Szomorú a lelkem sajnos mindig,
nem szereti ha vidám vagyok én
énekelek reggel, délben kinn is
erdőn, mezőn, ez az asszony él?

Él a csudát, van valami baja
őrületbe kergetem talán?
Felcsattan Ő minden kisebb zajra
az ő szabálya csak a szabály?

Ne nősülj meg fiam soha, soha
olyat találsz mint a Te anyád
kerüld el, mert csúf, gonosz mostoha
ő nem, nem lehet a Te fajtád!

Te olyan vagy mint én, szép szál legény,
mindenünk a vidám zeneszó,
itt ülünk a kocsmában és mesélj
vagy ez neked mondd csak nem lesz jó?

Hazamegyünk hajnal felé ketten,
csendben leszünk, ne ébredjen fel,
de már vár és várva vár a lelkem
kezében egy bárd, "nem négyellek fel"

"Nem négyellek, csak elhagylak csendben
most mulass az anyád mindenét!
itt hagylak és sírhatsz minden esten
azt hiszed a szíved kincset ér?

Részeges vagy, nem tűröm ezt tovább
itt hagylak, de őrzöm titkodat
fényképemet is itt hagyom, hogy láss,
nem kell már, hogy engem riogass!"