éves? Tizenöt, huszonöt? Na jó, negyvennél nincs több az tuti. Te észlény, negyvenhárom éves a Fiam! Gondolkodj már! - mondom Tündinek akadozó nyelvvel és ekkor megjelenik Ádám a konyhaajtóban. Persze, olyan hangosan veszekedtünk, hogy meghallotta...

- Ne csináljatok ebből gondot csajszikáim, én csak egy ihletfiú vagyok, velem semmire nem mentek egyikőtök sem, mert ha be is fogadnátok valamelyikőtök, csak a tudatotokig jutnék...tény, hogyha igazi férfi lennék, nem csak egy képzeletbeli személy, lehet hogy mindkettőtöket választanálak, na ehhez mit szóltok? - és mosolyog, mosolyog azzal a szép zöld szemével, mert mindjárt megszabadítom tőle...és természetesen ott álltunk Tündivel kissé megszégyenülten vén marhák, mert Tündi is annyi idős mint én...Na jó, én tértem magamhoz előbb, jó volt a vodka-terápia, megszűnt a varázs, és a szendvicseket az étkezőben fogyasztottuk el - amit Tündi készített -, és rohadtul éhes voltam a sok vodkától. De azért a hangulatot fokoztuk és bedobtam az a számot, hogy ha a"vodka a fejembe száll"...