Csumaszedés

A pékségből minden reggel
haza vihettem egy cipót,
mert már akkor megkerestem
mindennapi ennivalót.

Napok és hónapok múltak
és a tél is megérkezett,
a holt Tisza is befagyott
volt ki rá is merészkedett.

Egy pár korcsolyáért akkor
egy hónapig fűtöttem, és
minden másnap egy cipót, volt
szabad addig haza vinnem.

Mondhatnám azt is, a számtól
vontam meg a falatot, hogy
ott a többi gyerekekkel
a Tiszán korcsolyázhatok.

Jó, hogy az ősszel elmentünk
az ugarba csumát szedni,
tele volt vele a fészer
tudtuk a kemencét fűteni.

Csumaszedés kemény munka
de jót tett a kamaszkornak,
csalódásunkat kivertük
egy hatalmas bunkósbottal.

Kukorica szárvágással
a múlt héten készen lettünk,
és mi a friss szántás után
tövekből a földet verjük.

Csumával és szár ízikkel
meleg lett most a kemence,
's hogy kihasználjuk melegét
mi tököt sütöttünk benne.

Mert ma oly jó be lett fűtve
tök mellett, lepény is megsült,
elővettük zsíros bödönt
és a lepényt jól megkentük.

Nem voltunk elkényeztetve
egyszerű volt az életünk,
azt ettünk ami otthon volt
mégis ízlett az ételünk.

Húst mi csak vasárnap ettünk
krumpli kinn a kertben termett,
szerdán tészta nap volt, de a
krumpli abban is megjelent.

Főve, sütve és hajába
nyárson, törve és lerakva,
egy anya még egy művész volt
varázstárgya: A burgonya.

Tóni  2017 Március 25