Daloló anya

Sírdogál a kicsi gyermek,
Nem tud, nem tud elpihenni,
Csak dalol az édesanyja,
Alig végzi, újra kezdi.

Csupa édesség az ajka,
Áradó méz rajt a nóta-
Ablaknál a sötét éjjel
Meghúzódik hallgatózva.

Benne van a dalban minden
Gyöngédsége és szerelme!
Csak zeng, csak zeng kedves hangja,
Szívet-lelket fölemelve.

Néha elhal, mint a sóhaj,
Néha bátor és fölreppen,
Néha mintha visszhangoznék
Távol, távol az egekben.

Sírdogáló kicsi gyermek
A visszhangot hallja távol,
Abbahagyja a siralmat,
Nem félhet az éjszakától,

Azt jelenti az a visszhang,
Van gondja az égnek rája,
Leteheti már az anyja-
Bölcsőjénél angyal várja.

Dalmady Győző 1836 – 1916

Singende Mutter

Weinerlich ist jetzt, dass klein Kind,
weil er noch nicht einschlafen kann,
die Mutter singt unaufhörlich,
kaum beendet, fängt sie wieder an.

Auf den kleinen süssen Mündchen
wie zarter Honig ist das Lied,
vor dem Fenster, die dunkle Nacht,
lauscht leise versteckt im Ried.

In diesem Lied ist alles drin,
gefühlsvoll mit aller Liebe!
Es tönt als herzlicher Gesang,
innig, wie die Mutterliebe.

Manchmal abstirbt wie die Seufzer,
manchmal mutig, fliegt oben auf,
manchmal als würde es hallen,
von der Ferne, ins Himmeln auf.

Und jetzt das weinende Kleinkind
hört das hallen aus der Fernen,
es hört auf zu weinen, und hat
keine Angst von dunklen Nächten.

Das heisst, das jenes Echo,
denkt ab sofort an das Kleinkind,
kann die Mutter es hinlegen,
weil bei Wiegen, die Engel sind.

Fordította Mucsi Antal-Tóni